2012. december 19., szerda

A "robotolásról"

Itt van az én robotom, csinos, ugye?
Úgy hívják, Gorenje SB 1000, az én konyhámban csak Robert.

Hát, kérem, ennek is eljött az ideje. Pár éve ácsingózom már az után "a bizonyos" konyhai robotgép után, amiről tudtam, hogy egyszer csak megérkezik. És most megérkezett. Igaz, egyelőre a dobozbában lakik, ám mindig felnézek rá oda, a kredenc tetejére.

Szülinapi ajándékként kaptam a szeretteimtől - talán úgy gondolják, tudok vele valamit kezdeni :D -, akik persze belevontak a választásba. Szántuk is rá pár órát, hogy  megtaláljuk a legkedvezőbb darabot, ami a funciókat, a minőséget és az árat illeti. Így egy kicsit kiműveltem magam a robotgépek terén. Fontos volt nekem a következő: jó minőségű kések és ugyancsak jó minőségű műanyag alkatrészek, erős motor(!), turmix, habverő, míg az üveg keverőedényről és turmixkehelyről lemondtam. El is mentünk 2 nagyobb áruházba, hogy felmérjük, milyen a kivitelezés, milyenek lehetnek az elvárásaim és milyen kézbe fogni egy-egy gépet. Komolyan mondom, nagyot csalódtam, hogy megyeszékhelyi szinten ilyen szerény a választék, főképp karácsony előtt. Az online boltokat célozza meg az, aki ilyenre vágyik, ha fontos a a választék és az ár.
Az még nagyobb meglepetés volt, hogy a minőségük nem ejtett ámulatba. Még a rivális Bosch gépek - bár csak láttam őket - is elbújhatnak az én robotom elől, nyugodtan mondhatom. Talán Robertnek hívom majd, mert igazán markáns, stabil és ez nem csak a dizájnnak és a színválasztásnak köszönhető. Persze láttuk azokat a hiper-szuper konyhai masinákat is, aminek nem én vagyok a célközönsége, khm-khm.... Igen, pl. a Kitchen Aid-re gondolok, amit majd meg fogok nyerni valamilyen netes receptversenyen :D

Igen, volt már a kezem között konyhai ropbotgép, nem ez lesz az első eset. Ha számot szeretnék róluk adni, talán azzal kezdeném, hogy gyerekkoromban minden kézi hajtásos volt a kávédarálót kivéve és nekem eszem ágában sincs kidobálni a régi hús- vagy mákdarálót. Aztán jött az az orosz gyümölcscentrifuga, amivel nagy lelkesen készítettük a céklalevet a 90-es évek elején és ami évek óta rossz. A kézi habverőmet a kezdetek óta használom, hála istennek, nagyon kitartó. Mekkora szám volt anno a Moulinex robotgépe, aminek több reszelő és aprító funkciója van... Használom is néha. Kb. 7-8 év után megadta magát a botmixerem, az a hálás kis darab, amit annyit pörgettem. Aztán tavaly kaptam egy hasonlót, amihez egy kis késes aprító is járt és aminek nagyon örültem, de a kései sajnos nem bírnak el egy marék csokikockával egy egy marék mogyoróval ... Na, most majd jöhet az a csokis-mogyorós kuglóf, meg sem fog kottyanni.

Egyelőre ott fog lakni a kredenc tetején, de remélhetőleg már nem olyan sokáig. Elérkeztünk - mondjuk úgy, előttünk áll  az esemény - a házfelújítás egyik legkedvesebb pontjához, amikor is felépítjük azt "a bizonyos" konyhát, amit már jó ideje tervezgetünk és aminek az alapjait már le is raktuk, azaz a lényeg megvan. Olyan apróságokat kell most megterveznem, hogy miképp és hol fog lakni a robotgép, mert fontos számomra, hogy könnyen tudjam kezelni és ne a konyhaszekrény hátsó fertályáról - mondjuk a műanyag tálak és a még épp odaférő reszelők mögül - kelljen előhúznom, ha például egy gyümölcsös joghurtos italt szeretnék reggel összedobni.

És annyira örülök, hogy gondoltam, bemutatom a kicsikét. És igyekszem sok finomsággal meghálálni a nagy bizalmat. És ezek után már én is laza könnyedséggel vetem majd oda a receptekben: "végül robotgéppel  készíts krémet a fűszeres, szaftos csirkemájból. Lehet, hogy még hozzá kell adnod egy kevés vajat az állag kedvéért." Merthogy ez mostantól olyan nagyon magától értetődő lesz nekem is.
És ezzel el is kötelezem magam az első étel mellett, amit persze be is fogok mutatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...