A lecsó dicsérete

Valami elképesztően szerencsések vagyunk a Főkosztos meg én, mert hasonlóképp elkészítve és ugyanúgy szeretjük a lecsót. Nem mondom, hogy ez konvergál a lehetetlenhez, de ha egyszer annyi féle módja létezik, hogy inkább nem is igyekszem sorolni. Épp most olvastam egy vicces elmélkedést Zsadon Bélától. De a legbizarrabb talán a lecsófagylalt volt. Egyébként izgalmas gasztronómiai újítás, kicsit Blumentalos. Talán ha nem fagyinak hívnák...

A balkáni eredetű lecsóról olvassatok tovább a Wikipédián (nem is lett rossz a bejegyzés), vagy nyelvészeknek álljon itt egy szösszenet a lecsó szó elterjedéséről.

Nálunk se szalonnát, se fokhagymát, se porpaprikát, se rizst, se semmi ilyesmit nem lát a lecsó. (Lehet hüledezni.) Bár ez nem jelenti azt, hogy nem kóstolok meg egy másfajtát, ha megkínáltok. Nem, rizst mégsem kérek, köszönöm. Tényleg, a lecsókolbászt miért hívják lecsókolbásznak? Ugye nem azért, mert ... ? Azt sem igazán értettem soha, hogyan lehet lecsó néven árulni dunsztosüvegnyi paradicsompürében úszó, félbe vágott paprikákat. El tudom képzelni, hogy jó ételt lehet rittyenteni belőle, de azt nem hívnám lecsónak.

A sokféleség gyönyörködtet, tiszteletem minden lecsónak, és talán az is kiderült már rólam, hogy szeretek kísérletezni, újítani, variálni, de a lecsónál maradnék a megszokott íznél. Hetente legalább kétszer kerül az asztalra ilyentájt, mégsem sikerült eddig eltelnünk vele. A reggelit kivéve bármikor jöhet. Nem túl költséges étel - az ilyen gatyamadzag megszorítós időkben ez remek. És nem mellesleg itt vagyunk a bőség kellős közepén. Azzal teljesen egyetértek, hogy a tökéletes lecsónak kb. júliustól októberig van az ideje: a húsos, zamatos szabadföldi zöldségek adják az igazi ízt.

A tökéletes lecsó nekem, akarom mondani nekünk csak olajon pirított hagymából, paprikából, paradicsomból és tojásból áll. Hogy milyenre vágom a zöldségeket? A hagymát általában kockára, a paprikát kb. 1 centis csíkokra, a paradicsomot egy kicsit vékonyabb darabokra.
Magas hőmérsékleten pirítom őket ebben a sorrendben. A hagymát mondjuk 2 percig, a paprikát legalább 10 percig rendszeresen átforgatva, a paradicsomot pedig hagyom fedő alatt összepárolódni a többiekkel. Szeretem, bocsánat, szeretjük, ha egy kissé lepirul. Nem az elején rakom rá a sót, hadd piruljon csak a paprika. Ezért - bár jelentősen összeesik a végére - soha nem csinálom teli serpenyőben, mert úgy inkább puhára párolódna.

Igen mutatós ez a ratatouille-s fazék a kakukkfűvel a tetején,

de így nem lehet megpirítani a zöldségeket.
Megéri nagyobb edényt mosogatni.

A tojásokat, bevallom, csak úgy beleütöm a végén, jól átkeverem és 2 perc múlva kész is.
Friss kenyérrel az igazi. Se rizs, se tarhonya, semmi trükk. Na jó, bevallom, hogy szoktam bele patisszont vagy cukkinit is darabolni néhanapján, hiszen ők nagyon alkalmazkodnak az ízekhez.

Rakjatok el minél többet télire. Egy adag - ami nálunk egy nagyobb hagyma, kb. 70-80 dkg paprika és 2-3 közepes paradicsom - épp egy literes üveget tesz ki. A tartósításhoz fontos a só, hogy az üveget egy kicsit rázd meg, hogy a buborékok felszaladjanak a tetejére és végül egy olajréteggel zárd le a tetejét. Ha bizonytalan vagy benne, inkább tedd el a mélyhűtőbe vagy tégy rá egy kicsi tartósítószert. Ja, és nem egy kondérnyi készül egyszerre a fent már említett okok miatt, csak egy-egy adag. Így lassacskán szaporodnak az üvegek és édesanyámnak köszönhetően már 8-nál járunk.

Szóval együtt örülünk, amikor friss lecsóillat tölti be a konyhát. A paprikáskrumplival már nem vagyunk ilyen szerencsések: a Főkosztos egyszerűen fel sem foghatja, hogy kissé lepirítva az igazi, szerinte lében kell úszkálnia a krumplikockáknak. Ki érti ezt ...