Húsvéti készülődés sonkaválasztással egybekötve

A húsvéti készülődés számomra már nem olyan nagyívű, mint esetleg eleinknek. Nem csutakolom át a házat a pincétől a padlásig több héten át, hozzáteszem, a mai állapotában ez nem is lenne túl gyakorlatias - már ha értitek, mire gondolok, ha közelebbről ismertek. (Megoldás: több éve egy házfelújítás közepén éldegélünk és közelítünk a célhoz.) Pedig igazán jól esne egy kis megtisztulás az otthonomnak és mihelyt eljutunk odáig, hogy nem a betonra és a vakolásra kell gondolnom, nagy lelkesen beállok majd én is a takarítók sorába.

A készülődés egy nagyon kedves része, 

amikor virágot, leginkább árvácskát ültetek 

és figyelgetem a  kertben a kibújni készülő virágokat.
Szeretek egy kicsit dekorálni is. Asztalt, ablakot. Kaput.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem várom és nem készülődök. Dehogynem, sőt nagyon szeretem, ahogy rituálészerűen elkezdjük gyűjteni a hagymahéjat a karácsonyfa leszedése után. Az ünnepi készülődés számomra egyik legkedvesebb része a tojásfestés, amit hagymahéjjal és kurkumával szoktunk elkövetni Édesanyámmal. Ez igazán közel áll a szívemhez. Bár már több mint egy napja csörög az eresz az olvadozó hótól, tegnap a biztonság kedvéért ellapátoltam a havat a fűről is itt-ott, hogy holnap reggel szedhessek füveket a tojásdíszítéshez, már amilyet találok. Míg fő a tojás, vagy ahogy errefelé mondják, fől, lereszeljük a tormát is. Idén két termetes gyökeret vettünk, lesz itt sirdogálás...

A sütéssel nem fogok túl sok időt eltölteni, mivel nem akarok üzemi mennyiséget gyártani. A narancsos, mascarponés répatorta előtt becsúszó szereléssel a tavalyi süti, a Duna hullám nyert, mert akkora sikere volt. Tisztán emlékszem még, amikor felemeltem a tejszínes csokoládéval bevont, kész tésztát, biztos, hogy több mint 2 kiló volt... Na, ez idén is épp elég lesz.

Aztán persze megfőzzük a sonkát, amiből én a tarját kedvelem (nem vagyok az az igazi ragadozó fajta), tehát az kerül az kuktába. És miért is írom le mindezt? Mert mindig elrettent, ahogy a boltokból dől ki a mindenféle "sonkának" titulált valami. Feltétlenül olvassátok el Malackaraj tegnapi sonkavásárlási útmutatóját, ami röviden és remekül  összefoglalja, hogy miért nem mindegy, mit tálalunk a szeretteinknek. Hagyományos füstöléssel és sózással tartósított valódi sonkát vagy valami műanyag vacakot, ami csak 55%-ban tartalmaz húst. "WTF???", ahogy azt manapság az Interneten művelődő olvasó mondná. Én itt nem is szaporítom a szót, Malackaraj a szívemből szól.
Kellemes készülődést és egy kis szép időt kívánok hozzá, hogy szép legyen a húsvét. Igazi ünnepi asztallal és az asztal körül közösen eltöltött derűs órákkal.