A receptjegyzetelés rejtelmei

Azt mondja nekem a Főkosztos, hogy szerinte jó ötlet lenne lejegyezni, hogyan is kell alapvető konyhai alapműveleteket elvégezni. Hááát, az első reakcióm az volt, hogy erre még nem gondoltam és hogy én itt eddig mást csináltam - spontán, ahogy jött.
De persze elgondolkodtatott. Mondjuk hogyan kell egy rántást összedobni vagy mennyi ideig érdemes főzni bizonyos zöldségeket? Talán erre gondol, a főzéssel és fakanállal először kacérkodók kis bibliájára? Merthogy ezeket az egyszerűnek látszó műveleteket csak úgy odavetem a sorok közé a receptek lejegyzése közben? Vajon magától értetődő, hogy ki kell-e mosni a hordós káposztát, pontosan hogyan kell megsütni egy süteményt vagy felfuttatni az élesztőt?

Hogy tulajdonképpen kinek is írom a receptjeim? Hát, bárkinek (ami felölel egy teljes spektrumot: a főzésben fogalmatlanok és a mesterszakácsok között - ööööö, félre ne értsetek, nem várom, hogy mesterszakácsok engem olvassanak :). És vajon bárki érti majd, mit akarok és úgy érti, ahogy én értem? Lelkem rajta, igyekszem leírni mindazt, ami számomra egy ételhez és annak elkészítéséhez tartozik. Egy ételhez, ami megindított, amit szeretnék megosztani ezzel a bizonyos Bárkivel, akit feltehetőleg valamiért érdekel a mutatvány, az ízvilág, a kép, az alapanyag.

A szakács lelkiismeretének egy darabja a mérleg.
A minap elromlott a sokat szolgált konyhai mérlegem.
Isten áldja, sokat segített, sokat sütöttünk együtt.

Nagyon egyszerű, kis műanyag dobozba zárt szerkezet volt.
Hiába a sok hiper-szuper, digitális mérleg, én inkább egy ilyet szeretnék.
(Számomra kissé vicces, amikor 17,5 dekát ír egy recept.)
Olyan régi időket idéz, ráadásul úgy hívják, hogy Soehnle Silvia.

Végül úgy ítéltem meg magam-magam, hogy bár nem térek ki minden mozzanatra (minden egyes alkalommal), igyekszem a fontosnak tűnő, számomra jelentőségteljes részletekre figyelmet fordítani: milyen lisztet, sót, fűszert jó használni, miben érdemes sütni, főzni, honnan szerezzünk be alapanyagokat, mi hagyható el, hogyan lehet továbbgondolni az ételeket. Már amennyire az ismereteim és tapasztalataim engedik, hiszen folyton tanulok. Sőt, sokszor úgy érzem, túl sokat írok.

Szerintem sok konyhai alapműveletet lejegyzek a receptekben, ám azoknak külön bejegyzést és külön figyelmet nem szentelek. Talán valóban nem egy olyan szakácsnak szólnak a leírásaim, aki tapasztalatok nélkül áll neki egy vacsorafőzésnek, aki igényelné, hogy fogják a kezét minden műveletnél. DE remélem, egy csipet magabiztossággal még ő is sikerrel járhat, ha követi a leírásaim.
A legelső szakácskönyv, amit kaptam, a klasszikusnak számító Horváth Ilona volt, ami már az én 21 éves Édesanyámat is sok tanáccsal látta el anno. Gyerekkorom egyik meghatározó konyhai emléke ez az atomjaira, akarom mondani, lapjaira széteső, kissé megbarnult szakácskönyv. Ebből a jócskán meghaladott, ám gondosan szerkesztett könyvből sok olyan alapműveletről tájékozódhatunk, amiket kezdő szakácsként nem tudunk csak úgy egyszerűen átugrani. Itt olvasható az egész könyv és könnyen böngészhető, szívesen ajánlom.

Ám a bogár benne maradt a fülemben és ezután igyekszem + 1x átgondolni a leírtakat vagy tán lektorálást kérek. Ha mégis kihagynék valamit, valami nem egyértelmű, csak kérdezzetek.
Ilyen szempontból a szakma egy igazi doyenje, Lajos Mari (őt tényleg nagyon régóta olvasom, ahogy nemrég már meséltem róla) lejegyzett receptjei mindig lenyűgöztek, mert tiszták, egyértelműek, miközben kellően alaposak.
Hogyan tarts mindent kézben a konyhapult, a hűtő, a kamra és a tűzhely között megfelelő sorrendben ugrálva, mit tegyél az alapanyagokkal, hány levélke kell a citromfűből, amiből a végére tegyél félre 3 darabot. Én pl. soha nem írom le, hogy mosd meg a krumplit.... Hogyan is tudnék én így lejegyezni egy receptet? Főként mert főzés közben - bár robotpilóta üzemmódban is tudok és szoktam is működni - sokat kalandozok.... és sokszor teljesen spontán sütök-főzök.
Még azon is eltűnődtem, hogy a Nők Lapja gondos szerkesztése okán minden egyes receptjének bele kell férnie egy bizonyos terjedelembe, illetve ki kell töltenie azt a terjedelmet. Nnna, erre varrjatok gombot. Néztétek már ilyen szemmel?

Én is törekszem felépíteni a bejegyzéseket: a történettel kezdem, mert nálam, nálunk mindegyiknek van története. Még egy egyszerű spenótnak is. Vagy a tojásnak, amit Vépről veszek. Aztán jön a recept, az ügymenet és a további lehetőségek, tapasztalatok, információk.
Szerintem elég sok oldalról közelítem meg az ételeket. (Mondjátok, hogy igen, lécci, lécci...) Aki úgy akarja, könnyedén kihámozhatja csak a receptet a hosszadalmas meséimből, aki akar, tovább gondolkodhat velem vagy több linken keresztül tovább tájékozódhat. Szóval, igyekszem és szeretem, amit itt csinálok. Alkotok és aztán mesélek.
Időnként ráébredek egy-egy új dolog jelentőségére és akár visszamenőleg is megcsinálom azt. No, neeem, ez nem azt jelenti, hogy egy receptet módosítok, hanem pl. egy új címkét találok ki és szúrok be utólag. Egy példa: nemrég felfedeztem, hogy a dió címkét még nem ragasztottam sehová, bár van már 4 diós ételem. Ezért megcsináltam. Gondolkodtam az olajos magvak címkén, de eleddig elvetettem azt. Mint ahogy az utólag készült fotókat is pótolom; tehát csiszolgatom, ápolgatom ezt a blogot.

Arról még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy kell írnom Tökfőzelék, vagy Rántáskészítés c. bejegyzéseket, hacsak nem találok ki valami érdekeset, de ha kérdeztek, bármit leírok, amit tudok. Most elgondolkodtam, mivel tudnék még segíteni. Pl. azzal, hogy jelzem, mennyi ideig tart az ételt elkészíteni? Vagy mennyire költséges? Vagy milyen címkének örülnétek? Hogy mihez milyen ital, bor dukál? Erről is van elképzelésem - és jó pár kedvencem -, de inkább Zitára bíznám a kifinomultabb választást. Kalóriát nem fogok számolni, azt meg rátok bíznám, rendben? Örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, ötleteiteket.