Tényleg nagyon szeretek spontán főzni, mindenféle támasz nélkül, de most ezzel saját magam is megleptem.. mert olyan finom lett, hogy arra nem tudtam számítani.... és mindez a mélyhűtőkiürítés jegyében spontán előhúzott kis dobozzal kezdődött, amiben, azt hittem, sült padlizsán van. Aztán kissé elkenődve láttam meg utólag, hogy azt a nagggyon diétás, szinte sótlan, íztelen, vizes gombaragu maradékot vettem elő, amit már képtelen voltam sima párolt rizzsel kb. negyedszerre megenni egy késő novemberi estén és gyorsan eltüntettem a mélyhűtőbe, mondván, hogy majd csak lesz vele valami.... hát most lett.
Most kifejezetten nem kívántam a diétás, íztelen gombát, hanem pont valamilyen ízletes pástétomra vágytam. Valami finomra. Épp a szokásos magvas sárgarépás köleskenyeremet sütöttem, ahhoz képzelem el valamit. E-képp alakult, lépésről lépésre, amit most fordítva jegyzek fel, először a lépéseket, utána a hozzávalókat
1. Szóval ott álltam és szemeztem az ominózus, ráadásul fagyból kiolvasztott vizes, színtelen, szagtalan gombaraguval és próbáltam elképzelni, hogy a csudába lehet ebből valami finomat, kívánatosat varázsolni. Erre az egyértelmű válasz a ghee-n pirított finomra vágott hagyma és már sercegett is a kislábosban. Ehhez aztán tettem valamennyi kókuszzsírt.
2. Gomba? Pirított hagyma? Egy kevés kápia paprika! Kakukkfű és fehérbors. Majoranna? Nem, az most mégsem. Szójaszósz! Miért ne? A nyitott hűtő előtt mégis inkább a fűszeres Worchester szószra esett a választásom.
3. Az illata kezdett igazán tetszeni.... szinte elégedett voltam vele az első kör fűszerezés után és ez ritka. Na itt kezdet el igazán érdekelni... mert sosem éreztem korábban ezt az illatot De hogyan lesz ebből a híg valamiből pástétom? Finom zsiradék már van bent épp elég. Hoppá, tegnapról van maradék főtt fekete lencsém, pont jó!! És a mennyiség is. A gomba-lencse arány történetesen 1:1 lett.
4. Igazán klasszul kialakult a lényeg kb 5 perc alatt, de még mindig hígabb, mint az jó lenne... vajon mennyi víz kell, hogy elfőjön róla végül? Mi lenne, ha valamilyen őrölt olajos maggal dúsítanám? Tökmag? Nem, az elég karakteres. Napraforgómag! Hát az még épp nincs itthon. Ez az, lenmag, az klassz lesz és az állagának is nagyon jó tesz, ha mondjuk 1 perc alatt belefőzöm! Pfff.... a kávédarálóban van még maradék kávé és most nincs kedvem azzal bajlódni, hogy kiszedem és kitakarítom a gépet.... Oldalra pillantok! Hoppá van egy kicsi félretett kölesliszt. Puff, ment is a lábosba.
5. Pár gyors kavarás után egy kézi passzírozóval igyekeztem egyneművé varázsolni az illatozó és egyre ígéretesebb hozzávalókat, ami nem igazán sikerült, de ez nem hozott zavarba, viszont a kívánt, kenhető állag mondjuk úgy, hogy kb. kialakult a kezem alatt.
6. Ó de jó, megsült a sárgarépával, mákkal, kendermaggal és tökmaggal dúsított köleskenyér! Már csak egy kicsit kell kitartanom, hogy szeletelhető legyen. Melegen is finom! Hm... mennyire finom! Még sosem ettem ilyet. Mintha májpástétom lenne, komolyan..... de hogyan lehetséges ez??? Még csak össze sem turmixoltam rendesen, mert a botmixerem tönkrement, csodálkoztam. Akárhogy is, ezt le kell jegyeznem és szeretném ismételni! Milyen jól állna neki egy kis mustár.... és tényleg. Úgy érzem, megérkeztem. Mennyire nagyon jó főzni.
Mindenféle hozzávalók a konyhámban épp ma este:
egy nagyon diétás gombaragu a mélyhűtőből (kb másfél deci)
ghee és kókuszzsír
2 hosszú, zöld szárat eresztett hagyma (a tavalyi termésből) apróra vágva
2 szelet pritaminpaprika a mélyhűtőből szintén felaprítva
kakukkfű
némi fehérbors
Worchester sauce
maradék főtt fekete lencse (Kb egy-másfél deci?)
kb másfél kanál kölesliszt, ami épp kéznél volt
2 teáskanálnyi sima mustár
Úgy vélem, nyugodt szívvel ide tehetem a "mindenmentes" címkét, hiszen a ghee tiszított vaj, azaz kizárólag a zsiradék.
