Nos, itt vagyok, itt vagyunk, itt és most... Ez egy új időszámítás vagy valami hasonló talán? Nem mondhatnám, hogy mióta utoljára jelentkeztem, "nem történt semmi érdekes...", mert igen. Nem kevés és nem kicsi. Igen, a konyhámban is. :)
Hogy mitől más ez az új időszámítás? Az igazságot, már ha van olyan, kérem szépen, egy jó ideje egy másik oldalról látom és ez az igazság szinte egyik napról a másikra betette a lábát a konyhámba. Aztán finomra hangoltam egyszer így, egyszer úgy és, kérem szépen, egyszer csak 2021 áprilisa májusa júniusa lett.... És sosem éreztem ennél jobban magam. Gondolom, előfordult már veled is, hogy változtattál azon, mit eszel, iszol, de legalább eljátszottál a gondolattal. Hogy mi késztetheti a földlakót erre? Válaszold meg te magad, ha magadénak érzed a kérdést. :)
Szóval egy jó ideje más dolgokkal térek haza a boltokból, piacról, farmokról. Vagy épp a rétekről... Van, amit teljesen elhagytam, van, amiből sokkal többet vagy épp kevesebbet eszem, és köszönöm szépen, úgy érzem és gondolom, hogy megtaláltam, amit kerestem, amitől teljesen jól érzem magam.
A valamifinomat alapigazsága azonban időtálló, azaz szeretem a legfinomabbat választani, készíteni, amit csak tudok, illetve a legjobb érzéssel készítek és/vagy eszek meg néha valami teljesen más ételt is, ha az nagyon finom. Mondjuk egy friss Balaton-parti lángos milyen jó tud lenni...
Az alkotás öröme, a finom aromák, állagok engem még mindig felvillanyoznak. Akár újra és újra ugyanúgy, akár új formában, ahogy épp kijön. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős az a fontos szakkifejezés, hogy "gondolomformán". A nagyanyáinktól örököltük. Hát, ez nekem többet jelent, mint a mérték kiválasztását érzésre, szemre, ízlelésre. Azt is jelenti, hogy sokszor a főzés közben lépésről lépésre döntöm el, hogy tulajdonképpen mit is csinálok és mi kerül a tányérba azon túl, persze, hogy az alapanyagok ott sorakoznak a pulton. Vagy épp fordítva: egyszer csak "meglátok" egy komplett ételt, érzem, látom a színeket, ízeket, állagokat....egy pillanat alatt összeáll a fejemben és akkor azt meg kell csinálom. Persze sokszor korábbi benyomások jönnek fel bennem, ki tudja milyen bugyorból...
Az a sok történet és recept 2010 és 2015 között egy számomra fontos fejezetet ölel fel és mutat meg az életemből és konyhámból és ezért elgondolkoztam, hogy vajon érdemes lenne-e egy teljesen új blogot nyitni az új időkben. Hiszen hogyan is mondhatnám meg a tutit arról, hogy mi a finom, egészséges, tápláló, jó érzésű stb. étel, én, aki olyan nagyot fordult? Biztosan nem fogok pár tag-et használni, mint a tej vagy a túró. Ha a süteményekre vagy kíváncsi, szintén (és részben) új dolgokat találsz majd, új fényben, új megközelítésben. Túl sok új húsos ételre se számítsatok tőlem ezután, annál inkább sok és színes zöldségekre, gyógynövényekre, illetve olyan beszámolókra, hogy épp hogyan és hol sikerült házi alapanyagokat beszereznem (ott megkerülvén a nagyüzemi termelést és áruházláncokat, ahol csak lehet), illetve hogy csak a pincémbe kell lemennem, hogy valami finom hozzávalóhoz jussak... rakásig van a polc a befőzött dolgokkal. Vagy hogy az eddig olvasott blogokat szinte teljesen lecseréltem másokra.
Ezeket mind megoldom és úgy érzem, maradok itt és folytatom; a konyhámban változatlan a lényeg: ugyanaz a tűz, a mozsár vagy a vágódeszka. Ezek után is szeretettel látok mindenkit, aki ide téved és csatlakozik, valamit keres vagy valami megihleti. Megtalál majd mindent, amit eddig kifőztem és teljesen új dolgokat is. Válogathat. Egyre színesebb lesz ettől ez a blog. Már most kitűnhet valami abból, mire is gondolok, amikor az új időszámításomról beszélek, de a teljesebb kép hadd alakuljon bejegyzésről bejegyzésre, ahogy épp megihlet valami ( és le is jegyzem, khm....).
És ami érdekes, hogy bár több jól sikerült receptet elmentettem ide piszkozatban a közben eltelt röpke 6 év során, most érzem először hosszú idő után azt a késztetést, hogy írjak, megosszak veled valamit, kedves olvasó, és míg el nem illan, gyorsan bele is vágok és itt pötyögök a konyhámban ülve egy csodás ebéd után, ahelyett hogy dolgoznék.....de hát ha egyszer ilyen az "ihlet". :) Most aztán várhatnak az ímélek meg akutya akanapén...:D
És akkor most hadd jöjjön egy példa erre az "új időszámításra", egy igazi finomság, egy igazi csupa-csoki, puha, finom állagú sütemény, épp az, amivel anno megnyitottam az online konyhám minden érdeklődőnek (és pont ettől éreztem meg a hívást most is). Persze új köntösben, merthogy abból űzök sportot, hogyan tudom ugyanazokat az állagokat és ízeket megalkotni egy teljesen más megközelítéssel, a jelenlegi "végső igazsággal" a fejemben. :D
https://egeszsegnovenyek.com/
VálaszTörlés