Ha tetszik, ha nem, ma emlékeztet minket az időjárás arra, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz és a nyár emléke már csak egy kellemesen napsütéses délutánon dereng fel.
Én mégis nyarat idézek itt az idei vaníliás lekvárommal. Tudom, mennyire nem időszerű, csak gondoltam, végre elmesélem. Ez alkalommal feketeszederből és nektarinból készítettem az elmaradhatatlan vaníliarúddal és sötétbarna nádcukorral. Alkalomszerűen készült, mert csak úgy hirtelen összedobáltam az ajándékba kapott több marék szedret és nektarint a szintén ajándékba kapott és legszebb lila tálamban.
Az előző vaníliás lekvárokhoz hasonlóan készítettem:
1 zacskó Dr. Oetker 3:1 Dzsemfixszel, ehhez alkalmazkodtam a mennyiségek tekintetében
kb. 1,3 kg nektarin és feketeszederrel (az utóbbiból kevesebb)
kb. 35 dkg sötétbarna nádcukorral
1 jó sorsra várakozó vaníliarúddal
1) A megtisztított, felaprított gyümölcsöt a cukorral feltettem főni egy dupla fenekű lábosban.
2) Amíg melegedett, a vaníliarudat kettévágtam és egy vékony pengéjű késsel kikapartam a magokat, a rudat pedig felaprítottam.
3) Amikor majdnem felforrt a gyümölcsmassza, alaposan belekevertem a Dzsemfixet és a vaníliát is hozzáadtam mindenestül.
4) Kb. 1-2 percig forraltam még és azonnal üvegekbe mertem.
Én kifejezetten szeretem a gyümölcsdarabokat, de ha pépesebben szereted, botmixerrel keverd át párszor, miután felforrt. Találd meg a gyümölcsök neked megfelelő arányát.
Hála Istennek, van miből választanunk: én a szalicil helyett megkedveltem ezt a Dzsemfixet, mert nem kell agyonfőzni a finom gyümölcsöt, több vitamin és ásványi anyag marad meg nekünk. Illetve ez a gyümölcs-cukor arány is nagyon megfelel. Ha jobban tetszik, készítsd gyümölcs- vagy nyírfacukorral.
Igyekszem úgy elosztani a vaníliarúd darabokat, hogy minden üvegbe jusson. Bár a sötét színű gyümölcshús nem engedi látni a vaníliapöttyöket, az íz nagyon ott van.
Ez az én nyári lekvármesém. Egy ilyen októberi reggelen is igazi élmény visszaidézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése