Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel

Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.

Audrey joghurttortája

Susan Loomis Tatin utcás könyvéből származik ez a "vasárnapi süti" recept. Az egyik legfinomabb kevert süti, amit ettem. Először az illata, majd az állaga nyűgözött le. Nagyon kedvelem, hogy a csokoládéolvasztáshoz használt edényen kívül elég hozzá egy tál és egy kézi habverő, hogy a kikészített hozzávalókat egyneművé varázsoljam.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
vaj és liszt a forma kikenéséhez
21 dkg liszt
3/4 kávéskanál sütőpor
3 csepp vanília aroma
1 csipet finom szemű tengeri só
3 nagy tojás
21 dkg cukor
1 és ¼ dl joghurt,
12 dkg olvasztott, lehűtött vaj
9 dkg gőz fölött olvasztott, lehűtött csokoládé

1) A sütőt 190 fokra előmelegítjük, egy 24 cm átmérőjű, magas falú tortaformát kivajazunk, lisztezünk.
2) Egybe szitáljuk a lisztet, a sütőport és a sót.
3) A tojásokat habosra verjük a cukorral és apránként a lisztes keverékhez adjuk, alaposan összedolgozzuk.
4) Végül hozzá vegyítjük a joghurtot, a vanília aromát és a vajat.
5) A fele mennyiségű tésztát a tortaformába simítjuk, a másik feléhez hozzákeverjük a csokoládét és a tortaformában óvatosan – műanyag vagy falapáttal összeforgatjuk az egészet, hogy márványos legyen a tészta.
6) A sütőben középső rácson 35 perc alatt kisütjük, ha kihűlt a tetejét megszórjuk porcukorral.

Persze megvariáltam már többször is, de ezúttal mindig csak egy kicsit, mert a bevált sütirecept, az bevált sütirecept: előfordult, hogy csak kefírem volt és Bourbon vaníliás cukrom. Volt, hogy 4 kisebb tojás került bele, hol pedig kristálycukor. Mindannyiszor ugyanolyan íze és állaga lett. Ja, és TÍZ deka csoki, természetesen finom 70%-os étcsoki kötelező.
Az összeállítást egy kicsit leegyszerűsítettem: először (a csokoládén kívül) a nedves hozzávalókat keverem össze a cukorral, majd a sütőporos lisztet forgatom bele a masszába. Javaslom a DM Alnatura termékei közül a borkő sütőport.
Elég masszív nyers tésztát kapunk. Ha igazán márványosra szeretnéd, jó párszor keverd át a vaníliás és a csokis részeket persze anélkül, hogy megsértenéd a vajas-lisztes bevonatot.
Ennyi tészta a koszorúformámban nagyon szépen megsül, de kuglófként is szépen mutatna. Tortaalapnak is kiváló akár két színű, akár csupa csokis tésztaként.
A végén nem szórom meg porcukorral, csak úgy magában tálalom és minden egyes alkalommal rácsodálkozok az illatára, az állagára. A fotózás előtt sajna az egész adag eltűnt valahogy...

Csirkés, cukkinis lepény

Csak úgy a hasamra ütöttem ma délután főzés ügyben, felcsaptam az Internetet és gondoltam, azt készítem el vacsorára, ami először megtetszik és nem túl bonyolult. Így kerültem az NLcafé oldalra, ahol is 10 másodpercen belül találtam valami ígéreteset. A csirkehús-zöldség kombinációval amúgy sem olyan nehéz elcsábítani, és mivel a picike kertemben jelenleg a paradicsom és az oregánó az első és második helyezett, a kép azonnal összeállt. Azért is választottam ezt a lepényt, mert törekszem a változatosságra és ez az összeállítás az elmúlt két-három hetünk étrendjéhez képest újdonságot kínált. Úgy tartotta a kedvem, hogy most maradok az eredeti receptnél és nem fogok nekiállni variálni. Nos, ez majdnem sikerült is, bár végül a konyhám diktálta a változtatást, ugyanis nincs idehaza aszalt paradicsomom. A végeredmény tekintetében ez nem is volt olyan nagy probléma, ugyanis a háromba-négybe vágott apró paradicsomok a tetején gyönyörűen megsültek úgy, hogy a zamatos, édes húsuk egyben maradt.
Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók 1 nagy lepényhez:

25 dkg leveles tészta
1 csirkemellfilé
1 közepes cukkini
6 szem aszalt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
só, bors, friss oregánó
olívaolaj

A csirkemellet kockázzuk fel, olívaolajon pirítsuk meg. Adjuk hozzá a felaprított fokhagymát és a káposztareszelőn lereszelt cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, összevágott friss oregánóval ízesítsük. Pároljuk a keveréket 1-2 percig, majd terítsük el a kinyújtott leveles tésztán, és szórjuk rá a felaprított aszalt paradicsomot is. 200 °C-ra előmelegített sütőben 20-25 percig süssük.

Nos, most, hogy másodszorra is elolvasom az eredeti receptet, látom csak, hogy mégsem sikerült tartani magam az elhatározáshoz, miszerint végigcsinálom a leírtakat... ám egy cseppet sem bánom, mert nagyon finom volt a vacsoránk ma este. Most számot vetek a változtatásokról:

Egy szép fej csíkokra vágott vöröshagymával kezdtem a pirítást, amit félidőben összekevertem a csirkekockákkal és majdnem készre pároltam a fűszerekkel. A cukkinit is kockákra vágtam a reszelés helyett és a fokhagymával együtt legalább 5 percig pirítottam az egészet. 40 dkg-os kiszerelésű tésztát vettem, amiben eleve 3 kisebb lap volt, ezeket nyújtottam, lapogattam ki kissé, mielőtt ráhalmoztam a rakományt. Ezekre kerültek az édes paradicsomdarabok, amiket szintén megszórtam oregánólevélkékkel és a biztonság kedvéért egy kis olívaolajjal meglocsoltam őket. Látható, hogy az arányoktól is eltértem végül, ám sikerült megállnom, hogy más fűszerszámot is tegyek bele.

Padlizsánsaláta

A padlizsánról még nem szóltam, bár egy ideje készültem erre a salátára. Szegény padlizsánom nem nagyon tud nőni a cukkinilevelek árnyékában sajnos. Főként, hogy édesanyám gyomnak nézte és mire szóhoz jutottam, félig már ki is tépte... :) Bár másodszor is megkapaszkodott, így valószínűleg hiába várom, hogy a gyönyörű virágok nyomában megjelenő kis bogyókból szép, lila tojások nőjenek. (A fotót jómagam elmulasztottam, ez a kép innen származik.)

Elolvastam pár receptet, majd lila füge és Chili & Vanilia alapján, valamint a kamrámhoz, hűtőmhöz mérten végre elkészítettem.


Az is beleszólt a készítésbe, hogy ezúttal nem tehettem bele fokhagymát, ami pedig nagyon hiányzott. Nehogy anélkül készítsétek.
Megkóstoltam melegen, majd később is, miután kihűlt. Az összeért ízek valóban sokkal finomabbak. El tudtam volna képzelni hozzá egy kis csípős csili paprikát is, amit a magok nélkül egy kicsit megpirítanék a padlizsánkockákkal.

Hozzávalók 2 személyre:
1 közepes, fiatal padlizsán
kb. fél deci olívaolaj
só
frissen őrölt fehérbors
őrölt kömény
egy kis csokor petrezselyemzöld
citrom leve
legalább 1 duci fokhagyma
joghurt helyett 12%-os tejföl

1) A padlizsánt megmostam és felkockáztam a héjával együtt kb. 1 centis kockákra. Serpenyőben felhevítettem az olajat és két részletben, kevergetés közben szép pirosra pirítottam a padlizsánkockákat.
2) Egy fémtálba borítottam a rakományt, megsóztam, tekertem rá fehérborsot és megszórtam őrölt köménnyel. Citromlevet csavartam rá és hozzákevertem a felaprított petrezselymet.
3) Végül nyakon borítottam egy jó adag tejföllel, amit a hiányzó joghurt helyett használtam. Ajánlom is a tejfölt a joghurt helyett, mert gazdagabb, finom krémes lett. Persze joghurttal egy fokkal egészségesebb. Egy icike-picike fokhagymát mégis csak kerítettem bele, így kerekebb lett az íze, de az ízlésem többet diktált volna. Találd meg a neked megfelelő arányt.
4) Önmagában, majd később sült pulykával tálaltam.