Gyengebab leves zöldségekkel, tejföllel

Egy nem túl beszédes kép az utolsó tányér levesről. 

A petrezselyemzöld nagyon hiányzott róla 

és az íz sokkalta finomabb a látványnál, ezt megígérhetem.

 
Képzeljétek, még sosem főztem "gyengebabot" és kissé bizonytalan is voltam, így utánaolvastam. A szokásos mélyhűtőkiürítési projekt keretén belül került a kezembe egy kis zacskónyi, így indult a történet. Kerestem én a neten tejfölös gyengebablevest, zöldséges gyenge bablevest, de mégsem találtam túl sok mindent. Talán nem gyengebabnak hívják általában?

Annyit tudtam, hogy más zöldségekkel, egy kevés bacon szalonnával, sok hagymával és valószínűleg egy kevés tejföllel szeretném elkészíteni, de biztosan nem szeretném berántani. Végül is hiába keresgéltem, rájöttem, hogy valójában megvan a saját elképzelésem, így a következő lendülettel neki is láttam. És olyan finomság lett belőle, hogy magam-magam is megleptem.
 
Hozzávalók 4 adaghoz:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
egy 10 dekás csomagolt, szeletelt bacon szalonna kb. ötöde
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 marék gyengebab (ilyentájt a mélyhűtőből)
4 szál sárgarépa (nem az a hatalmas darab)
2 szál fehérrépa (ezek is csak amolyan közepes darabok voltak)
frissen őrölt fehérbors
2 babérlevél
1 Alnatura leveskocka 
só
fél pohár tejföl
1 csapott evőkanál rizsliszt
1 csokor petrezselyemzöld

1) Felaprítottam a bacont, a hagymát és a fokhagymát és megpirítottam az olajon.
2) Felkarikáztam a répaféléket, az alaphoz adtam és keverés mellett tovább pirítottam azt.
3) Hozzáadtam a felengedett babot, a fűszereket, felöntöttem vizzel és puhára főztem az egészet.
4) A leves kissé édeskés lett és úgy éreztem, egy kevés fokhagyma és egy kis tejföl jól kiegészítené az ízeket. Egy kevés rizsliszttel kikevertem a tejfölt és behabartam a levest. Egy kicsi fokhagymát belereszeltem a végén.

Nagyon ízlett nekünk ez a tulajdonképpen régimódi, egyszerű tejfölös bableves egy kicsit új köntösben, pár aprósággal kiegészítve.
A levesalap ismét bevált, ahogy a lencseleveseknél már bizonyított, szívből ajánlom az elkészítési módot.
Remek étel ez a szerény szezonális márciusi kínálatot tekintve, igaz? Hiszen jócskán várnunk kell még, hogy friss borsót, újhagymát, retket, spenótot hozhassunk be a kiskertből, és addig is ki kell húznunk valahogy a répa-káposzta-hagyma-alma-cékla kombóval és a mélyhűtőben felejtett kincsekkel. Hát, így nem is olyan nehéz és ígérem, ki fogom bírni, amíg kinő az áhított friss petrezselyem- és korianderzöld is. Már több mindent elültettem és várom a sorban kibukkanó zöld növénykéket. És ti? 

Nálunk zsályás a sütőtökleves

Itt a sütőtökszezon, ki nem szereti? Hát én nem is ismerek olyat. Édes, tömör húsú, melengető, illatos, jó érzést ad. Kaptam Elvirától is egy szép tököcskét - köszönöm még egyszer - és az ötletet: ebből levest kell főzni. Így is lett. Egy keveset merengtem a fűszereken, miközben puhultak a vízben a tökkockák és így tálaltam végül olívaolajon, fokhagymával pirított krutonnal. Mit is lehet mondani, fűszeres, szép színű finomság, élményszámba is elmegy. 

Hozzávalók kb. 3-4 adag leveshez:
1 közepes sütőtök fele
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
2-3 ek extra szűz olívaolaj
5-10 friss zsályalevél ízlés szerint
kevés szerecsendió
frissen őrölt fehérbors
só
ha van, csirke- vagy zöldségalaplé
ha kedveled, egy kevés, talán 1 dl tejszín krémesebbé teszi

A krutonhoz:
2-3 szelet jó minőségű kenyér a kedved szerint
1-2 ek extra szűz olívaolaj
fokhagymapor vagy fokhagyma
kicsi só

1) A tök megtisztított húsát felkockáztam és sós vízben puhára pároltam, annyiban, ami kellemesen ellepte, nem többel. A legjobb, ha van alapleved. Most én is csak előkaptam egy dobozt a mélyhűtőből, mert nagyon ügyesen több levest főzök mostanában, amiből félre tudok tenni levet.
2) Közben a felaprított hagymákat megpirítottam az olajon és fűszereztem.
3) Úgy döntöttem, hogy a hagyma maradjon darabos a krémes levesben, így csak a megfőtt tökdarabokat pürésítettem. Nem kell feltétlenül gép ahhoz, hogy krémes levest egyél, egy öreg krumpinyomó és pár perc meló is remekül megteszi.
4) Újra ízesítettem és már a kóstolás közben is kiderült, hogy a zsálya nagyon jó ötletnek bizonyult. Egy egész kevés frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem. Ha tejszínnel készíted, most keverd hozzá.
5) A kruton nagyon egyszerű, de annál finomabb: finom, tömör rozskenyérszeleteket aprítottam egy jó késsel kisebb, mint egy centis kockákra. A lényeg, hogy egyformák legyenek. Egy jó serpenyő kell, finom olaj és két lapát, amivel folyton forgatom a piruló kockákat. A fokhagymaport választottam, mert azt egyenletesebben és finoman rá tudom szórni a kenyérre és nem is ég meg, mint a fokhagyma. 10 perc a művelet, megéri.

Nem először készítek zsályával levest, hiszen a hagymalevesem is azzal készítem. A vajtök jó barátja még a szerecsendió, de frissen reszeld rá, a fehérbors, egy kis csípős paprika, akár csilipehely, ha divatos akarsz lenni. A gyömbér, a római kömény, a koriander esetleg.  
Ha nem akarsz vacakolni a kenyérkockákkal, egész szeletet is megpiríthatsz hasonlóképp, csak a levesgyöngyöt kerüld.
Olvastam, hogy sokan puhára sütik a tökhúst a sütőben, úgy készítenek levest. Legközelebb kipróbálom, mert sütve a legaromásabb, legédesebb szerintem.
Feltétnek tökmagot is piríthatsz hozzá szárazon. Vagy kevés felaprított, ropogósra sütött bacon is jól jöhet és szerintem szépen kiegészítheti az ízeket. Csodásan mutatna egy tálban a tetején pár csepp olíva- vagy tökmagolajjal, krutonnal, baconnel, tökmaggal, csilipehellyel gazdagon, színesen. Vagy ha tálalásnál mindezt felkínálod kis tálkákban, mindenki kedvére szórhat bármelyikből a levesére. Ezt Elvirától tanultam, köszönet az ötletért :) 
 
Kellemesen melengető levesélményeket kívánok a beköszöntő hidegben. Hozzá mesének hadd ajánljam kedvenc mesterem, Váncsa István írását a vajtökről. És csak most olvasom a második oldalon, mert hát lapozni is lehet, hogy ő is zsályával fűszerezte több tökös ételét. Hát ennek meg külön örülök ... Próbáljátok ki egyszer. Imádom a zsályát.
Aztán még sem ez lett a végszó, hanem ez itt: most, hogy szörfölgetek itt lelkesen a mester receptjei után, találtam egy pár hetes írását a zsályáról, amiről lemaradtam. Tespis csirke zsályával, fügével, fehérborral. Imádom a zsályát.

Paradicsomos vöröslencse leves

Mennyi meleg szín: vöröslencse, sárgarépa, paradicsom

Egy ideje betáraztam vörös lencséből, ami csak várt a sorsára. Nos, nem mindig van túl sok időm főzni, ezért egy ilyen napon fogtam és beáztattam a kisebb zacskónyit, hogy mire hazaérek, már kicsit megpuhuljon, így is spórolva az időn.

Előkészítettem a kókusztejet is, de egy gyors keresés után úgy döntöttem, hogy így készítem el a levesem, mert hasonlított a már jól bevált receptjeimre: félig az olasz csicseriborsó-, félig a lencselevesemre. Tetszett a házasítás gondolata és vártam, milyen ízt hoz ki a bazsalikom és az oregano. Azt olvastam róla, hogy a Goodfood magazin ajánlására született. Pár apróbb változtatást belecsempésztem. 

Hozzávalók kb. 6 személyre:
250 g vöröslencse
3 ek extra szűz olívaolaj
kb. 4-5 dkg nyers füstölt hús vagy bacon felkockázva (elhagyható)
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 közepes sárgarépa
1 konzerv felkockázott paradicsom (40 dkg)
kb. fél liter alaplé vagy 1 Alnatura leveskocka, ami még mindig az egyik legjobb választásnak tűnik 
só
frissen őrölt fehérbors
kb. 1 púpos teáskanál bazsalikom és oregano
1 csokor petrezselyem

1) Felaprítottam a hagymát, a fokhagymát, a nyers, füstölt húst. Lereszeltem a répát. Mindezt megpirítottam az olajon kevergetés mellett.
2) Hozzáadtam a paradicsomot, megfűszereztem és tovább pároltam az egészet 1-2 percig.
3) Hozzáadtam a lencsét, felöntöttem az alaplével és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára főtt minden.
4) Csak a végén add hozzá a felaprított petrezselymet az értékes beltartalma és a friss íze miatt. Ami levesünkre most sajnos nem jutott.

Jó sűrű lett, ahogy szeretem, ám a vörös lencsét nem tudtam megmutatni benne. Egy kicsit el is kenődtem, hogy szétfőztem, nem figyeltem oda, még nem ismerem, bla-bla.... De aztán utánaolvastam:

Vörös lencse: a dél-ázsiai konyha gyakran használt alapanyaga. Felhasználása előtt nem kell beáztatni. Főzési ideje kb. 10-20 perc, ezalatt elveszíti vörös színét, megbarnul és pürés állagúvá válik. Könnyen csíráztatható. Elsősorban bioboltokban és keleti élelmiszereket árusító üzletekben szerezhető be.

OK, ez jó hír. Egyszerű, gyors, nagyszerű, melengető, és mondhatni egészséges. Nyáron hús nélkül tudom inkább elképzelni.
Legközelebb egy dahlt főzök curry-vel, római köménnyel, kurkumával. Vagy egy török vöröslencse levest bulgurral és mentával és paprikával. Ezo Gelin Çorbası-t. Ezt hallgassátok meg...

Medvehagyma krémleves

 Egyszer csak meglepetésképp kaptam egy zacskó frissen szedett medvehagymát, aztán pár óra múlva mellé a kérést, "ha csinálsz valami finomat, akkor majd szóljál". Vagy valahogy így: "Hogyan kell csinálni a medvehagymakrémlevest?" Nos, egy ilyen kérésnek, kérdésnek nem lehet ellenállni, ugye, és már jött is az automatikus válasz: krumpliból főznék krémlevest és egy jó adag medvehagymát tennék hozzá. Aztán persze borsót is. Annak ellenére főztem ott elméletben, a folyosón, a lépcsőfordulóban merengve, hogy még nem volt dolgom a medvehagymával. (A történettel pedig azóta adós vagyok ...)

Tavaly tavasszal is csak néztem: minden rendes gasztroblogger előrukkolt a saját medvehagymás receptjével a levesektől kezdve a pestón át a tésztákig bezárólag. Idén sem történt másképp. Már a nagy cégek is belevágtak: épp most láttam egy reklámújságban valami mélyhűtött ételt medvehagymával. Bevallom, eddig nem hozott annyira lázba a sok recept, talán Limara pogácsájába haraptam volna bele szívesen.
Szóval még nem volt dolgom a medvehagymával, most mégis ott ültem egy szép köteggel, amit ajándékba kaptam. Úgy szedték és hozták nekema zalai erdőkből :) Jól van, akkor ismerkedjünk meg és kezdésként, barátkozólag beleharaptam a friss, puha levélbe. Ez igen, gondoltam, ebben van valami... Milyen friss és ízletes. Hogy lehet egy törékeny zöld levélnek ilyen intenzív fokhagymaíze ...  Most már tudom, miért lehet érte rajongani.
Nem tudtam viszont, hogyan fog viselkedik bizonyos mennyiségű medvehagyma, ezért öreganyáim után szabadon, gondolomformán kezeltem. Nem olvasgattam utána (még a mai napig sem), ki hogyan csinálja, így mentem az első spontán elképzelés után.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
4 közepes krumpli
4 nagy marék zöldborsó
egy laza marék medvehagyma
esetleg egy fél vagy egész pohár tejföl
só
frissen őrölt fehérbors

1) A megtisztított és felkockázott krumplit annyi vízben tettem fel főni fedő alatt, hogy kb. egy ujjnyi víz lepte el a darabokat. Sóval, frissen őrölt fehér borssal ízesítettem.
2) Mikor félig megpuhult, hozzátettem a borsót is és utánaizesítettem.
3) Közben a medvehagymát átnéztem, megtisztítottam, vékony csíkokra vágtam és mielőtt lezártam volna a gázt, 2-3 percig forraltam a zöldségekkel együtt.
4) Aztán elő a merülőmixert és átmixeltem az egészet. Ha szeretnéd, ennél a pontnál hozzákeverheted a tejfölt. Szerintem krémesebbé, lágyabbá teszi.

Lisztet nem tennék bele, mert átmegy főzelékesbe. Próbálkozz a zöldség és a víz arányával, hogy kiderüljön, milyen állagú krémlevest kedvelsz a legjobban. Én a sűrűbb állagot kedvelem.
A medvehagymát nem akartam hosszan főzni, hogy az ne menjen a vitaminok és ásványi anyagok rovására. Így ez a mennyiség nagyon intenzívvé tette a levest. Jó ízzel kanalaztam, mert tudtam, hogy tankolom a vitaminokat, de nekem 2 tányér bőven elég volt belőle, kielégítette az ízlésemet.

Olvass tovább a Házipatika oldalán arról, milyen gyógyhatásokkal bír ez a szerény kis növény és arról is, hogyan ismerheted fel az erdőt járva. Fontos, hogy ne keverd össze hasonló levelekkel.

hazipatika.com - medvehagyma határozó

Engedjetek meg még egy szempontot: tépd le a leveleket, de a gyökerekre vigyázz, ne húzd ki őket, hogy jövőre is ugyanúgy szedhess a káprázatos, fokhagymaillatú levélmezőkről az éledező tavaszi erdőn.

Alma a fa alól joghurttal, mézzel

Az őszies hangulat után csak úgy pilledezünk ebben a nagy melegben (szereti...). A nemrég elkészített joghurtos-mézes alma pedig az egyik legjobb dolog, ami ebben az augusztusi forróságban fagylalt helyett történhet.
Tudom, rendkívül egyszerű egy almaleves, nem mondok senkinek újdonságot, sőt jó darabig eszembe sem jutott, hogy ezzel a recepttel rukkoljak elő. Mint ahogy egy hétköznapi tökfőzelék, rántotta vagy sóska receptet sem találtok itt. Még ha rendszeresen szerepelnek is a menünkben, és szeretjük is őket nagyon.

Mégis ide kívánkozik, hadd mondjam el, miért.

Először is mert ebben a hőségben a legkedvesebb csemegém lett.

Mert a fa alól szedtem össze a kukacos, hullott almát a fűnyíró veszedelmes karmai elől, tehát megmentettem őket és nem kerültek a komposztra. Farigcsáltam is eleget az a pár csedvás darabot. Az egyetlen almafánkról van szó, ami nagyon finom almát terem, de csak szeptemberre érik be igazán.

Mert joghurttal és mézzel készítettem, így nyugodt lelkiismerettel kanalazgatom, amikor csak jól esik.

Hogy leves-e avagy desszert, döntsétek el ti magatok.

Hozzávalók:

kb. fél kg tisztított, kockára vágott alma

egy fél citrom leve + én a húsát is belefőztem

kb. 5-6 szem szegfűszeg és szegfűbors

1 kk őrölt fahéj

1 pohár joghurt

1 teáskanál rizsliszt

2 ek akácméz

annyi víz, hogy ellepje

1) Este az almát a fűszerekkel és a citrommal épp hogy felfőztem.

2) Közben a joghurtot összekevertem rizsliszttel és először pár kanál forró lével kevertem össze a tálban, majd a fazékba borítva összekevertem az egészet.

3) Amikor épphogy melegre, langyosra hűlt, belekevertem a mézet és elköszöntem tőle reggelig.

4) Reggel az első mozdulattal ment a hűtőbe és pár óra múlva már ehettük is a fűszeres, édes almalevest vagy desszertet.

Mentsétek meg ti is a látszólag meg nem érett, lehullott, kukacos avagy valahol ott felejtett almákat és kényeztessétek el magatokat ezzel az egyszerű finomsággal. Télen ugyanez forrón jó, de bármikor elkészíthető.

Palócleves, azaz „Mikszáth-leves”

Zöld zöldbab a kertemből

Üdvözlöm Lajos Marit a palóclevesével együtt. No, meg Huszi barátnőmet, aki felhívta a figyelmemet a náluk jól bevált receptre.
A gyermekkoromat idézi Lajos Mari neve: szakácskönyv sorozatának - 99 étel 33 fotóval - jó néhány darabja díszítette a konyhánk falát, a sötétbarnára pácolt falburkolatot. Gondolom, így csinosnak számított akkoriban, a 80-as évek közepén a konyha. Talán az első, küllemre is igényesnek mondható szakácskönyvsorozat volt, amit gyerekfejjel ismertem. Arra mondjuk nem emlékszem, hogy végigfőztük volna a könyveket. Hát, el is múlt felettük az idő és a sorozat 3-4 darabjának most már csak a polcon jut hely, semmi kitüntető figyelem.
A Nők Lapjában mindig várom a receptjeit, amiknek van azért egy hosszú távon követhető vonulata és az is nyomon követhető, hogyan változtat itt-ott idővel és az ízléstrendeknek megfelelően.
És erre szembejön velem a Lajos Mari palóclevese, aminek a címe mellett én simán elmentem volna. De ha a Huszi szereti, az nekem is érdesek és elolvasom. Elsőre a friss krumpli, zöldbab, kapor kombó ragadta meg a figyelmem. Azért is, mert a Főkosztos levesigényeit igyekszem változatosan kielégíteni és első olvasásra tudtam, hogy ezzel nyert ügyem lesz és tényleg.

A következő olvasható a 99 leves 39. oldalán:
Tudni illik, hogy: ezt a mennyei étket a Gundel dinasztia doyenje, Gundel János a múlt évszázad vége felé alkotta Mikszáth Kálmán író, a „nagy palóc” kedvére, de a sok-sok nem nagy és nem palóc örömére is, s azóta már klasszikusnak számít; hívják „Mikszáth-leves”-nek is.

Hozzávalók 4 főre Lajos Mari szerint:
30 dkg ürücomb vagy lapocka
1 nagy fej hagyma
5 dkg olaj vagy zsír
1 kk édesnemes pirospaprika
20 dkg burgonya
25 dkg zöldbab
2 dl tejföl
3 dkg liszt
1 csipet őrölt köménymag
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
1 kis csokor kapor
só

Saját összetételben persze egy kicsit megkombináltam, mert
pulykacombból készítettem,
3-4 gerezd fokhagyma remekül elfér benne,
több pirospaprikát és köményt tettem bele,
a fehér lisztet rizslisztre és egy kicsi kukoricakeményítőre cseréltem
és mindent egy lábosban főztem meg, nem külön-külön.

1) A felaprózott hagymát az olajon megfuttattam, majd erős tűzön, kavargatás mellett tovább pirítottam a megtisztított, apróra kockázott hússal.
2)Pirospaprikával, köménymaggal, a zúzott fokhagymával, sóval saját levében és egy kicsi hozzáadott vízzel fedő alatt, lassú tűzön puhára pároltam.
3) A felkockázott krumplit és a 3-4 centisre vágott zsenge (zöld) zöldbabot a babér és kb. 1 liter víz társaságában hozzáadtam és kb. 15-20 percig főztem.
4) A tejfölt addigra már bekevertem a rizsliszttel és a keményítővel egy külön tálban. Először pár merőkanál forró lével kevertem össze, majd behabartam vele a levest. Pár perc forralás, az összeaprított kaporlevél a tetejére és kész.
5) Szerintem nem árt, ha áll egy kicsit, hogy összeérjenek az ízek és ebben a nyári forróságban (szereti...) jobban esik, ha egy kicsit kihűlt. Esetleg utána is fűszerezhetsz.

Lajos Mari szerint mindkét zöldséget főzd meg külön fazékban. Ha bizonytalan vagy abban, hogyan fog egyszerre megpuhulni a kétféle zöldség, a krumplit főzd a hússal, a zöldbabot pedig egy külön fazékban a kedved szerint, majd a főzővízével együtt öntsd a többiekhez a habarás előtt.

Utóirat: egy kis ecetet tégy az asztalra tálalásnál, egy pár csepp jól kiegészíti az ízeket.

Elképzelhető, hogy most nem épp ilyen ételre vágysz, kedves főzni vágyó olvasó, mert dúskálunk a kerti javakban. Talán borsós, cseresznyés, meggyes finomságot keresgélsz. És valóban, ez inkább nehéz ételnek hangzik elsőre. Jellegénél fogva bármikor megfőzhetjük, de én azért szívesen ajánlom most a friss zöldbabbal, krumplival. A frissen leszedett kapornak sincs párja.
Több kedvenc zöldséges, nyári receptemet lejegyeztem már tavaly, például júliusban. Keresgélj tovább könnyebb ételeket, szívesen ajánlom ma is bármelyiket.

Olasz csicseriborsó leves tésztával

Érdekes, hogy míg a paradicsomért rajongok, a talán klasszikusnak nevezhető, menzás paradicsomleves soha nem hozott lázba, még ha meg is eszem, ha megkínálnak.
Aztán elkezdtem rendes paradicsomból illetve konzerv hámozott paradicsomból paradicsomos leveseket főzni, amibe beledarabolom a bogyókat. Ami nem olyan homogén állagú, és amiben nem csak betűtészták úszkálnak.
Már az indiai ihletésű csicseriborsó dahl elkészítésénél felfigyeltem az olasz receptekre, a "házi zacskóslevesnél" pedig megígértem, hogy elkészítem ezt itt. És bizony ismét egy élménnyel lettem gazdagabb, amikor végre megfőztem azt az olasz csicseriborsó levest, aminek a receptjét Dóri küldte át nekem Bolognából. Kifejezetten a kérésemre vadászta, mert bár utánaolvastam, ő mégiscsak közelebb van a forráshoz.

Zuppa di Ceci con Pasta eredeti receptje 6 személyre:
kb. 65 dkg száraz csicseriborsó (hát, ez egy tisztességes adag, mit mondjak)
egy csipet szódabikarbóna
1/4 csésze pancetta kis kockákra vágva (elhagyható)
3 gerezd fokhagyma
2 zellerszál felkockázva
2 sárgarépa felkockázva
1 kis hagyma felkockázva
4 ek olívaolaj
2 konzerv (kb. 40 dkg) paradicsom felkockázva
csirke alaplé szükség szerint
só
bors
1 teáskanál szárított oregano
1 csipet szárított paprikapehely
4-5 lap friss lasagna
1/4 csésze friss petrezselyemlevél

A készítést már a fantáziátokra bízom, illetve a weblapon természetesen olvasható a leírás. Én el sem olvastam, bevallom, csak mentem a saját főzőkanalam után. A módosítások az évszaknak, a kedvemnek és a kamrámnak köszönhetőek. A szárzellerről ilyenkor csak álmodozom, a csicserifőzés helyett pedig a könnyebbik utat, a konzervet választottam. A szárzeller helyett zellergumót is reszeltem volna bele, ha lett volna idehaza. A lebbencsleveses hatás helyett pedig a fusillire szavaztam, hiszen az sokkal csinosabb, ugye?

Íme, a saját változat:
1 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 4-5 dkg finoman füstölt sonka illetve bacon (elhagyható)
2-3 ek olívaolaj
3 közepes sárgarépa
2 közepes pasztinák
1 Alnatura leveskocka
1 konzerv hámozott paradicsom
1 konzerv csicseriborsó
só
frissen őrölt fehérbors
oregano
2 laza marék fusilli

1) Nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát és a pasztinákot, majd felaprítottam a hagymákat és a sonkát.
2) Mindezt megpirítottam az olajon, fehérborsot tekertem rá és megsóztam.
3) Hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a lemosott csicseriborsót.
4) Megfűszereztem oreganóval, hozzámorzsoltam az Alnatura leveskockát, felöntöttem kb. 1 liter vízzel és kb. 20 percig hagytam fedő alatt puhulni.
5) Utoljára belefőztem a két marék tésztát és utánafűszereztem.


A lereszelt és felaprított, megpirított zöldségek sűrűbb állagot kölcsönöznek a levesnek, másrészt előbb megpuhulnak. A leves arányain pedig több csicseriborsóval fogok változtatni, mert inkább a paradicsom dominált benne, mint a csicseriborsó.
Hagyd el a sonkát, ha gondolod, anélkül is rengeteg íz van a zöldségekben. Ne csodálkozz, ha másnapra kevesebb levet találsz a lábosban, mert a tészta utólag is felszívja azt. Hagyd el a tésztát is: így tulajdonképpen egy nagyon egészséges és kalóriaszegény levest készíthetünk, főként ahogy egyre több hozzávalót frissen tehetünk bele. Alig várom, hogy friss zellerzöldet, petrezselyemzöldet szórjak rá. Szárzellerrel okvetlenül ki fogom próbálni. Nagyon szívesen ajánlom.

Tudod, Dóri, ez finomabb lett, mint gondoltam. Az ízlésem szerint alapvetően a hideg napok melengető, gazdag levese, a paradicsom frissessége miatt mégis bármikor el tudom képzelni az asztalon. Köszönöm még egyszer.

Házi zacskósleves?

A levesfőzés rituáléjáról írtam már, mert hát fontos nekem, a fő kosztosomnak meg még fontosabb. Úgy értem, a végeredmény, azaz vég nélkül kanalazni a leveseket. Ezért, kedves olvasó, ne lapozz el rémülten a cím láttán, lehet, hogy találni fogsz 1-2 érdekességet. Van még pár okom, hogy ismét előhúzzam a témát.
Ha csak úgy vadászgatok a receptek között, nem kell sok idő, hogy belefussak a Vegetába vagy ételízesítőbe. Mondd meg nekem, ha a receptek hozzávalóinál azt sorolná fel a szakács, hogy tégy bele egy-egy csapott kávéskanál glutamátot és csomósodásgátlót, mit tennél?

A vegetáról a Terebess fűszerkalauz a következőket írja:
RK Podravka Vegeta, A. Starčevića 32, 48000 Koprivnica, Hrvatska
A Podravka gyár ételízesítője (só, nátrium-glutamát és szárított zöldség), az egyik legismertebb importáru, s egyúttal a volt JSZSZK minden egyes háziasszonyának a jobbkeze. Valószínűleg Jugoszlávia egyik legelső ún. brand terméke, a mindenki által jól ismert, nevető szakácsot ábrázoló rajzzal, aki összeérintett mutató és hüvelykujjával fordul felénk. Egy, ma már idős asszony találta ki, akit Koprivnicában mindenki csak Vegeta Néninek hív. A tény, hogy a Vegeta "titkos összetevője", a nátrium-glutamát kiemeli az étel ízét, ősidők óta ismert; a kínai konyha kommersz változatában régóta használt adalék.
Az elnevezés etimológiáját illetően két elmélet létezik: az egyiket a Klaić-féle szótár definíciójában olvashatjuk: a Vegeta a latin 'vegetus' (egészséges, erőteljes, erős) megfelelője. A másik a szót annak összetevőiből - vitaminok, glutamát és különös 'taste' - származtatja.

Sikerült meglepnie Terebessnek azzal, hogy a nátrium-glutamátról is ír:
Ázsiában legalább kétezer éve használják a nátrium-glutamátot az ételek ízének fokozására. Korábban a tengeri hínár főzetéből nyerték ki, ma fermentációs eljárással készül. A nátrium-glutamát a glutaminsavnak, a fehérjéket felépítő egyik aminosavnak a nátrium sója. A glutaminsav kálcium és kálium sói is ízjavító hatásúak. Elég allergén anyagként írja le, de azt nem taglalnám itt és most. Akit érdekel, olvasson tovább ott megerősítés gyanánt.

Viszont nem azért jöttem, hogy nyavalyogjak a sok rossz dolog felett, meg hogy mi mindennel etetnek meg bennünket, hanem arról szeretnék ismét írni, ami használható és természetes. Most a zacskókon és porokon a sor.

Az első legyen pont egy Vegeta termék, amit nemrég jelent meg. Úgy gondolom, jó hír, hogy egy ilyen nagy gyártó is odafigyel az igényekre és egy kizárólag természetes összetevőket tartalmazó termékkel jön ki a piacra, igaz? A Vegeta Naturella nevet kapta. Viszont nem tudom, mekkora bent a só aránya és bevallom, ez sem hoz lázba.

Korábban ígértem, hogy visszatérek DM Alnatura termékei közül a leveskockára, ami három ízben kapható: zöldség-, csirke- és marhahúsleves. Bár fogalmam sincs, mennyibe kerül egy doboznyi kommersz leveskocka, az a 250-300 forint szerintem nem egy érvágás 6 kockáért.
Ha megadod a levesfőzés módját és idejét, nincs szükséged ilyen kockára. Ám nagyon gyakran olvasható receptekben: "végy fél liter alaplevet". Ha nem gondolkodtál előre, amikor feltetted a hús- vagy zöldséglevesed és nem tudsz lemerni róla fél liter alaplevet, ha csak egy gyors alapot akarsz készíteni mondjuk hagymaleveshez vagy húspároláshoz, akkor használd inkább ezt. Olvasd el, milyen normális hozzávalókból csinálják Alnaturáéknál a leveskockát. A nagyobb képhez kattints erre itt:

Tegnap pedig találtam egy számomra új Alnatura terméket a bolt polcán, amitől hasonló minőséget várhatunk: ételízesítőt ömlesztve, csinos üvegben, illetve zacskóban az üveg újratöltéséhez. Ez utóbbi kiszerelés éri meg a legjobban, ha jól emlékszem, kilója 3000 forint alatt van. Szívesen ajánlom a Vegeta-rajongók és -függők figyelmébe.

Aztán vannak zacsis leveseik is. A kb. 2,5-szeres árat (?) nem biztos, hogy sokan megfizetnék a rendszeres zacskósleves-fogyasztók közül, de pár alkalommal (lásd: kirándulás, nyaralás) talán megengedhetjük magunknak:
Alnatura bio gombakrém leves 43 g
Alnatura bio tyúkhúsleves tésztával 38 g
Alnatura bio paradicsomkrém leves 46 g
Alnatura bio zöldségleves teljes kiőrlésű tésztával 40

A kosztosom régebben sokszor evett olyan kici kínai zackósz tésztát, mert hát kedvelte. A szecsuáni csípős marha (OMG....) volt az egyik kedvence. Jelentem, az én mániámnak köszönhetően - bár nem kértem -, elhagyta ezt a fura szokását és már ő sem tud szimplán, apróbetűolvasás nélkül a kosárba tenni semmit. Viszont elkezdett nyaggatni, hogy csináljunk olyan "zacskóslevest" mi magunk, mert szíves nasizik néha egy kis olyan tésztát fűszeres levesben. Nekem nem is kellett több, már soroltam is a hozzávalókat.

Hozzávalók ízlés szerint 1 főre:
2,5-3 dl víz
1 Alnatura leveskocka
1 ek Vegabond zöldségmix
pár csipet fokhagymapor
pár csipet vöröshagymapor
frissen őrölt fehérbors esetleg fűszerpaprika por só,
1 marék vastagabb cérnametélt

Az ügymenet, gondolhatjátok, nem egy nagy kunszt, de persze szívesen leírom:
1) A leveskockát elmorzsolom és a Vegabond zöldségekkel együtt felteszem főzni a vízben.
2) Tovább ízesítem a többi porral ízlés szerint és kb. 10-15 percig főzöm.
3) Az utolsó percben a cérnametéltet belefőzöm és készen is vagyunk.

Utánanéztem, a zacskós fokhagymapor - hála Istennek - csak fokhagymát tartalmaz és mióta megvettem azt a zacskót, bizony van, hogy rájár a kezem, ha csak egy picire van szükségem. Kényelmes, az biztos.
A kedved szerint tegyél bele egy csipet erős fűszerpaprikát vagy a mai divatot követendő egy fél kávéskanál csilipelyhet. Esetleg egy kevéske rizslisztet vagy kukoricakeményítőt (ezt csak a végén) az állaga miatt.
Hát, szerintem nem sokkal bonyolultabb kb. 5 zacskóból és fűszertartó üvegből beledobálni a lábosba a hozzávalókat, mint 1 zacskóból. Ha komolyan veszed és űzöd ezt a hobbit, keverd össze előre a kedvenc "ízfokozóidat", hogy aztán csak egy leveskoczkát, az ízfokozók üvegét és a tészta zacskóját kelljen külön-külön kinyitogatnod a forró víz mellett ácsorogva és kevergetve, ami összesen 2-3 percedet fog igénybe venni. Bizonyára nem autentikus az íz, de legalább megpróbáltuk.

Megígérem, kedves olvasó, hogy ezt a kitekintést kompenzálni fogom. Nem is akármivel, hanem egy olasz leves receptjével, amit nagy örömömre Dóritól kaptam nemrég. Maradnék inkább a szokványos levesfőzésnél.

A lencselevesem télvíz idejére

A január szinte észrevétlenül elrepült, bár nem mindenki osztja a véleményem. Hát, nem nagyon szántam időt sem a főzésre, sem a bejegyzésekre mostanában. De ma február van és ez jól esik. :) Ilyenkor lélekben már készülök arra, hogy végre kint tölthetem az időm egy részét földközelben. Még egy nagy hideget várok, aztán turkálhatok majd kedvemre - gondolom én.
Persze minden nap megyek egy kört a kertben, szemrevételezem a növényeket, a földet, csodálom a telelő fákat, virágokat, hogy mennyi ígéret van bennük. Van már két hete szirmot bontott virágom, primula meg egy, a kerttel örökölt tő rózsaszín bogyóvirágokkal a nagy lapulevelek biztonságában. És ott van a petrezselyem és a zeller az ágyásban. Csak kimegyek, letépem a zöldet és közben nagyon hálás vagyok nekik, jól esik az a kis frissesség.

Ma sem főzök - odakint állványerdő, tégla- és sitthalmok, letakart ajtók. Döntik a falat, nyílik a tér. Jól indul a február, igaz? Én meg itt a szoba mélyén merek álmodozni a kertről, a tavaszról és a rendről, mert hogy enni nem kér a csapat. És közben egy kedves receptemet bányásztam elő nektek. Magam alkottam a kedvemre mind a hozzávalókat, mind az ügymenetet, még ha nem is rejteget semmi különöset.
(Nagyon kedvelem a lencsét többféle köntösben és ízben, legutóbb pl. lencsefasírtot készítettem. De nekem a mustáros meg a virslis meg a kolbászos lencseleves igazán bizarrul hangzik, de hát, hál' istennek, választhatunk. Ez itt az én ízvilágom.)

Hozzávalók:
1 nagy vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
egy kevés füstölt sonka vagy bacon szalonna, ha úgy tartja kedved
1-2 ek olaj
só
frissen őrölt fehér bors
20 dkg előző nap beáztatott lencse
1-2 babérlevél
5-6 felkockázott sárgarépa
1-2 felkockázott fehérrépa
1 csokor petrezselyemzöld
1 szál zellerzöld esetleg

1) Megpirítom a felaprított hagymákat és a szintén apróra vágott, szép füstölt sonkát az olajon.
2) Sóval, fehér borssal fűszerezem és felöntöm kb. 1,5 liter vízzel.
3) Hozzáadom a lencsét, a babérlevelet.
4) A sárgarépa és fehérrépa követi egy kis idő után, amikor már csak 25-30 perc kell a lencsének.
5) Egy jó adag finomra vágott petrezselyem- és zellerzöldet szórok rá, miután lezárom a gázt.

Nagyon finom, laktató, pénztárcakímélő és gyorsan elkészíthető leves. Alakítsd a kedved és igényeid szerint, jó étvágyat hozzá.
Ha nem csináltál még így levesalapot, javaslom, próbáld ki és találd ki a saját kombinációdat. Tegyél hozzá több sonkát és 3-4 kockára vágott krumplit, laktató egytálételt kapsz. Ha egy kicsit gazdagítani szeretnéd a leves állagát, a pirítás végén dobj egy csapott evőkanálnyi rizslisztet a hagymára, majd kevergetve öntsd fel a vízzel. Szerintem vörös lencsével is finom, de azt rövidebb ideig kell főzni.
Jövő héten pedig végre fááááánkot sütök! Látjátok, ezért is szeretem a februárt.

Kultúrák közötti kommunikáció, azaz a dahl és a quiche találkozása

Indiai csicseriborsó dahl, azaz leves

 Gondoltam, a finom csirkeraguleves mellé készítek valami gyorsat. Mivel pár napja a vasalás közben végignéztem egy műsort a pitesütésről - bár a műsor leginkább amerikai ízű volt -, a quiche-t választottam. Azonban úgy esett, hogy a quiche tésztája készült csak el, a sütés elmaradt. A raguleves viszont közben elfogyott....

Rendben, gondoltam másnap, amikor a vacsorát tervezgettem, akkor most a quiche mellé találok ki valamit. Lilinél olvastam először a csicseriborsó levesről, amit akkor kisebb változtatásokkal ki is próbáltam. Most ismét elgondolkodtatott, mivel mindenem megvolt hozzá a kamrámban.

Szántam rá időt is, utánaolvastam a csicserileveseknek és egy csokor recept után két konyhára szűkítettem a kört: a marokkói és az indiai konyha tartja számon a saját variációit. Ha szeretnél még olvasgatni, itt van egy és még egy magyar nyelvű marokkói recept és egy a BBC Goodfood oldaláról. Az indiai levesről többek között ezt és ezt olvastam.
Vannak különbségek, de érdekes módon a fűszerek között sok a közös, sőt túl nagy az átfedés a sok ezer kilométeres távolság ellenére. Mintha ugyanazt a receptet olvastam volna újra és újra.
Tűnődtem, hogy egyáltalán meg fogom-e tudni mondani ezek után, hogy indiai vagy marokkói levest főztem-e. Az előbbit történetesen dahlnak hívják - más hüvelyessel készült indiai levesekkel együtt -, tehát ha így nevezem a levesem, akkor az indiai mellett döntöttem, igaz?

Majdnem mindent Lili jegyzetei szerint készítettem, a változtatásokat meg tudjuk be a kamrámnak. Csilipaprika helyett házi őrlésű csípős paprikám van idehaza, friss gyömbér helyett pedig port használtam most. A Sparban vásárolt csicseriborsó kb. 24 dekás, ami 3 szép tányér levest tett ki. Leveskockát nem használok, viszont nemrég beszereztem egy csomagot a DM Alnatura termékei közül, amit most kipróbálhattam. Ez később megér egy külön mesét. Na jó, a mandulát kihagytam, hozzáteszem, nem magam miatt.

Hozzávalók:
olívaolaj
1 fej vöröshagyma
3 fokhagyma
1 üveg csicseriborsó (Sparban bukkantam rá)
1 konzerv hámozott paradicsom
só
frissen őrölt fehér bors
1 tk garam masala
csili vagy csípős paprika
gyömbér
kurkuma
egy mokkáskanál koriander mag összetörve
1 Alnatura leveskocka
kb. 3 dl víz
petrezselyem zöldje

1) A felaprított hagymaféléket megpirítottam egy kevés olívaolajon, ehhez adtam a csicseriborsót és a nagyjából összevágott hámozott paradicsomot.
2) Megfűszereztem, a leveskockát is hozzámorzsoltam és közben azon tűnődtem, hogy ilyen karakteres fűszerszámok mellett a leveskocka hogyan is rúghat labdába...vagyis hiányozna-e belőle.
3) Röviddel ezután hozzáadtam a vizet is és fedő alatt még vagy 10-15 percig, kis lángon főztem.
4) Utánafűszereztem a kedvem szerint, egy nagy csokor felaprított petrezselyemzöldet szórtam bele és le is zártam a gázt. Szívem szerint koriandert használnék legközelebb.
5) A leves 10 perc alatt elfogyott, az elismerést bezsebeltem. Ja igen, a recept bekerül a fél órás levesek közé.

Sikerült olyan erősre fűszereznem, ahogy épp jól esik. (Az érzékenyebb lelkűek most forduljanak el egy kicsit: ahogy Mr Bean fogalmazott indiai vendéglőtulajt játszva, aki az illuminált angol vendégeket szolgálja ki: "...nooo, not f****** hot, Sir. Ahm... it is... how can I put it......it's a medium spiced dish." :D
Nagyon jól esett, hogy az ízek nagyon szép harmóniát alkottak amellett, hogy a fűszerek mindegyike nagyon karakteres, már a lista is hosszúnak hat és eleve van egy fűszerkeverék köztük. Pont olyan, mint amikor egy jelenet túlságosan színpadias vagy amikor a szivárvány nagyon sok színe van jelen egyszerre, mint egy bollywoodi filmben és mégis élvezed. Valamit tudnak ezek az indiaiak.

Már a levesek közötti hasonlóságok és különbségek játéka is elgondolkodtatott arról, hogy milyenek is vagyunk mi magunk: egyszer a meglepő közelség, máskor a megkülönböztető távolság, az egyediség a mérvadó.
Lehet, hogy a leves esetében a csicseriborsó az, ami pont azokat a fűszereket kívánja és két különálló kultúra ízlése csak véletlenül ennyire hasonló? Vagy az új források, vagyis a receptek mossák össze a kettőt? Netán csak egy kicsit kellene vájkálnunk a gasztrotörténelemben, hogy megtaláljuk a közös forrást?
S ha a levesek által épített, kultúrák közötti híd nem volt elég, ott van egy még furább kérdés: mit keres a dahl és a quiche egy asztalon? Nem csak a spontán - netán sutának vagy ízléstelennek ható - ételpárosítás miatt született meg a kapcsolat az indiai leves és a francia tésztaétel között; az ízek, a fűszerek is összekapcsolták őket - a két kultúra között ezt a hidat én eszkábáltam. Olyan magától értetődőnek tűnt. De erről a halas quiche-ről majd később szólok.

Zöldségkrémleves

Hát, ahogy elnézem, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy egy krémlevest úgy tudjak fotón visszaadni, hogy az gusztusosnak tessen. Ráadásul a petrezselyemzöld is kezdett elmerülni a sok exponálás közben, hiába a remek, sűrű állag...
Ez az egyik leggyorsabb leves, amit tudok készíteni, és bizony kipróbáltan mirelit zöldségekből készül. Ilyenkor szánom-bánom, hogy terhelem a környezetet azzal, hogy előre feldolgozott, jó ideig hűtött és utaztatott zöldséget használok... Ráadásul imádok a levesfőzéssel bíbelődni, szépen megtisztítani, felaprítani a zöldségeket, fűszereket, mert jól esik és a rá szánt idő mindenképp megtérül a tányérban és a gyomrokban. De bizony van úgy néhanapján, hogy rövid előkészítés és gyors hadművelet a leveshez vezető lehetséges út. Kb. 25-30 perc alatt kész, és ezzel más, általam készített leves nem tud versenyezni. Na jó, köménymaglevest nem szoktam csinálni. Illetve egyszer csináltam tavaly télen.
Természetesen "normális" zöldségekből ugyanígy elkészítheted ezt a krémlevest, és így a levesbevalókat és azok arányait is kedvedre variálhatod.


Hozzávalók:
1 kg fagyasztott franciasaláta alap
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 duci fokhagyma
zöldfűszerek: petrezselyem, zeller, majoránna,
só
frissen őrölt fehér bors
ha van paprika, paradicsom
tejszín vagy tejföl ízlés szerint

1) A fagyasztott zöldséget egy nagy lábosba borítom, felöntöm vízzel, de csak annyival, hogy épp ellepje és a tűzre teszem.
2) Azonnal jöhetnek a zöldségek és fűszerek, hogy az ízük belefőjön: egy egész csokor felaprított petrezselyem és zeller, míg a majoránna szárított.
3) Meghámozom a hagymákat, vékony szeletekre vágom őket és mehetnek is a zöldségek után. Csak hogy kellően plasztikus legyen: ennél a pontnál a jég már felolvadt és a belevalók ízei kezdenek elegyedni.
4) Innentől csak az a dolga a lének, hogy felforrjon és minden megpuhuljon. Eközben előkészítem a tejfölt vagy a tejszínt, a merülő mixerem, egy kisebb tálat és egy merőkanalat. Ha gondos vagy és biztosra akarsz menni, a tejfölt vagy tejszínt tedd egy tálba, hogy egy kis rámert forró lével először külön összekeverd megelőzendő, hogy összeugorjon.
Meg is tálalok és a félretett petrezselyem zöldjét felaprítom. Ezt nem érdemes túl korán megtenni, mert a fa deszka képes beszívni a kicsorduló, értékes nedveket.
5) Lehet, hogy várnom kell még egy kicsit, kóstolok, utánafűszerezek.
6) Ha elégedett vagyok az ízekkel és a zöldségek állagával, akkor a merőkanállal a zöldségek felét kimerem egy kis időre az előkészített tálba, de levet nem szedek hozzá. Most jön a mixer: a főtt zöldségeket összemixelem a lével, majd a tejföllel vagy tejszínnel. Én már simán bevállalom, hogy egyszerre a a lábasba borítom a tejfölt, inkább bízom abban, hogy kellően gyors tudok lenni. Ez majdnem mindig sikerül is. Nem bánom, ha egy ici-picit darabos marad a "krém", de ha a homogén állag jobban tetszik, hajrá, mixeld tovább. Ebbe visszateszem a kimert zöldségdarabokat és kész is vagyok.
7) Valami oknál fogva a krémlevesek találásánál mindig a mélyebb, tálszerű tányérjaimhoz nyúlok. A tetejére petrezselyem zöldje kerül és van, hogy fokhagymás/vajas/sajtos pirítóssal tálalom.

Ebből az adagból négy-öt szép tányér kerül ki, azaz nálunk kb. két étkezésre futja. Igen, egy kiló zöldség tetemes mennyiség 2 embernek, azonban egy krémleves kellő és illő állagáért, kedvéért képes lennék a dupláját is megfőzni. Ha úgy tetszik, egy teáskanálnyi lisztet vagy keményítőt keverj bele a tejfölbe szokás szerint, bár ilyen arányoknál szerintem nincs rá szükség. A lisztek közül a rizslisztet ajánlom.
Tejföllel jobban kedvelem valamiért. Már régen említettem, ezért most ismét leírom: nagyon javaslom a kapuvári Cserpes Sajtműhely bármilyen termékét.
A fűszerek közül a szerecsendiót szoktam még hozzá használni. A mai trendnek megfelelően díszítheted a tetejét csilipehellyel és olívaolajjal.

Hasonló módon szoktam készíteni a finom krumplikrémlevest kevés sárgarépával, zöldborsóval és egy kicsit több vöröshagymával - "normális" zöldségekből :)
Ha a fagyasztott, zacskós zöldségalap mellett döntesz, választhatsz különböző összetételű keverékekből karfiollal vagy brokkolival vagy ahogy tetszik. Vagy akár - most esik le - egy kukoricás, zöldbabos keverékből amolyan mexikói levest is készíthetsz. Azt hiszem, ez lesz a következő, ki is próbálom. Ebbe vagy erre mindenképp teszek majd egy kis csilit. Talán meg is pirítom egy picit.

Hagymalevesek

Szeretem az őszt minden klisészerű velejárójával együtt.

A leveleket, főként a ginkgolevelet külön szeretem benne. Ezt a gyönyörű képet a flickr-ről vadásztam. El is megyek a kórház melletti kicsike parkba, mert virít ott pár ginkgofa - talán ezt sokan nem is veszik észre, pedig ezerszer elmegyünk mellettük. Csodás teremtések. Szedek egy-két szép levelet, hogy hazamentsek egy kicsit az élményből, aztán pár héten át nézegetem őket, míg csak el nem kezdem várni a karácsonyt.

A hideg napok beálltával előkerülnek a kéz- és szívmelengető levesek receptjei is a fiókból, erre elemi igényünk van szerintem. Ilyen számomra a hagymaleves is. Remélem, nem kövezne meg senki azért, mert egy kalap alá veszek két fajtát.
A sokféle recept alapja és többsége nagyjából hasonló, mégis találtam egy okot arra, hogy lejegyezzem a magam receptjét. És ezt az okot úgy hívják, hogy zsálya. A Praktika magazin egyik első számából származik az ötlet.

A kicsi kertemben még nincs ilyen szépséges növény, a kép innen származik.

Ugyanis mindegy, hogy vöröshagyma- vagy fokhagymalevesről van szó, ami nálunk bevált, talán nem szokványos, de nagyon finom ízt ad: zsályával szoktam őket fűszerezni. A rendkívül aromás és kissé kesernyés íz csodásan kiegészíti a pirított hagymát. Ha nincsen friss növényem, a gyógynövényboltokban szerzem be a zsályát, nem pedig a boltok fűszerespolcain található kis zacskós változatot használom, mivel amúgy is rendszeresen teszem gyógytea keverékekbe.

Zsályás, tejszínes póréhagymaleves.
A látvány talán nem csábító, viszont nagyon finom a leves.

A hagymát ez elején meg szoktam pirítani: vagy olívaolajat és/vagy egy kevés vajat javaslok, margarint nem.
Míg zsálya mindig van benne, néha egy kicsit a másik hagymaféléből is teszek bele, mert feldobja, úgy ahogy egy kis fehérbor is.
Még egy szokatlannak tűnő íz: 1-2 szem szegfűszeg a zsályával nagyon kellemes a szerint a bizonyos Praktika magazin szerint. Ezeket a főzés végén, vagy legalább pár órán belül ajánlom kikapni a levesből.
Főzés után mindig belereszelek még egy kevés friss hagymát.

Tejszínnel szeretem a leginkább, mert finom krémessé varázsolja, de ha az egészséges étel javára billen el a mérleg aznap, akkor ezt kihagyom. Pontosan ezért fogom kipróbálni a tejet legközelebb - úgy hallottam, érdemes a vizet vagy egy részét helyettesíteni.
Sajtos pirítóssal vagy sajttal szoktam tálalni, de soha nem a sajtra merem a levest, mert akkor a tányér alján összecsomósodik, hanem belereszelem, mert úgy az egész levest átjárja az olvadó sajt. És ha szép napunk van, egy kis finoman füstölt főtt húst adok hozzá feltét gyanánt (egy vendéglő után szabadon). Legutóbb pirított hagymás, ropogós rozscipóval tálaltam, csodásan illett hozzá.

Ízfokozás

Azaz miért nem használom a vegetát, ízvarázst, fokhagymakockát, húsleveskockát és a társaikat? Az instant levesekről nem is beszélve...

Tudom, a (hús)levesfőzés lerágott csont, nem olyan divatos téma és nem én akarom megmondani, hogyan kell azt csinálni. De végre közeleg a friss zöldségek ideje, ami alkalmat ad arra, hogy összeszedjem a gondolataim, és szívügyem, hogy normális dolgokat együnk. Ezek mellett lobbizok.

Hála Istennek, választhatunk sok megoldás között, és az idő rövidsége miatt van okunk mondjuk kockából levesalapot csinálni. De azt nagyon fontosnak tartom újra elmondani, hogy nem az ízfokozóktól és általam csak "műanyagnak" nevezett hozzávalóktól lesz finom és szép színű a leves. És nem a fokhagymakockának van olyan ellenállhatatlan aromája, hanem a fokhagymának. Nálam ez a reklám verte ki a biztosítékot...
Érdemes azzal kezdeni, hogy elolvassuk, mit is rejt egy ilyen kocka vagy por. Pl. sok sót. És gluatamátot. És csomósodásgátlót. Ez segíthet dönteni és esetleg változtatni.
Ha már az instant megoldást választjuk, érdemes megismerkedni a Vegabond Natúr vega-mix ételízesítőjével, ami kizárólag szárított zöldségekből készült. Tehát ami a lényeg.
Vagy ha nincs kedved a fokhagymapucolással bíbelődni, inkább a zacskós granulátumot válaszd, talán abban nincs más a fokhagymán kívül. Bár nem használtam még ilyet, így nem tudom.

Én a családban tanultam meg, mi fán terem a levesfőzés: ezekből van 1-2 alaprecept. Persze nem ragadtam le csak ezeknél és bátran próbálkozom a szokásos és jól bevált csirkelevesen kívül mindenfélével. Ám az Anyukám nem is igazán érti, hogy lehet levesnek titulálni egy-két költeményemet, annyira leragadt a húslevesnél. Sőt, angyalom meg sem kóstolja a spenótos, tejfölös, tejszínes, krém- vagy hagymaleveseimet, vagy a most sláger csicseriborsó levest. Hamarosan gazpachóval próbálkozom nála. :) Most épp Erdélyben barangol, kíváncsi vagyok, mit fog szólni s hurutos leveshez :D

A húslevesről szól a legtöbb következő ötlet, de sok más levesre is érvényes persze. Ezeket részben örököltem, részben saját fejlesztés eredménye.

Először is a "szín- és ízfokozók" listája, aminek csak a hagyomány, a fantázia és az évszak szabhat határt:
husi a kedved szerint,
mindenféle gyökérzöldség,
nálunk örök kedvenc a borsó,
fehérbors frissen őrölve,
majoranna,
édes, piros, szárított paprika kimagozva,
fokhagyma,
vöröshagyma és annak a héja,
zöldség- és zellerszár,
kurkuma,
szerecsendió,
só,
paprika, paradicsom,
kellevél,
stb.

A színekről
A levesnek szép sárga színe csak a háztáji pipiből lesz. Mivel a nagyanyáim tyúkudvara már csak az emlékeimben él, keresnem kellet valamilyen alternatívát. Szerintem jó minőségű, amit a SPAR-ban lehet kapni, úgy döntöttem, megbízom benne. Csak a sok felesleges csomagolás-szemétre haragszom, így ez egy kompromisszum.
Ha egészséges(ebb) levesre vágysz, a csirke bőrét ne főzd bele, mert az egy zsír- és koleszterinbomba.
1-2 késhegynyi kurkuma megoldja, hogy szép sárga levesben úszkáljanak a hozzávalók. Vigyázat, ha sokat raksz bele, mindent sárgára fest.
Színt ad még a vöröshagyma héja, bátran tégy a fazékba belőle. (Érdemes olyan hagymát venni, amit bőven borít a héja.) És a szárított piros paprika, amit én egészben teszek bele, nem porként. Ezt a piacon szerzem be ősszel, felfűzöm és egész évre betárazom.
Mindig főzök bele zöldség- és zellerszárat, amit az év legnagyobb részében frissen tudok beszerezni és nagy gyönyörűség számomra, hogy már a saját kertemből tudom a fazékba dobni. És a kimert levesre mindig kerül frissen vágott zöld.

A főzésről és az ízekről
Ami a leveszöldséget illeti, én úgy tanultam a nagymamámtól és édesanyámtól, hogy csak fél óráig kell főzni. Bevallom, egy agyonfőzött zöldség nem vonz annyira, inkább egy picit roppanjon.
Tehát először a husit főzöm meg sós vízben, lemerem a habját és a zsírját és ha majdnem teljesen megpuhult, beleteszem a megtisztított zöldségeket és a fűszereket. A hagymát, fokhagymát mindig több felé vágom, hogy az aromájuk jobban érvényesüljön.
A csirkeleves állandó fűszere nálam a frissen őrölt fehérbors és a majoranna. Kétszer fűszerezek: egyszer amikor a zöldségek belekerülnek a husi mellé, egyszer pedig a vége felé. Fűszerezés után mindig azonnal visszateszem a fedőt a fazékra, hogy az aromák jórészt a levesbe kerüljenek, ne illanjanak el a gőzzel.
Alig várom nyár elején, hogy végre friss zöldpaprikát és paradicsomot is tehessek bele. Ehhez elég egy közepes méretű paprika fele vagy akár a szártól és magoktól megtisztított csutka és egy pici kettévágott paradicsom is megteszi. Ahogy érkezik a bőség, azzal arányosan nő a levesbe szánt zöldpaprika és paradicsom mérete :) Ősz végén az utolsó paprika-paradicsom rakományból szoktam egy keveset megmenteni és előkészített, kis adagokban lefagyasztani, így egy darabig még élvezhetjük az ízét a levesekben. Sokáig sajnos nem jó ezeket fagyasztani, ám télen és tavasszal nem veszek ilyeneket.
A jó öreg kelkáposzta egész évben rendelkezésre áll. Egy levél is elég belőle és néha még ingyen is odaadják a piacon, a boltban. Van úgy, hogy egy kisebb darabot egyben belefőzök. Nálunk ez is mindig elfogy, de aki nem szereti, dobja ki a végén, de csak miután kihűlt a leves.
Szóval a "bezöldségelés" után kb. fél órával le is zárom a gázt és álltában egy darabig még tovább fő a zöldség saját levében. Aki szereti, ilyenkor egy kicsi fokhagymát, hagymát finoman belereszelhet.
Csak a végén szoktam belereszelni egy kicsi szerecsendiót.

És nem szűröm le, úgy ahogy van, szeretjük. Aki amit nem kér, félreteszi. De a levesben nálunk megáll a kanál.

Köretként gyakran készítek párolt krumplit sárgarépával. Ennek, de semmilyen zöldségnek a főzőlevét ki ne öntsd, remek levesalap a követező napra, csak tedd be a hűtőbe.

Ha esetleg ismertek olyan családot itt a környéken, aki ad el háztáji baromfit, normális körülmények közt nevelik, szabadon tartják őket, szívesen vennék tőlük néhanapján. És tojást is.

Kelkáposztaleves

Így fest a fazék: pirulnak a zöldségek az olajon a fűszerekkel

Ez a finom leves egy saját összeállítás, amit az inspirált, hogy a lehangoló diétás káposztalevest kissé felturbózzam. Így kerekedett egy részben egészséges, részben finom leves, ami tulajdonképpen szokásos ízek kombinációja és gyorsan elkészül.

Hozzávalók:
1 nagy fej vöröshagyma
ízlés szerint 3-6 gerezd fokhagyma
4-5 marék felcsíkozott kelkáposztalevél
3-4 sárgarépa
1 fehérrépa,
2-3 sárga krumpli (elhagyható)
1 pohár tejföl
só
fehér bors
majoránna
kömény

1) Először is kevés finom olajon megfuttatom a felkarikázott hagymát, a feldarabolt fokhagymát, majd a felcsíkozott kelkáposztalevéllel, a felszeletelt vagy felkockázott répával és fehérrépával kb. 5 percig párolom.
2) Megsózom és frissen őrölt fehér borssal, majoránnával, őrölt köménnyel tovább párolom egy kicsit.
3) Felöntöm vízzel, ami épp ellepi és a felkockázott krumplit hozzátéve készre főzöm.
4) Óvatosan belekeverek egy pohár tejfölt, utánafűszerezek, belereszelek még egy gerezd fokhagymát és pár perc múlva lezártam a gázt.

 A petrezselyemzöldet nem főzöm bele, frissen több vitamint tartalmaz és zamatosabb.

Gazdagabbá teheted az ízeket, ha vaj és olaj keverékén pirítod meg a zöldségeket, vagy ha 20%-os tejfölt vagy tejszínt használsz. Szívesen ajánlom a Cserpes Sajtműhely termékeit, hogy az adalékanyagokat elkerüljük.
A tejfölbe kevert kb. egy teáskanál ételkeményítővel, zabpehely- vagy rizsliszttel sűrűbbé teheted a levesed. Érdemes kipróbálni a friss majoránnát és az otthon őrölt köményt.