mert így márciusban még nem tudom megmutatni a kertemben
lelkesen szaporodó bokrot. Szívesen adok belőle, hisz én is úgy kaptam ám. A Katától.
Az úgy kezdődött, hogy rengeteg tojásom volt és matekoztam, mi a csudát csináljak annyival. Így született meg a ritkán látott és gyerekkoromat idéző köménymagos leves és a töltött tojás ötlete egy napon. A piskótatekercs ez alkalommal elmaradt, bár lekvárom is van bőven. A köménymagos tojáslevest Édesanyám főzte, míg én odaadóan figyeltem és egy remek, ropogós levesbetétet készítettem a rozscipó maradék csücskéből egy kevés sóval és fokhagymaporral.
Amikor később, már a levesen túl nekiálltam a tojáspucolásnak, még nem tudtam pontosan, mit is készítek. A legtöbb hozzávaló csak úgy jött, nincs benne semmi különleges. Kb. hasonló majonézes öntetet szoktam készíteni salátákra, bár ez igencsak ritka alkalom. Hosszan kevergettem a villával a tányérban a masszát, paszíroztam a kis tojássárga darabokat, hogy sima és krémes legyen és még nagyon kívánkozott bele valami íz. Először egy egész kevés korianderre gondoltam. No, nem a zöld levélre, hanem a magra, finomra őrölve. Tudjátok milyen a koriandermag valójában? Törtetek már össze valaha koriandert? Semmihez sem hasonlítható az aromája, érdemes vele megismerkedni. Valahogy jól illett volna az illathoz és az ízhez, ami a tányérban összeállt. Kissé savanykás, kicsit édes, fűszeres egyensúly.
Aztán ezt egy pillanat alatt elfelejtettem, amikor megpillantottam a pulton felejtett maradék szárított tárkonyt. Tojás, mustár, tejföl, hm...., kattogtak a kerekek és már aprítottam is a tárkonylevelet. Hát, így született.
Nem kiabált ki belőle a tárkony egyébként markáns aromája, sem a többi íz. Folyamatosan kevertem egymáshoz és igazítottam az ízeket a kedvem szerint. És ahogy most itt üldögélek a gép előtt és visszaidézem a műveletet, próbálom megfogalmazni a hozzávalók arányait. De te is csak hallgass az érzékeidre és kóstolgasd a készülő krémet, keresd a neked tetsző ízt és állagot.
Az összeállítás semmi újat nem rejt, de persze lejegyzem.
Hozzávalók (2 személyre....?)
9 főtt tojás
1-2 evőkanál tejföl
1 evőkanál majonéz
1 teáskanál szőlőcukor vagy más édesítőszer
1 teáskanál citromlé (nem készen, palackban kapható)
egy kevés finomra reszelt fokhagyma vagy egy kevés metélőhagyma
1 teáskanál magos dijoni mustár
pár szál petrezselyem finomra vágva
egy teáskanálnyi finomra vágott tárkonylevél (száraz volt, a kertemben nőtt)
frissen őrölt fehér bors
só
1) Sós vízben, lassú tűzön főztem a tojásokat. Hála Istennek, könnyen lejött a héjuk.
2) Kettévágtam őket és a kis csónakokat felsorkoztattam egy tálban, míg a tojássárgáját összegyűjtöttem egy nem túl mély levesestányérba, hogy jól el tudjam keverni a hozzávalókat.
3) Egymás után adagoltam minden mást és többször kóstoltam a készülő krémet. Egy gyors jóváhagyás után visszakanalaztam a tojásokba és az egész doboz ment a hűtőbe.
Azt hittem, a kilenc tojásból készülő adag elég lesz pár alkalomra. Ehhez képest egy kora esti vacsorán majdnem ez egész tálat eltüntettük pár szelet piritós és egy kis maradék hummusz társaságában. Így fotó nem készült, de ezt nem is sajnáltam annyira. Mert a töltött tojások természetüknél fogva csúszósak. És maszatosak, azaz ha megborítod az edényt, amiben a lehető legszebben igyekeztél őket elrendezni, egy nagy kupac krémes tojást kapsz. Mihelyt kinyitottam a dobozt, elkezdtem tűnődni, mivel is ágyazzak meg a tojásoknak legközelebb. Egy újabb kedves feladat. Nem hiába tálalják a Kaszinó tojást salátaágyon a tapasztaltabbak. Még a csillagcsőrös nyomózsák is előkerülhet a mutatós tojások kedvéért. Vagy csináljak egyszerűen egy tojássalátát hasonló krémes öntettel?
+1 gondolat a következő töltött tojáshoz: ha friss tárkonylevéllel készül (már nem kell sokat várni, a piros hajtások több hete áttörték a fagyos földet), kevesebb is elég belőle. Gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése