A készülődés egy nagyon kedves része,
amikor virágot, leginkább árvácskát ültetek
és figyelgetem a kertben a kibújni készülő virágokat.
Szeretek egy kicsit dekorálni is. Asztalt, ablakot. Kaput.
Szeretek egy kicsit dekorálni is. Asztalt, ablakot. Kaput.
A sütéssel nem fogok túl sok időt eltölteni, mivel nem akarok üzemi mennyiséget gyártani. A narancsos, mascarponés répatorta előtt becsúszó szereléssel a tavalyi süti, a Duna hullám nyert, mert akkora sikere volt. Tisztán emlékszem még, amikor felemeltem a tejszínes csokoládéval bevont, kész tésztát, biztos, hogy több mint 2 kiló volt... Na, ez idén is épp elég lesz.
Aztán persze megfőzzük a sonkát, amiből én a tarját kedvelem (nem vagyok az az igazi ragadozó fajta), tehát az kerül az kuktába. És miért is írom le mindezt? Mert mindig elrettent, ahogy a boltokból dől ki a mindenféle "sonkának" titulált valami. Feltétlenül olvassátok el Malackaraj tegnapi sonkavásárlási útmutatóját, ami röviden és remekül összefoglalja, hogy miért nem mindegy, mit tálalunk a szeretteinknek. Hagyományos füstöléssel és sózással tartósított valódi sonkát vagy valami műanyag vacakot, ami csak 55%-ban tartalmaz húst. "WTF???", ahogy azt manapság az Interneten művelődő olvasó mondná. Én itt nem is szaporítom a szót, Malackaraj a szívemből szól.
Kellemes készülődést és egy kis szép időt kívánok hozzá, hogy szép legyen a húsvét. Igazi ünnepi asztallal és az asztal körül közösen eltöltött derűs órákkal.