Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta
A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só
1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.
Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.
Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.
A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.
Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése