Sajtos pogácsa a Márkus Pista feleségétől

Kicsi lányként megtanultam már, hogy ha elhangzik a neve a konyhában, pogácsát fogunk sütni, ám a "Márkus Pista feleségéről" csak egy nagyon halovány emlékképem van, mert talán egyszer ha találkoztunk. Annál inkább megvan egy fotó, egy már színes fotó, amin még tupírozott kontyot visel. Belém égett a képe, míg tűnődve nézegettem: ő a sajtospogácsa tudója... Gyermekkorom óta kísér ez a pogácsa - csodálatos dolog a sütő előtt ólálkodni, térülni, fordulni, belesni az üvegen. Az ember lányának még a bőre alá is úgy bekúszik az a csodás, friss, sajtostészta illat, hogy már a levegőbe is jó volna beleharapni...

Hát, előkerült. a fotó fekete-fehér, de a mosoly a konty alatt megvan. Ez itt a Márkus Pista és a felesége Eszter lányukkal. Jobbra az Anyukám, a bal alsó sarokban az a szőke maszat én vagyok.

Így igazi családi klasszikussá vált számomra a Márkus Pista feleségének a receptje az elmúlt 35 évben. Persze nagyon hasonló a sajtos pogácsa receptek többsége, de hát ugye ott vannak az arányok meg a tapasztalat. Kizárólag a füstölt sajtot vontam be változtatásképp, Isten ments, hogy változtatni merjek rajta, egészséges életmód ide vagy oda. Ez egy levédett recept, kérem szépen. Jó minőségű alapanyagokból finom pogira számíthatunk. Hozzávalók: 70 dkg finomliszt 1 pohár 12%-os tejföl (17,5 dkg) 25 dkg vaj (nem, nem margarin, vaj) 2 tojás kb. 2 csapott teáskanál só minimum 10-10 dkg sima és füstölt sajt 5 dkg élesztő 2 dl tejben egy kis cukorral felfutatva. 1) A lisztet szitáld bele egy tálba, ha van kedved, és lehetőség szerint tartsd melegen, mert majd ez is segíti a kelést. Tedd hozzá a sót, egy tojást, a tejfölt, a puha vajat kockázd fel, a sajtok felét reszeld bele. 2) A felfutott élesztőt add hozzá egy kis tejjel, de ne öntsd hozzá az egészet. Gyúrd az egészet addig, amíg homogén, rugalmas tésztát kapsz. 3) Kelesztőtálban szoktam altatni, és hagyom, hogy kipukkanjon a keletkező gázoktól a tál fedele, de persze egy konyharuhával letakart tál is megfelel. Tedd langyos helyre és hagyd, hogy a duplájára keljen. 4) Jól összegyúrom a lisztezett gyúródeszkán és saját perverzióm, hogy ezt a tésztát is hajtogatom egyszer. Finomabb lesz tőle. Kb. 1-1,5 cm vastagra nyújtom, a másik felvert tojással megkenem és ráreszelem a sajtok másik felét egy kicsit félretéve, amit aztán finoman rálapogatok a tésztára, hogy a szaggatásnál ne potyogjon le. 5) A lepotyogott maradékot - ami nálam sosem több egy fél marék tésztánál ennél a mennyiségnél sem - összegyúrom és megismétlem a műveletet. Az utolsó darabokat meghagyom háromszögnek, csillagnak, kiskutyának, kismadárnak, félholdnak, ahogy kijön. 6) A tepsiben kellő távolságban csücsülnek zsírpapíron és a lényeg, hogy még hagyni kell őket kelni, ha teheted, legalább egy fél óráig. Megéri. 2 tepsi lesz belőle és míg az első sül, a második tepsi ott pihen a sütő tetején, ezért ez mindig szebb lesz. 7) Szép aranybarnára sütöm közepes álláson először 180 körül, majd félidőben mérsékelve a lángot. Mivel 2 tepsit is kitesz az adag, kizárólag vendégek érkezésével készül manapság a mi házunk táján. Akkor meg olyan gyorsan el tud fogyni, hogy csak na... Persze frissen a legjobb, de nincs is túl sok esélye megmaradni, ezért nem is nagyon tudom, milyen másnaposan. Bizony láttam már olyat, hogy szaggatás után valaki az összes pogácsát egyenként henger alakúra formázgatta, külön-külön kente meg tojással és szórt rá reszelt sajtot. Ez nagyon szép dolog, beleadták a szívük, lelkük és biztosan nem lesz tojásos a pogi oldala, amitől meg nem kelne meg... Én a szaggatásnál koránt sem igyekszem tökéletes köröket alkotni, sőt játszom is az érdekesebb alakokkal. Persze a legtöbb pogácsám valóban pogácsa alakú, de nem röstelkedek, ha egy picike lemarad az oldaláról. Előre megkenem és besajtozom a tésztát, mint olvashattátok és inkább igyekszem minden lépésnél letörölni a forma oldaláról a ráragadt masszát és lisztbe tunkolni azt, majd egy határozott mozdulattal kiszaggatom a pogikat. Ez nem lehet probléma a kb. 3 cm átmérőjű vagy annál nagyobb pogácsaformáknál. A kedvencünk a kb. 2 cm-es forma, mert olyan finom ropogósra sülnek a picikék, de borzasztó szaporátlan. Tégy, ahogy teccik. Válassz akár csillagformát vagy vágd háromszögekre a tésztát. Háááát, el tudom képzelni, hogy eleddig nem mondtam neked sok újat, kedves olvasó, de most jó eséllyel megpróbálom: a szaggatásnál az utolsó darabot a nagymamám és édesanyám is úgy hívja, hogy "popstánkutya" :))) Vagy amelyik eldől sütés közben. Na, erre varrjál gombot.