Almás pite +

Múlt héten elhatároztam, hogy alaposabban a kamrám mélyére nézek és az ott találtakból nyerek inspirációt. Jó kis játék. Nem is kellett nagyon mélyre nyúlnom: az első szembeötlő dolog egy sor almás üveg volt. Szemmagasság fölött csak egy egész picivel kínálgatják magukat az első sorban, mióta csak odatettem őket, egészen tegnapig mégsem jutott eszembe, hogy almás sütit süssek.
Még a nyár végén szedtük össze Édesanyámmal a hullott almát egy szép, napfényes délelőtt és két nagy fazék meg is telt a megtisztított darabokkal. Ment a tűzre, onnan pedig édesen, puhán az üvegekbe, a kamrába. (Az ilyen itthoni ténykedések valahogy nyugalommal töltenek el, még visszagondolni is jól esik.)
Mivel a lelki szemeim előtt valamilyen fügés, datolyás, almás, diós, fűszeres linzertészta lebegett pár hete, ez a bevált recept most egyértelmű választás volt.

A lepény tésztájához pár éve keresgéltem össze egy rakás receptet és választottam ki ezt itt a kedvem szerint. Bevált, remek állagú és szeretem, hogy ízletes. Most rákerestem ismét, hogy esetleg megtaláljam a forrásom, de úgy látom, hogy elég közkeletű ez az összeállítás, így csatlakozom ehhez a csapathoz.
Hogy mi a plusz? A szokványos fahéjas ízesítésen túl őrölt szegfűszeg került rá, nem is kevés. Most ilyen kedvemben vagyok, vágyom az aromásabb ízeket, a teltebb színeket.
A szegfűszeg nem utolsósorban antiszeptikus hatású fertőtlenítőszerként is jó szolgálatot tehet ebben az influenzás időszakban.

Syzyium aromaticum
Olvass róla tovább a Terebess fűszerkalauzon és nézd meg,
milyen szép színes a szegfűszeg szárítás előtt.

A nagy marék dió számomra elmaradhatatlan része az almás pitének, csakhogy most nem az alma alá, hanem a tetejére szórtam.
Mindenkitől bezsebeltem az elismerést, már akinek jutott belőle.

Hozzávalók:

A tésztához:
25 dkg kissé felengedett vaj (nem margarin)
40 dkg finomliszt
12 dkg világos nádcukor
1 tojás sárgája - helyett nálam az egy tojás remekül bevált
1/2 kezeletlen citrom reszelt héja és leve
1 csomag sütőpor
1 csomag Bourbon vaníliás cukor
1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:
1 literes üvegben eltett, párolt alma vagy legalább egy kg alma és ízlés szerint cukor vagy méz
fahéj
szegfűszeg
egy nagy marék dió

A tetejére:
tojás a kenéshez
esetleg porcukor

1) A vajat vékony csíkokra vágom kb. fél órával a művelet előtt, majd a liszttel elmorzsolom. Minden más hozzávalót pár perc alatt hozzágyúrok, majd a gombóc megy a hűtőbe egy fél órára.
2) Itt következhet az alma, amit vágj össze a kedved szerint és (nád)cukorral lassú tűzön, kevergetve párolj meg. Vagy egy kicsit tedd félre és kihűlt állapotában keverd össze mézzel.
Anyukám trükkje az, hogy az almát lereszeli és kicsavarja egy kicsit. Így a (finom, friss) levét én iszom meg, nem a levegőbe párolog el.
3) Bekapcsolom a sütőt, egy közepes tepsit vékonyan kikenek vajjal vagy sütőpapírral kibélelem.
4) A tészta kb. 60%-át kinyújtom a tepsihez igazodva és a sodrófára feltekerve beleügyeskedem a tepsibe úgy, hogy az oldalára is jusson. Ez az a tészta, amivel nem kell annyira óvatosan bánni, nyugodtan nyomkodd el, szabd újra a tepsiben, ha kell.
5) Röviden elősütheted a tésztát, ahogy a nagyok csinálják, ha gondolod.
6) Jöhet a szaftos, de nem leves alma. Megszórom fahéjjal. Megőrlök 8-10 szem szegfűszeget a Nagymamám ezer éves darálóján és azt is egyenletesen ráhintem.
7) A dión átmegyek párszor a sodrófával és egy kicsit rásegítek késsel, hogy szép darabos legyen. Ez is megy tetejére.
8) A tészta másik felét is kinyújtom ismét csak a tepsihez mérten, feltekerem a fára, a tetejére fektetem, a szélét kicsit összenyomkodom, felvert tojással vagy tojássárgájával megkenem, villával megszurkálom és aranyszínűre sütöm kb. 30-40 perc alatt.
9) Hagyom kihűlni - már ha kibírja az illatoktól felcsigázott közönség -, kb. fél óra múlva már kényelmesen vágható.

Nem egy diétás sütemény, a linzertésztánál alapvető a vaj elég magas aránya. Azzal tudsz spórolni, hogy kevesebb tésztába több gyümölcsöt rejtesz. Vagy hogy a tetejére csak csíkokat teszel rácsot formázva. Ehhez a tésztával kell nagyon ügyesen bánnod, de ha kellően hideg és gyorsan dolgozol, jól formázható a vékonyabb lap is. Esetleg dolgozz hideg kőlapon.
A jelenlegi mércémhez, a literes befőttes üvegnyi almához én az eredeti tésztamennyiség 80%-át számolom, de 60-70% is elég lenne.
Nem illene ide jobban az "Almás linzer" cím? Rákerestem és azt találtam, hogy ez is egy elég gyakori elnevezés, míg a "pite" a megszokott szó, amit úgy örököltünk.

A tésztából csípj el egy kicsit és sütemény kiszúró formával csinos kis díszítést varázsolhatsz a tetejére: almát, virágot, levelet tudok rá elképzelni. Persze te magad is megformázhatod ezeket. Ha ajándékba viszed, süsd egy nagyobb tortaformában és díszítsd tovább azzal, hogy körbecsipkeded szélét. Inkább egy pici tejjel elkevert tojássárgával mázold át, szebb lesz a színe.

Próbáld ki párolt körtével, meggyel, túróval, mákkal, ezek bármilyen keverékével. Épp a túrós- banános(-körtés) újításon gondolkodok... Mit szóltok?

A lencselevesem télvíz idejére

A január szinte észrevétlenül elrepült, bár nem mindenki osztja a véleményem. Hát, nem nagyon szántam időt sem a főzésre, sem a bejegyzésekre mostanában. De ma február van és ez jól esik. :) Ilyenkor lélekben már készülök arra, hogy végre kint tölthetem az időm egy részét földközelben. Még egy nagy hideget várok, aztán turkálhatok majd kedvemre - gondolom én.
Persze minden nap megyek egy kört a kertben, szemrevételezem a növényeket, a földet, csodálom a telelő fákat, virágokat, hogy mennyi ígéret van bennük. Van már két hete szirmot bontott virágom, primula meg egy, a kerttel örökölt tő rózsaszín bogyóvirágokkal a nagy lapulevelek biztonságában. És ott van a petrezselyem és a zeller az ágyásban. Csak kimegyek, letépem a zöldet és közben nagyon hálás vagyok nekik, jól esik az a kis frissesség.

Ma sem főzök - odakint állványerdő, tégla- és sitthalmok, letakart ajtók. Döntik a falat, nyílik a tér. Jól indul a február, igaz? Én meg itt a szoba mélyén merek álmodozni a kertről, a tavaszról és a rendről, mert hogy enni nem kér a csapat. És közben egy kedves receptemet bányásztam elő nektek. Magam alkottam a kedvemre mind a hozzávalókat, mind az ügymenetet, még ha nem is rejteget semmi különöset.
(Nagyon kedvelem a lencsét többféle köntösben és ízben, legutóbb pl. lencsefasírtot készítettem. De nekem a mustáros meg a virslis meg a kolbászos lencseleves igazán bizarrul hangzik, de hát, hál' istennek, választhatunk. Ez itt az én ízvilágom.)

Hozzávalók:
1 nagy vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
egy kevés füstölt sonka vagy bacon szalonna, ha úgy tartja kedved
1-2 ek olaj
só
frissen őrölt fehér bors
20 dkg előző nap beáztatott lencse
1-2 babérlevél
5-6 felkockázott sárgarépa
1-2 felkockázott fehérrépa
1 csokor petrezselyemzöld
1 szál zellerzöld esetleg

1) Megpirítom a felaprított hagymákat és a szintén apróra vágott, szép füstölt sonkát az olajon.
2) Sóval, fehér borssal fűszerezem és felöntöm kb. 1,5 liter vízzel.
3) Hozzáadom a lencsét, a babérlevelet.
4) A sárgarépa és fehérrépa követi egy kis idő után, amikor már csak 25-30 perc kell a lencsének.
5) Egy jó adag finomra vágott petrezselyem- és zellerzöldet szórok rá, miután lezárom a gázt.

Nagyon finom, laktató, pénztárcakímélő és gyorsan elkészíthető leves. Alakítsd a kedved és igényeid szerint, jó étvágyat hozzá.
Ha nem csináltál még így levesalapot, javaslom, próbáld ki és találd ki a saját kombinációdat. Tegyél hozzá több sonkát és 3-4 kockára vágott krumplit, laktató egytálételt kapsz. Ha egy kicsit gazdagítani szeretnéd a leves állagát, a pirítás végén dobj egy csapott evőkanálnyi rizslisztet a hagymára, majd kevergetve öntsd fel a vízzel. Szerintem vörös lencsével is finom, de azt rövidebb ideig kell főzni.
Jövő héten pedig végre fááááánkot sütök! Látjátok, ezért is szeretem a februárt.