Vajas, zsályás nyúl

Úgy határoztam, hogy kiürítem a mélyhűtőmet, ezért kihúztam majdnemhogy találomra két kisebb zacskó fagyott húst a másnapi ebédhez. Csak utána kezdtem el csodálkozni, hogy a zacskó lakója vajon milyen fura anatómiával bír... mert hogy biztosan nem csirke, akárhogy fagyott is össze.
Igen, persze, valamikor ősszel kaptam egy fél "felpucolt" nyulat, ami azóta eszembe sem jutott. Nnnna, akkor keresgélek egy kört, gondoltam magamban, hisz egy fél nyúlgerinc, két comb és egy melle húsa várt rám. Kb. 1 perc után a Diningguide receptje mellett döntöttem, mert sem a zsályáról, sem a vajról nem kell külön meggyőzni engem. A fehérborban párolásról sem. A tömör leírás is egyszerre magával ragadott, bár azonnal tudtam, hogy konfitálni vagy salátát pacolni ez alkalommal sajnos nem fogok, inkább bízom a jól bevált módszerben és a remek kuktámban, persze csakis az idő rövidsége okán. Ez lett belőle:

Hozzávalók: 
kb. 4 nyúlcomb, illetve nyúlhús
1-2 evőkanálnyi vaj
1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 duci fokhagyma
legalább egy evőkanálnyi zsálya
frissen őrölt fehérbors
só
1-1,5 dl finom száraz fehérbor

1) Először is kivettem a hűtőből idő előtt, hogy szobahőmérsékletű legyen a hús, majd egy kicsit elelmélkedtem a nyúl anatómiája felett és eldöntöttem, hogy milyen formában fogom szétvágni, elkészíteni, majd tálalni a különböző részeket. Megmostam, megszárítottam, a csontok mellett átszúrtam a húst.
2) A hagymaféléket megtisztítottam, felapróztam.
3) A vaj és olívaolaj keverékét felhevítettem, és a húsdarabokat megpirítottam, miközben megfűszereztem mindkét oldalukat.
4) Közben mellédobtam a hagymákat is, hadd piruljanak meg egy kissé, majd felöntöttem a borral és egy kicsi vízzel kiegészítve, megsózva fedő alá zártam az egészet kb. 70 percre, lassú tűzön. 
5) Persze közben belekukkantottam - mi újság, nyúl pajtás - utána is fűszereztem. Miután megpuhult, fedő nélkül pirítottam - volna egy kicsit, ha nem lett volna kopogószemű, éhes a társaság.
6) Az idő rövidsége miatt párolt sárgarépával és sárgakrumplival tálaltam, amire bőven jutott a finom fűszeres, hagymás szaftból. 

A recept persze egy kissé emlékeztetett a remekül bevált és nagy kedvenc boros-mustáros csirke receptemre. Ahogy kóstolgattam, úgy éreztem, egy kicsi mustár a nyúlnak is kifejezetten jól állt volna. Azt hiszem, ezt a zsályás összeállítást érdemes csirkével is kipróbálni.
Kellemes sütögetést a kopogós téli napokra, szívesen ajánlom ezeket az egyszerű, ám nagyszerű ízeket.