Sárgarépakrém

Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)

Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán

1) A megtisztított sárgarépát  kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.

Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.

Sárgarépatorta zabpehelyliszttel és citromos mascarponekrémmel

 Omlós. fűszeres, szaftos sárgarépés sütemény

Hát, az úgy kezdődött, hogy készülődvén a húsvéti ebédre megtisztítottam egy nagy csomó zöldséget, többek között vagy másfél kg sárgarépát, mert bár nem ez volt cél, minden fogásba került belőle. A sütibe is egy nagy maréknyit pucoltam. És így lett a húsvéti sütink "répatorta". Nem tortaként került az asztalra, mert az egész ünnepi hétvégére ezt az egy sütit készítettem és szerettem volna, ha kitart. Másrészt, ismerve az ünnepi menüt, gondoltam, hogy egy szelet helyett egy falat süti is elég lesz az ebéd után vagy nasinak. Erre mi sem alkalmasabb a kevert tésztánál. Így lett ebből a rengeteg hozzávalóból egy nagy tepsi, majd másfél kiló  desszert, ráadásul kétféle.

Az eredeti cukkínis sütemény receptemhez képest a következő változtatásokat eszközöltem ez alkalommal: 

Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg nyírfacukor
2,5 dl extra szűz olívaolaj
1 csapott teáskanál vaníliapor
őrölt fahéj és szegfűszeg
fél csomag sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg zabpehelyliszt
10 dkg durvára vágott dió
40 dkg megtisztított, lereszelt sárgarépa

házi sárgabaracklekvár nyírfacukorral
10 dkg 60%-os étcsokoládé
1 evőkanál étolaj (jellegtelen ízű)

1 doboz mascarpone,
talán 1 dl habtejszín
1 már kicsavart, igazi, házi biocitrom
kevés édesítőszer vagy a kedved szerint bármilyen cukor vagy méz

Lédús, lehetőség szerint édes répát válassz, ne olyan hatalmas "gyári" darabbokat. A kislyukú reszelőn reszeld le szépen türelmesen az összeset.
A következő három fő hozzávaló miatt egészségesebb sütinek is nevezhetnénk, ám nem biztos, hogy ez a kombó mindenkinek bejön:
Az extra szűz olívaolajat akkor használd, ha nem üt át az íze az ízek összességén. Szagolj csak bele az üvegbe és ha bizonytalan vagy, inkább felezd meg a mennyiséget és pótold ki olvasztott vajjal.
A zabpehelyliszt miatt nagyon omlós lett a tészta, amit mondjuk én imádok, de ha ez nem tetszik és nem akarsz óvatoskodni a vágásnál és állandóan morzsákat takarítgani, használj fele-fele fehér- és zabpehelylisztet.
A nyírfacukor mennyisége azonos volt a cukoréval, sőt, ha jól emlékszem, kevesebbet is tettem bele, de nekem még így is annyira édes lett, hogy legközelebb még jobban lecsökkentem az adagot. - Tudjátok, nagy remények ébredtek bennem, amikor megjelent a nyírfacukor mint egészséges alternatíva. Hiába drága, mégis sokkal jobb érzésekkel ehetek ezután süteményt, ha úgy tartja kedvem, gondoltam magamban. Ám amikor felfedeztem a doboz hátulján, hogy a nyírfacukor is 100% szénhidrát, kissé lelankadt a kezdeti lelkesedésem.... De hát mi is lenne? Hiszen minden természetes édesítőszer szénhidrát. Szóval erről ennyit.
Szeretem a fűszeresebb ízeket és kissé megborult a kezemben a szegfűszeges zacsi. Meg is kaptam "karácsonyi süti" megjegyzést és legközelebb azért óvatosabb leszek.
Én még mindig jobban kedvelem a darabos diót, nagyon finoman megsül a tésztában.

Egy nagy tepsiben sütöttem és pár óra pihentetés után kettévágtam a tésztát.
Az egyik felére vastagon baracklekvárt kentem, majd az olajjal felolvasztott csokoládét rácsorgattam és eloszlattam a tetején.
A másik feléhez egy citromkrémet készítettem, amihez egy olyan csodálatos, igazi házi citromot használtam, amit néhanapján kapok, nagyon megbecsülök és nincs szívem még az utolsó rostját sem kidobni. Nagyon vékony a héja, a fehér réteg szinte teljesen hiányzik, viszont nagyon lédús. Ezért nagyon egyszerűen fogtam a már kicsavart citromot és a robotgéppel péppé daráltam, már amennyire képes volt a gép. Hozzáadtam a többi hozzávalót és egy perc múlva és pár kóstolás és kevés további citromlé hozzáadása után késznek is nyilvánítottam a "citromkrémet" annak ellenére, hogy a gép nem tudott elbánni sok sok kicsi citromdarabbal. Egy darabig tűnődtem, hogy betöltsem-e a tésztát, de úgy döntöttem, hogy inkább a sütikockák mellé kínálom. Bevált! Szépen kiegészíti a darabos, édes tésztát.

Ha valóban tortát készítek, akkor a tészta felét veszem. A citromkrémet a tejszín nélkül készíteném és egyszerűen a torta tetejére kenném. A tésztát esetleg előtte megkenném, beitatnám (felmelegített?) citromdzsemmel, majd a krém tetejét finoman ívelt citromhéj forgácsokkal díszíteném, ha lenne ilyen kütyüm, ami nincs, de talán érdemes lenne beszerezni, mert azért elég csinosan festene. Ha jobban tetszik, narancshéjat és -levet is használhatsz.

A legfinomabb magyar tejcsokoládékról így húsvét táján

Hát, ilyenre szerintem tőlem most nem számít senki. Mert többnyire a sötét változatot választom, mostanában pedig azok közül is a 81%-osat. Viszont pontosan ezért érdekes az, ami most kikívánkozik belőlem.

Számomra a talán legfinomabb tejcsokoládé egy magyar gyártmány, ami szerintem eddig nem kapott kellő figyelmet és talán mostanában kezd ismertebbé válni. A Vadász csokoládéról van szó, ami egy kis szelet, de annál finomabb: meggyes, enyhén alkoholos trüffelkrémmel töltött finom tejcsokoládé. Étcsokoládé változatban is létezik, ami a kedvencem, sőt, a fehér csokoládé szerelmesei is élvezhetik egy rövid ideje. Egyszerűen szólva számomra tökéletes darab. A siker fokmérője lehet, hogy múlt karácsonykor piacra dobták a szaloncukor változatot is, ráadásul egyszerre négy ízben és én nagyon örültem!

Nagyon ott van a dobogó felső fokának szélén az egyszerű Párizsi kocka, ami ismét csak alkoholos, kávés, trüffel krémmel töltött kis tömör gyönyörűség. Azt hiszem a Boci, azaz a Nestlé gyártja, de nem tesznek róla említést a honlapjukon, amit eléggé hiányolok. Itt találtam valamit, de semmi leírás, részletek arról, hogy egy hagyományosnak is nevezhető magyar csokoládéról van szó - hát, ezt nem tartják említésre méltónak Nestlééknél. Ez nem vet rájuk túl jó fényt, ráadásul sajnos ingadozó a kocka minősége az utóbbi években. És hogy egy Életmód Központnak titulált oldalon lenne a helye, nos, azt nagyon erősen kétlem, mi több, ellenzem.  

A másik, ami figyelmet érdemel, a Tibi - milyen meglepő, ismét csak - trüffelkrémes változata, ami szerintem remekül sikerült és nagyon gyorsan tud fogyni. Talán azért is, mert kedvelem a rumos utóízű krémeket. Lehet extra édes, néha talán gej, annyira elszoktam a cukortól, lehet nagyon egészségtelen, nagyon kalóriadús, mégis nagyon finom néhanapján.

A Stühmer termékek tudnak még néha magukkal ragadni és az olyan hagyományos és tiszta forrásból származó finomságok, mint a Szamos gyümölcsökkel töltött csokoládés desszertjei, bonbonjai könnyen elcsábítanak. Kedvelem mindkét cég gondosságát, a csomagolásokat. És ha kérditek, mivel nyűgözhetnétek le alkalomadtán, hát a Szamos párizsikrémmel, kávékrémmel, rumos piskótával töltött Suhajda desszertjére szavazok. Ezt imádom pont úgy, ahogy van és ne kérdezzétek, miért pont egy ilyen - már bocsánat - h**e nevet adtak neki. Csak a hagyományokra tudok gondolni.

És hát miért akartam ezt elmondani röviden? Mert számomra pont ez testesíti meg a "valami finomat" gondolatát: ha már egyszer valami nagyon egészségtelent eszünk, ami tele van cukorral, annak valami igazán finomnak kell lennie és, tessék, van ilyen, nem is egy. Még szerencse, hogy tudunk választani.

Az úgynevezett tesztem természetesen nem teljes körű és átfogó és koránt sem kóstoltam meg minden magyar tejcsokoládét. Csak úgy elmesélem, én mit kedvelek - amivel elég egyszerűen fel is vázoltam az ízlésemet - és ezen túl várom, hogy ajánljatok nekem valamit. Valami finomat. Mert minden tiszteletem minden igazán finom magyar csokoládénak.
A tömeggyártás mellett egyre többen érzik magukénak az ügyet és készítenek maguk olyan csokoládét, amit kitehetnek a polcra és már kvázi el is használtak olyan új jelzőket mint a "kézműves" meg a "manufaktúra". Lehet varázsolni formákkal, ízkombinációkkal, liofilizált gyümölcsökkel stb stb. Minőség, fantázia, kreativitás, kitartás kérdése. Szívesen ajánlom a Bonbonmánia blogot minden hétköznapi, önjelölt csokoládégyártónak, hiszen szájtátva bámulhatjuk, mi mindent tud varázsolni valaki, akinek - sokunkhoz hasonlóan - nincs előképzettsége sem anyagminőségekről, sem temperálásról. Talán nem véletlen, hogy imádom a Csokoládé című filmet: színes, kedves, szórakoztató, tartalmas és Juliette Binoche tündöklő teremtés. Persze különösen azokat a részeket imádom, amikor épp különböző csokoládékat, bonbonokat gyártanak. Amikor a főhősnő elkezdi kézzel őrölni a kakaóbabot a hagyományos eszközökkel, minden egyes alkalommal elhivatottságot érzek arra, hogy finom csokoládéval etessem az édesszájú népeket és rohannék egy hasonló kis műhelyt nyitni. 

Így szeretnék kampányolni a finom magyar csokoládé mellett, mert bár nem vizsgáltam át tüzetesen a húsvéti csoki- és desszertkínálatot a boltok polcain, szeretném azt hinni, hogy ezek a csokoládék is nyúl- és tojásalakot öltenek ilyentájt. Le a silány minőségű, bevonómasszából gyártott mindenféle nyulakkal! Pont a gyerekeknek adnánk olyat, ami egészségtelen és tetejében nem is jó vagy finom??? Van egy egyszerű összefüggés: minél nagyobb és olcsóbb az a nyúl, annál gyanúsabb az ügy. Tessék szemüveggel felszerelkezni és a tapsifüles fenekére nézni, hogy lásd, mit adsz ajándékként sok szeretettel.

Ismét húsvét

Nagyon szeretem. Ééééés végre van időm foglalkozni vele, a virágokkal, a tojásdíszekkel, a tojásfestéssel. A sonkaválasztással és a menü tervezésével.

Így holnap reggel a fű átfésülésével kezdem a kertben a napom, hogy megtaláljam a legszebb lóheréket és finom kis cickafark leveleket, amik mindig a Moha és Páfrány mesére emlékeztetnek. No, persze a lyukas harisnyáról sem kéne elfeledkeznem és a karácsony óta gyűjtögetett nagy zacskó hagymahéj is jön velem, mert holnap itt a tojásfestés, az egyik kedves elfoglaltságom.
Tudom, ismétlem csak magam, de nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, hogy tormát feltétlenül reszeljetek, a házi készítésűnek nincs párja.
A sonkaválasztás nem mulatság, tessék komolyan venni, kérem szépen. 

Az elmúlt két évben egy krémes házisüti, a Dunahullám sütemény volt a befutó, de most a répatortára szavazok. Ma legszívesebben egy citromos mascarponekrémmel tálalnám, amibe egyszerűen beleturmixolok egy már kicsavart biocitromot - ez remekül bevált nemrég! - vagy narancsot -, és talán mézet.
Ráadásnak itt egy kedves kis ötlet, egy nyuszi-sütihad, amit idén sem fogok elkészíteni, mert nem szeretnék ilyen kekszet sütni. Ha mégis megihletett, tessék, válassz egy linzertésztát. Én ma naracshéjjal, vaníliával és a mozsaramban finomra őrölt Earl Grey teafűvel ízesíteném.
Borkorcsolyának, harapnivalónak az egyszerű és nagyszerű túrós pogácsát ajánlom szívesen, aprósüteménynek a narancsos, madulás kekszet, amit ma szívesen mártanék félig finom csokoládéba.

Az ünnepi asztalon csodás főfogás lehet a vajas, zsályás nyulam, ha valaki nyúlra vágyna. Ma pirított édesburgonyával tálalnám.
Ha bárányt készítenék, én biztosan Jamie-t látogatnám meg először, és már látom is, milyen szép mentás bárányreceptet ígér.

Örömteli készülődést, pár óra igazán kellemes pihenést, szép élményeket az ünnepi asztal körül a családdal, barátokkal, mindenféle szerettekkel együtt.