Fokhagymás szemgolyók és szellemjárta sírhalmok

Ma este a fél világ helovínezik. Vicces is, teccik is, talán még részt is vennék ilyen mókában, de nem találom nagyon vonzónak a mai formában. Inkább érdekesnek és jelentőségteljesnek.
Merthogy november első napja volt a kelta időszámításban az új év kezdete. Ez volt a Samain ünnep, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint. És ilyenkor pároztatták a juhokat. Például.

Érdekes, ahogy be tud kúszni egy kultúra hagyománya egy másik kultúra ünnepei közé. Bár ez nem jelenti azt, hogy itt a világnak egy másik szegletén a mi őseink számára nem volt jelentős nap október és november találkozása az évkörben. A katolikus egyház sem mehetett csak úgy el egy ilyen jelentős ünnep mellett: a gyakorlatban a halottak napjának vigíliája lett belőle.

"A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az ó-, sem az új évhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élők és s holtak között, az elhunyt hősök és nagy elődök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között. Az angolszász országokban Mindenszentek vigiliája (okt. 31.) ma is kísérteties és boszorkányos tréfák ünnepe. [...] Az ünnepnap jelentőségéről a fennmaradt mitikus elbeszélések is árulkodnak. Az írek legendás őstörténetében minden nagyobb történelmi forduló a négy naptári ünnep valamelyikére, sokszor éppen Samainra esett. Dagda, a kelták "herkulese", az egyik legfontosabb istenég, ezen a napon ülte rituális nászát a folyók istennőivel, hogy az eljövendő esztendő termékenységét biztosítsa. Ez arra vall, hogy Samain nemcsak a "holtaktól való rettegés" jegyében telt el, az élők e napon a szerelemnek is áldoztak, ahogy az egyensúlyra törekvő archaikus kultúrákban rendjén is volt. Azt vallották nagy bölcsen, hogy miként az óév elmúlásával új esztendő születik, úgy a halált csak új élet teremtése tagadhatja."
(Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium)

Szóval ez teccik. Azt hiszem, boldogabb az, aki a halált is a természetes körforgás részének tudja tekinteni, aki bele tud nézni a szemébe. Mégis jó dolog megviccelni a másvilágot - viccelni vele és jól a szemébe nevetni. Igencsak teccik.

És miért ne folytatódhatna ez a konyhában? Csak nézek, ahogyan egyik évről a másikra szaporodnak a magyar gasztrobloggerek körében a vicces tökös meg boszorkányos sütik. Úgy tűnik, ezen a fronton is folytatódik a bekúszós támadás az angolszászok oldaláról.
Javaslom a BBC Good Food Halloween recepjeinek oldalát, ahonnan sok ötletet merítenek, pl. mandulakörmű boszorkányujjakat.

Külön tetszett egy recept, mert nem édesség, igencsak szellemes, egyszerű pizzatésztából és pár hozzávalóból készül: a fokhagymás, olívás szemgolyók metélőhagymás szósszal. Idesüssetek mindannyian. Huuuh!!

BBC Good Food

Engedjetek meg még egy igazán kreatív, szellemes sütit, ami megragadott első látásra: a vicces, sírhalmos, csupacsoki süti:

BBC Good Food

Szóval Samain szellemében lepjétek meg vendégeiteket és magatokat vicces szemgolyókkal és csokis sírhalmokkal. Ünnepeljünk.
Ha pedig elmúlik Samain ünnepe, rejtsétek el az olívát a golyó belsejébe meglepetés gyanánt, a szellemes süti helyét vegyék át a fenyőfás, a csillagos vagy a madárkás sütik.

Utóirat: Hoppá, a Fehérház sem marad le, de csak két soványka receptet osztottak meg itt: egy vegyes aszalt gyümölcs mix és egy vajas keksz recept árválkodik a blogon. Mindemellett finom lehet.

Sajtos pogácsa a Márkus Pista feleségétől

Kicsi lányként megtanultam már, hogy ha elhangzik a neve a konyhában, pogácsát fogunk sütni, ám a "Márkus Pista feleségéről" csak egy nagyon halovány emlékképem van, mert talán egyszer ha találkoztunk. Annál inkább megvan egy fotó, egy már színes fotó, amin még tupírozott kontyot visel. Belém égett a képe, míg tűnődve nézegettem: ő a sajtospogácsa tudója... Gyermekkorom óta kísér ez a pogácsa - csodálatos dolog a sütő előtt ólálkodni, térülni, fordulni, belesni az üvegen. Az ember lányának még a bőre alá is úgy bekúszik az a csodás, friss, sajtostészta illat, hogy már a levegőbe is jó volna beleharapni...

Hát, előkerült. a fotó fekete-fehér, de a mosoly a konty alatt megvan. Ez itt a Márkus Pista és a felesége Eszter lányukkal. Jobbra az Anyukám, a bal alsó sarokban az a szőke maszat én vagyok.

Így igazi családi klasszikussá vált számomra a Márkus Pista feleségének a receptje az elmúlt 35 évben. Persze nagyon hasonló a sajtos pogácsa receptek többsége, de hát ugye ott vannak az arányok meg a tapasztalat. Kizárólag a füstölt sajtot vontam be változtatásképp, Isten ments, hogy változtatni merjek rajta, egészséges életmód ide vagy oda. Ez egy levédett recept, kérem szépen. Jó minőségű alapanyagokból finom pogira számíthatunk. Hozzávalók: 70 dkg finomliszt 1 pohár 12%-os tejföl (17,5 dkg) 25 dkg vaj (nem, nem margarin, vaj) 2 tojás kb. 2 csapott teáskanál só minimum 10-10 dkg sima és füstölt sajt 5 dkg élesztő 2 dl tejben egy kis cukorral felfutatva. 1) A lisztet szitáld bele egy tálba, ha van kedved, és lehetőség szerint tartsd melegen, mert majd ez is segíti a kelést. Tedd hozzá a sót, egy tojást, a tejfölt, a puha vajat kockázd fel, a sajtok felét reszeld bele. 2) A felfutott élesztőt add hozzá egy kis tejjel, de ne öntsd hozzá az egészet. Gyúrd az egészet addig, amíg homogén, rugalmas tésztát kapsz. 3) Kelesztőtálban szoktam altatni, és hagyom, hogy kipukkanjon a keletkező gázoktól a tál fedele, de persze egy konyharuhával letakart tál is megfelel. Tedd langyos helyre és hagyd, hogy a duplájára keljen. 4) Jól összegyúrom a lisztezett gyúródeszkán és saját perverzióm, hogy ezt a tésztát is hajtogatom egyszer. Finomabb lesz tőle. Kb. 1-1,5 cm vastagra nyújtom, a másik felvert tojással megkenem és ráreszelem a sajtok másik felét egy kicsit félretéve, amit aztán finoman rálapogatok a tésztára, hogy a szaggatásnál ne potyogjon le. 5) A lepotyogott maradékot - ami nálam sosem több egy fél marék tésztánál ennél a mennyiségnél sem - összegyúrom és megismétlem a műveletet. Az utolsó darabokat meghagyom háromszögnek, csillagnak, kiskutyának, kismadárnak, félholdnak, ahogy kijön. 6) A tepsiben kellő távolságban csücsülnek zsírpapíron és a lényeg, hogy még hagyni kell őket kelni, ha teheted, legalább egy fél óráig. Megéri. 2 tepsi lesz belőle és míg az első sül, a második tepsi ott pihen a sütő tetején, ezért ez mindig szebb lesz. 7) Szép aranybarnára sütöm közepes álláson először 180 körül, majd félidőben mérsékelve a lángot. Mivel 2 tepsit is kitesz az adag, kizárólag vendégek érkezésével készül manapság a mi házunk táján. Akkor meg olyan gyorsan el tud fogyni, hogy csak na... Persze frissen a legjobb, de nincs is túl sok esélye megmaradni, ezért nem is nagyon tudom, milyen másnaposan. Bizony láttam már olyat, hogy szaggatás után valaki az összes pogácsát egyenként henger alakúra formázgatta, külön-külön kente meg tojással és szórt rá reszelt sajtot. Ez nagyon szép dolog, beleadták a szívük, lelkük és biztosan nem lesz tojásos a pogi oldala, amitől meg nem kelne meg... Én a szaggatásnál koránt sem igyekszem tökéletes köröket alkotni, sőt játszom is az érdekesebb alakokkal. Persze a legtöbb pogácsám valóban pogácsa alakú, de nem röstelkedek, ha egy picike lemarad az oldaláról. Előre megkenem és besajtozom a tésztát, mint olvashattátok és inkább igyekszem minden lépésnél letörölni a forma oldaláról a ráragadt masszát és lisztbe tunkolni azt, majd egy határozott mozdulattal kiszaggatom a pogikat. Ez nem lehet probléma a kb. 3 cm átmérőjű vagy annál nagyobb pogácsaformáknál. A kedvencünk a kb. 2 cm-es forma, mert olyan finom ropogósra sülnek a picikék, de borzasztó szaporátlan. Tégy, ahogy teccik. Válassz akár csillagformát vagy vágd háromszögekre a tésztát. Háááát, el tudom képzelni, hogy eleddig nem mondtam neked sok újat, kedves olvasó, de most jó eséllyel megpróbálom: a szaggatásnál az utolsó darabot a nagymamám és édesanyám is úgy hívja, hogy "popstánkutya" :))) Vagy amelyik eldől sütés közben. Na, erre varrjál gombot.