Csokoládés püspökkenyér

Az Advent második vasárnapján egy családivá lett receptet vettem elő. Édesanyám évente legalább egyszer megsüti, de idén megelőztem őt és megkértem, készítsük el együtt - igaz a tepsi került elő, nem az őzgerinc.
Egy Nők Lapjából találomra vágtam ki réges-rég ezt a gyümölcskenyér-féle receptet és nagyon bevált. Így ez a papírdarab más, hasonló sorsú, megviselt, pecsétes, ám annál inkább megbecsült fecnikkel együtt egy régi, már-már szétesőfélben levő szakácskönyv lapjai között lapul. Persze átmásoltam már a süteményes könyvecskémbe, ahová csak a legjobbak kerülhetnek be (Hall of Fame :). A sok erénye közül az egyiket előre bocsátom: nem teszünk bele külön zsiradékot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg cukor
2 dl tejföl
2 tojás
10 dkg mazsola
5 dkg reszelt csokoládé
5 dkg dió vagy mogyoró
1 ek reszelt narancshéj
1 ek reszelt citromhéj
1 tk sütőpor
csipet só
vaj + porcukor a sütőforma előkészítéséhez

1) A mazsolát tisztítsd meg. A reszelt csokoládét, a ledarált vagy összedarabolt diót/mogyorót és a citrushéjakat keverd össze egy evőkanál liszttel. Így könnyebben kevered majd bele a végén a masszába.
2) Keverd habosra a tojásokat a sóval, a sütőporral, a cukorral és a tejföllel.
3) Keverd szép simára a liszttel.
4) Forgasd bele a mazsolát és az előkészített csokoládés keveréket.
5) Két őzgerincformát kenj ki vékonyan vajjal és szórd be porcukorral. Ettől finom, ropogós kérget kap a süti.
6) Süsd 5 percig erős lángon, majd további kb. 40 percig.

Az 5 dkg mogyorót + 5 dkg csokoládét lecserélheted egy tábla mogyorós csokira. A Tibi csokik között van egész mogyorós étcsoki például. Az 50%-os kakaótartalom nem is rossz.
Kísérletezhetsz még egy hozzávalóval: a kedvedhez, diétádhoz, hűtődhöz mérten próbáld ki a joghurtot, a kefírt, a 10 vagy a 20%-os tejfölt. A zsiradék mennyiségét szabályozhatod így, hiszen vajat nem teszünk a sütibe. Emellett a csokinak, a diónak/mogyorónak és a tojásnak van még zsírtartalma, a citrushéjak pedig kissé olajosak. A ropogósra sült, vajas-cukros kéreg isteni, de sütőpapírral vagy szilikonformával megspórolhatod ezt.
Nyugodtan használj kristálycukrot. Édesanyám vaníliával egészítette ki, ami szerintem jól illik hozzá.
Használj foszfátmentes borkő sütőport, pl. Alnaturát.

Az eredeti recepttől csak pár dologban tértünk el. Méghozzá azért, mert a levesfőzés közben térültem, fordultam, olykor belekotnyeleskedtem Édesanyám műveleteibe, beledobáltam az edénybe ezt, azt :). Szóval csak kevés dolgot módosítottunk nekem köszönhetően, mégis mintha egy teljesen új süti került volna elő a sütőből. Ez is finom lett, rendben van, de az szent, hogy ennél a receptnél ragaszkodni fogok a leírtakhoz ezek után. Na jó, a cukor felét ezután is sötétbarna nádcukorral fogom helyettesíteni.


Az első szembetűnő változtatás, hogy nem őzgerinc formában sütöttem ki. Ennek rendkívül prózai oka van: a nagy házfelújítás közepette fogalmam sincs, merre van a sütőformáim egy része. Egy sütőpapírral kibélelt, közepes tepsit használtam, no de ez még nem megy a rovására.
25 dkg helyett csak 10-10 deka fehér kristálycukrot és sötétbarna nádcukrot tettem bele.
Az 5 dkg feldarabolt dió mellé a múlt heti mandulás-narancsos keksz sütése után megmaradt 5 dkg darált mandulát is meggondolatlanul beleborítottam. Apró kockára vágott, kandírozott narancshéj helyettesítette a reszelt narancshéjat. Elképzelhető, hogy ezektől is más lett az állaga.
Azt hiszem, a hiba mégis a két nagy csipet szódabikarbónának tudható be, amit nagy hirtelen beletettem - valóban szellősebbé tette a tésztát, azonban a zsiradék hiánya miatt inkább szárazabb mint könnyebb lett tőle. Inkább egy kissé tömörebb, nedvesebb, rugalmasabb tésztát szerettem meg. További kísérletezés elvetve.