Pár recept elolvasása után szerényen egyszerű összeállítások mellett döntöttem, ne számítsatok semmi trükkre. A trüffelgolyóktól mindenki elolvadt, a narancslekváromról még nem kaptam véleményt, jómagam pedig nem kóstoltam, csak főzés közben.
A golyókat édesanyám tavalyi születésnapi tortája, Dolce Vita csokoládés tiramisutortája ihlette és az ötlet várt karácsonyig. A narancslekvárra kb. 3 karácsony óta készülök.
Hozzávalók 4 kis üveg narancslekvárhoz:2 kg narancs
ízlés szerint cukor
3:1 dzsemfix
1) Hát, vagy két napig tologattam magam előtt, aztán csak nekiveselkedtem, hogy a narancsot megtisztítsam. Először meghámoztam egy kilónyit, utána éles késsel lehámoztam a fehér hártyát és ék alakban kivágtam a gerezdeket a belső hártyák közül. A tál felett hámozz, fogd fel a csorgó narancslevet. Hámoztam, hámoztam és két kilóból 80 dkg lett. Csak hüledeztem ... itt valami hiba csúszhatott be a tér-idő kontinuumba.
2) A dzsemfixhez igazodva adagoltam a cukrot, bár nekem egy kicsit édes lett.
3) Felforraltam és pár percig főztem a beleadagolt dzsemfixszel.
4) Tiszta üvegekbe kanalaztam, lezártam, pár percre fejre fordítottam őket és kész.
Képzeljétek, nagy szerencsém volt, hogy a nyárról maradt egy zacskó dzsemfix, mert az üzletekben nem lehet ilyentájt kapni.
Szívem szerint belereszeltem volna egy kevés narancshéjat, ezért legközelebb veszek egy kezeletlen narancsot is. Aztán jöhetnek a vanília és a fűszerek: egy ánizscsillag nagyon vonzóvá tudja tenni az üveget. De talán nem csak karácsonykor esik jól reggel a kalács mellé. Igazából alig várom, hogy megkóstoljam, ezért ismét neki fogok látni.
Hozzávalók a trüffelgolyókhoz:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg 50-70%-os étcsokoládé
2 ek porcukor
1 löttyintés rum vagy amaretto
1-2 ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor
1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal.
3) Gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét és hidegre tettem egy fél órára dermedni.
4) Egy tál vizet készítettem a kezem ügyébe és egy kisebb tálban a kakaóport. Vizes kézzel gombócokat formáltam egy-egy kiskanálnyi masszából, amiket meghempergettem a kakaóporban és egy tálcára ültettem őket. Minden gombóc előtt kezet mostam, különben valami nagy maszatolásba csapott volna át a művelet már két gombóc után.
5) Ismét hidegre tettem a művet, majd csomagolás előtt még egy kis kakaóport szitáltam rájuk.
Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a szabályos, egyforma gömbök helyett amorf, néhol kissé borzas gombócok kerültek ki a kezem közül. Mindez azért, mert nem sok időt hagytam a masszának kihűlni.... Hidegen könnyebben formázható.Egy érdekességet fedeztem fel teljesen véletlenül: a második adagnál felcseréltem a sorrendet és a forró csokira löttyintettem az amarettót, ami hirtelen úgy összekapta az olvadt csoki egy részét, hogy az ropogós, kis falatokká dermedt. Ezt aztán nem győztem elkeverni, eltüntetni, de nem sikerült. Már kezdtem boldogtalan lenni, hogy miért pont most, karácsonyi ajándékozás előtt kell itt újítgatnom, amikor rájöttem, hogy a ropogós kis darabok külön élményt nyújtanak a puha, olvadós krémben... szerintem ha akartam volna, sem tudtam volna ilyet csinálni. Később a ropogós darabok egyneművé váltak a krémmel, akkor meg azt sajnáltam egy picit...
Csak jó minőségű csokiból és kakaóból érdemes csinálni. Most tiszta, krémes csokoládéízt akartam, legközelebb kipróbálom a fűszereket, a kardamomot is, a kávét, a citrushéjakat, a rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, csilit, az őrölt mogyoró- vagy mandulakabátot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése