Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.
Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.
Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás.
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.
Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele.
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.
