Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:

így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

Vadcitrom

Vadcitrom a nagytesóval, a grapefruittal. 

Reggeli fényfürdő a konyhaasztalon

Muszáj megmutatnom ezt a kis tömör gyönyörűséget, úgy hívják, vadcitrom. Ajándékba kaptam :)
Még nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy picike. A bőre vastag, göcsörtös és hamvas, vagy mintha millió apró szőrszálacska borítaná gazdagon és nagyon finoman. Sehol a megszokott, olajosan fénylő bőr. Citromsárga. A szára helyén nagyon enyhe és finom citromillatot árasztot, amikor megkaptam. Még nem mertem megkarcolni a külsejét, őrizgetem, nézegetem egy darabig, annyira édes kis portéka.

Annyit megtudtam róla, hogy apró termetéhez képest rengeteg magot tartalmaz és szokatlanul keserű - ha már az ízélményeknél tartunk, akkor a citrom illóolajokban gazdag, lereszelt héja keresű vagy savanyú? Én mindenesetre imádom a reszelt citromhéjjal ízesített ételeket, elsősorban a sütiket persze. És ennek a héját is lereszelhetem majd, kaptam a felhasználási javaslatot. Ha rávisz a lélek, hogy reszelővel és késsel nekimenjek és kitaláltam mi lenne az az illő étel, amiben megkóstolhatom, visszatérek és beszámolok.

Addig is olvassatok velem a Kínából származó vadcitromról Terebessnél. Pedig japán citromnak is mondják és ő az egyetlen, igazán télálló citrusféle. Hm, ez elgondolkodtat arról, hogy ültessek-e. Tanács akad bőven itt és itt is.

Most akkor csípős vagy erős? Torma vs. erős paprika

Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)

Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?

Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős mexikói, indiai vagy más keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.

A paprika a csípősségét a kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C₁₈H₂₇O₃N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:

Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.

Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.

A torma latin neve Armoracia rusticana. Hát nem szép? Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom, ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá a beltartalmi értéke miatt.

A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is.

A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C₃H_5. A szingrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.

Ez itt a szingrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.

Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?

 

 Vaszabi gyökér, Nisiki piac, Kyoto

Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem, ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit. Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak, ez is: horseradish :)

Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld, terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan cápa- vagy rájabőrből készült reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája 20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja  meg hosszan az aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével, pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy gyökeret, ha kedvem szottyan.

Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit megerősít egy másik forrás is:

A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe) megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal, citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.

Kókuszgolyó egészségesen

Ezt a recetet Annának ajánlom, de csakis csokoládé nélkül!

Kókuszgolyót nagyon régen csináltam, van vagy 20 éve. Meggyszem volt a közepén. De most "Minden megoldás érdekel" jeligére egy pillanat alatt összegondoltam ezt a nasit, mert hogy annak szántam. Egy sütizős este adta az alapélményt a szombathelyi Élet Éttermében, ahol csak nyers és "mindenmentes" ételeket készítenek. Jó tapasztalataim voltak csak, nagyon szívesen ajánlom. A tulajdonosok elképzelései is nagyon szimpatikusak. És zárás után a megmaradt ételeket odaadják rászoruló családoknak ... azonnal belopták magukat a szívembe. Ám nem kell Szombathelyig eljönni annak, aki erre vágyik, mert Takács Ákos ötletgazda Budapesten nyitotta meg a első nyers éttermét.  

Ez a sütiélmény inspirált és a végén az a beszélgetés a tulajjal. Pár trükköt valahogy kikotyogott, amire annyira kíváncsi voltam, pedig higyjétek el, nem én kíváncsiskodtam. Tényleg.
A "minél egyszerűbben" + "megfelelő arányok" + "összeillő ízek" gondolata vezérelt. Ez lett belőle. Már 3 szériát megért és köszöni szépen, egyre jobb formában van.

Hozzávalók 15-20 kisebb golyóhoz kb.:
1,5 dl szilvalekvár (édesítőszerrel készült, ami kilónként pár pöttyöt jelent)
1 ek útifű maghéj (Psyllium husk)
5 dkg kókuszreszelék
2 kocka 81%-os étcsokoládé
esetleg egy löttyintés tiszta nádcukor rum feldobja

1) A szilvalekvárom jól darabos, így egy villával igyekeztem szétpaszírozni egy tálban. Ha rummal készíted, most add hozzá, hogy az állagot eltaláld.
2) Hozzákevertem az útifű maghéjat és vártam egy kicsit, hogy a nedvesség hatására megduzzadjon.
3) Annyi kókuszreszeléket adtam hozzá, amennyit felvett ahhoz, hogy könnyen formázható masszát kapjak.
4) Belereszeltem a két nagy kocka étcsokoládét és újra csak átkevertem a villával.
5) Kevés kókuszreszelékben meghempergettem.

Kész is van, de ha egy kicsit hagyod pihenni, jobban összeáll. Hűtőben tárolom, már ameddig van belőle. Első ránézésre egy teljesen szokványos, amolyan kókuszgolyó kinézetű, ám egy finom, egészséges nasi.

 Mint bármilyen rendes kókuszgolyó

A művelet elengedhetelen része, hogy csodás, sűrű szilvalekvárral dolgozok, amit Édesanyám az idén főzőtt nekem kevés édesítőszerrel. Alkalomszerűen is készíthetsz pár szem gyümölcsből lekvárt, amit azonnal felhasználsz sürgős kókuszgolyókészítés okán. Vagy esetleg enyhén rumos vízbe beáztatott, felfőzött és ledarált aszalt gyömülcsökből is készítheted az alapot. Aszalt szilva, datolya, szép, nagyszemű mazsola?
Kókusz helyett őrölt dióval, mogyoróval, mandulával is nagyon finom lehet. Ehhez kaptam egy ötletet, hamarosan ki kell próbálnom és beszámolok.
Keverj hozzá egy evőkanálnyi őrölt szezámmagot vagy lenmagot. Az utóbbi segíteni fog a jó állag eléréséhez és az emésztésednek is nagyon jót tesz.
A 81%-os étcsokoládé szénhidrát tartalma 20% körül van. Ha nem kívánsz csokoládét enni, javaslom, hogy olvassz fel 1-2 evőkanálnyi kókuszzsírt és jó minőségű, sötétvörös, keserű kakaóport is keverj a masszához. Kakaóporba is hempergetheted a gombócokat.
Ízesítsd vaníliával, karmadommmal egy csipet fahéjjal, őrölt szegfűszeggel. Karácsonykor kezeletlen narancs héjával?

Az útifű maghéj egy csodálatos étel:

Érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. [...] A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végig halad az emésztőrendszeren. A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást.

Ha van kedved olvasni, hogy melyik hozzávaló miért jó nekünk, tessék: 

A szilváról a Házipatikán olvastam:  

Kevés cukor és magas víztartalom jellemzi a friss szilvát. Mintegy 85% víz van benne, ezért jól oltja a szomjat. 100 gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória (209 Kj) energiát hordoz. Szénhidráttartalma 10,3 g körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitamin, továbbá a C-vitamin érdemelnek említést.
Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium, kalcium, foszfor és magnézium) és cinket.
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Mindezen anyagoknak köszönhetően javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos rosttartalma - héjában például rengeteg cellulóz van - , ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nem csak a bélből segít üríteni a salakanyagokat; vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten tápláló étkeink közé tartozik, kalóriaértéke sem kevés. Ráadásul az étvágyat is fokozhatja. Mindent összevetve napi 20 dkg friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak, viszont az aszalt változatot érdemes elkerülnie annak, aki ügyel a súlyára.

A kókuszról is itt találtam egy rövid cikket:

A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. Hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez. A telített zsírsavak túlzott fogyasztása és a koszorúér betegségek közti összefüggés jól megalapozott, ezért mivel a kókusztej telített zsírsav tartalma magas, mértékkel fogyasztható. 

Az étcsokoládé jótékony hatását is meg kell említenem, amit a kutatók a flavonol nevű hatóanyagának tulajdonítanak. Megjegyzem, ez a 70%-os és annál keserűbb csokikra vonatkozik. Sajnos a Milkarajongók nem ebből, hanem a cukorból részesülnek inkább.

Nagyon boldog voltam, amikor először készítettem ezt a nasit és ha most belegondolok abba, hogy általában mennyi margarint, cukrot és kekszdarálékot letolnak a torkukon kókuszgolyó címszó alatt, kicsit még össze is szorul a szívem. Ez a gombóc sem felel meg teljesen a "minden nyers" kritériumnak, én mégis nagyon elégedett vagyok vele. Még pár gombóckísérlet, ami az ízeket és állagokat illeti, aztán jöhetnek akár a torták is, mint az Étteremben. Kellemes felfedezést az új hozzávalókkal nektek is.