Sport szelet, azaz csokoládés gesztenyeszelet sütés nélkül

Ez egy végtelenül egyszerű és sokféleképpen variálható desszert, tulajdonképpen egy csokoládés gesztenyeszelet, amiben ez a két kedvenc alapanyag most átlényegül egy új dologgá, egy szeletelhető krémmé. Csuda tudja, ki és miért nevezte el Sport szeletnek, de így kaptam, így is adom tovább.

Hozzávalók:
30 dkg étcsokoládé, minimum 50%-os
17 dkg vaj
50 dkg gesztenyemassza
4 ek rum(aroma)
2 ek citromlé (az eredeti recept szerint)

Ha bevonod csokoládéval:
10-15 dkg étcsokoládé
1 ek étolaj vagy vaj

1) Egy nagy üvegtálban, vízgőz felett lassan felolvasztom a csokoládét, majd a vajjal és a rummal és kikeverem.
2) A gesztenyemasszát áttöröm - akár egy villa is megteszi - és a masszához keverem, míg homogén nem lesz.
3) A következő lépésként több ötlet is eszembe jut, de mondjuk bélelj ki egy közepes, négyszögletes műanyag tálat fóliával és tömd bele a masszát, ami mehet a hűtőbe.
4) Ha kihűlt, fordítsd ki az edénykéből és már vághatod is kis falatokra, négyszögekre, háromszögekre.
5) Ezt megelőzően akár egy csokoládétetőt is készíthetsz rá, amit szintén étcsokoládéból készíthetsz lassan, vízgőz felett.

A gesztenyéhez a Massa Familia cukormentes gesztenyemasszáját ajánlom, így azzal ízesítheted, amivel akarod, nem kell cukrot venni.
Az eredeti receptben citromlé is szerepel, de, bevallom, én nem tettem bele. 
Nagyon finom bele egy kis rumban áztatott vagy felfőzött mazsola, az apróra vágott dió. Ez utóbbit én magam nem tettem volna bele, az Anyukám leleménye volt és nagyon bejött!
Itt a meleg nyár, amikor ódzkodom a sütő bekapcsolásától, így szívesen ajánlom még akkor is, ha a gesztenyének nincs szezonja és így nem lehetünk nagyon tudatos fogyasztók.
Variáld a formáját - hogyan szeretnéd tálalni? Nézd csak meg a konyhai eszköztárad. Egy őzgerinc formában is remek, ugye?  Hullámos szélű piteforma?
Nasinak, vendégvárónak kiváló, de el tudom képzelni akár tortának is egy vajas kekszmorzsa alappal, amit egy tortaforma aljára tömködök a massza alá, majd hűtőbe teszem, mielőtt a csokoládé tetővel befejezem. Rumos csokigolyókkal díszíteném.
Kép hamarosan, főleg, ha szülinap vagy vendég közeledik. ;)

Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel

Itt a nyár, végre, hadd nyissam meg egy friss, finom salátarecepttel, amiben nem sok meglepetés van, csupán egy szép érett avokádót használtam másként, mint szoktam. Az étel ízéhez nem tett hozzá sokat ebben az összeállításban sem, viszont a szinte már krémes állaga és a beltartalma feltétlenül. A kertből hoztam hozzá a saját salátánkat és hagymánkat. Méltó helyre kerültek.

Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta

A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só

1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.

Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.

Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.

A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.

Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.