2011. május 29., vasárnap

Spárgás omlett

Sonkám is volt, sajtom azonban kevesebb, 
így kockázás helyett reszeltem

Nemrég kaptam egy hatalmas adag sóskát és eltűnődtem, mi a csudát csináljak belőle az egyébként nálunk kedvelt főzeléken vagy mártáson kívül. Hát, nem sokra jutottam. A francia konyha bizonyos remekei mellett (amire most nem volt kedvem figyelni, mert túl bonyodalmasnak hatottak) csak két dolog ragadta meg a figyelmem: a nyers sóskalevéllel megbolondított saláta és a sóskás omlett. Félre is tettem egy szép adagot kísérletezésre, ám valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek nekiálljak. Még mindig a hűtő egyik hátsó sarkában várakozik. A maradék spárgára valahogy hamarabb rányúltam és egy kis olvasgatás után a következő egyszerű és nagyszerű vacsorát rittyentettem:

Hozzávalók 2 személyre:
1 kanál olívaolaj
kb. 25 dkg zöld spárga
frissen őrölt fehér bors

1 gerezd fokhagyma
6 tojás (házi volt)
kevés tej vagy tejszín
kb. 3-4 dkg ementáli jellegű sajt vagy mozzarella
egy pár szelet hajszálvékonyra vágott pármai sonka jól jött volna


1) A megmosott spárgáról letörtem a vastagabb végét - ahol eltörik, ott pont jó - és kb. 4 centis darabokra vágtam.
2) Az olívaolajon sóval, borssal és fokhagymával kb. 4-5 percig pirítottam kevergetés mellett.
3) A tejjel felvert tojással nyakon öntöttem és néha középre húzva az omlett szélét óvatosan megsütöttem.
4) Közben a fél centis kockára vágott sajtot egyszerűen rászórtam, amit finoman beleolvadt. Eredetileg mozzarellát tett bele egy szakács, nekem egy ementáli jellegű sajtom volt épp idehaza.


Meglepően finomnak találtam, ezért ha kapok még olyan finoman zsenge, zöld spárgát, ismét elkészítem. Nem hámoztam meg. Ha kellően zsenge, nem túl vastag, semmiképp nem kell.
A spárga különösen jótékony zöldségfajta, ezért elhatároztam, hogy sokkal több figyelmet szentelek neki. Ezért olvastam róla egy kicsit Terebessnél: kétlaki növény és a hímek több síptermést nevelnek. És nyúlárnyéknak is hívják. Milyen valószínűtlen.
 

2011. május 22., vasárnap

Az első lazacom


Hááát, nem egy lazacban bővelkedő vidék itt a miénk, az ember lánya csak ritkán lát hasonló falatot, akkor is leginkább a képernyőn vagy ha bepotyázik valami elegáns helyre. Na, de mi van akkor, ha a karácsonyi menüsorból végül kimaradt a szuper akciós áron beszerzett lazacderék? És ha a legszebb, bodzaillatú májuson halászom elő végre a dobozt a mélyhűtőből...?
Mert minap az én legkedvesebb kosztosom nyafogott egy kört, hogy nem eszünk elég halat. És igaza van. Így a lehető legrövidebb időn belül igyekeztem halat keríteni az asztalra. A mindenhol magát kínáló spárga és a kiskertemet ellepő, egyébként szépséges kapormező is csak erre indított. Hajrá egészség, és kivettem a két lazacderekat a mélyhűtőből. Gondoltam, míg felolvad, igyekszem felnőni a feladathoz.
Sokszor végignézhettem már, ahogy sokféle, mégis hasonló módokon ripsz-ropsz elkészítik a lazacot, ezt a nemes húst. Abból indultam ki, hogy nem akarom túlspilázni, jó lenne úgy megpróbálni, hogy a hús domináljon. Így inkább a körítést gondoltam ízesíteni és egy 5 perces inspiráló olvasás után maradtam a következőnél:

Hozzávalók 2 személyre:
2 lazacderék (mit mondjak, 4 lazacderekat is meg tudtunk volna enni)
2 evőkanál olívaolaj
2 dkg vaj
frissen őrölt fehér bors


1) A lazacot hagytam szobahőmérsékletűre melegedni és leitattam róla a vizet, még egy kicsit meg is nyomkodtam a papírtörlő között.
2) A vajat és az olívaolajat felhevítettem, a lazacot rátettem, finoman sóztam, borsoztam, sütöttem 2-3 percig, amíg a hús fele kifehéredett, majd a másik oldalon megismételem mindezt.
3) A serpenyőből egyenesen a tányérra kerítettem őket, amit addigra már előkészítettem, így ni:


A körítés:
2 szem sárga krumpli
1 marék zöld spárga (kb. egy fél kilós csomag fele)
2 szál sárgarépa
2 teáskanálnyi Vegabond natúr ételízesítő
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 pohár 12%-os tejföl
1 kis csokor frissen vágott kapor
fél citrom leve

frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, hosszúkás hasábokra vágtam őket, mert a spárgát egyben kívántam tálalni. A spárgák végét nemes egyszerűséggel letörtem. Azt olvastam, így nem kell totózni, meddig zsenge.
2) A serpenyőben kevés víz alatt félpuhára pároltam őket az ételízesítővel együtt, majd leöntöttem róla a vizet. (Ezt a zöldséglevet levesnek is felhasználhatjuk.)
3) Mikor kissé megszikkadtak, kevés olívaolajon óvatosan átforgattam őket, sóztam, borsoztam, ráreszeltem a fokhagymát, megpirítottam és ment a tányérra rendezgetés. Ilyen alapanyagokból már lehet látványt komponálni. Főleg ha lazacot kísérnek, az meg is érdemli.
4) Aztán fogtam egy pohár tejfölt és kikevertem a citrom levével, a kaporral és egy kis sóval. Egy kanállal a zöldségekre tettem, a tetejére egy szép, törékeny kaporlevelet és kíváncsian vártam, mit alkottam.

Már az első falatok után a lazacrajongók táborához tartoztunk, csodálatos az íze és az állaga. Csak az a fránya környezettudatos megfontolás ne lenne ott. Ez az étel nem fér bele az 50 kilométeres diétába, mint ahogyan a tengeri halak általában. De nagyon finom lett, így ismételni fogom más halakkal is.
Spenótot akartam mellé párolni, sőt egy spenótos, krumplis gratin lebegett a lelki szemeim előtt. Majd legközelebb.

A nemrég beszerzett kerámia serpenyőm igazi áldás, gyönyörűen lehet pirítani benne és könnyű elmosni. 10 pontos. Mindenkinek javaslom, aki hozzám hasonlóan le akarja cserélni egy lestrapált teflon edényét. Én egy széles serpenyőt választottam, ami szeletsütésre, sok zöldség pirítására alkalmas, de kellően mély is ahhoz, hogy egy egész ebéd elférjen benne. Nem olcsó mulatság, de, azt hiszem, hosszú időre a kedvenc edényem lesz.

Szívesen ajánlom Líviának, aki szintén szeretne több halat a családja elé tenni és akinek végül nem vittem kaprot. De most fogok, így jobb, ha előre beszerez valami finom halat és zöldségeket :)

2011. május 11., szerda

Hercegi tortaköltemények


Bár biztosan láttátok már, én is szeretnék pár percet szentelni egy törékeny hölgynek, bizonyos Fiona Cairns-nek, aki megalkotta a brit hercegi pár, Kate és William esküvői tortáját. Egy sokemeletes szépséget. Összesen 17 gyümölcskenyérből (vagy gyümölcstortából?) állította össze, amiből 12 alkotta az alapot. Az ara elképzeléseit követve együtt álmodták meg ezt a tortakölteményt. A rajta található 17 fajta virág és növény szimbolikájáról külön olvashatsz itt. Természetesen első helyen szerepel Anglia rózsája, Wales nárcisza, az írek lóheréje és a skótok bogáncsa.
A cukrászmester weboldala is megérdemel egy látogatást, bár ne számítsatok receptekre. Viszont rendelhettek bármilyen cukrászkölteményt.

De mert természetesen az ifjú herceg kérése is parancs, kifejezetten William kívánságára egy másik, első látásra is egészen más műfajú, csupacsoki tortát "sütött" a McVities, ez a nagy hagyománnyal bíró kekszbirodalom. Az oldal tanúsága szerint a királyi család külön bejáratú chocolate biscuit cake receptje szerint.
Ezen az oldalon több olvasnivalót találsz, ha érdekel, illetve egy receptet is, bizony. Yummy-yummy.... A legkevésbé visszafogott sütemény. Keksz, csoki, vaj, hajajjj...

Csodáljátok meg a részleteket, gyönyörűséges munkák. Érdemes elmélyedni. Ez itt a két kedvenc képem.
Könnyed, csipkés részletek, virághalmok. Tökély. A csupacsoki egy igaz műalkotás, a cukrászművészet egy igazán finom és formabontó példája.
Én bizony jól mulatnék két ilyen torta társaságában.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...