Padlizsánkrém balzsamecettel

Csípem a srácot. És jó a balzsamecete.

Bár nem nagy, ürítem ki a mélyhűtőből a maradékokat. Közeleg a bőség. Van még egy doboz eprem, ribizlim, egy kevés zöldborsóm. És gesztenyém.

És nem csak a bőség ideje közeleg, hanem a költözés ideje is. Közel öt hosszú év és x átmeneti helyszín után a végleges helyére, "A KONYHÁBA" költöztetem a hűtőt és az un. konyhát.
Szóval készülgetek a nagy napra és ürítem a mélyhűtőt, hogy minél simábban menjen minden. Tegnap este is kivettem két dobozt, két doboz meglepetést, ugyanis fogalmam sem volt, mit rejtenek. Valaki ugyanis elfelejtett cédulát biggyeszteni rájuk...

Ma reggel örömmel konstatáltam, hogy elővettem azt a bizonyos sült padlizsánt, amit még augusztusban raktam el és amire egy ideje már ácsingóztam.
És ma este csak annyit szeretnék röviden megosztani veled, kedves olvasó, amire már akkor és ott, a nyáron rájöttem: a már jól bevált és nagy tiszteletnek örvendő padlizsánkrémem egy kis balzsamecettel egyszerűen csodás. Igazi balzsamecettel. A tapasztalatom? Hát az, hogy ne higgy a dizájnos feliratnak, hanem fordítsd meg az üveget és olvasd el, mit tartalmaz.
 Tudom, a padlizsánra várni kell még pár hónapot - vasárnap ültetek is pár palántát a hatalmas kertembe -, de érdemes megjegyezni ezt az ötletet.