Szarabella házisütemény

Már megint sütemény. Épp a farsang farkán. És nem is akármilyen, tömény gyönyörűség, amit most nem fogok elkészíteni, csak továbbadom a tudnivalókat. Karácsonykor volt alkalmam megkóstolni és nemrég kaptam meg a receptjét, amit azért vártam nagyon, mert teljesen lenyűgözött és azért is, mert még a nevére sem emlékeztem, hogy a neten megkeressem. És mert beígértem már a receptet, bár nem kizárólag fehérjehasznosítás végett süthetjük meg, mint látom. Kissé bizarr az elnevezése, ezért ehhez a címhez muszáj most hozzátennem a házisütemény szót is. Önmagában nem kellően beszédes.
Még soha nem kóstoltam a szarabellához hasonló "kompozíciót". Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy habcsókot rejt, én meg nagy lelkesen beleharaptam és jól meglepődtem. Mert habcsókkal utoljára akkor találkoztam személyesen, amikor a nagymamám a 70-es évek közepén több tepsi habkarikát, -háromszöget és -négyszöget szárítgatott a nagyszobai konvektor alatt, amit én hasra fekve és az orromat majd' beledugva csodáltam. Biztosan ettem is belőle. Aztán, ha jól emlékszem, valamikor sok évvel később beleharaptam egy öreg, por ízű, világoskék habcsókba ... Nos, azóta hűvös távolságtartás jellemezte a kapcsolatunkat és nekem eszem ágában sem volt tojáshabot sütni. A máglyarakást is "meztelenül" szoktuk készíteni. Talán Nigella volt az, aki pár évvel ezelőtt először fel tudta kelteni a figyelmem, ahogyan rajongva mutatta be a passiógyümölccsel tálalt Pavlova tortáját. Azóta is csak figyelgetem a csinosabbnál csinosabb Pavlovákat, de mégsem vitt rá a lélek eddig.

Magamtól valószínűleg soha nem választottam volna ezt a csokikrémmel megkent habcsókot sem, de Huszi barátnőm szerencsére megkínált és engem egy egészen új élmény ért. Köszönet érte neki még egyszer ezúton is és persze Szidinek, aki készítette és akit csak fotóról ismerek.

Egyetlen receptet találtam szarabella néven, azt is a babanet társalgójában, drumka december 23-i bejegyzésében. 24 tojással és 1,2 kg cukorral áll neki a hadműveletnek - ez ipari mennyiség vagy egy régi, jól bevált, lagzis sütivel van dolgunk. Talán azért nem találtam több leírást, mert másképp is nevezik, amit viszont nem tudok beazonosítani.
Közben azt is megtanultam, hogy nem is olyan ritka, hogy a habcsókot csokikrémmel ragasztják össze, no, de nem úgy, mint a szarabellát. Ebben a csokoládékrém és a csókok aránya valami olyan mesés állagot eredményez, amilyet én most tapasztalhattam először. Nagyon örülök, mert nagyon szeretem, ha valami újdonságot fedezhetek fel, legyen az íz vagy állag.

Hozzávalók:

A krémhez:
12,5 dkg kakaó
kb. 1 dl víz
20 dkg cukor
6 tojássárgája
25-40 dkg vaj

A habcsókhoz:
6 tojásfehérje
6x7 dkg porcukor

kb. 2 nagy marék dió a hempergetéshez
(ezt ízlés szerint helyettesítheted mogyoróval, mandulával)

Szidi szerint az ügymenet, amit igyekeztem egy kicsit részletesebben leírni fénykép híján:

1) A kakaót a vízzel és a cukorral megfőzzük, hozzákeverjük a 6 tojás sárgáját, amit gőz fölött kéne csinálni, de ha leveszed a tűzről és hagyod 2 percet hűlni, az is jó. A lényeg, hogy sűrüsödésig keverjük. Ha kihűlt, hozzá kell adni 40 dkg vajat, ami szerintem túl sok, én csak a felét szoktam, vagy 25 dekát.
2) A habcsókhoz elkezded verni a fehérjét és amikor már majdnem kemény, hozzáadod a cukrot. Ezt kanalazd nyomózsákba (vagy nylonzacsiba) és nyomj kb. 3 cm-es rózsákat kivajazott sütőpapírra. 100 fokon kell sütni vagy inkább szárítani kb. 1,5-2 órát.
3) Aprítsd fel a diót sodrófával és egy nagy késsel vagy egyszerűen daráld le egy nagy lyukú darálóval.
4) Illessz össze 2 habcsókot úgy, hogy a két csúcs egymás felé nézzen, tehát az egyik csók fenekére fogod majd állítani a kész sütit és a teteje is lapos lesz. Kend körbe csokikrémmel a csókok közt maradt szabad rést és egy hengert kapsz, ami kb 3 cm átmérőjű és kb. 5 centi magas. Ezt a hengert forgasd bele a dióba.

Remélem, a leírás kellően plasztikus ahhoz, hogy el tudd készíteni ezt a fura sütit. Ha elkészítem, a fotó nem maradhat el.

Tűnődtem, hogy milyen formában lehet újrakomponálni az alkatrészeket, erre jutottam:
A pavlovatorták után szabadon süss két egyforma méretű, kör alakú alapot a habból és kend kezéjük kb. 2 cm vastagon a krémet. Bár ez a porciózásnál kisebb nehézséget fog okozni szerintem. Vagy egy nagy közös torkoskodásba fulladhat a habtorta feltálalása.
Talán variálhatod a méretet, bár ez pont egy-két harapnivaló adag vérmérséklet szerint. Talán tudsz szép egyforma csigákat nyomni a csókhoz, aminek a csúcsos fele kifele is nézhet (a csokolédékrém ez esetben lényegesen kevesebb mint az eredeti verzióban és ez nem biztos, hogy annyira jó nekünk).
Daráld finomra a diót és keverd a csókhoz.
Tulajdonképpen ez már kezd egy macaronra hajazni, vagy nem?
Beleforgathatod mogyoróba vagy mandulába, ha úgy teccik.
A mogyoróról az jut eszembe, hogy a csókokat megbolondíthatod némi kávéval vagy egy kiskanál kávézaccal, amitől szép pöttyös lesz, a csokikrémet pedig egy egész kicsi kávéval, nescaféval.
Vagy egy pici fahéjjal. Rummal?
Amarettóval és mandulakabáttal?

A végén még habcsók-fan leszek, ami - mit is mondjak - elég váratlan fordulat lenne. A szarabella mindenképp meggyőző. Kellemes torkoskodást kívánok az utolsó napokra.