Íme, az első igazi krémes házisütim.
Nem a legmutatósabb, a fehér piskóréteg szinte el is tűnt,
inkább márványos lett, viszont nagyon finom, puha lett.
A cukrászsüteményről és a házisüteményekről mindannyiunknak van egy képe és vannak elvárásaink. Bár nekem úgy tűnik, hogy manapság mindkét kategória néminemű változáson megy keresztül az ízléstrendeknek megfelelően és persze van sok átfedés. Talán nem nehéz eldönteni az olyannyira vegyes kép ellenére sem, hogy az én kedvenc süteményeim minek számítanak.
Míg a cukrászsüteményeknek megvan az egészen pontos leírásuk, hogy mindig, minden körülmények között ugyanúgy sikerüljenek, a házisütemények nagyobb változatosságot mutathatnak. A receptek újra és újra gazdát cserélnek egy-egy lakodalom, karácsony, céges buli vagy helyi bucsu után. Ha a gondos cukrászat érdekel, olvasd a már említett szakkönyvet a Keményffi Gábor - Tóth Illés szerzőpárostól. Ha a házisütik érdekelnek inkább, nem kell messze menned, egy kőhajításon vagy kattintáson belül mindenkinek van egy tuti receptje.
Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy nagy érdeklődéssel megyek be egy-egy cukrászdába, hogy kipróbáljak valami finomat itt is, ott is, bár ez ennek ellenére elég ritka esemény. És nagyon hamar el tudom veszteni a bizalmamat, például ha az úgynevezett Tiramisu kehely egy kávépuding-szerűséggel leöntött valami OMG... (hála Istennek másvalaki kanalazgatta nem túl meggyőző ábrázattal, de azután nem kértem még a fagylaltból sem). Eddig kevés helyen ettem igazán ízletes és jó állagú, jó alapanyagokból gondosan elkészített sütit.
Bevallom, én inkább a házi sütire szavazok, amibe igenis belesüti a lelkét az ember, ám nem mindig tartom kellően finomnak a rendre felbukkanó, (sokszor kissé jellegtelen) keksztekercseket, kakaós keverteket, Mirindás szeleteket vagy hasonlóan margarinízű krémes sütiket. Ilyenkor kicsit elgondolkodok, hogy ha már nekilátnak odahaza sütit sütni, azaz torkoskodni, akkor miért nem választanak valami olyat, ami igazán kellemes és ízletes. De hát választhatunk, hál' Istennek, ahogy szoktam mondani. Jaaaaj, nem akarok senkit megbántani, higgyétek el, csak válogatós vagyok, el is mondom, hogy miért:
Van több szépséges süteményes receptes könyvem, amiket csak néhanapján lapozok fel, mert igyekszem az egészségesebb sütemény ideálját követni olyan hozzávalókkal, mint zab, a gyümölcsök, szőlőcukor vagy az olajos magvak, ahogy ez eddig talán kiderült már a reményeim szerint. És persze vannak azok a sütemények, amiket vajjal, fehér cukorral és fehér liszttel kell elkészíteni, mese nincs, pont úgy jók. Na, ebben az esetben nem mindegy, mivel torkoskodunk. Szerintem. Ha már borzasztóan egészségtelen, akkor legyen valami igazán finom.
Persze nem ez az első házi sütemény, amit imádok és ami megérdemel egy történetet. És hogy miért jegyzem le? Mert én tutira elmentem volna a recept mellett első olvasásra vagy lelkes ajánló nélkül és igazán szeretem az ilyen meglepetéseket.
Ennek a sütiek itt csodás az íze és az állaga a különböző összetevők arányát tekintve. Egy falat sütemény pont annyi puha tésztát és meggyet és krémet és puha(!) csokoládétetőt rejt, amennyit kell.
Mert van nekünk egy Andink meg egy Mónink, akik már másodjára kényeztettek minket el ezzel a sütivel rövid időn belül. És az Andi meg a Móni cukrász, bizony, akik a cukrászatban is többször elkápráztattak már, ugyanakkor a saját sütőből előkerülő házi sütik is csodásak és valóban házi sütik - nem ugyanazt csinálják a cukrászatban és odahaza robotpilóta üzemmódban. Be kell, hogy valljam, az én bizalmamat teljes mértékben megnyerték. Innentől kíváncsian és nagy boldogságban harapok bele bármilyen sütijükbe.
A másik okom, hogy hiába igyekeztem, a Duna Quellét nem hogy ilyen vagy hasonló címmel, de semmilyen formában nem találom a neten annak ellenére, hogy valószínűleg sok konyhában készül rendszeresen és ezért szeretném megosztani. Hogy miért így hívják, rejtély.
Hozzávalók:
8 tojás
20 dkg cukor
0,5 dl víz
20 dkg liszt
1 (foszfátmentes) sütőpor
2 dkg sötétvörös kakaópor
A rakomány:
50 dkg magozott meggy(befőtt)
A krém:
0,5 dl tej
8 dkg cukor
1 Bournon vaníliás cukor
5 dkg vaníliás pudingpor
15 dkg vaj
A tetejére:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
Hááát, ez nem az a "gyorsanösszekeverekmindentegytálban" recept, de talán nem is olyan bonyodalmas. Lássuk:
1) Keverd habosra a tojást a cukorral és a vízzel a tésztához. Keverd csomómentesre a liszttel és a sütőporral. Felezd el a masszát és az egyikhez keverd hozzá a kakaót.
2) Teríts a tepsibe bőven sütőpapírt és terítsd el rajta a szépen lecsepegtetett meggyet.
3) Most jön a kétszínű massza: először a csokis, majd a fehér masszát oszlasd el a meggyen, majd süsd meg 180 fokon.
4) A krémhez először főzz pudingot a tejből, a kétféle cukorból és a porból. Közben a vajat keverd habosra, majd óvatosan vegyítsd a két krémet.
5) Ezt a krémet kend a közben megsült süti csokis-meggyes oldalára és tedd hideg helyre vagy a hűtőbe.
6) Főzd össze lassú tűzön az étcsokit és a tejszínt. Talán vízgőz felett a legjobb. Kend el szépen a süti tetején, már ha tudod olyan szépen, mint az Andi meg a Móni. Aztán ha olyan szépen, gondosan kockákra tudod vágni, mint a lányok, akkor ismét csak gratulálok.
Fotóm az persze nincsen, mert csak egy népesebb kompániának kezdenék el sütni ilyen sok finom sütit. De pont úgy mutat, ahogy elképzelitek: alul sárga, majd barna tészta a meggyel pettyezve, majd a tetején épp egy vékonyka réteg vaníliás krém és a csokoládétető. Talán még egy megjegyzés az arányokat illetően: ez a mennyiség szerintem egy normál úgynevezett "gáztepsiben" készül.
Csuda finom, sok sikert hozzá. Valószínűleg hamarosan bűnös viszonyra fogok vele lépni, jön a farsang, itt a bál, aztán majd mehetek futni, de azt is hasonlóképp jókedvűen, jólesően.
Még két nagyon finom, ráadásul krémes, házi sütit ígérek a báli szezonra, kedves olvasó, igen, elcsábítható vagyok, de először meg kell engem győzni. Ígérek egy igazi kedvencet, a kókuszos-kávékrémes sütit, aminek a receptje mellett szintén simán elmentem volna, illetve egy csuda finom gesztenyés-krémes sütit. Ezek bizony már meggyőztek engem.
Utóirat január 19-én:
Tegnap este, nem, inkább éjjel nagy meglepetés ért, fel is nevettem, amikor a szokásos 5 perces, alvás előtti olvasáshoz elővettem az egyik legújabb kincsem, a Nők Lapja konyha 100 legjobb süteménye című szépséges könyvet, amit karácsonyra hozott nekem egy angyal, talán jó voltam :) és ami már magában is egy élmény. Itt találtok hozzá egy ajánlót és három receptet is. Szép sorban terveztem átlapozni és tegnap épp odaértem a "Mi is tudunk olyat, mint a nagyi!" fejezethez, aminek a címénél önkéntelenül is átfutott az agyamon jó pár példa. Volt nekem is (egyre inkább tudom:
Utóirat április 8-án:
Nos, elkészült, amire január óta készültem, tadaaam! Finom, nagyon finoom és bár nem olyan szép, mint a tapasztalt, krémes sütit gyakran sütő háziasszonyoké, ismételni fogom, mert azonnal kedvenccé lett (Hall of Fame). A tanulságok a következő alkalomra:
A közel két kiló süti valóban alkalmakra való. Ez alkalommal, húsvétkor is a legnagyobb része ajándék lesz.
A fehér piskóta szinte eltűnt a csokis alatt, inkább márványos lett, az is csak itt-ott, mint az a fotón is látszik. Így legközelebb külön fogom elkészíteni a tésztát 4-4 tojásból és a barna piskótánál a lisztből fogom elvenni a kakaópor mennyiségét, hogy hasonló állagú legyen mindkettő. A főkosztos több vaníliás krémért lobbizik, esetleg megpróbálom, ha igazán szépen kér. A tejszínes csokoládékrém tető nagyon bejön (átmentem más sütikhez is), de ehhez a mennyiséghez elég sok. Azt még mindig nem tudom, hogyan lehet igazán szépen elkenni a forró csokikrémet a már kihűlt pudingos, vajas krémen. De nem is nagyon zavar, ha esetleg egy-egy helyen összekeverednek. Nekem egy élmény volt. Kellemes sütögetést mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése