Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.
Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz
1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.
Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.
Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:
Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz
1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.
A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.
A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése