Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)
Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?
Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős
mexikói,
indiai vagy más
keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos
Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.
A paprika a csípősségét a
kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C
18H
27O
3N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:
Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65
°C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem
sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg
vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással
próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli
a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket
tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt
a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.
Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.
A torma latin neve
Armoracia rusticana. Hát nem szép?
Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom, ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá
a beltartalmi értéke miatt.
A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának
köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a
glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és
kálium is.
A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C
3H
5. A szingrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.
Ez itt a
szingrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.
Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a
Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?
Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem,
ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit.
Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak,
ez is: horseradish :)
Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul
egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a
felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor
hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon
tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen
a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld,
terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan
cápa- vagy rájabőrből készült
reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája
20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja meg hosszan az
aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a
vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem
magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével,
pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy
gyökeret, ha kedvem szottyan.
Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit
megerősít egy másik forrás is:
A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe)
megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a
fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal,
citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.