Túrófánk joghurttal, sütőporral

Közeledik a farsang ideje, jobban mondva a fánksütés ideje, amit imádok. Sütni is, enni is, de ki kellene találni valamit, ami nem olyan nagyon egészségtelen és ráadásul finom is....Tudom, kicsit előreszaladtam, de ez jár a fejemben már vagy 2 napja. És nem kell túl messzire mennem, csak felidézem a tavalyi fánksütés napját.

De a rajongásom a fánk iránt ennél sokkal korábban kezdődött. A nagymamám sok fánkot sütött nekünk, sőt, ha a kedvünkre akart tenni, rendre fánkot vagy rétest készített. Számomra mindig is ő marad az ász a kelt tésztákban.  Soha nem felejtem el a hangulatát, a kelt tészta készítés rituáléját. Hogy milyen lisztből, milyen arányban készítjük, milyen hosszan és pontosan HOGYAN, milyen mozdulatokkal kell dagasztani. "Ameddig nem lóg a víz a plafonról." Nem méricskélt, mégis mindig pontosan tudta, hogy a pár szokványos hozzávalóból épp fánk, bukta, kifli vagy rétes lesz. Hogy én mennyit próbálgattam..... még ma is hallom a hangját: "Neeeem jóó." De azért csak nekilátok néha. Van vájlingom is :) És megörököltem a szent abroszt, amin a fánkot és a rétest készítette, pihentette. Nem kis dolog, igazi családi ereklye. Az ő mozdulatai vannak bennem. És látom, ahogy még mindig megmosolyogja onnan fentről, ahogy jár a kezem, mert "nem úúúgy kell". Hát, ez teljesen rendben van. Bár mindig is büszke voltam a szép, szalagos fánkomra, sőt nyújtottam én már rétest is és bármikor nekilátnék, én soha nem fogok olyan csodás kelttésztákat készíteni, mint ő, nem teszek szert akkora gyakorlatra. Egyszerűen azért, mert másfajta nasikkal etetem a szeretteim, amiben jellemzően kevés a fehér liszt. Ám újra és újra eljön a farsang ideje és beindul a fánksütő reflex.

Az elmúlt jó pár évben nem maradhatott el a farsangi fánk, ami talán az egyetlen kelt tészta, ami megmaradt a repertoáromban, áldozva az finomságok oltárán. Egyszer egy évben. Azonban muszáj volt elgondolkodnom azon, hogyan tudnék (legalább egy fokkal) kevésbé egészségtelen fánkot készíteni. Gondolom, jó páran megpróbálták már, de ebben az esetben nem hiszek a teljes kiőrlésű, rostdús, eseteleg maglisztekben. Az már nem is fánk. Ez épp olyan, amikor egy elszánt paleózó akar pogácsát sütni :D Mindenféle maglisztekből lehet sütni valamit, persze, de az NEM pogácsa lesz - marad az ábránd és valami másfajta, legjobb esetben nem fűrészpor ízű és állagú nasi. Hát, ha engem megkérdezne, szerintem jobban járna, ha egy hónapban egyszer megenne egy szem igazi pogácsát, de akkor a legjobbat.

Tavaly is menetrendszerűen megsütöttem a fánkomat, kérem szépen, és a következő változatot próbáltam ki: 1:1 arányban használtam lisztet és túrót. Ebben már láttam fantáziát. Ha a joghurt és a tojás arányát is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy mennyivel kevesebb lisztet eszünk meg. Az élesztő helyett is szívesebben használom a foszfátmentes sütőport.
Nem mondom, hogy egy világbajnok recept, de a fánkigényünket csodásan kielégítette és jobb érzéssel nasiztunk. Frissen sült, azonnal megettük, majd utána következett a kötelező pihegés a telt pocakkal. 
Már nem emlékszem, pontosan honnan származik a recept, de gondolom egy rövid böngészés után találtam rá. Azóta tartogatom nektek is. Nem egy nagy kunszt.

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg liszt, talán a zablisztet tudom még elképzelni, illetve létezik fehér tönkölyliszt
1 csomag sütőpor (foszfátmentes, pl. Alnatura)
3 tojás
2 ek cukor vagy valamilyen alternatíva, nálam pár pötty édesítőszer porítva
175 gr tejföl, joghurt vagy kefír
1 csipet só
1 biocitrom reszelt héja
(kókusz) olaj a sütéshez

1. A túrót áttörtem a joghurttal és a tojásokkal. Hozzáadtam az édesítőszert és a citromhéjat és a csipet sót.
2. Hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és félretettem pihenni legalább egy fél órára. 
3. Forró olajba kiskanálnyi adagokat tettem és mindkét oldalát aranybarnára sütöttem.
4. Azonnal tálaltam házi szilvalakvárral, egy kevés édesített kakaóporral. Hmmm...

Ha jobban tetszik, tégy mindent a robotgépbe. A túrót is jól eldolgozza a gép és egy perc alatt meg is vagy.
Ez a mennyiség minimum hat adagot kitesz.
A sok olaj használata nálam mindig is kifogás arra, hogy elkészítsek egy ételt, ezért a fánk is erősen kétséges. Szerintem ez esetben sem kell 1 litert elhasználnod, hogy kisüsd a fánkod, sokkal kevesebb is elég.
Sokkal könnyebb, sőt, könnyű elkészíteni, az állaga pedig - mondjuk úgy - megközelíti a habkönnyű szalagos fánkét, tehát az élmény adott.

Ha szemrevételezed, az eredmény akkor sem hasonlít a hagyományos szalagos, farsangi fánkra, nem olyan csinos, de cserébe nagyon finom és tényleg kielégíti a fánkra ácsingózók igényeit. Hadd ragaszkodjam az elképzelésemhez, miszerint ez a túrófánk egy fokkal egészségesebb alternatíva.
Nem tudom, szeretné-e a nagymamám. Azt sem hiszem, hogy valaki majd úgy fog megemlékezni róla, mint én az ő fánkjáról. De nem vágyom ilyen babérokra, inkább csak várom az idei fánksütés napját.