Csőben sült spenótos burgonya

Kaptam egy nagy adag sötétzöld mángoldot, így újra meg fogom sütni ezt a csőben sült, azaz gratinírozott, eredetileg spenótos egytálételt. A receptre tavaly találtam kedvenc Ínyenc bloggeremnél. Nagyon tetszett a számomra új spenótos étel, hisz jó lenne minél többet enni belőle.

Nagyon tetszett a gondolatindító is: ott van az a rengeteg tasakos étel, amihez csak tejszínt kell önteni és ripsz-ropsz, nahát, milyen csodás ételt főztünk! Vagy ott van a "mézes-mustáros,... hhhmm.... " Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy úgy kritizálom a zacskós porokat és készételeket, hogy nem kóstoltam őket. De azért csak hadd méltatlankodjak én is egy kicsit: mi mindent el tudnak adni, komolyan elképeszt....

Ez az étel itt nagyon finom, köszönet érte annak a zacskós valaminek, ami állítólag kapható. Mert ezek szerint inspirációt kaphatunk a zacskós porokból; körül is fogok nézni ezeken a polcokon. Szóval, drága barátosném, Mariann(a), nézd meg a zacskóját, de tedd félre a Maggit.

Szóval először is itt az alaprecept, olvasmánynak is remek. Nem sokat változtattam, így gondoltam össze:

Hozzávalók:
40 dkg darált pulykacomb (elhagyható)
egy nagy tál spenót a kertből (hogy más is tudjon végre nőni)
8-10 közepes szem krumpli
egy kevés felaprított, finom füstölt sonka a mélyhűtőből (elhagyható, de nem érdemes)
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
trappista sajtot találtam a hűtőben
3 dl tejszín, nem főző,
1 dl száraz fehérbor
jó sok szerecsendiót reszeltem rá
kedvem szerint morzsolt majoránna
só, amit majdnem elfelejtettem
fehérborsot tekertem rá

1) Kevés olajon megpirítottam a darált húst a felaprított hagymákkal együtt és megfűszereztem, majd a fehér borral rövid ideig pároltam.
2) A spenótot egy kanálnyi olajon röviden megfonnyasztottam. A krumplit csak alaposan megsikáltam és 2-3 mm-es karikákra vágtam, hogy mielőbb megsüljön, illetve ne kelljen túl sokat sütni a spenótot.
3) Egy tűzálló tálba belehalmoztam a fűszeres, boros husi felét, összekevertem a spenóttal és a krumplikarikákkal, aztán a második felét is összeügyetlenkedtem.
4) Utánafűszereztem, sóztam, nyakon öntöttem tejszínnel. Bort a tejszínhez már nem kevertem.
5) A nagymamám sütője lassan, de biztosan jár, így közel fél óra múlva beterítettem sajttal és 10 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A krumpliszeleteket röviden megpárolhatod előtte, hogy a sütőben (csőben) már csak a felső réteg pirulásáig kelljen várnod.
A darált hús, spenótlevelek és a krumplikarikák nem alkotnak túl ergonomikus elegyet, esetleg javaslom leegyszerűsíteni az ügymenetet a hozzávalók rétegzésével.

A nem főzőtejszín más állagú, nem olyan krémes (hisz nincs benne állományjavító vagy mi a szösz). Akartam belekeverni egy teáskanál rizslisztet, de végül nem tettem, de nem is hiányzott. Az olívaolaj mellett a vaj selymesebbé teszi az ízeket, nélküle egészségesebb. Ha csak reszelt sajttal borítod be vékonyan, ismét megspórolhatsz jó pár kalóriát, míg a sült sajt ízét nem kell hiányolnod.

Nagyon kellemes lett, finomabb, mint gondoltam. Legközelebb nyugodt szívvel sokkal több spenótot teszek majd bele.
A variációknak csak a hozzávalók és a fantázia szab határt, de ez az ízkombináció nekem nagggyon bejött és a dicséreteket is bezsebeltem. Az is nagyon tetszik benne, hogy bármikor elkészíthetjük fagyasztott spenóttal, nem kell várni a szezonra.
Szerintem kitűnő vegetáriánus ételt lehet belőle varázsolni. A következőt sok padlizsánnal fogom elkészíteni és jó fokhagymás tzatzikivel fogom tálalni.

Utóirat: a mángoldról csuda jókat olvashatunk a Tudatos vásárló cikkében.

Alma a fa alól joghurttal, mézzel

Az őszies hangulat után csak úgy pilledezünk ebben a nagy melegben (szereti...). A nemrég elkészített joghurtos-mézes alma pedig az egyik legjobb dolog, ami ebben az augusztusi forróságban fagylalt helyett történhet.
Tudom, rendkívül egyszerű egy almaleves, nem mondok senkinek újdonságot, sőt jó darabig eszembe sem jutott, hogy ezzel a recepttel rukkoljak elő. Mint ahogy egy hétköznapi tökfőzelék, rántotta vagy sóska receptet sem találtok itt. Még ha rendszeresen szerepelnek is a menünkben, és szeretjük is őket nagyon.

Mégis ide kívánkozik, hadd mondjam el, miért.

Először is mert ebben a hőségben a legkedvesebb csemegém lett.

Mert a fa alól szedtem össze a kukacos, hullott almát a fűnyíró veszedelmes karmai elől, tehát megmentettem őket és nem kerültek a komposztra. Farigcsáltam is eleget az a pár csedvás darabot. Az egyetlen almafánkról van szó, ami nagyon finom almát terem, de csak szeptemberre érik be igazán.

Mert joghurttal és mézzel készítettem, így nyugodt lelkiismerettel kanalazgatom, amikor csak jól esik.

Hogy leves-e avagy desszert, döntsétek el ti magatok.

Hozzávalók:

kb. fél kg tisztított, kockára vágott alma

egy fél citrom leve + én a húsát is belefőztem

kb. 5-6 szem szegfűszeg és szegfűbors

1 kk őrölt fahéj

1 pohár joghurt

1 teáskanál rizsliszt

2 ek akácméz

annyi víz, hogy ellepje

1) Este az almát a fűszerekkel és a citrommal épp hogy felfőztem.

2) Közben a joghurtot összekevertem rizsliszttel és először pár kanál forró lével kevertem össze a tálban, majd a fazékba borítva összekevertem az egészet.

3) Amikor épphogy melegre, langyosra hűlt, belekevertem a mézet és elköszöntem tőle reggelig.

4) Reggel az első mozdulattal ment a hűtőbe és pár óra múlva már ehettük is a fűszeres, édes almalevest vagy desszertet.

Mentsétek meg ti is a látszólag meg nem érett, lehullott, kukacos avagy valahol ott felejtett almákat és kényeztessétek el magatokat ezzel az egyszerű finomsággal. Télen ugyanez forrón jó, de bármikor elkészíthető.

A receptjegyzetelés rejtelmei

Azt mondja nekem a Főkosztos, hogy szerinte jó ötlet lenne lejegyezni, hogyan is kell alapvető konyhai alapműveleteket elvégezni. Hááát, az első reakcióm az volt, hogy erre még nem gondoltam és hogy én itt eddig mást csináltam - spontán, ahogy jött.
De persze elgondolkodtatott. Mondjuk hogyan kell egy rántást összedobni vagy mennyi ideig érdemes főzni bizonyos zöldségeket? Talán erre gondol, a főzéssel és fakanállal először kacérkodók kis bibliájára? Merthogy ezeket az egyszerűnek látszó műveleteket csak úgy odavetem a sorok közé a receptek lejegyzése közben? Vajon magától értetődő, hogy ki kell-e mosni a hordós káposztát, pontosan hogyan kell megsütni egy süteményt vagy felfuttatni az élesztőt?

Hogy tulajdonképpen kinek is írom a receptjeim? Hát, bárkinek (ami felölel egy teljes spektrumot: a főzésben fogalmatlanok és a mesterszakácsok között - ööööö, félre ne értsetek, nem várom, hogy mesterszakácsok engem olvassanak :). És vajon bárki érti majd, mit akarok és úgy érti, ahogy én értem? Lelkem rajta, igyekszem leírni mindazt, ami számomra egy ételhez és annak elkészítéséhez tartozik. Egy ételhez, ami megindított, amit szeretnék megosztani ezzel a bizonyos Bárkivel, akit feltehetőleg valamiért érdekel a mutatvány, az ízvilág, a kép, az alapanyag.

A szakács lelkiismeretének egy darabja a mérleg.
A minap elromlott a sokat szolgált konyhai mérlegem.
Isten áldja, sokat segített, sokat sütöttünk együtt.

Nagyon egyszerű, kis műanyag dobozba zárt szerkezet volt.
Hiába a sok hiper-szuper, digitális mérleg, én inkább egy ilyet szeretnék.
(Számomra kissé vicces, amikor 17,5 dekát ír egy recept.)
Olyan régi időket idéz, ráadásul úgy hívják, hogy Soehnle Silvia.

Végül úgy ítéltem meg magam-magam, hogy bár nem térek ki minden mozzanatra (minden egyes alkalommal), igyekszem a fontosnak tűnő, számomra jelentőségteljes részletekre figyelmet fordítani: milyen lisztet, sót, fűszert jó használni, miben érdemes sütni, főzni, honnan szerezzünk be alapanyagokat, mi hagyható el, hogyan lehet továbbgondolni az ételeket. Már amennyire az ismereteim és tapasztalataim engedik, hiszen folyton tanulok. Sőt, sokszor úgy érzem, túl sokat írok.

Szerintem sok konyhai alapműveletet lejegyzek a receptekben, ám azoknak külön bejegyzést és külön figyelmet nem szentelek. Talán valóban nem egy olyan szakácsnak szólnak a leírásaim, aki tapasztalatok nélkül áll neki egy vacsorafőzésnek, aki igényelné, hogy fogják a kezét minden műveletnél. DE remélem, egy csipet magabiztossággal még ő is sikerrel járhat, ha követi a leírásaim.
A legelső szakácskönyv, amit kaptam, a klasszikusnak számító Horváth Ilona volt, ami már az én 21 éves Édesanyámat is sok tanáccsal látta el anno. Gyerekkorom egyik meghatározó konyhai emléke ez az atomjaira, akarom mondani, lapjaira széteső, kissé megbarnult szakácskönyv. Ebből a jócskán meghaladott, ám gondosan szerkesztett könyvből sok olyan alapműveletről tájékozódhatunk, amiket kezdő szakácsként nem tudunk csak úgy egyszerűen átugrani. Itt olvasható az egész könyv és könnyen böngészhető, szívesen ajánlom.

Ám a bogár benne maradt a fülemben és ezután igyekszem + 1x átgondolni a leírtakat vagy tán lektorálást kérek. Ha mégis kihagynék valamit, valami nem egyértelmű, csak kérdezzetek.
Ilyen szempontból a szakma egy igazi doyenje, Lajos Mari (őt tényleg nagyon régóta olvasom, ahogy nemrég már meséltem róla) lejegyzett receptjei mindig lenyűgöztek, mert tiszták, egyértelműek, miközben kellően alaposak.
Hogyan tarts mindent kézben a konyhapult, a hűtő, a kamra és a tűzhely között megfelelő sorrendben ugrálva, mit tegyél az alapanyagokkal, hány levélke kell a citromfűből, amiből a végére tegyél félre 3 darabot. Én pl. soha nem írom le, hogy mosd meg a krumplit.... Hogyan is tudnék én így lejegyezni egy receptet? Főként mert főzés közben - bár robotpilóta üzemmódban is tudok és szoktam is működni - sokat kalandozok.... és sokszor teljesen spontán sütök-főzök.
Még azon is eltűnődtem, hogy a Nők Lapja gondos szerkesztése okán minden egyes receptjének bele kell férnie egy bizonyos terjedelembe, illetve ki kell töltenie azt a terjedelmet. Nnna, erre varrjatok gombot. Néztétek már ilyen szemmel?

Én is törekszem felépíteni a bejegyzéseket: a történettel kezdem, mert nálam, nálunk mindegyiknek van története. Még egy egyszerű spenótnak is. Vagy a tojásnak, amit Vépről veszek. Aztán jön a recept, az ügymenet és a további lehetőségek, tapasztalatok, információk.
Szerintem elég sok oldalról közelítem meg az ételeket. (Mondjátok, hogy igen, lécci, lécci...) Aki úgy akarja, könnyedén kihámozhatja csak a receptet a hosszadalmas meséimből, aki akar, tovább gondolkodhat velem vagy több linken keresztül tovább tájékozódhat. Szóval, igyekszem és szeretem, amit itt csinálok. Alkotok és aztán mesélek.
Időnként ráébredek egy-egy új dolog jelentőségére és akár visszamenőleg is megcsinálom azt. No, neeem, ez nem azt jelenti, hogy egy receptet módosítok, hanem pl. egy új címkét találok ki és szúrok be utólag. Egy példa: nemrég felfedeztem, hogy a dió címkét még nem ragasztottam sehová, bár van már 4 diós ételem. Ezért megcsináltam. Gondolkodtam az olajos magvak címkén, de eleddig elvetettem azt. Mint ahogy az utólag készült fotókat is pótolom; tehát csiszolgatom, ápolgatom ezt a blogot.

Arról még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy kell írnom Tökfőzelék, vagy Rántáskészítés c. bejegyzéseket, hacsak nem találok ki valami érdekeset, de ha kérdeztek, bármit leírok, amit tudok. Most elgondolkodtam, mivel tudnék még segíteni. Pl. azzal, hogy jelzem, mennyi ideig tart az ételt elkészíteni? Vagy mennyire költséges? Vagy milyen címkének örülnétek? Hogy mihez milyen ital, bor dukál? Erről is van elképzelésem - és jó pár kedvencem -, de inkább Zitára bíznám a kifinomultabb választást. Kalóriát nem fogok számolni, azt meg rátok bíznám, rendben? Örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, ötleteiteket.

Áfonyás, fehércsokis brownie

Kívül ropogós, belül puha, csupacsoki finomság. Kizárólag egyszer egy évben vagy kizárólag egy nagyobb társaságnak, mert akkora kalóriabomba.

Limaránál olvasható egy csodálatos ír szakácsnő, Rachel Allen sütije, a málnás, fehércsokis brownie. Egy partin kóstolhattam meg tavaly és nagyon-nagyon könnyű volt megszeretni. Ráadásul könnyű elkészíteni. Addiktív.

Málnával mennyei és szerintem a savanykás gyümölcsök egészítik ki a csokit a legszebben. Vagy gyümölcs híján egy finom, savanykás lekvár, amivel tortaalapnak is nagyon el tudom képzelni. Kizárólag jó minőségű étcsokiból és fehércsokiból érdemes elkészíteni.

Reggel azonban szép, friss áfonyát kaptam és ez arra inspirált, hogy a mai kedves vendégemet ezzel kényeztessem el.

Megpöttyöztem a tészta tetejét - már akkor is csinos volt

Céklasaláta gazdagon

A finomságos sütik után végre egy nyers saláta. Nagyon szívesen ajánlom bármikor a főtt, cukros, ecetes cékla helyett, bár az se rossz néha.... Olyan menzás.
Akkor készítem el, ha rám tör az "egészséges étkezés" gondolata. Nagyon egészséges és finom. És laktató.

Szépséges, bíborszín golyók a kertemből

Épp hogy szedhetek friss céklát nyár elején a veteményesemből, amikor még asztalra tehetem az előző évi termést is. Ez szép, igaz? Tudom, csak ismétlem magam, de nagyon fontosnak tartom, hogy idényzöldségeket használjunk, és elsősorban a helyben termő zöldségek közül válasszunk. Ez a céklával nem nehéz, mindig ott van a kezünk ügyében. Érdemes rá figyelni.
A Tudatos vásárlók honlapját csak ajánlani tudom, ahonnan ez az idénynövény táblázat is származik. És akit érdekel még a téma, itt van egy nagyon érdekes cikk arról, hogy van-e értelme a tudatos vásárlásnak.

A céklát tehát hosszabban méltányolhatnánk a vitaminszegény időszakokban, de így nyáron, a bőség közepén is színesíthetjük vele a menüsort. Érdemes tovább olvasni mondjuk itt, mert így könnyebben nekilátsz céklát készíteni, hiszen "gyógyító növényként" írják le.

Fontos, hogy az A és C vitamin felszívódásához zsiradékra van szükség, azok közül pedig a jó fajtákra, mint az extra szűz olívaolajra, de szívesen ajánlom a szezámolajat is. A dió és a szezámmag is szép tiszta esszenciális zsírsavakat tartalmaznak. Hasonlóképp javaslom még a len- és tökmagot. Megerősítésnek itt egy kis olvasnivaló.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
1 alma
1 sárgarépa
1 közepes gömbölyű cékla
esetleg egy kisebb marék dió vagy 1 ek szezámmag
esetleg egy kevéske sajt

Az öntethez:
1 ek. kifacsart citromlé
1 ek. olívaolaj
1 kisebb kanál méz, ha gondolod, bár az alapanyagok kellően édesek
pici só
esetleg őrölt kömény

1) Ha nem szeretnék aznap rózsaszín ujjakkal ékeskedni, felhúzok egy gumikesztyűt és megtisztítom a céklát és a társait.
2) Nagy lyukú reszelőn egy tálba reszelem az összeset. De ne számíts látványos, három színű salátára, mert a cékla azonnal átfest mindent.
3) A citromlé-méz-olívaolaj vinaigrettel meglocsolom. Ha nem akarsz előre kevergetni, nemes egyszerűséggel csorgasd őket egyenként a lereszelt halomra és pár gyors mozdulattal keverd át az egészet. Alakítsd az ízeket a kedved szerint.
4) Egy kevés őrölt kömény el tudja varázsolni és jót tesz az emésztésnek. Megsózhatod egy csipetet.
5) Diódarabokat, szezámmagot szoktam rá hinteni. A diót pár mozdulattal darabosra törheted a sodrófával vagy egy nagyobb késsel. Mindkét olajos mag sokkal finomabb, ha szánsz időt arra, hogy szárazon átpirítsd őket egy serpenyőben 1-2 perc alatt, csak amíg illatozni kezdenek. Sajtkockákkal is nagyon finom.
6) Ha egy kicsit vársz, az ízek jobban összeérnek.

Nagyobb adagnál talán már érdemes egy gépet is bekapcsolni a reszeléshez. El tudok képzelni hozzá reszelt zellert is vagy egy csokor petrezselymet felaprítva. Önmagában könnyű vacsora, de például egy szelet roston sült csirkemellhez remek saláta.

Te ezt tényleg meg fogod enni...?

Vaníliás lekvárok 2

Vaníliás kajszi- és vaníliás cseresznyelekvár

A tavalyi áfonyás, vaníliás őszibaracklekvár után ezen a nyáron jó pár vaníliarúddal készültem, annyira megtetszett a vanília és a gyümölcs találkozása. Reggelente külön öröm volt, ha ilyen lekvárt kanalaztam a frissen sült zsemlémre vagy kismákosomra.

A kismákosról és a frissen sült zsemléről tudnivaló, hogy itt a szomszédban, a Tankenyérboltban sülnek. Amikor pár éve erre a szép zöld és csendes környékre költöztünk, ez a pékség már csak egy bónusz volt. Nagy öröm ez, mivel itt tanulnak a jövő pékei és cukrászai. Az alapokat itt vésik a kis buksijukba és ahogy a péksüteményeiket és kenyereiket eszem nap mint nap, úgy érzem és úgy tudom, maradtak a jól bevált alapoknál: liszt, tojás, élesztő, víz, tej. (A vajról nem merek álmodni és megkérdezni sem merem, de szerintem sütőmargarint használnak.)

Jó lenne tudni, hogy a (városunkban optikák és ékszerboltok módjára) divatosan szaporodó látványpékségekben a sok előre gyártott, fagyasztott termék után lesz-e még olyan hely, ahol ragaszkodnak a péksütemény- és kenyérsütés legegyszerűbb ám legjobb módjához. Talán lesz köztük egy-egy olyan ifjú pék, aki ilyet süt majd nekünk.
Még ha rettentően egészségtelen is a finomított fehérliszt, mint tudjuk. De sokkal-sokkal inkább Tankenyérboltos kifli és kismákos, mint a tetszetős, messziről illatozó, ám mindenféle mesterséges szerekkel felturbózott, fagyasztott pizzás minicsigák és szedres papucsok. Vagy felpuffasztott, színtelen, szagtalan, másnapra maroknyi morzsává száradó kiflik.

Ilyen péksütemény bizony megérdemli a vaníliás cseresznye- és kajszilekvárt. A szolid hedonizmus legalább annyira szolgálja az ember jó érzését, mint utána egy kiadós futás, ugye.
Még egy utolsó vaníliarúd vár a málna-őszibarack kombóra, így egész évben öröm lesz a reggel. Érdemes egy-két kiló gyümölcsből nekilátni. Jó kísérletezést kívánok.