Adventben, készülődve

 

Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.

Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.  
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.

Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás. 
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.

Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele. 
 
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.   

   

Linzerkarikák rumos aszalt gyümölccsel, csokoládéval

Itt a nagy sötétség ideje. Nagyon rövid volt a mai nap is, szinte elröppent. A várakozás ideje is ez. Ilyenkor legjobb az illatos sütemény a meleg konyhában.
Ez a furcsaság az egyik kedves aprósüteményem, amit Édesanyám szokott nekem elkészíteni karácsonyra rituálészerűen és már ma beállított vele. Mielőtt még nekiláttam volna bármilyen karácsonyi sütinek. Miközben biztosan sok sütőben sülnek már a finomságok mindenfelé.

Ezt is szívesen ajánlanám, gondoltam magamban egyszerre, hiszen előre, időben elkészíthető, tartós finomság. Egy falat, amiben szépen kiegészítik egymást az ízek, az állagok. Az alap a linzer. Ezen csücsül egy darab rumba áztatott aszalt szilva a finom sötét csokoládé alatt és mogyoró vagy mandula csücsül a tetején. Kissé aprólékos, ám könnyen kivitelezhető, amit mégsem lehet szabályosan előállítani, de könnyen bele lehet szeretni. Ajándékba is szívesen vinném, ám mindig én kapom. Mert nagyon szeretem.

Szinte le sem kellene írnom, mert ennyi alapján is össze lehet gondolni. Soha nem kérdeztem, sőt eddig egyszer sem vettem ki a részem a készítésében, de én így sütném meg.

Hozzávalók:
a linzerhez persze a szokásos anyagokat venném: 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat (nem margarint), 10 dkg porcukrot, bár ez az adag valószínűleg egy kicsit sok lesz most

talán egy nagy zacskó aszalt szilva előre rumba vagy rumos vízbe áztatva
minimum 20 dkg jó minőségű legalább 50%-os étcsokoládé
10 dkg egész mandula vagy mogyoró

esetleg egy kis zene
kellő idő
egy kis mézes tea vagy forraltbor, mézes, fahéjas pálinka?

0) Az előre beáztatott aszalt gyümölcsöt időben és alaposan lecsepegtetjük, hogy ne áztassa majd el a kis linzerkarikákat.
1) A linzer hozzávalóit összedolgozzuk, morzsoljuk gyors mozdulatokkal, míg egyneművé nem válik, majd egy darab nejlonba csomagolva a hűtőben lehűtjük, hogy ismét megdermedjen benne a vaj.
2) Kisebb adagokban 2-3 mm-re vastagságúra nyújtjuk gyúródeszkán vagy hideg kőlapon, majd egy kisebb kerek süteményformával kiszaggatjuk az alapokat.
3) Sütőpapírral bélelt tepsiben gyorsan, 12-15 perc alatt megsütjük, de óvatosan, hogy meg ne barnuljon, keseredjen, majd még melegen egy tálcára gyűjtjük.
4) A csokoládét vízgőzön lassú tűzön felolvasztjuk, úgy hogy a felső adény alja ne érjen a vízbe. Így nem fog megcsomósodni.
5) Közben egy sütőpapíron felsorakoztatjuk a kis linzerkarikákat, arányosan elosztjuk rajta a szilvát, majd egy-egy kiskanálnyi csokoládéval szépen lecsorgatjuk. Ezután az időközben dermedő csokoládéba, minden halom tetejére ültetünk 1-2 szem olajos magot.

Talán még ünnepibb a hangulat, ha csillag vagy virág forma kiszúrót használsz.  
Készítsd olyan aszalt gyümölccsel, amivel csak jól esik: ami nekem még nagyon bejönne, az a meggy.
Én erre nem tennék diót, esetleg aszalt sárgabarack fölé. Szerintem a török mogyoró ez esetben finomabb, mint a földi.
Én nagyon szeretem ezeket az ízeket, de egy egész kicsi fűszerrel megbolondíthatod a csokoládét: fahéjjal, szegfűszeggel, ha úgy tartja kedved.
Ha nem áztattad be előre a gyümölcsöt, főzd fel lassan, majd hagyd kihűlni. Ezt a művelet előtt csak egy órával kell elvégezni, de a csöpögtetést így sem úszod meg.
Kézművesek előnyben - szabálytalan dolgokból is biztosan lehet nagyon mutatós apróságokat varázsolni. Nem baj, ha nem lesznek szabályosak, mert cserébe nagyon finom így együtt.
Egy kicsit - talán egy fél napot? - azért várj az összeállítás után, mert cserébe sokkal finomabb lesz, összebarátkoznak a hozzávalók.
Bátran elkészítheted előre, karácsony előtt akár egy héttel is, ahogy az időd engedi, csak tartsd hűvös helyen, zárt dobozban lehetőleg.

Kívánom, hogy a sütisütés ideje alatt kellemesen, kissé lelassulva tudjatok egy kis időt szánni a belső készülődésre is. Hallgassatok hozzá egy jó zenét. Ki ezt, ki azt, ki amazt. 

Szilvás, mákos, kefires sütemény kókuszliszttel

Újjászületett a finom mákos kefires süteményem, amiben csak az az újdonság, hogy kókuszliszttel is ugyanolyan finom, csak sokkal kevesebb bent a szénhidrát. Illetve manapság ez nem is olyan nagy meglepetés tőlem, igaz? Vegyétek, vigyétek.
Látható, hogy a kép nem a napokban készült, ennél sokkal szürkébb minden, én meg ilyen képekkel (is) vigasztalódok itt. És ha én vigasztalódok, hát mást is vigasztalhatok vele. Ma banánnal készíteném vagy finoman megpárolt almakockákkal.
Az ügymenet ugyanaz.
A kefír pohara remek mérőpohár.
Elég lágy a tészta, így miután kivetted a sütőből, egy kicsit még várj vele.
Pont azért szerettem ezt is, mint a cseresznyés változatot: az ízéért, az állagáért, az illatáért, az alapanyagokért és mert könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor helyett kb. egy teáskanálnyi édesítő pötty porrá törve
1 teáskanál Alnatura sütőpor
1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt helyett 2 pohárnyi kókuszliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor helyett tettem volna bele egy vaníliarúd magját, de sajnos épp nem volt
+ 1 kezeletlen citrom héja és a fél citrom leve
+ egy kicsi rum
+ a kávéskanál őrölt fahéj
egy jó adag felkockázott, arany húsú szilva

1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a szilvával.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

Nálunk zsályás a sütőtökleves

Itt a sütőtökszezon, ki nem szereti? Hát én nem is ismerek olyat. Édes, tömör húsú, melengető, illatos, jó érzést ad. Kaptam Elvirától is egy szép tököcskét - köszönöm még egyszer - és az ötletet: ebből levest kell főzni. Így is lett. Egy keveset merengtem a fűszereken, miközben puhultak a vízben a tökkockák és így tálaltam végül olívaolajon, fokhagymával pirított krutonnal. Mit is lehet mondani, fűszeres, szép színű finomság, élményszámba is elmegy. 

Hozzávalók kb. 3-4 adag leveshez:
1 közepes sütőtök fele
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
2-3 ek extra szűz olívaolaj
5-10 friss zsályalevél ízlés szerint
kevés szerecsendió
frissen őrölt fehérbors
só
ha van, csirke- vagy zöldségalaplé
ha kedveled, egy kevés, talán 1 dl tejszín krémesebbé teszi

A krutonhoz:
2-3 szelet jó minőségű kenyér a kedved szerint
1-2 ek extra szűz olívaolaj
fokhagymapor vagy fokhagyma
kicsi só

1) A tök megtisztított húsát felkockáztam és sós vízben puhára pároltam, annyiban, ami kellemesen ellepte, nem többel. A legjobb, ha van alapleved. Most én is csak előkaptam egy dobozt a mélyhűtőből, mert nagyon ügyesen több levest főzök mostanában, amiből félre tudok tenni levet.
2) Közben a felaprított hagymákat megpirítottam az olajon és fűszereztem.
3) Úgy döntöttem, hogy a hagyma maradjon darabos a krémes levesben, így csak a megfőtt tökdarabokat pürésítettem. Nem kell feltétlenül gép ahhoz, hogy krémes levest egyél, egy öreg krumpinyomó és pár perc meló is remekül megteszi.
4) Újra ízesítettem és már a kóstolás közben is kiderült, hogy a zsálya nagyon jó ötletnek bizonyult. Egy egész kevés frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem. Ha tejszínnel készíted, most keverd hozzá.
5) A kruton nagyon egyszerű, de annál finomabb: finom, tömör rozskenyérszeleteket aprítottam egy jó késsel kisebb, mint egy centis kockákra. A lényeg, hogy egyformák legyenek. Egy jó serpenyő kell, finom olaj és két lapát, amivel folyton forgatom a piruló kockákat. A fokhagymaport választottam, mert azt egyenletesebben és finoman rá tudom szórni a kenyérre és nem is ég meg, mint a fokhagyma. 10 perc a művelet, megéri.

Nem először készítek zsályával levest, hiszen a hagymalevesem is azzal készítem. A vajtök jó barátja még a szerecsendió, de frissen reszeld rá, a fehérbors, egy kis csípős paprika, akár csilipehely, ha divatos akarsz lenni. A gyömbér, a római kömény, a koriander esetleg.  
Ha nem akarsz vacakolni a kenyérkockákkal, egész szeletet is megpiríthatsz hasonlóképp, csak a levesgyöngyöt kerüld.
Olvastam, hogy sokan puhára sütik a tökhúst a sütőben, úgy készítenek levest. Legközelebb kipróbálom, mert sütve a legaromásabb, legédesebb szerintem.
Feltétnek tökmagot is piríthatsz hozzá szárazon. Vagy kevés felaprított, ropogósra sütött bacon is jól jöhet és szerintem szépen kiegészítheti az ízeket. Csodásan mutatna egy tálban a tetején pár csepp olíva- vagy tökmagolajjal, krutonnal, baconnel, tökmaggal, csilipehellyel gazdagon, színesen. Vagy ha tálalásnál mindezt felkínálod kis tálkákban, mindenki kedvére szórhat bármelyikből a levesére. Ezt Elvirától tanultam, köszönet az ötletért :) 
 
Kellemesen melengető levesélményeket kívánok a beköszöntő hidegben. Hozzá mesének hadd ajánljam kedvenc mesterem, Váncsa István írását a vajtökről. És csak most olvasom a második oldalon, mert hát lapozni is lehet, hogy ő is zsályával fűszerezte több tökös ételét. Hát ennek meg külön örülök ... Próbáljátok ki egyszer. Imádom a zsályát.
Aztán még sem ez lett a végszó, hanem ez itt: most, hogy szörfölgetek itt lelkesen a mester receptjei után, találtam egy pár hetes írását a zsályáról, amiről lemaradtam. Tespis csirke zsályával, fügével, fehérborral. Imádom a zsályát.

Kókuszlisztes palacsinta

A napi finomság tenyérnyi palacsinták formájában érkezett a reggelizőasztalra és gondoltam, elmesélem, miként.
A mesém lényege, hogy a fehér lisztet remekül ki lehet váltani más liszttel. A zabpehelylisztes palacsinta már rég bevált recept, de most a kókuszliszt volt soron. Remek alapanyag: hidegen kisajtolják a kókusz húsából (tényleg így hívják) az olajat (amit szintén nagyon szeretek) és a maradékot megőrlik. Tadaam. Ennek köszönhetően a liszt zsír- és szénhidráttartalma alacsony, ami nekünk jó. Az előttem levő zacskó tanusága szerint 100 gramm kókuszliszt 19g fehérjét, míg 14g szénhidrátot tartalmaz csak, a rost aránya 38%, a zsíré 10%. Csupa jó hír.  

Készítettem már kizárólag kókuszliszttel palacsintát. Miután megvettem az első adag ilyen lisztet, olvastam más hasonló receptet a neten és első lépésként megtanultam, hogy a kókuszliszttel készített tészta mindig egyel több tojást igényel. Rendben. Én is szépen követtem az utasításokat és a 3 tojást gondolkodás nélkül beleütöttem a tálba. A tészta állagával minden rendben volt, ám a végeredmény inkább hasonlított kókuszos rántottára, mint palacsintára. Ez valahol vicces volt, főleg baracklekvárral és kakaóval, és arra gondoltam, hogy azért ennél jobbat is biztosan lehet készíteni.  

A kiindulópontot Zsuzsi barátnőm autentikus amerikai kanadai palacsintareceptje adta, amivel  megörvendeztetett egyszer. Azt szeretem ezekben a palacsintákban, hogy míg az "igazi" palacsintának (amit szintén imádok) neki kell készülni - robotgép, serpenyő, elegendő rá szánt idő, majd szellőztetés, esetleg hajmosás -, ezeket a tenyérnyi falatokat kézi habverővel 3 perc alatt elkészítem és ebben már egy kézmosás is benne van. Maga a sütés is gyors. Hamar hozzájuthatok a még meleg falatokhoz, igaz, az "igazi" palacsintát is még frissen, forrón szoktam enni, nem várom meg, míg egy rakás elkészül belőle. És épp ez a különbség: ez a kis adag épp elég nasizás gyanánt, ehhez nem kell egy liter masszát gyártani. Tegye fel a kezét, aki ennél kevesebb tésztát kever ki általában palacsintasütéshez. Tudom, ezzel az adaggal nem lehet megetetni egy focicsapatot, még 2 éhes embert sem, de gyors nasinak könnyen asztalra keríthetem akár reggel is pár hozzávalóból. És mert jobban szeretem az édes reggeliket, a sült szalonna, tojás és kolbász meg megmaradhat az angoloknak. Meg a Főkosztosnak, persze. 

Íme Zsuzsi receptje, ami talán ismerős lehet: 
1 tojás
1 csésze fehérliszt (amit én simán lecseréltem zabpehelylisztre)
1 csésze tej
2 tk sütőpor
pici só
2 tk olaj
pici cukor

Ezt fogtam és jól átváltoztattam a kókuszliszttel, így:
2 tojás
fél csésze zabpehelyliszt
fél csésze kókuszliszt
1,5 csésze tej (nekem egy kevés tejszín is jutott bele)
2 tk sütőpor vagy szódabikarbóna
2 evőkanál extra szűz olívaolaj vagy kókuszolaj
a sót és a cukrot egyszerűen kihagytam

Egy fél órára félretettem és forró serpenyőben kevés olajon kis, tenyérnyi adagokat sütöttem. Melegen szeretem.

Ami az árát illeti, érdemes megnézni, hol veszed. Én a Bionomtól vásároltam fél kilós kiszerelést 1100 forintért. Igaz rendelni kell, vagy Budapesten beugrani a boltjukba. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy többen társulunk egy postai rendeléshez. Ezután is szívesen teszem, lányok :)

Igen, tényleg meg kell tanulni használni a kókuszlisztet, mint minden maglisztet, de érdemes megbarátkozni vele és kiváltani a fehérlisztnek legalább egy részét. 

Csokoládés, diós sütemény kókuszliszttel avagy Sportszeletes csokoládés őzgerinc

Íme az étcsokoládés, diós, kókuszlisztes sütemény. Tömör gyönyör.

Édesanyám egyik legjobban eltalált sütijét szeretném bemutatni, valami újságból vadászta vagy 10 éve. Úgy hívják, Sportszeletes őzgerinc. Ez sokat elmond róla: Sportszeletet olvaszt fel a tésztához és őzgerinc formában süti ki. Kevert tésztával van dolgunk, így olyan formában sütöd meg, amilyenben jól esik, a muffintól a tortáig bezárólag.
Ám tud még valamit: csak 2 ek. zsemlemorzsa kell hozzá, mert egy jó csomó darált dió gazdagítja. Szeretjük is nagyon, persze a kötelező citromhéjjal. Tehát kínálta magát, hogy a lisztmentes változatot is megpróbáljuk. Nagyon könnyen össze tudtuk gondolni a 81%- étcsokoládét, a diót, a citromot és a kókuszlisztet.

 

Csodás reggeli volt egy kanál kajszibarackkal

Eredetileg így fest a recept:
5 tojás
5 ek porcukor
3 sportszelet, azt hiszem, a legkisebb darab
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa
jól látod, nincs benne egyéb zsiradék

1) A Sportszeleteket tördeld össze és vízgőzön, lassú tűzön, egy kicsi vízzel olvaszd fel.
2) Az öt tojás sárgáját és a porcukrot keverd habosra és reszeld hozzá a citrom héját. Ha egy kicsit kihűlt a csokoládé, keverd hozzá gyors mozdulatokkal.
3) Keverd hozzá a diót és a morzsát.
4) Verj kemény habot az öt tojásfehérjéből. Először a hab felét keverd a csokis-diós masszához és határozott mozdulatokkal, jól keverd össze a két anyagot. A hab másik felét csak óvatos mozdulatokkal forgasd bele.
5) Ez a mennyiség egy nagy őzgerincformába elég. Ezt egy koszorúformával, egy közepes méretű tortaformával vagy 12 nagy muffinformával válthatod ki kb. Szerintem egyszerűbb sütőpapíron sütni, vagy vajazd ki a sütőformád és liszttel szitáld be egyelentesen, majd rázd ki - mondjuk a mosogató felett - a felesleget.

Nem meglepő, hogy mennyire átjárja a sütit a Sportszelet íze, de ha nem vagy rajongó, használj más csokoládét a kedved szerint.
A dió, a csoki és a tojássárgája zsiradékán kívül nincs benne sem vaj, sem olaj, mégsem száraz, "fujtós" a tészta. De nem kell itt megállni: az olvasztott csoki mellett potyogtass a tésztába finom étcsokoládé kockákat is vagy vond be a sült tésztát étcsokoládéval, amit vízgőz felett egy kanál vajjal vagy olajjal felolvasztasz. Semmi tortabevonó. Reszelj bele citrom- helyett narancshéjat, már ha kapsz kezeletlent. Főzz fel egy marék szép mazsolát rumos vízben, hagyd kihűlni és potyogtasd bele a tésztába. Dió, csokoládé, rum, mazsola. Vagy kínálj hozzá kevés rummal kevert baracklekvárt.

De. Most újjáalkottuk a receptet, mert a szénhidrát arányát akartuk lecsökkenteni. Anyukám ötlete volt,  hogy újragondoljuk az eredetit, adta magát a kevés liszt, illetve morzsa miatt.

Tessék, itt a szénhidrátszegény változat:
5 tojás
5 ek porcukor helyett kb. 20 db. édesítő pötty porítva
a 3 sportszeletet ugyanannyi 81%-os csokira cseréltem
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa helyett kókuszliszt
és adtam hozzá egy löttyintés extra szűz olívaolajat,

Már elsőre is nagyon masszívnak tűnt a tészta - talán a cukor hiánya és a kókuszliszt állaga miatt -, így spontán hozzáadtam egy kevés olajat. És pont az állaga miatt döntöttem úgy, hogy tepsiben terítem el a tésztát. Tömörgyönyör ízkockákat kaptam. Egy-egy kanál házi lekvárral - olyan darabossal - tálaltam. Kajszibarackkal, aztán a Katának az Anyukám világbajnok szilvalekvárával. A sötét ízeivel pont olyan őszi-téli süti, ugye?

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      

Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:

így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

Vadcitrom

Vadcitrom a nagytesóval, a grapefruittal. 

Reggeli fényfürdő a konyhaasztalon

Muszáj megmutatnom ezt a kis tömör gyönyörűséget, úgy hívják, vadcitrom. Ajándékba kaptam :)
Még nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy picike. A bőre vastag, göcsörtös és hamvas, vagy mintha millió apró szőrszálacska borítaná gazdagon és nagyon finoman. Sehol a megszokott, olajosan fénylő bőr. Citromsárga. A szára helyén nagyon enyhe és finom citromillatot árasztot, amikor megkaptam. Még nem mertem megkarcolni a külsejét, őrizgetem, nézegetem egy darabig, annyira édes kis portéka.

Annyit megtudtam róla, hogy apró termetéhez képest rengeteg magot tartalmaz és szokatlanul keserű - ha már az ízélményeknél tartunk, akkor a citrom illóolajokban gazdag, lereszelt héja keresű vagy savanyú? Én mindenesetre imádom a reszelt citromhéjjal ízesített ételeket, elsősorban a sütiket persze. És ennek a héját is lereszelhetem majd, kaptam a felhasználási javaslatot. Ha rávisz a lélek, hogy reszelővel és késsel nekimenjek és kitaláltam mi lenne az az illő étel, amiben megkóstolhatom, visszatérek és beszámolok.

Addig is olvassatok velem a Kínából származó vadcitromról Terebessnél. Pedig japán citromnak is mondják és ő az egyetlen, igazán télálló citrusféle. Hm, ez elgondolkodtat arról, hogy ültessek-e. Tanács akad bőven itt és itt is.

Most akkor csípős vagy erős? Torma vs. erős paprika

Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)

Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?

Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős mexikói, indiai vagy más keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.

A paprika a csípősségét a kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C₁₈H₂₇O₃N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:

Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.

Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.

A torma latin neve Armoracia rusticana. Hát nem szép? Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom, ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá a beltartalmi értéke miatt.

A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is.

A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C₃H_5. A szingrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.

Ez itt a szingrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.

Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?

 

 Vaszabi gyökér, Nisiki piac, Kyoto

Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem, ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit. Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak, ez is: horseradish :)

Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld, terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan cápa- vagy rájabőrből készült reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája 20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja  meg hosszan az aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével, pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy gyökeret, ha kedvem szottyan.

Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit megerősít egy másik forrás is:

A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe) megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal, citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.

Kókuszgolyó egészségesen

Ezt a recetet Annának ajánlom, de csakis csokoládé nélkül!

Kókuszgolyót nagyon régen csináltam, van vagy 20 éve. Meggyszem volt a közepén. De most "Minden megoldás érdekel" jeligére egy pillanat alatt összegondoltam ezt a nasit, mert hogy annak szántam. Egy sütizős este adta az alapélményt a szombathelyi Élet Éttermében, ahol csak nyers és "mindenmentes" ételeket készítenek. Jó tapasztalataim voltak csak, nagyon szívesen ajánlom. A tulajdonosok elképzelései is nagyon szimpatikusak. És zárás után a megmaradt ételeket odaadják rászoruló családoknak ... azonnal belopták magukat a szívembe. Ám nem kell Szombathelyig eljönni annak, aki erre vágyik, mert Takács Ákos ötletgazda Budapesten nyitotta meg a első nyers éttermét.  

Ez a sütiélmény inspirált és a végén az a beszélgetés a tulajjal. Pár trükköt valahogy kikotyogott, amire annyira kíváncsi voltam, pedig higyjétek el, nem én kíváncsiskodtam. Tényleg.
A "minél egyszerűbben" + "megfelelő arányok" + "összeillő ízek" gondolata vezérelt. Ez lett belőle. Már 3 szériát megért és köszöni szépen, egyre jobb formában van.

Hozzávalók 15-20 kisebb golyóhoz kb.:
1,5 dl szilvalekvár (édesítőszerrel készült, ami kilónként pár pöttyöt jelent)
1 ek útifű maghéj (Psyllium husk)
5 dkg kókuszreszelék
2 kocka 81%-os étcsokoládé
esetleg egy löttyintés tiszta nádcukor rum feldobja

1) A szilvalekvárom jól darabos, így egy villával igyekeztem szétpaszírozni egy tálban. Ha rummal készíted, most add hozzá, hogy az állagot eltaláld.
2) Hozzákevertem az útifű maghéjat és vártam egy kicsit, hogy a nedvesség hatására megduzzadjon.
3) Annyi kókuszreszeléket adtam hozzá, amennyit felvett ahhoz, hogy könnyen formázható masszát kapjak.
4) Belereszeltem a két nagy kocka étcsokoládét és újra csak átkevertem a villával.
5) Kevés kókuszreszelékben meghempergettem.

Kész is van, de ha egy kicsit hagyod pihenni, jobban összeáll. Hűtőben tárolom, már ameddig van belőle. Első ránézésre egy teljesen szokványos, amolyan kókuszgolyó kinézetű, ám egy finom, egészséges nasi.

 Mint bármilyen rendes kókuszgolyó

A művelet elengedhetelen része, hogy csodás, sűrű szilvalekvárral dolgozok, amit Édesanyám az idén főzőtt nekem kevés édesítőszerrel. Alkalomszerűen is készíthetsz pár szem gyümölcsből lekvárt, amit azonnal felhasználsz sürgős kókuszgolyókészítés okán. Vagy esetleg enyhén rumos vízbe beáztatott, felfőzött és ledarált aszalt gyömülcsökből is készítheted az alapot. Aszalt szilva, datolya, szép, nagyszemű mazsola?
Kókusz helyett őrölt dióval, mogyoróval, mandulával is nagyon finom lehet. Ehhez kaptam egy ötletet, hamarosan ki kell próbálnom és beszámolok.
Keverj hozzá egy evőkanálnyi őrölt szezámmagot vagy lenmagot. Az utóbbi segíteni fog a jó állag eléréséhez és az emésztésednek is nagyon jót tesz.
A 81%-os étcsokoládé szénhidrát tartalma 20% körül van. Ha nem kívánsz csokoládét enni, javaslom, hogy olvassz fel 1-2 evőkanálnyi kókuszzsírt és jó minőségű, sötétvörös, keserű kakaóport is keverj a masszához. Kakaóporba is hempergetheted a gombócokat.
Ízesítsd vaníliával, karmadommmal egy csipet fahéjjal, őrölt szegfűszeggel. Karácsonykor kezeletlen narancs héjával?

Az útifű maghéj egy csodálatos étel:

Érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. [...] A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végig halad az emésztőrendszeren. A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást.

Ha van kedved olvasni, hogy melyik hozzávaló miért jó nekünk, tessék: 

A szilváról a Házipatikán olvastam:  

Kevés cukor és magas víztartalom jellemzi a friss szilvát. Mintegy 85% víz van benne, ezért jól oltja a szomjat. 100 gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória (209 Kj) energiát hordoz. Szénhidráttartalma 10,3 g körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitamin, továbbá a C-vitamin érdemelnek említést.
Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium, kalcium, foszfor és magnézium) és cinket.
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Mindezen anyagoknak köszönhetően javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos rosttartalma - héjában például rengeteg cellulóz van - , ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nem csak a bélből segít üríteni a salakanyagokat; vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten tápláló étkeink közé tartozik, kalóriaértéke sem kevés. Ráadásul az étvágyat is fokozhatja. Mindent összevetve napi 20 dkg friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak, viszont az aszalt változatot érdemes elkerülnie annak, aki ügyel a súlyára.

A kókuszról is itt találtam egy rövid cikket:

A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. Hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez. A telített zsírsavak túlzott fogyasztása és a koszorúér betegségek közti összefüggés jól megalapozott, ezért mivel a kókusztej telített zsírsav tartalma magas, mértékkel fogyasztható. 

Az étcsokoládé jótékony hatását is meg kell említenem, amit a kutatók a flavonol nevű hatóanyagának tulajdonítanak. Megjegyzem, ez a 70%-os és annál keserűbb csokikra vonatkozik. Sajnos a Milkarajongók nem ebből, hanem a cukorból részesülnek inkább.

Nagyon boldog voltam, amikor először készítettem ezt a nasit és ha most belegondolok abba, hogy általában mennyi margarint, cukrot és kekszdarálékot letolnak a torkukon kókuszgolyó címszó alatt, kicsit még össze is szorul a szívem. Ez a gombóc sem felel meg teljesen a "minden nyers" kritériumnak, én mégis nagyon elégedett vagyok vele. Még pár gombóckísérlet, ami az ízeket és állagokat illeti, aztán jöhetnek akár a torták is, mint az Étteremben. Kellemes felfedezést az új hozzávalókkal nektek is.

Zöld helyett inkább piros zöldturmix

Ez az írás több hete született, amióta több turmix lecsúszott már a torkomon. Ma pedig eljött az ideje, hogy meg is osszam: ajánlom ezt drága Andi barátnőmnek a tegnapi este emlékére. Fotó hamarosan.

Igen, rendkívül egészséges a zöldturmix, ezt eddig is tudtam. Hogy mitől zöld? Erről is volt elképzelésem. És nyers és vitamindús, ami áldásos az emésztőrendszer, az immunrendszer, így a vérképzés számára. Aztán eljött az ideje, hogy egy méregdrágán árult, csoda zöldpor előtt fél percig elmélkedve (Vajon mit tud ez, amit a friss zöldségek nem tudnak...?) úgy döntöttem, belevágok és végre elkészítem a saját zöldturmixomat. Abból, ami épp van, nyers, vitaminokban és ásványi anyagokban dús és aminek össze tudom gondolni az ízét - ez a szempont engedtessék már meg nekem. A különböző kombók közül ez jött be leginkább. Kb. 750ml turmix, amit egyben le is hajthatsz, lelked rajta. Vagy kezd ezzel a reggelt és alkattól függően legalább 2-3 órát kitarthatsz vele, iszogasd csak folyamatosan.   

Hozzávalók:
egy kisebb csokor friss csalánhajtás
egy marék spenótlevél
egy kis csokor petrezselyemzöld
1 alma tisztítva, felkockázva
1 citrom leve és húsa kifacsarva
ízlés és elképzelés szerint egy evőkanál joghurt? 
2-3 dl natúr céklalé
1-2 dl narancs- vagy almalé
1-2 dl víz vagy gyógytea

1) Végy egy remek turmixgépet és kb. 2-3 dl folyadék segítségével mindent turmixolj 1 perc alatt simává, majd alacsonyabb fordulatszámon add hozzá az összes folyadékot, amit szeretnél. Ennyi.

Hiába kínálgattam, nem kívánta senki megkóstolni a környezetemben a mély bordó szín "löttyöt" (sic). "Olyan szaga van, mint a frissen kaszált mezőnek..."  "Igen...? Ja, talán a csalán." Persze nem muszáj épp céklalevet használnod. Paradicsom-, káposzta-, zöldség-, répa-, vegyes gyümölcslé?

Az alma ennek a hónapnak a gyümölcse, ez jó. A banán, a kivi nem tartoznak az idénygyümölcsök közé, viszont nagyon finomak és az előbbivel igazán kiadós ez az ital. A csodálatos piros bogyós gyümölcsöket én nagykanállal eszem, semmi turmix, bár biztosan létezik egy igazán finom sóska-ribizli egyensúly :) Vagy mégsem, köszönöm. Mégiscsak meghagyom a bogyókat a joghurtnak és a házi fagylaltoknak. Éééés a clafoutis-nak, persze. Vagy itt a körte, a szilva, a barack. Az már igen, az már lázba hoz.  
 
Olyan zöld levelet raksz bele, amilyet csak akarsz: spenót, sóska, mángold, petrezselyem- vagy korianderzöld, friss reteklevél, friss, zsenge gyermekláncfűlevél, lestyán- vagy zellerlevél tenyészidőtől függően. Bármilyen csíra. Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ami a beltartalmat illeti, nem tudsz melléfogni, csak találd meg a neked tetsző ízeket.

Az egy citrom leve nem teszi savanyúvá, de ha ez elsőre elgondolkodtad, kezd egy fél citrom levével. Helyettesítheted egy naranccsal vagy pár mandarinnal is, lehetőleg magok nélkül. Grapefruit?

Haladóbbak tovább fokozhatják a hatást: tégy bele fahéjat, kurkumát, szőlőmagőrleményt, 1-2 cm-es gyömbért. Mind csodálatos, fertőtlenítő, erősítő hatású.

Most nem is taglalom a különböző összetevők csodás élettani hatásait. A lényeg, hogy akár karcsúságról, akár fittségről, lúgosításról, szép bőrről, akár jó emésztésről vagy immunrendszerről vagyis egész-ségről ábrándozol, először végy a turmixgépet és egy csomó nyers finomságot. Állj neki bátran.

Csirkemájpástétom

Sokféle kedvencem van, de a májpástétomot különösen kedvelem azok között is. A házit, persze. Ha megnéztél már valaha is egy bolti pástétomot közelebbről, tudhatod, hogy nem sok májat látott. Illetve ha engem kérdezel, nem annyit, amennyit szeretnék. Ha másért nem, hát ezért érdemes csinálni, hát még a sok dicséretért, amit annyira könnyű bezsebelni :)
Készítettem már pástétomot borban párolt mazsolával vízfürdőben sütve, de az nem krémes, hanem húsos és szeletelhető volt. Remek gasztrobloggerek remekbe szabott pástétomjairól olvastam már itt is, ott is. Igen, érdekel az aszús, a házi pástétomfűszeres, esetleg gyümölcsös változat. Ez a kence itt egyszerű, már-már pórias az ilyen csodák mellett, de nálunk mindenki kedvence.

Hozzávalók: 
50 dkg csirkemáj
extra szűz olívaolaj (vagy az olaj és vaj keveréke, de nem margarin)
kb. 1 kiskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
1 nagy fej vöröshagyma
kb. 1 evőkanálnyi jó minőségű mustár
+ egy jó kis robotgép

1) Rendkívül egyszerű az ügymenet: a csirkemájat tisztítsd meg és aprítsd fel kb. egyforma darabokra.
2) Olívaolajon süsd állandó kevergetés mellett puhára és közben fűszerezheted ízlés szerint. A sót egyelőre hagyd.
3) Ha megpuhult a máj, szedd ki a serpenyőből és a felaprított hagymát pirítsd meg kicsit lassabban ezen az olajon. Szerintem finomabb lesz, ha lassabban pirul, mert kissé karamellizálódik.
4) Egy kicsit várj, míg kihűl minden, majd kezdődhet a keverés. Olívaolaj bizotsan kell még bele az állaga miatt, de majd meglátod. Merészebbek készítsék házi zsírral vgy libazsírral. Jöhet a só, a mustár, esetleg még egy kis fűszer. Találd meg a neked tetsző ízt.
5) Zárd jól záródó edénykébe, de nem kell sokáig tologatnod a hűtőben.

Megérdemel egy kevéske finom kenyeret, mondjuk ciabattát vagy gyökérkenyeret, vagy ahogy itt nálunk dívik: egy-két szelet toronyi kenyeret. Vagy nagyon frissen, vagy pirítva. Paradicsommal, pritaminpaprikával, finom, édes lilahagymával.

Egy finom vacsorát vagy vendégvárót tudsz belőle kerekíteni. Vagy reggel is jó szolgálatot tehet, mert: néha bizony fejtörést okoz, hogy a mindennapos szendvicset valamivel feldobjam, és ez a májpástétom kínálja magát. A kedvenceim közé tartozik (hasonló okokból is) még másik két kence, a házi vajkrém és a hummusz.

Nagyon gyorsan elkészül és annak rendje szerint el is fogy. Itt van az ideje a legzamatosabb kerti zöldségeknek, használjátok ki ti is a sok finomságot.

Málnás, túrós clafoutis - ráadásul lisztmentes

Amikor az ember lánya  igyekszik kikerülni a szénhidrátot, akkor is kell sütit sütni valami furmányos módon. És mi lenne, ha abból indulnánk ki, hogy minél kevesebb lisztet kell felhasználni, illetve kell azt kiváltani valami mással? Ez nem egy bonyolult kérdés, mégsincs sok olyan süti, amire ez igaz lenne.
De. Ott van a clafoutis, avagy tejpite. A recept arányait tekintve épp a kevés liszt miatt érdekes most nekünk. Túróval és gyümölccsel a legfinomabb, ahogy már többszörösen bizonyított. Most épp egy nagy marék málnával. Csodás lett, a részletekről később.

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor helyett kb. 1 kis kávéskanálnyi édesítőpötty porrá zúzva
½ bögre tej és ½ bögre tejszín helyett 1 bögre tej és egy kis extra szűz olívaolaj
1 biocitrom lereszelt héja
vanília (Bourbon, vagy kivonat, vagy vaníliarúd közepe)
¾ bögre liszt helyett ¾ bögre őrölt szezám- és lenmag kb. 9:1 arányban
½ bögre túró helyett egy 25dkg-s zsírszegény túró több mint fele - érzés szerint
annyi málna, amennyit csak rá tudtam tenni

1) Megtisztítottam a málnát és hagytam, hogy megszáradjon.
2) A jól bevált módszerrel, a kávét még nem látott kávédarálóval megőröltem a magokat és kimértem  a ¾ bögrényi adagot.
3) Kézi habverővel összedolgoztam a tojást, az édesítőt, a tejet és az olívaolajat, majd simára kevertem a magliszttel.
4) Beletörtem a túrót és a citrom héjával együtt egy villával beledolgoztam a folyékony tésztába.
5) Ezt szilikon piteformába öntöttem és jól megpöttyöztem málnával. Forró sütőben hamar megsül.

Sajnos ez alkalommal a vanília kimaradt, mert nem volt idehaza sajnos, de a világért se hagyjátok ki.
Kóstoljátok meg nyugodtan és csavarjatok bele egy kis citromlevet a kedvetek szerint.
Gyakorlatilag majdnem azonnal eltűnt.
Egyszerű, nagyszerű, gyors, könnyen variálható, ahogy arról elgondolkodtam már egyszer pár éve. Csak egy gyors példa: ha nincs időd túrós palacsintát készíteni, ez egy jó variáció. Egy alaptésztába keverj bele egy kicsit több túrót, amennyit meglátásod szerint elbír, vaníliát, citromot, beáztatott mazsolát. Kb. 15 percet fogsz vele eltölteni, ami bizonyos napokon igazán sokat számít.
Ráadásul elég egészséges süti, így azon túl, hogy könnyű, habos, aromás, gyümölcsös, még a gondolata is jól esik, hogy amit eszem, azzal nem terhelem annyira magam.
Hamarosan sül a következő, immáron igazi vaníliával, szilvával és barackkal, hm..... (Igen, itt a szeptember és igen, ez a recept egy jó pár hetes tartozás a részemről.)
Ja igen, a szilikon piteforma erősen javallott. És ne süssétek túl, szárazon nem annyira kellemes.
Most jön a nehéz része: érdemes egy kicsit várni a szeletelés előtt, mert elég lágy a tészta.

Kellemes sütögetést, könnyű sikereket!

Sült padlizsán paradicsommal, sajttal

Egy egyszerű és nagyszerű étel következik, ami sok kritériumnak megfelel: könnyű, gyors étel. Én köretként szoktam tálalni egy egyszerű, roston sült csirkéhez. Vegetáriánusok főételként is gondolhatnak rá, köríthetik mondjuk egy finom rizzsel. Önmagában is tálalható - egy relatíve kalóriaszegény étel. Ha úgy tartja kedved, szinte bármikor elkészítheted - én akkor sütöm, amikor ideje van: nyáron és ősszel.

Hozzávalók 2-3 főre:
1 közepes padlizsán
2 szép érett paradicsom - nem baj, ha nem túl leves
1 gombóc mozzarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
8-10 friss bazsalikomlevél és/vagy 2 kiskanálnyi rozmaringlevélke (de jó a szárított is)
frissen őrölt fehér bors
só

1) A padlizsánt hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágom és kicsit megsózom mindkét oldalát. Miután állt egy kicsit, lemosom róla a kicsorgó nedveket. Közben felszeletelem a paradicsomot és a sajtot.
2) Mehet is az olívaolajjal vékonyan kikent sütőtálba - az én kedvencem a kerámiatál. Megfűszerezem, elosztom a szeleteken a paradicsomkarikákat, majd azokat is meghintem a fűszerekkel és egy kicsi olajjal megpöttyözöm.
3) Mehet is a forró sütőbe, ahol kb. 20-25 percig időzik. Kiveszem, elosztom rajta a sajtszeleteket, majd pár percre visszatolom a sütőbe.
4) Lehet tálalni, kész a finom köret vagy főétel. Forrón finom.

Készítsetek sok padlizsánt, amíg van: krémet hagyományosan vagy egy kis csavarral, balzsamecettel, tejfölös szósszal salátaként, vagy (nohát, már megint) balzsamecettel, de ez alkalommal gyorsan, pirítva. 

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

Fűszeres sült karfiol a sütőből

Ez az étel lenyűgözött. Készültem már rá, miután Trinity-nél olvastam róla a napokban és csak nem hagyott nyugton a gondolata. Tegnap a piacról egy kisebb karfiolfejjel tértem haza és kíváncsian vágtam bele az amúgy nagyon egyszerű műveletbe. Nem olvastam el a receptet a főzés előtt, emlékezetből dolgoztam. Szerintem nagyon hasonlóan ízesítettem, de kiegészítettem a fűszereket borsikafűvel nagy hirtelen. Hogy megint borsikafű? Igen, megint, mert szó szerint ellepi a kiskertemet. Csak kimegyek, kihúzok egy tövet gyökerestől és már szedem is az apró leveleket az ételre.

Karfiolrózsák, a fűszerezés sóból, frissen őrölt fehérborsból, kevés (csípős házi) porpaprikából, friss borsikafűből állt, 2-3 kanál extra szűz olívaolajjal átforgattam és sütőben megsütöttem. Ennyi.  

Nekem nagyon ízlett a fűszerkombináció, sikerült eltalálnom.
Nagyon tetszett az ötlet, hogy sütőpapíron készül az étel. Ajánlom.
Annyit tettem, hogy egyszer sütés közben bekukkantottam a sütőbe és átforgattam a piruló rózsákat.
Igyekezz egyformára vágni a darabokat. Igen, minél kisebbre szeded szét, annál gyorsabban sül. Kissé krémesre, ugyanakkor ropogósra. Csodálatos.
Gyors és egyszerű. Paleolit diétát követőknek, vegetáriánusoknak, vegánoknak, bikinifogyókúrázóknak, a nyári forróságban a könnyű ételekre vágyóknak, kevés idővel rendelkezőknek és mindazoknak, akik hajlandóak bekapcsolni a sütőt ebben az afrikai forróságban.Vagy netán egy borús őszi napon ugyanez? Karfiolt elég hosszan ehetünk, igaz?

Azonnal elindult a fantáziám, hogy milyen öntetet tudnék hozzá készíteni, milyen zöldségekkel tudnám még elképzelni. És akkor ráébredtem, hogy bizony nem először sütök én zöldségeket sütőben, de a karfiol eddig kimaradt. Ugyanakkor eddig köretként készítettem a sütőben sült zöldségeket, míg ezt a karfiolt kevés barna rizzsel és tejfölös, fokhagymás uborkasalátával tálaltam. Biztosan ismétlem és biztosan nagyobb fej karfiollal is nekilátok majd.

Trinity hivatkozik az ötlet forrására: a csodás Chili és Vanília blog szerzője, Mautner Zsófi fedezte fel a receptet és arra biztat minket, hogy próbáljuk (természetesen keserű) kakaóporral megbolondítani az ízeket. Annyira érzékletesen írja le a receptet, hogy azonnal megjön az étvágyad. Minden tiszteletem az ötletért.

Novemberi utóirat: Bármennyire finom, akkor is csak egy rétegben, lazán terítsd szét a tepsiben - mint a fotón -, mert különben puhára párolod, nem pedig roppanósra sütöd. Úgy meg nem egészen olyan. Párolni sütő nélkül is tudsz. És időközben forgasd át.

 Ugye látszik, milyen remekül megsült a sütőpapíron?

Egyszerű nyári balzsamecetes saláta

Kertem idei legszebb paradicsoma - két bőséges adag salátához

Számomra az egyik legnagyszerűbb nyári saláta tényleg nagyon egyszerű. Sokféle étellel szeretem, ám még nevet sem adok neki. Gyorsan elkészül. A legnagyobb figyelmet ez alkalommal a salátalevelek megmosása és eltépkedése igényelte.

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 fejes saláta fele
1 gyönyörű, nagy paradicsom a kertből
1 marék zöld olajbogyó
egy kicsi vöröshagyma vagy bármilyen finom hagyma, metélőhagyma
1 csomag mozarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
1 ek 100%-os balzsamecet, pl. Jamie Olivertől
só

1) A tiszta salátaleveleket összetépkedem, minden más hozzávalót feldarabolok a kedvem szerint és egy szép tálba halmozom az egészet.
2) Nem vacakolok a vinaigrette összerázásával, kikeverésével, hanem egyenesen a salátára locsolom az olajat és az ecetet, megsózom, viszont szabad kézzel, pár jól irányzott mozdulattal összegyurmázom az egészet.  Így mindent kellően összekeverek és mindent átjár az öntet.

Tálalhatsz is. Roston sült csirkehússal szeretem a leginkább és köretként tálalom magamnak.

Itt a bőség ideje, variáld kedvedre a zöldségeket paprikával, uborkával, az ízesítést egy kis frissen tépett bazsalikomlevéllel, borsikafűvel, egy kávéskanálnyi dijoni mustárral, vagy locsold borecettel, citromlével.

Tudom, tudom, nem mondtam semmi újat, ám az egyik kedvencemnek szentelek pár percet. Azért is örülök neki, mert a kertben több hozzávaló megterem, és nagy örömmel hozok be minden egyes paradicsomot vagy ágacska fűszerszámot. Remélem, nektek is van alkalmatok ilyen üdítő, igazán friss salátákat összedobni ebben a forró nyárban.

Az első és az utolsó konyhám

Az első konyhámat, ahol én magam sütöttem-főztem, a nagy diófa alatt nyitottam Erikával, ott a ház előtt. Elneveztük Gyöngyvirág Étteremnek. Voltam vagy 7-8 éves és kifogyhatatlan lelkesedéssel és kreativitással varázsoltunk bármiből valami finomat, lehetett az kavics, homok, fű, föld vagy netán fürészpor. Vagy egy érdekes levél, papsajt. Talán még kávézaccot is kaptunk, hiszen tisztán emlékszem, ahogy a kis négyzetes, piros műanyag edényben réteges sütemény készült, amit okvetlenül meg kellett hinteni valami porcukor-szerűséggel, vagy bármivel, ami méltón befejezi és mutatóssá teszi az alkotást. Sötéten virított a homok tetején a mélybarna kávé.
Emlékszem, mekkora műgonddal készültek azok az étkek. Nagy kincsnek számított egy szépséges bársonyvirág, persze a legnagyobb és legmutatósabb, amit az amúgy hatalmas kertből csentünk, hisz minden lehetséges helyen virított valami. Hogy az milyen szépen mutatott a homoksütemény tetején... Étlap is készült, igen.

Történt mindez Halogyon, egy kis vasi faluban, a Fő utca 3 szám alatt, a '80-as évek elején, nyáron. Pár órája is arra jártam. Nem tudok elmenni úgy ott, hogy ne repüljek vissza az időben egy kicsikét. A fa még ma is áll a ház előtt, de az csendes. A számomra varázslatos és illatos birodalom, az udvari bognárműhely, ahová néha megilletődve, mondhatni véletlenül be lehetett ólálkodni, mertazveszélyesésnemvalógyerekeknek, már a múlté, gondolom. (Múlt nyáron volt alkalmam látni a bognármestert, Erika édesapját: hajlott hátú, ősz, áthatóan kék tekintet a kissé megfáradt, ám derűs, tiszta arcon. Nem tudtam hozzá odamenni, mert menten elsírtam volna magam. Hirtelen odasereglett sok-sok emlék és érzés, minden, ami tovatűnt. A nagypapámat idézte az arca. Csak lopva bámultam messziről.) De az akkor átélt érzések, még ha töredékek is, velem maradtak, bármikor fel tudom idézni az élményt: inspiráló alkotó kedv annak minden örömével együtt. Minden, ami kéznél volt, körbevett, finomsággá alakult. Igazi volt minden süti, minden fogás. Ott hagytuk a fa alatt és másnapig reménykedtünk, hátha valaki kedvet kapott hozzá és megkóstolta.

 Ezt itt imádom. A konzolokat, ablakot, a színeket, mindent.

Ma arra készülök, hogy hamarosan beköltözzek az én utolsó konyhámba, amit egy fényév választ el az egykori diófa alatti Gyöngyvirág Étteremtől, a lelkesedés viszont megmaradt. Bármiből készítek valami finomat, amiben meglátom a lehetőséget, ami megmozgat.
Nagy öröm ez nekem, mert megtervezhetem és felépíthetem azt a bizonyos konyhát, A KONYHÁT csupa nagybetűvel, ahol otthonosan mozgok, ahol a kezem alá kerül minden egy szempillantás alatt. A birodalmam. Ami fogadja majd, aki betér hozzánk, így kitüntetett szerepet kap. Az "utolsó" csupán annyit jelent, hogy nem kívánok további más konyhát nyitni ezután, ez lesz az utolsó.

Volt időm megtervezni, mit ne mondjak, közel öt éve újítjuk fel a házat, haladunk egyről a kettőre. A régi házrészt először eltüntettük - ledózeroltuk és elvitték a konténerben - aztán felépítettük. A konyhafalon már több mint két éve ott várakozik az a fali fülke, amiről már az első pillanatban tudtam, hogy csak arra vár, hogy a kincseim egy részét ott tartsam, a kezem közelében tudjam majd. Egy napon talán egy kisebb kandalló áll majd az egyik sarokban.
A közös konyha és nappali gondolata olyannyira természetes volt, hogy szinte magától alakult egy légtérré a sok kisebb helyiség az évek során. Összesen négy, azaz 4 helyiség. Mégsem nagy az újonnan kialakított helyiség, mert optikailag és térben is elkülönül egymástól a két rész. Mégis mi kapcsolja össze a kettőt, mi áll a határon? Hát a gyönyörű, kerek cseresznyefa asztal. Mint ahogy a nagyszüleim szerény, szegényes kis konyhájában, itt is középen áll az Asztal. Mindennek a közepe. Ott zajlott az élet, a munka, a pihenés. Bár nálam nem fog tűz sercegni a sparheldben, alatta nem ül majd számtalan macska, az érzést átmentem, hiszen bennem van. Ami miatt azért érzek egy kis melankóliával vegyes nosztalgiát, de gyorsan kijavítom magam és csak hálás vagyok, hogy mindannak is a részese lehettem.

Halvány, talán mohazöld falak, fehér plafon, kertre néző, fehér keretes ablak és nagyon hasonló, részben üveges ajtó, sakktáblamintás, csokibarna és krémszínű gránit kövek. A falicsempe, amiben egy, a tradicionális csempék szín- és mintavilágát idéző dekor található. A konyha és a nappali színeit süríti magába. 70 forint/darab. Naaa, ki tud még ilyen alkalmi vételt? Eddig készen vagyunk. Ezután illesztem be - gondolatban már természetesen százszor láttam - a krémszínű konyhabútort L alakban, ami egy kicsit talán ódivatúnak számít majd, mert nekem idegen ez a kocka minimál dizájn. Maradok a cottage style-nál. Körülbelül. Mert nem egy blikfangos konyha lesz ez, amit kiállításnak is berendezhetnék, hanem egy otthonos, meghitt, időtálló, ám kissé régies hangulatú, a részleteiben mégis modern, élettel teli teli konyha. Természetesen a napos oldalon, hol máshol?
És mindezt, az inspirációt, az érzést, a falakat, a színeket köszönhetem Erikának, a nagyszüleimnek, az anyukámnak, az apukámnak. És a Karesznak, aki bármikor - tényleg bármikor - segít. Az Erzsinek, az én drága Erzsimnek. És a Főkosztosnak, persze. Az enyéimnek. Mind ott vannak és lesznek.