"Ellenállhatatlan csirke"

Tele vagyok ételtervekkel és ilyen "tudatállapotban" még nagyobb öröm a konyha visszapakolása, miután  édesanyám hathatós közreműködésével mindent - igen, mindent - elcsutakolunk és a helyére teszünk. Miközben kézbe veszem minden egyes edényemet és konyhai eszközömet - a hústűtől a habszifonig bezárólag -, a gondolataim csaponganak és a tervek 10 percenként egészülnek ki valami finomsággal: kókuszos, citromos, zabpelyhes keksszel, almás, balzsamecetes, párolt vörös káposztával vagy bármi mással, ami a kettő között elképzelhető. A kíméletlenül érkező hideg és a sötét is arra indít, hogy ízekkel, színekkel vegyem körül magam, hogy sokkal gyakrabban beindítsam, sőőőt, hogy egyáltalán és végre beindítsam a sütőt. Szóval van egy régi gázsütőm - újkorában még a nagyanyám varázsolt benne -, aminek ilyenkor módfelett tudok örülni.
Bár tandoorom nincsen, például szeretném végre elkészíteni az első tandoori csirkémet is. Igencsak régóta készülök, vagy inkább készülgetek rá. És ahogy olvasgatom a recepteket, eszembe jut ez az ellenállhatatlan étel is, amit már vagy 3-4 éve nem készítettem el, pedig imádom.
Első olvasásra igencsak hagyományosnak tűnhet, de ha megkóstolod, valahogy mégsem az. Akár egy tejföllel leöntött pörkölt is lehetne, vagyis semmi extra....aztán igencsak meglepő, ahogy a fűszeres tejföl alatt megpárolódik a hús. Számomra egészen új élmény volt, és semmiképp nem emlékeztetett arra, amit a recept elolvasása után elképzeltem.
Az elnevezést úgy örököltem. Beszédes. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
4 egész csirkecomb
2-3 evőkanál finomliszt
1-1 kiskanálnyi finom, őrölt pirospaprika és kömény
só
1 + 1 ek olaj
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
minimum 1 nagy pohár tejföl

1) A szobahőmérsékletű combokat megtisztítom, lehúzom a bőrét, a csont mellett átszúrom a húst egyszer-kétszer, majd megsózom.
2) A lisztet összekeverem a pirospaprikával és a köménnyel. Ebben alaposan megforgatok minden húsdarabot és egy kiolajozott sütőtálba teszem őket szép sorjában, hogy mindegyik elférjen.
3) Tehát most jön a szósz, ami nem más, mint tejföl. Ezt keverd össze egy kis olajjal, hogy meg ne égjen, ízesítsd sóval és reszelt fokhagymával és vöröshagymával.
4) Ezt öntsd a húsra úgy, hogy eltakarja teljesen. Ha nem fedi be a húst, inkább tegyél még rá tejfölt, mert alatta fog megpárolódni. Süsd minimum 50 percig, vagy lassú tűzön ennél tovább, hogy meg ne égjen a teteje, ám ha elkezdene égni, sütőpapírral takard le.

Ügyelj arra, hogy a húst teljesen beborítsa a tejföl, inkább tarts a kezed ügyében egy tartalék pohárral. Ez esetben nem baj, ha inkább a gazdagabb, 20%-os tejfölt választod.
Úgy tanultam, hogy a bepanírozott húsdarabokra tegyek 1-1 szelet vöröshagymát, de én inkább összevágom apróra vagy belereszelem a tejfölbe, így ugyanis a végén nem egy szelet párolt hagymát eszem a párolt húshoz, hanem az szépen belesül a szószba. Ebben az "eredeti" receptben szerepel Vegeta is, de én elhagytam, Vegetát nem eszünk, hacsak nem akarjuk, hogy egyen-levespor ízű legyen akár ez is. Ha mégis Vegetarajongó vagy, javaslom, hogy próbáld ki pl. a Vegabond zöldségkeveréket, mert abban legalább csak zöldség van.
El tudom képzelni más fűszerekkel is, például keleties ízvilággal, pl. korianderrel, kurkumával, római köménnyel, kísérletezz te is bátran. A tandoori csirkét pedig tényleg nagyon várom már...
Bár én rizspárti vagyok, ez a csirke párolt krumplival, krumplipürével az igazi. Valami könnyű, fűszeres, száraz fehér bort kínálnék hozzá. Ezeken a zimankós napokon ez így külön öröm.

Feketeszedres vaníliás nektarin lekvár

Ha tetszik, ha nem, ma emlékeztet minket az időjárás arra, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz és a nyár emléke már csak egy kellemesen napsütéses délutánon dereng fel.

Én mégis nyarat idézek itt az idei vaníliás lekvárommal. Tudom, mennyire nem időszerű, csak gondoltam, végre elmesélem. Ez alkalommal feketeszederből és nektarinból készítettem az elmaradhatatlan vaníliarúddal és sötétbarna nádcukorral. Alkalomszerűen készült, mert csak úgy hirtelen összedobáltam az ajándékba kapott több marék szedret és nektarint a szintén ajándékba kapott és legszebb lila tálamban.

Az előző vaníliás lekvárokhoz hasonlóan készítettem:
1 zacskó Dr. Oetker 3:1 Dzsemfixszel, ehhez alkalmazkodtam a mennyiségek tekintetében
kb. 1,3 kg nektarin és feketeszederrel (az utóbbiból kevesebb)
kb. 35 dkg sötétbarna nádcukorral
1 jó sorsra várakozó vaníliarúddal

1) A megtisztított, felaprított gyümölcsöt a cukorral feltettem főni egy dupla fenekű lábosban.
2) Amíg melegedett, a vaníliarudat kettévágtam és egy vékony pengéjű késsel kikapartam a magokat, a rudat pedig felaprítottam.
3) Amikor majdnem felforrt a gyümölcsmassza, alaposan belekevertem a Dzsemfixet és a vaníliát is hozzáadtam mindenestül.
4) Kb. 1-2 percig forraltam még és azonnal üvegekbe mertem.

Én kifejezetten szeretem a gyümölcsdarabokat, de ha pépesebben szereted, botmixerrel keverd át párszor, miután felforrt. Találd meg a gyümölcsök neked megfelelő arányát.
Hála Istennek, van miből választanunk: én a szalicil helyett megkedveltem ezt a Dzsemfixet, mert nem kell agyonfőzni a finom gyümölcsöt, több vitamin és ásványi anyag marad meg nekünk. Illetve ez a gyümölcs-cukor arány is nagyon megfelel. Ha jobban tetszik, készítsd gyümölcs- vagy nyírfacukorral.
Igyekszem úgy elosztani a vaníliarúd darabokat, hogy minden üvegbe jusson. Bár a sötét színű gyümölcshús nem engedi látni a vaníliapöttyöket, az íz nagyon ott van.

Ez az én nyári lekvármesém. Egy ilyen októberi reggelen is igazi élmény visszaidézni.

Gombafejek fűszeres morzsával

Íme, egy másik restancia, egy kb. 3 hónapja(!)  készített étel, amit megint csak saját magamnak gondoltam össze a kedvem szerint, miután a nyári táborban ettem valami hasonlót. És - szerencsére rendkívül gyakorlatiasan - gyorsan le is jegyeztem még aznap este, mivel sikerült nagyon meglepnem saját magamat is. Mit mondjak, épp ideje beszámolnom, ám nem csak a restancia miatt, hanem azért is, mert itt vagyunk a gombaszezon közepén. Az unalmas csiperke helyett a finom erdei gombák megérdemlik, hogy végre ne csak kirántva vagy pörköltként végezzék a tányérunkon. Viszont csak arra vállalkoznék, hogy pár erdei gombát ajánljak, amiket én is ismerek, amiket anno Édesapámmal az erdőket járva szedni szoktunk: a galambicát, a szürkehátút, az őzlábat, de nem a pirulót, és a fenyőalját vagy rizikét mindenképp. A többit rátok bízom.

Hozzávalók 2 személyre:
10-12 fej közepes csiperkegomba
kb. fél száraz zsemle
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
1 duci fokhagymagerezd
kakukkfű
borsikafű
petrezselyem
frissen őrölt fehér bors
citromlé
2-3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanálnyi reszelt parmezán

1) A gombafejeket megtisztítottam egy papír törlőkendővel és kitörtem a szárukat.
2) A zsemlét egyszerűen lereszeltem egy kézi reszelőn, a zöldfűszereket és a hagymákat megtisztítottam, felapróztam.
3) A morzsát elkezdtem állandó kevergetés mellett, lassú lángon pirítani egy kevés olívaolajon a hagymákkal és a zöldfűszerekkel együtt. Nagyon ígéretes illatok keringtek fel a piruló fűszeres morzsából - még ma is fel tudom idézni - és egyszerre több ötletem is támadt. Aranyszínűre pirult a morzsa, amíg a hagymák is kellően megpirultak.
4) A gombafejeket kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdtem pirítani és fehér borsot őröltem rájuk, citromot csepegtettem minden kalapra, majd megforgattam őket, hogy a másik oldaluk is majdnem készre piruljon. A gomba szárát csak úgy mellédobtam, nem volt kedvem felkockázni, gondoltam, így is, úgy is el fog fogyni.
5) Végül felfordítottam a kalapokat és jól megtöltöttem őket a morzsával. Hagytam, hadd piruljon tovább együtt, miközben mindegyik kalap tetejére egy kis reszelt parmezánt szórtam, hogy ráolvadjon kissé.

N a g y o n   í z l e t t. És az állaga is nagyon tetszett. Pedig milyen egyszerű... magamat is jól megleptem.

Sütőbe is dughatnám, egy kis fűszeres tejföl alatt megsütném, de ehhez akkor és ott, a nyár derekán nem volt kedvem. Hála a lelkes csiperketermelőknek bármikor elkészíthető, de nekem inkább őszi, téli étel, illatos, meleg, szívesen neki is látnék akár holnap is.

Ezt a morzsát hallal fogom kipróbálni legközelebb. Miután hasonlóképp elkészítettem, a szobahőmérsékletű és papírtörlővel leitatott halfiléket (nem pangasius) a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetem és jól beborítom a morzsával, jól rá is fogom paskolni, hogy a burokban megpárolódjon a fehér hús. A kakukkfű helyett itt viszont apróra vágott zellerlevelet használnék. Vegyes párolt zöldségekkel, egy szelet citrommal és valamilyen fűszeres tejföllel tálalnám.

Jól variálható és egyszerű alap, remélem, rátok is inspirálóan hat.

Thai csirke tésztával és zöldségekkel

Egy gyors kép azért készült...

Igaz, nyári, majd két hónapos történet, de szívesen gondolok rá vissza. Andi és Móni leptek meg minket egy tál ilyen finomsággal, ami igazán jól esett ott és akkor. Mivel nemrég hasonló kedvemben voltam, ez az étel telitalálat volt a részükről és már a közös főzőcskézés közben azt tervezgettem, hogyan fogom megalkotni otthon a sajátom.
Kicsit utánaolvastam és úgy találtam, hogy a neten cirkuláló receptek elég egységesek, ami ismét csak megerősített az elképzelésemben. És bár nem pontosan és teljesen ugyanolyan ez az étel, talán nevezhetem thainak ezt a csirkét - egy kis csavarral, mert kurkumát használtam, vagy mert például nem tettem bele csírát, ami talán az egyik leggyakoribb zöldségféle ebben a tésztaételben, sem kókusztejet, sem thai citromfüvet. Sem mogyorót.
A mennyiségeket most megpróbálom nevesíteni, mert nem gondolkodtam rajta túl sokat. Találd meg a neked szimpatikus arányokat. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
1 csirkemellfilé
1 húsos, édes paprika, pl. kápia paprika
1 közepes vagy nagy hagyma vagy egy fél póréhagyma
2 közepes sárgarépa
egy közepes cukkini fele
20 dkg spagettitészta vagy 125g Chow Mein tészta
kb 2-3 ek. szezámolaj vagy mogyoróolaj vagy extra szűz olívaolaj
kb. 3-4 ek. szójaszósz
3-4 fokhagyma
csili paprika vagy csípős paprika
1 csapott teáskanál kurkuma
kb. 2-3 cm-es gyömbérgyökér lereszelve vagy 1 teáskanál gyömbérpor
jaéseztmajdnemelfelejtettem: kb. 1 ek. ketchup - de ez elhagyható
frissen őrölt fehér bors
só

+1 megjegyzés jó pár adagon túl:
indiai citromfűvel szoktam kiegészíteni, ami csodálatos

1) Lassú tűzre feltettem a vizet a tésztafőzéshez. Közben a szobahőmérsékletű csirkehúsról leitattam a vizet és felcsíkoztam, a zöldségféléket Julienne-re vágtam. Eddig tartott a legidőigényesebb rész, innen már felgyorsultak az események. 
2) A spagettitésztát beleszuszakoltam a közben felforrt a vízbe, de nem, nem törtem darabokra.
3) A kedvenc kerámiaserpenyőmben felforrósítottam egy kevés olajat és a húst megpirítottam pár perc alatt, folyamatos kevergetés mellett. Közben hozzáadtam a fűszereket és a szójaszószt, és élveztem az új és új illatfelhőket.
4) Aztán hozzácsaptam a zöldségeket és azzal együtt tovább pirítottam az egészet, de ismét csak pár percig. Közben utánafűszereztem a kedvem szerint és a tésztát is leszűrtem.
5) A tésztát beleborítottam a zöldséges csirke mellé, meglocsoltam még egy kanál olívaolajjal és szép óvatosan összekevertem a egészet.

Készítsd kellően nagy serpenyőben, wokban, hogy hirtelen tudd megpirítani a rakományt, párolással egész más eredményt kapsz.
A paprika és a répa kötelező, a hagyma, a káposzta ajánlott, a cukkini csak úgy jött, remekül kiegészíti a markáns ízeket. A lényeg, hogy roppanjon a zöldség. Frissen elkészítve az igazi.
Itt a friss csilipaprika szezonja, érdemes kihasználni, ám akár csípős porpaprikát vagy Erős Pistát is használhattok.

A ketchup miatt számon kérhettek: hol itt az autentikus recept? Nos, egyszerre két remek okom is volt rá: egy kis édes ízt szerettem volna mindehhez adni, másrészt egy kicsit az állagához kívántam valamit hozzátenni, hogy kissé krémesebb, szaftosabb szósz vonja be a hozzávalókat. És mivel nem volt kókusztejem vagy -pasztám, én bizony nem sokat teketóriáztam. Ha még mindig hüledeztek: nem, egy csöppet sem lett paradicsomos ízű, egy kicsit sem érződött rajta. Teljesen spontán tettem bele, de nyugodtan ki is hagyhatjátok. Ha azonban elgondolkodtatok azon, hogy egy kis édes íz szépen kiegészíti a fűszereket, akkor egy kevéske mézzel, de tényleg csak egy kevéssel tegyetek próbát.

Ha jóban vagytok a csirkével és a tésztával, álljatok neki bátran, variáljátok is bátran, egyszerű, gyors és nagyszerű. Kellemes élményeket.