Citromfüves, bazsalikomos, olivás csirke

Tegnap nagyon kevés időt szántam a főzésre, igazából nem is akartam, annyi a dolog körülöttem. De ahogy szenvtelen arckifejezéssel néztek rám a konyhás nénik a suliban a menzán várva a választásom, csak kínosan forgattam a kezemben az előkészített dobozkámat. Egyszerűen nem volt szívem semmit hazahozni a választékból. Talán későn érkeztem. Pedig biztattak, hogy hamarosan kisülnek a dínók.... jajjj. A Mamát pedig nem tudtam bevetni. Gondoltam, rendben, maximum 10 percet töltök a bevásárlással és 20 percet az előkészítéssel.
Ezért elővettem egy nem is olyan régi ötletet. Saját fejlesztés, csak úgy összegondoltam az ízeket egy vasárnapon, kb. egy évvel ezelőtt. Ha már egyszer lejegyzem, nevezhetjük receptnek is. Bár még neve sincs, ezért a címben inkább felsoroltam a főbb hozzávalókat. Olyan divatosan hangzik, ugye? Pedig kivételesen egyszerű.
A posztolásra sem kívántam időt szánni, de ma délután hirtelen rám szakadt kb. 2 óra plusz, így nem tudok ellenállni annak, hogy lejegyezzem. Gondoltam, annyi időt csak tudok rá szánni, mint tegnap a csirkére.

Melissa, azaz citromfű. Még a neve is gyönyörű.
Fagyos tél lévén nincs mit fotóznom, ezért a kép innen származik.
Na, de majd tavasszal.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved és jelentkezők száma szerint
egy kevés olaj
esetleg vaj
só
frissen őrölt fehér bors
citromfű
bazsalikom
olívabogyó

1) A csirkét megtisztítottam a felesleges cafatoktól és zsírtól, többször átszúrtam a csontok mellett a húst.
2) Megszórtam az összes fűszerrel, megpirítottam a combokat, az olívabogyót felaprítottam egy kicsit, a húsra, illetve köré szórtam.
3) Fedő alatt egy kis vízzel puhára pároltam, majd anélkül egy kicsit ropogósra sütöttem.
Gazdagíthatod az ízét, ha egy kis vajat is dobsz alá. A fokhagymának nehezen állok ellen, de ennél a receptnél eszembe sem jut.

A hozzá készített saláta hozzávalói:
kínai kel
kedved szerint paradicsom
olívabogyó
ha nem mész táncolni, egy kevés finom hagyma
1-2 ek olívaolaj
1 ek fehérborecet
1 teáskanálnyi pesto
só
frissen őrölt fehérbors

1) Az olajat, borecetet, pestót, sót és borsot gyors mozdulatokkal, villával összekevertem egy mély tálban.
2) A fiatal kínai kelt vékony csíkokra vágtam, egyenesen a tálba halmoztam és jól összekevertem a vinaigrettel. Egy kicsit meg is törtem a villával - bár kézzel a legjobb -, hogy a zöldség rostjai egy kicsit beigyák az ízeket.
3) Most egy kicsit félretettem a paradicsom moratóriumot - nem szeretek nem idényzöldségeket használni - és paradicsomszeleteket vágtam hozzá. Olívabogyó már nem jutott bele és egy kis hagyma hiányzott belőle. Ti ki ne hagyjátok.

Üdítő, könnyű, gyors vacsora kerekedett belőle 1-1 szelet friss kenyérrel. Ráadásul kifejezetten jól esett az átmelegedett, illatos konyhában eszegetni. A citromfű, a bazsalikom és az olívabogyó ízei szép kereken kiegészítik egymást. Legközelebb talán hallal fogom kipróbálni ezt a kombinációt. Egy pohárka friss fehérbor jól illik hozzá alkalomadtán.
Azt hiszem, könnyű dolgom van, hogy híveket szerezzek ennek a csirkének. Esetleg várom a javaslatokat, minek is nevezzük el.

Rozmaringos kacsacomb

Igencsak le vagyok maradva a főztjeim feljegyzésével, de legalább listába szedem őket időnként a biztonság kedvvért, hátha egyszer időt szánok rájuk. Ezt a listát böngészve egy igazán jól sikerült ételt idézek most fel.
Kb. 5-6 éve minden november derekán sütök libát vagy kacsát, de csak egyszer egy évben. Akkor is csak a combját. Úgy, ahogy bejglit, szalagos fánkot, mézeskalácsot, madártejet is csak egyszer készítek minden évben a maguk idejében.

(Bocs az életlen fotóért. Ez alkalommal csak két képet lőttem és ez sikerült jobban. Most egy évig kell várni a következő fotózási alkalomra...)
Ennyi idő alatt összeolvastam már a kacsa- és libasütésről szóló irodalomnak legalább a felét, különböző ízesítésekkel és sütési módokkal kísérleteztem. A kedvencem a tavalyi volt: vaj, olaj, só, fehér bors, rozmaring, fokhagyma, hagyma, egy kis szegfűszeg és vörösbor. Jó sokáig sütöttem lassú tűzön, fedő alatt, hogy szaftos, puha húst kapjak. Az ízvilág lenyűgözött, ajánlom is jó szívvel, ám az állagával nem voltam maradéktalanul elégedett. Puhának puha volt, de valahogy nem az igazi.

Heston Blumenthal, a molekuláris gasztronómia nagykövete a híres Bresse csirkét nem kevesebb mint 4 órára fogta a sütőben 60 fokon!!! És állítása szerint ez az igaz, utolérhetetlen egészben sült csirke. És a kacsát, pulykát vajon milyen hosszan sütné? Mindenesetre nagyon érdekes.
Vettem már sütőzacskót, de még érintetlen a csomag. És még mielőtt felmerülne bennetek: igen, van pataki tálam és igen, kipróbáltam úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de nekem ott és akkor nem sikerült. És azóta a tál fent porosodik a felső polc sarkán - néha felnézek szegényre és azt gondolom: ennyi ember nem tévedhet, kell, hogy jól működjön. Akkor is ki fogom kísérletezni, hogyan tudok a pataki tállal varázsolni. Ha valaki bevállal engem, továbbképzésre szívesen megyek.
Ugyanis hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy a hagyományos, sok-sok generáció alatt bevált konyhai módszerek jók kell, hogy legyenek. Mint pl. az agyagtál, a tajine, a wok, az öntöttvas serpenyő, az átforrósított kemence vagy nagyanyáim sparheltje. Természetesen mindegyikre vágyom és remélhetőleg szépen, egyenként mindegyik befut majd. Talán a sparheltnek nem lesz helye, bár azóta sem ettem olyan krumplit... Na, de mielőtt nagyon messze kanyarodnék, vissza a kacsához.

Szóval elértünk az évkörben a novemberhez és közelgett a szokásos kacsasütésem. Csak úgy ontották magukból a szakácsok az ígéretes kacsa- és libasültek receptjeit, de idén nem jöttem lendületbe, nem keresgéltem új, biztosabb módszert. Míg nem egyszerűen rákattintottam erre a receptre az egyik kedvenc blogomon: Kacsa a fémbörtönben. Szó se róla, a címe hatott rám, kíváncsivá tett a fura képzettársítás. A megoldás magától értetődő: a kukta van a dologban, hát persze! Tűnődtem, vajon olvastam-e már a kacsa és liba abálásáról/kuktázásáról azelőtt, de csak halovány emlékeim voltak. Miért is nem próbáltam ki eddig...? Lehet, hogy minden második háziasszonynak magától értetődő, hogy először abál vagy kuktáz, utána süt? Nem kellett egészen egy perc ahhoz, hogy eldöntsem, ezt kell kipróbálnom idén - a 4 órás, 60 fokos sütés eléggé idegen gondolat elsőre...

Nagyon igyekeztem, hogy a leírtak szerint járjak el, mert túl kíváncsi voltam. Semmi plusz fűszer, se bor, se más. Zamatos, szaftos gyönyörűség került elő a végén a sütőből, pont úgy, ahogy elképzeltem, de addig még nem kóstoltam. Hálás és elégedett vagyok: pontosan ezt kerestem és ezzel be is vonult az idővel hagyományossá váló módszereim közé. Persze azonnal elindult a fantáziám, hogy milyen más fűszerezéssel kombináljam az abálást. Azt hiszem, az előbb leírtakat fogom jövőre kipróbálni, ezután bátrabban kísérletezek. Hát, van mit tanulnom a konyhában...
Külön tetszett, hogy a zsiradékot is megspórolhatjuk így. A combok bőréből feltétlenül távolítsd el a felesleges zsíros cafatokat, épp csak annyi bőrt hagyj rajta, amennyi a sütéshez és a jó érzéshez kell majd: ropogós falatba haraphatsz. Az is tartalmaz pont elegendő zsírt. Én legalább egy nagy maréknyi bőrt és zsírt szedtem le 4 combról.

Hajában főtt, vajjal, sóval és petrezselyemmel átforgatott krumplival, barna nádcukorral, balzsamecettel párolt vörös káposztával tálaltam, mint mindig. Igaz, csak egyszer egy évben, de pont ezért esik annyira nagyon jól.

Pár napja megláttam Nigellát a Paprika TV-n, ahogy a szokásos módján varázsol. Sok-sok gazdag, kicsit sem visszafogott étel. Hedonisztikus képzeteket keltett az is, ahogy nem átallt egy egész konyhakész pulykát egy hatalmas fazék vízbe meríteni. A víz tele volt zöldségekkel és levelekkel. Ennyi. Csak egy snitt volt az egész, egy előzetes, de azonnal lázba jöttem. Tehát így fogok egész pulykát sütni?! Ugyanis az alapötlet rendszeresen megtalál, de elhessegetem, nem merek nekilátni. No, de a zamatos kacsa után egyszerre összeállt a kép.

Mivel jön a karácsony, nagyon szívesen ajánlom az abálás/kuktázás-sütést bárkinek, nagyon jó tapasztalatai lesznek: gyors, egyszerű és biztos recept, mellette más ételnek vagy akár sütidíszítésnek is nyugodtan nekiláthatsz. Szeretek jó érzéssel készülődni. Ne rohanjatok ti sem, elő a kuktával.

Csokoládés püspökkenyér

Az Advent második vasárnapján egy családivá lett receptet vettem elő. Édesanyám évente legalább egyszer megsüti, de idén megelőztem őt és megkértem, készítsük el együtt - igaz a tepsi került elő, nem az őzgerinc.
Egy Nők Lapjából találomra vágtam ki réges-rég ezt a gyümölcskenyér-féle receptet és nagyon bevált. Így ez a papírdarab más, hasonló sorsú, megviselt, pecsétes, ám annál inkább megbecsült fecnikkel együtt egy régi, már-már szétesőfélben levő szakácskönyv lapjai között lapul. Persze átmásoltam már a süteményes könyvecskémbe, ahová csak a legjobbak kerülhetnek be (Hall of Fame :). A sok erénye közül az egyiket előre bocsátom: nem teszünk bele külön zsiradékot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg cukor
2 dl tejföl
2 tojás
10 dkg mazsola
5 dkg reszelt csokoládé
5 dkg dió vagy mogyoró
1 ek reszelt narancshéj
1 ek reszelt citromhéj
1 tk sütőpor
csipet só
vaj + porcukor a sütőforma előkészítéséhez

1) A mazsolát tisztítsd meg. A reszelt csokoládét, a ledarált vagy összedarabolt diót/mogyorót és a citrushéjakat keverd össze egy evőkanál liszttel. Így könnyebben kevered majd bele a végén a masszába.
2) Keverd habosra a tojásokat a sóval, a sütőporral, a cukorral és a tejföllel.
3) Keverd szép simára a liszttel.
4) Forgasd bele a mazsolát és az előkészített csokoládés keveréket.
5) Két őzgerincformát kenj ki vékonyan vajjal és szórd be porcukorral. Ettől finom, ropogós kérget kap a süti.
6) Süsd 5 percig erős lángon, majd további kb. 40 percig.

Az 5 dkg mogyorót + 5 dkg csokoládét lecserélheted egy tábla mogyorós csokira. A Tibi csokik között van egész mogyorós étcsoki például. Az 50%-os kakaótartalom nem is rossz.
Kísérletezhetsz még egy hozzávalóval: a kedvedhez, diétádhoz, hűtődhöz mérten próbáld ki a joghurtot, a kefírt, a 10 vagy a 20%-os tejfölt. A zsiradék mennyiségét szabályozhatod így, hiszen vajat nem teszünk a sütibe. Emellett a csokinak, a diónak/mogyorónak és a tojásnak van még zsírtartalma, a citrushéjak pedig kissé olajosak. A ropogósra sült, vajas-cukros kéreg isteni, de sütőpapírral vagy szilikonformával megspórolhatod ezt.
Nyugodtan használj kristálycukrot. Édesanyám vaníliával egészítette ki, ami szerintem jól illik hozzá.
Használj foszfátmentes borkő sütőport, pl. Alnaturát.

Az eredeti recepttől csak pár dologban tértünk el. Méghozzá azért, mert a levesfőzés közben térültem, fordultam, olykor belekotnyeleskedtem Édesanyám műveleteibe, beledobáltam az edénybe ezt, azt :). Szóval csak kevés dolgot módosítottunk nekem köszönhetően, mégis mintha egy teljesen új süti került volna elő a sütőből. Ez is finom lett, rendben van, de az szent, hogy ennél a receptnél ragaszkodni fogok a leírtakhoz ezek után. Na jó, a cukor felét ezután is sötétbarna nádcukorral fogom helyettesíteni.


Az első szembetűnő változtatás, hogy nem őzgerinc formában sütöttem ki. Ennek rendkívül prózai oka van: a nagy házfelújítás közepette fogalmam sincs, merre van a sütőformáim egy része. Egy sütőpapírral kibélelt, közepes tepsit használtam, no de ez még nem megy a rovására.
25 dkg helyett csak 10-10 deka fehér kristálycukrot és sötétbarna nádcukrot tettem bele.
Az 5 dkg feldarabolt dió mellé a múlt heti mandulás-narancsos keksz sütése után megmaradt 5 dkg darált mandulát is meggondolatlanul beleborítottam. Apró kockára vágott, kandírozott narancshéj helyettesítette a reszelt narancshéjat. Elképzelhető, hogy ezektől is más lett az állaga.
Azt hiszem, a hiba mégis a két nagy csipet szódabikarbónának tudható be, amit nagy hirtelen beletettem - valóban szellősebbé tette a tésztát, azonban a zsiradék hiánya miatt inkább szárazabb mint könnyebb lett tőle. Inkább egy kissé tömörebb, nedvesebb, rugalmasabb tésztát szerettem meg. További kísérletezés elvetve.

Mandulás-narancsos keksz

Kb. egy fél éve olvastam ezt a keksz receptet Dolce Vitánál és azóta várt szépen a sorban. Most, hogy eljött az Adventtel az első hó - nem is akármilyen, olyan igazi, mesebeli - ez volt az első gondolatom, amikor egy finom és illatos süteményt képzeltem az asztalra a tea mellé. Gyorsan és könnyen összeállítottam, a sütés is gyorsan ment, finom és illatos lett, pont ahogy elképzeltem. És a készen kapható kekszek persze labdába sem rúghatnak.


Itt az eredeti recept:

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
15 dkg őrölt mandula,
4 evőkanál cukor,
10 dkg vaj,
1 kis tojás,
fél tasak sütőpor,
pár csepp mandulaesszencia (vagy aroma),
10 dkg kandírozott narancshéj

1) Gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit (lágyabb lesz, mint a hagyományos vajas tészta, ha nagyon ragad, kis lisztet tegyünk még hozzá)
2) Gyúrjunk két hengert belőle, folpackozzuk le, tegyük a hűtőbe 1 órára
3) Melegítsük elő a sütőt 180 fokon
4) Karikázzuk fel a hengereket, fél cm szélesen (nem lesz szép sima a vágási felület, a végeredmény kicsit borzas lesz, hasonló mint pl. egy kókuszos habcsók), tegyünk sütőpapírt egy tepsibe, egymástól kellő távolságra helyezzük el a karikákat, kb. a duplájára terül szét. 10-12 percig süssük.

Egy pár dolgon változtattam: a sütőpor felét szódabikarbónával cseréltem ki, a 10 dkg liszt egy részét, egy evőkanálnyit, kukoricakeményítővel helyettesítettem az ígért porhanyós állag további reményében. A cukor fele sötétbarna nádcukor volt, mandulaesszenciám pedig nincs. Gondolkodtam egy löttyintés Amarettón, aztán végül kimaradt. Ártani nem árthat az ízének, legközelebb közelebb teszem azt az üveget, hogy biztosan belekerüljön az a löttyintés. Csak egy hengert készítettem, amiből másfél sütőlapnyi keksz került ki.


A keksz állagával több mint elégedett voltam, a liszt őrölt mandulával való helyettesítés csak üdvözölni tudom. Mégis tovább gondolnám az összetételt, talán nem megy nagyon a rovására: esetleg egészségesebb kekszet készíthetünk, ha a liszt felét teljes kiőrlésű tönkölyliszttel helyettesítjük. Legközelebb, teszem azt, karácsony táján, a kandírozott narancshéj felét étcsokoládé darabokra cserélem. Az őrölt mogyorót is ki fogom próbálni. A gesztenyeliszt hasonlóképp izgatja a fantáziámat egy jó ideje, most talán a karácsony ad alkalmat arra, hogy kipróbáljam. Igen, be is kerül a karácsonyi menübe.