Zöldségkrémleves

Hát, ahogy elnézem, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy egy krémlevest úgy tudjak fotón visszaadni, hogy az gusztusosnak tessen. Ráadásul a petrezselyemzöld is kezdett elmerülni a sok exponálás közben, hiába a remek, sűrű állag...
Ez az egyik leggyorsabb leves, amit tudok készíteni, és bizony kipróbáltan mirelit zöldségekből készül. Ilyenkor szánom-bánom, hogy terhelem a környezetet azzal, hogy előre feldolgozott, jó ideig hűtött és utaztatott zöldséget használok... Ráadásul imádok a levesfőzéssel bíbelődni, szépen megtisztítani, felaprítani a zöldségeket, fűszereket, mert jól esik és a rá szánt idő mindenképp megtérül a tányérban és a gyomrokban. De bizony van úgy néhanapján, hogy rövid előkészítés és gyors hadművelet a leveshez vezető lehetséges út. Kb. 25-30 perc alatt kész, és ezzel más, általam készített leves nem tud versenyezni. Na jó, köménymaglevest nem szoktam csinálni. Illetve egyszer csináltam tavaly télen.
Természetesen "normális" zöldségekből ugyanígy elkészítheted ezt a krémlevest, és így a levesbevalókat és azok arányait is kedvedre variálhatod.


Hozzávalók:
1 kg fagyasztott franciasaláta alap
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 duci fokhagyma
zöldfűszerek: petrezselyem, zeller, majoránna,
só
frissen őrölt fehér bors
ha van paprika, paradicsom
tejszín vagy tejföl ízlés szerint

1) A fagyasztott zöldséget egy nagy lábosba borítom, felöntöm vízzel, de csak annyival, hogy épp ellepje és a tűzre teszem.
2) Azonnal jöhetnek a zöldségek és fűszerek, hogy az ízük belefőjön: egy egész csokor felaprított petrezselyem és zeller, míg a majoránna szárított.
3) Meghámozom a hagymákat, vékony szeletekre vágom őket és mehetnek is a zöldségek után. Csak hogy kellően plasztikus legyen: ennél a pontnál a jég már felolvadt és a belevalók ízei kezdenek elegyedni.
4) Innentől csak az a dolga a lének, hogy felforrjon és minden megpuhuljon. Eközben előkészítem a tejfölt vagy a tejszínt, a merülő mixerem, egy kisebb tálat és egy merőkanalat. Ha gondos vagy és biztosra akarsz menni, a tejfölt vagy tejszínt tedd egy tálba, hogy egy kis rámert forró lével először külön összekeverd megelőzendő, hogy összeugorjon.
Meg is tálalok és a félretett petrezselyem zöldjét felaprítom. Ezt nem érdemes túl korán megtenni, mert a fa deszka képes beszívni a kicsorduló, értékes nedveket.
5) Lehet, hogy várnom kell még egy kicsit, kóstolok, utánafűszerezek.
6) Ha elégedett vagyok az ízekkel és a zöldségek állagával, akkor a merőkanállal a zöldségek felét kimerem egy kis időre az előkészített tálba, de levet nem szedek hozzá. Most jön a mixer: a főtt zöldségeket összemixelem a lével, majd a tejföllel vagy tejszínnel. Én már simán bevállalom, hogy egyszerre a a lábasba borítom a tejfölt, inkább bízom abban, hogy kellően gyors tudok lenni. Ez majdnem mindig sikerül is. Nem bánom, ha egy ici-picit darabos marad a "krém", de ha a homogén állag jobban tetszik, hajrá, mixeld tovább. Ebbe visszateszem a kimert zöldségdarabokat és kész is vagyok.
7) Valami oknál fogva a krémlevesek találásánál mindig a mélyebb, tálszerű tányérjaimhoz nyúlok. A tetejére petrezselyem zöldje kerül és van, hogy fokhagymás/vajas/sajtos pirítóssal tálalom.

Ebből az adagból négy-öt szép tányér kerül ki, azaz nálunk kb. két étkezésre futja. Igen, egy kiló zöldség tetemes mennyiség 2 embernek, azonban egy krémleves kellő és illő állagáért, kedvéért képes lennék a dupláját is megfőzni. Ha úgy tetszik, egy teáskanálnyi lisztet vagy keményítőt keverj bele a tejfölbe szokás szerint, bár ilyen arányoknál szerintem nincs rá szükség. A lisztek közül a rizslisztet ajánlom.
Tejföllel jobban kedvelem valamiért. Már régen említettem, ezért most ismét leírom: nagyon javaslom a kapuvári Cserpes Sajtműhely bármilyen termékét.
A fűszerek közül a szerecsendiót szoktam még hozzá használni. A mai trendnek megfelelően díszítheted a tetejét csilipehellyel és olívaolajjal.

Hasonló módon szoktam készíteni a finom krumplikrémlevest kevés sárgarépával, zöldborsóval és egy kicsit több vöröshagymával - "normális" zöldségekből :)
Ha a fagyasztott, zacskós zöldségalap mellett döntesz, választhatsz különböző összetételű keverékekből karfiollal vagy brokkolival vagy ahogy tetszik. Vagy akár - most esik le - egy kukoricás, zöldbabos keverékből amolyan mexikói levest is készíthetsz. Azt hiszem, ez lesz a következő, ki is próbálom. Ebbe vagy erre mindenképp teszek majd egy kis csilit. Talán meg is pirítom egy picit.

Padlizsánkrém

Igyekszem az ősz minden zöldségét kihasználni, azt a rakomány padlizsánt is talán az utolsó szabadföldi zöldségek közül választottam múlt héten a piacon. Nem is volt kérdés, mihez kezdjek vele, ez a finom krém az egyik kedvenc vegetáriánus ételem. Többféleképpen készítik, íme, az én változatom. Majonézt használtam, ráadásul bolti majonézt, meg ne vessetek érte - Isten látja lelkem, nagyon jól esett. Persze koránt sem dominált benne, a sült padlizsán íze vitte a prímet. Házilag kevert majonézzel természetesen sokkal finomabb, de csak frissen fogyasztható. Bolti majonézzel kb. egy hétig eláll a hűtőben. Extra szűz olívaolajjal persze sokkal egészségesebb.


Ha egyszer rákap valaki az ízére, mindig szeretne a keze ügyében tudni egy kicsit, ezért tele is lehet pakolni a tepsit egy alkalommal, mert az összetört padlizsán remekül tűri a mélyhűtést. Minden más hozzávalót frissen adj hozzá.

Hozzávalók:
3-4 közepes padlizsán
1 kisebb vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt fehérbors
majonéz

1) A padlizsánokat villával megszurkálom (különben felrobban és én nem akarok sütőt takarítani) és lassú tűzön, sütőpapírral kibélelt tepsiben, sütőben megsütöm minden oldalát, tehát közben forgatni kell. Összefonnyad és nagyon megbarnul a bőre.
2) Félreteszem egy rövid időre és ha kihűlt, kettévágom őket és a pépesre, illatosra sült belsejüket csak kikaparom. Nem szoktam kiszedni a magokat, szerintem tiszta pazarlás. Késsel elkaparom, összeaprítom.
3) Hozzáadom a majonézt, a finomra reszelt hagymát, fokhagymát, sózom, frissen őrölt fehérborssal borsozom. Simára keverem. Ha van valamilyen hiper-szuper robotgéped, csak dobáld bele az összes hozzávalót, egy két gombnyomás elég és kész is a finomság. Én nagyon kedvelem a "krémben" a zöldségdarabokat, de ettem már homogén krémként is.
4) Pirítóssal, paradicsommal tálalom. Egy kis finom, édes hagymával is kínálhatjuk. Önmagában könnyű fogás mondjuk vacsorára, de előételként is kiváló.

Hagymalevesek

Szeretem az őszt minden klisészerű velejárójával együtt.

A leveleket, főként a ginkgolevelet külön szeretem benne. Ezt a gyönyörű képet a flickr-ről vadásztam. El is megyek a kórház melletti kicsike parkba, mert virít ott pár ginkgofa - talán ezt sokan nem is veszik észre, pedig ezerszer elmegyünk mellettük. Csodás teremtések. Szedek egy-két szép levelet, hogy hazamentsek egy kicsit az élményből, aztán pár héten át nézegetem őket, míg csak el nem kezdem várni a karácsonyt.

A hideg napok beálltával előkerülnek a kéz- és szívmelengető levesek receptjei is a fiókból, erre elemi igényünk van szerintem. Ilyen számomra a hagymaleves is. Remélem, nem kövezne meg senki azért, mert egy kalap alá veszek két fajtát.
A sokféle recept alapja és többsége nagyjából hasonló, mégis találtam egy okot arra, hogy lejegyezzem a magam receptjét. És ezt az okot úgy hívják, hogy zsálya. A Praktika magazin egyik első számából származik az ötlet.

A kicsi kertemben még nincs ilyen szépséges növény, a kép innen származik.

Ugyanis mindegy, hogy vöröshagyma- vagy fokhagymalevesről van szó, ami nálunk bevált, talán nem szokványos, de nagyon finom ízt ad: zsályával szoktam őket fűszerezni. A rendkívül aromás és kissé kesernyés íz csodásan kiegészíti a pirított hagymát. Ha nincsen friss növényem, a gyógynövényboltokban szerzem be a zsályát, nem pedig a boltok fűszerespolcain található kis zacskós változatot használom, mivel amúgy is rendszeresen teszem gyógytea keverékekbe.

Zsályás, tejszínes póréhagymaleves.
A látvány talán nem csábító, viszont nagyon finom a leves.

A hagymát ez elején meg szoktam pirítani: vagy olívaolajat és/vagy egy kevés vajat javaslok, margarint nem.
Míg zsálya mindig van benne, néha egy kicsit a másik hagymaféléből is teszek bele, mert feldobja, úgy ahogy egy kis fehérbor is.
Még egy szokatlannak tűnő íz: 1-2 szem szegfűszeg a zsályával nagyon kellemes a szerint a bizonyos Praktika magazin szerint. Ezeket a főzés végén, vagy legalább pár órán belül ajánlom kikapni a levesből.
Főzés után mindig belereszelek még egy kevés friss hagymát.

Tejszínnel szeretem a leginkább, mert finom krémessé varázsolja, de ha az egészséges étel javára billen el a mérleg aznap, akkor ezt kihagyom. Pontosan ezért fogom kipróbálni a tejet legközelebb - úgy hallottam, érdemes a vizet vagy egy részét helyettesíteni.
Sajtos pirítóssal vagy sajttal szoktam tálalni, de soha nem a sajtra merem a levest, mert akkor a tányér alján összecsomósodik, hanem belereszelem, mert úgy az egész levest átjárja az olvadó sajt. És ha szép napunk van, egy kis finoman füstölt főtt húst adok hozzá feltét gyanánt (egy vendéglő után szabadon). Legutóbb pirított hagymás, ropogós rozscipóval tálaltam, csodásan illett hozzá.

Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel

Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.