Sárgabarackos-túrós clafoutis

Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.