Pástétom első nekifutásra

Hosszú tervezgetés után végre elkészült az a pástétom. A végső lökést Lila Füge ínycsiklandó receptje adta, de a húsos pult előtt még egyszer feltettem a kérdést: fehér vagy vörös húsból készítsem? Fehérből. Rendben. Akkor kérek csirkemájat, csirkemellet és pulykacombot. Ez így együtt csak jó lehet. Bár valahol azt olvastam, hogy annál jobb, minél több fajta húsból készült, mégis úgy éreztem, csupán ezekből fogom megalkotni az első saját pástétomom, aztán a többit majd meglátjuk.
Odahaza se vadnyúl, se 12 éves balzsamecet, se füge. Mi lesz ebből...? Viszont van még mazsola és egy kis rozé. Ezen felül maradok az egyszerű ízkombinációnál, gondoltam, és egy mozdulattal visszatettem az előkészített zöldfűszereimet a polcra egy kivétellel.

Hozzávalók:
kb. 40 dkg csirkemáj
1 csirkemellfilé
kb. 40 dkg pulykacombfilé
2 marék mazsola
kb. 1,5 dl rozé (ábrahámhegyi volt)
4 gerezd fokhagyma
kakukkfű
só
frissen őrölt fehérbors
szeletelt bacon

1) Mivel előző nap elfelejtettem beáztatni, a mazsolát megtisztítottam és egyszerűen felforraltam a borban, majd hagytam kihűlni. Jól megszívták magukat a kis gombócok, alig hagytak egy kis bort.
2) A májat megtisztítottam, elkapartam. Mivel a húsdarálóm ismeretlen dobozban tartózkodik immáron három éve, a húsokat igyekeztem egészen apróra vágni.
3) Hozzáreszeltem a fokhagymagerezdeket, megfűszereztem és összegyúrtam a borban ázott mazsolával a húsos, májas keveréket.
4) Bár épp most kaptam egy csinos, szögletes pástétom formát, ez a mennyiség egy nagyobb agyagtálamban fért el.
5) Ezt először kibéleltem sütőpapírral, a beledarabolás helyett inkább megágyaztam a baconszeletekkel - carpe diem - és belelapogattam a keveréket.
6) Egy mély tepsibe állítottam, amit felöntöttem vízzel és bekapcsoltam a sütőt teljes gőzre. Kb. 1 és 3/4 óra múlva döntöttem úgy, hogy átsült. Együttes erővel kiügyeskedtük a gőzölgő vízágyról sűrű tanácsadások közepette, majd hasra fordítottam az egészet egy tálra.
7) Olívaolajon pirított idényzöldségekkel tálaltam.

Bár így elmaradt a rituálé: nem nyomtam le súllyal, nem vártam egy napot, hogy összeálljon az egész, hogy hidegen szép rajzos szeleteket vágjak, de nagyon élveztük a szinte krémes állagot. A fűszeres, édeskés mazsola megbolondított minden második falatot.
Azt hiszem, meg fogom végre keresni az őzgerincemet, mert szebben mutat benne. Már csak azért is, mert ez a forró vizes fürdő - mit mondjak - nem volt egy egyszerű mutatvány ezzel az agyagtállal. Ti hogy a csudába csináljátok?? Ehhez persze újból ki kell majd találnom a hozzávalók mennyiségét, de talán könnyebb vele bánni.
Egy másik tanulság: valóban érdemes lereszelni ... ööö ... akarom mondani ledarálni a hozzávalók legalább egy részét, ami majd a kötőanyagot fogja képezni a darabok között, így majd jobban összeáll. Bizonyára finom a beledarabolt szalonnával is, de a sült szalonnaburok is tetszetős volt.
Kíváncsian vártam, hogy a sütőpapír hogyan fog viselkedni a húsok és a szalonna alatt. Jelentem, teljesen rendben volt, jó tanácsnak bizonyult. Bár a szalonnaburok nem engedte volna az edénybe ragadni, ha ezt elhagyod, illetve beledarálod a szalonnát, lehet, hogy valóban jó hasznát fogod venni a sütőpapírnak a pástétom kiemelésénél.
Így született meg az első, talán sajátnak nevezhető pástétomom idén Húsvétkor, amit majd folytatás követ egy szép napon. A mazsolát nem fogom lecserélni, ti se hagyjátok ki semmiképp.