Csokis-mogyorós kuglóf

Pár napja már nagyon viszket a tenyerem. Már nagyon kell ide egy új recept és bár sütök-főzök, egy étel sem került ide jó ideje.
Megfőztem például életem legjobb töltött káposztáját (ami nem nehéz, mert jómagam még kevésszer csináltam, no de erre alaposan rákészültem és már felkészültem a következőre is), sütöttem egy finom, porhanyós, kókuszos-zabpelyhes kekszet, amit az eddigi kedvenc narancsos-mandulás, csokis-mogyorós kekszeim mintájára gyúrtam össze kandírozott citromhéjjal vagy 10 perc alatt.

De erre a hideg, sötét időre, amikor itt az Advent, a várakozás ideje, egy ilyen csodás, igazi vasárnapi nagymamasütemény kívánkozik. Mondjuk habos kakaóval. Számomra a kuglóf olyan igazán meghitt sütemény. Már a sütőformát is olyan szívesen veszem elő, még ránézni is jól esik a kuglófra, ahogy olyan szép finoman, ritmusosan csavarodik a minta az oldalán. Gyerekkoromban a homokozóban is ezeket a formákat sütöttem ki a legszívesebben. Na jó, a szőlőforma is mindig lenyűgözött.
A kuglóf szavunk a német Gugelhupf, Gogelhopf, Kougloupf szavakból ered, lévén német származású a sütemény. Olvass róla tovább mondjuk itt.

Örököltem a nagyanyámtól egy igazi kincset, egy szép mázas cserepet kürtő nélkül, de még mindig csak nézegetem. A 30. szülinapomra egy szép fém kuglófformát kértem, gondoltam, az egy fontos nap, ünnepelhetem valami igazán kedvessel, emlékezetessel. Aztán évek múlva a házunk örökségébe tartozott egy szépséges, királykék, mázas forma, szép nagy. Az első, amit kiszúrtam az elhagyatott kamrába lépve. Nem volt nehéz, ott világított az ott maradt befőttek és szörpök és különös, számomra már ismeretlen alakú üvegek, rég sorsára hagyott háztartási eszközök között. Talán szép nagy volt a család is, gondoltam magamban és valóban. Bizony, érdekes betekinteni egy régi család, két generáció életének konyhájába, vagy legalábbis arra, ami abból maradt. Kellően megilletődve. A valaha talán szép napokat látott konyha és kamra mesélni tudnának, akár egy Oscar Wilde mesében.

Aztán, visszatérve az időutazásból, van már olyan szilikon, picike kuglófformám, gondoltam, abból könnyen kijönnek a kis csavart sütik. Elárasztanak minket a szilikonformák, lehet tobzódni, és én mit szúrok ki mindig? Hát a kuglófformákat.
A legutolsó kedves kuglófforma - ezt még engedjétek meg és amúgy sincs több - tavaly karácsonykor, a legmeghittebb napokon érkezett a fa alá a főkosztos ajándékaként: hat közepes méretű forma egy közepes méretű tepsiformává alakítva, azaz hat az egyben.

Bár vasárnap vagy 10 fok volt és bár nem sütöttem és a meghitt hangulat az esti koszorúkészítésnél született (volna) meg, (ha nem szólt volna valami csihi-puhi film a tévéből...), ez a Dr. Oetker recept jutott eszembe. Olyan recept ez, ami mindannyiunk keze ügyében ott van, ami a sütőporos és vanillincukros tasakokon megtalálható, legalábbis régen onnan gyűjtöttem be és úgy történt, hogy kipróbáltam és megszerettem.
Nem klasszikus kuglófrecept, hanem egy gyors kevert süti, csak legyen puha a vaj. Kuglófforma híján akár egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben is kisütheted, 12-15 muffinnak a fele adagot vedd.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

25 dkg cukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart magocskái vagy egy Bourbon vanillincukor

az eredeti recept szerint egy üvegcse Dr. Oetker Rum aroma

1 csipet helyett egy csapott kávéskanálnyi őrölt fahéj

1 Alnatura/borkősav sütőpor
12 dkg finomliszt

18-20 dkg őrölt mogyoró

10 dkg 50-70%-os, jó minőségű étcsokoládé

1) Habosra keverem a vajat a cukorral, a vaníliával, a tojásokkal és a rummal.
2) Ehhez keverem a fahéjat, a sütőport és a lisztet.
3) Ebbe belekeverem az őrölt mogyorót és az előzőleg elkészített csokireszeléket.
4) Kivajazott, lisztezett kuglófformában sütjük 2-es fokozaton 65-75 percig. Formától függően változtasd a sütés hosszát.
5) Be lehet vonni csokimázzal, úgy az igazi, amit 10 dkg jó minőségű étcsokiból és két evőkanál étolajból készítek lassú tűzön, vízgőzön melegítve.

Egyszerű és nagyszerű. Mindezt úgy, ahogy van, konyhai robotgéppel összedolgozzuk, de ha gondolod, szépen, ráérősen, lépésről lépésre is megcsinálhatod.
Készítettem már mogyoróval és földimogyoróval is, mindkettő finom, kissé más az íze. A mogyorók közül olyat is kipróbáltam már, amin még rajta van a barna kabátkája. Mivel nem volt túl sok kedvem "kicsomagolni" őket, fogtam, ledaráltam őket úgy, ahogy voltak. És úgy is finom lett a süti, bizony.
Az üvegcse rumaroma bizonyára kipróbált íz, egyszer régen vettem is, tényleg finom volt. De én rumot használok inkább. Legutóbb Amarettót öntöttem a csokis, mogyorós, fahéjas kekszembe, amitől különösen finom íze lett, szívesen ajánlom. Az "egy csipet fahéj" meg mindig megmosolyogtat, nekem az nagyon kevéske ennyi sütihez, bánjatok vele ti is bátrabban.
Jó sütögetést, szép gyertyafényes Adventet kívánok. A hétvégén talán képet is mellékelek, pammparampam...

Jaaaj, de életlen lett ez a fotó ...