Paradicsomos, zöldséges pulykamell - az Osso Buco után szabadon

Az történt, hogy megvettem a Stahl magazin őszi számát, ami nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult sok szimpatikus recepttel, sok jó pont tőlem oda. Aztán mikor már a téli számot forgattam az újságosnál,  döbbentem rá, hogy egy fia receptet sem készítettem el belőle. Ezért pár nap alatt újra átolvastam a reggeli tea mellett. Na nem mintha szükségem lenne étvágygerjesztőre, ötletekre vadásztam.
Így olvastam el ismét egy kiemelt cikket, amiben Stahl Judit szépen, részletesen elmeséli - pont úgy, ahogy én szeretem-, mi fán terem az Osso Buco készítése. Nem a fehér, az eredeti, hanem a paradicsomos. Igazán nem egy bonyodalmas étel, ahogy végiggondoltam, de persze egy ilyen híres ételnél meg kell adni a készítés módját, tisztelegve a hagyományok előtt. 
Lehet, hogy az igazi gourmet-ék most megvesszőznének, mert én bizony átértelmeztem és kissé leegyszerűsítettem ezt a szent rituálét pulykamellfilére. Mert annyira magával ragadott az érzékletes recept, hogy este ránéztem az odakészített húsra és a tervezett pulyka egytálétel helyett ezt készítettem el. És ismételni fogom, az biztos. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
kb. 40 dkg pulykamell (vagy csirkemell)
4-5 ek extra szűz olivaolaj
frissen őrölt fehér bors
2 közepes sárgarépa (jaj, milyen nagyokat lehet kapni mostanában - soha nem választok olyat)
kb. fele annyi zeller
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv felkockázott hámozott paradicsom
2-3 dl (hús)leves vagy alaplé
1 csokor petrezselyem
bazsalikom
só

1) A húst szobahőmérsékletűre engedtem, megmostam, megszárítottam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam.
2) A sárgarépát, a zellert nagylyukú reszelőn lereszeltem, a kétféle hagymát apróra vágtam.
3) A szép nagy kerámiaserpenyőmben a hússzeletek mindkét oldalát 2-3 percig sütöttem 2 turnusban, közben fehér borsot őröltem rájuk. Egy tányérra félreraktam és kissé megsóztam őket.
4) Egy kevés olívaolajat öntöttem még a serpenyőbe és fűszereztem, megsóztam, megpirítottam a zöldségféléket. Miután megfonnyadt a kupac, hozzáadtam a paradicsomot és tovább pirítottam az egészet pár percig.
5) Miután jól átforgattam az elsőre elég tetemesnek tűnő zöldséghalmot, visszatettem a hússzeleteket a serpenyőbe és igyekeztem a zöldség alá beszuszakolni őket.
6) Felöntöttem az egészet 3 dl alaplével, amit nagy hirtelen két Alnatura leveskockából gyártottam. Ha ez nem lett volna kéznél, sem jövök zavarba, mert egy kis kurkumával és Vegabond szárított zöldségekkel izesítettem volna.
7) Fedő alá zártam az egészet és néha egy kicsit átforgattam, utánafűszereztem. Talán 15 percig pároltam így; addig, amíg elkezdtem érezni, hogy a paradicsom elkezd kissé karamellizálódni.
8) A petrezselymem jelenleg a nagy hó alatt telel, de te szórd meg a végén egy nagy csokor felaprított zölddel. 

Szóval az Osso Buco ihlette vacsora végül citrom és a babérlevél nélkül készült, viszont bazsalikommal, ami csak úgy jött, mert kellett még bele egy csipet íz. A zöldség nem lett sok, pont jó arányban egészítette ki a natúr hússzeleteket.
Héjában főtt krumplival tálaltam, nem rizottóval. Nagyon ízlett. Jó étel jó alapanyagokból, sovány hússal, sok zöldséggel, kevés kalóriával, és ráadásul könnyen kivitelezhető (csak nagy legyen a serpenyőd). Szívesen ajánlom így januártájt is.
Csak egy csendes ígértet teszek arra, hogy elkészítem az eredeti (paradicsomos) receptet. Azt hiszem, elkezdhetek keresni egy hentest hozzá.