Almás, fügés gyümölcskenyér

Van egy állaga, ugye?

A dm honlapján bolyongva feldedeztem, hogy pár, Alnatura terméket felvonultató receptet is összedobtak nekünk. Ez egy kis ízelítőt ad mindabból a választékból, amit kínálnak.
Íme, az úgynevezett Almás sütemény, amit kiválasztottam erre a hévégére. Jól esett volna már a gyümölcskenyér, egy egészségesebb nasi sok gyümölccsel, dióval, fűszerekkel. A kép is nagyon csinos. Szeretem az ilyen jellegű süteményeket. És mostanában minél több fügét kérek, ha lehet. Visszagondolva talán épp ez volt a hívószó.
Másrészt kíváncsivá tett az összetevők aránya és a végeredmény állaga, míg az ízvilágát nem volt nehéz elképzelni. A Belga almás süti receptje hasonló oknál fogva kezdett érdekelni anno. Vajon milyen lehet zsiradék és tojás nélkül 25dkg teljes kiőrlésű liszt? Ráadásul ilyen sok rakománnyal. A cukorral levet engedett alma és az a kevéske almalé hivatott összetartani mindent? Tyűűű, gondoltam, majd belegyömködöm kézzel a sütőtálba a masszát, aztán csak összesül valahogy. Mégsem így történt egészen, hadd meséljem el, miért.

Hozzávalók az eredeti recept szerint:
45 dkg alma
5 dkg Alnatura nádcukor
1 evőkanál Alnatura fahéj
2 evőkanál Alnatura kakaópor
1 csomag Alnatura sütőpor
25 dkg Alnatura teljes kiőrlésű liszt
5 dkg Alnatura aszalt füge
5 dkg Alnatura durvára vágott mandula
5 dkg Alnatura mazsola
3 evőkanál Alnatura almalé

Az ügymenetet elolvashatod a honlapon.

Hát, én bizony nem készültem előre. A mai jóízzel elköltött spenótebéd után álltam neki. És ott, az anyukám konyhájában elviccelődve az időt készítgettem elő nagy békésen a sütemény összetevőit. Néha feleszméltem a beszélgetésből, újra és újra megnéztem a leírtakat. Az alma közben ott várt egy külön tálban és én egyre kevésbé bíztam abban, hogy képes lesz nekünk elég levet engedni.
Miközben a többi összeaprított rakományt forgattam a kakaóporral, a fűszerekkel és a sütőporral, eltűnődtem. Aztán amikor ráburítottam azt az adag lisztet, már nem bizakodtam tovább, hanem cselekedtem. "Ebbőlnemállösszesütemény" jelszóval a szintén hozzáadott cukros alma után öntöttem legalább 2-3 evőkanálnyi olívaolajat. Majd megismételtem. Aztán fogtam egy tojást és habosra vertem egy nagy löttyintés sötét nádcukorrummal és minden fenntartás nélkül ráöntöttem az egésznek a tetéjére. Még így sem volt könnyű rávenni azt a kupacot, hogy szépen összeálljon, de akkor már nem volt más választása: gyömködnöm kellett a sütőpapírral kibélelt agyagtálba, de sikerült, jelentem.
Mindeközben Anyukám néha rámfeledkezett és derűsen érdeklődött (nagy dolog a bizalom), hogy mi lesz ebből az egészből. Mert várta a sütit, miután tegnap beígértem azt. Ezek után én is nagyon vártam. Kb. 40 perc alatt sült át. Amikor már ropogós kérget kapott és érezhetően nem tudtam benyomni a tetejét, kivettem.

Tehát végül ebből állt a süteményem:
40 (ezt benéztem) dkg apróra vágott alma
5 dkg nádcukor
1 kávéskanál fahéj az Anyukám kedvéért
1 kávéskanál összetört szegfűszeg kiegészítésképp
2 csapott evőkanál sötétvörös kakaópor
1/2 csomag Alnatura sütőpor, ennyi volt csak
25 dkg zabpehelyliszt
5 dkg aszalt füge
5 dkg durvára vágott dió
5 dkg mazsola
kb. 5 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 közepes tojás felverve
1 nagy löttyintés sötét nádcukor rum


A végeredmény: tömör, gazdag, de nem száraz, kakaós gyümölcskenyér, aminek az állaga mégsem hasonlít semmi eddig ismerthez. Ezért egy kevés épp elég belőle, nem lehet és nem is kell falni, mint kacsa a nokedlit.
Ismét bebizonyosodott, hogy a zabpehelyliszt más állagot kölcsönöz egy kevert süteménynek. Már írtam róla röviden - ha még nem ismered, itt az ideje. Kekszeknél már feltétlenül bizonyított.

A következő adaghoz ezt szeretném megjegyezni:
Ez a cukormennyiség elég. Nekem több fűszer kell ekkora mennyiséghez.
Az almát le fogom RESZELNI. Így elég lesz a művelet előtt mondjuk egy órával előkészítenem azt. Kipróbálnám savanykásabb almával.
Azt hiszem, az aszalt gyümölcsöket érdemes idő előtt beáztatni. Mondjuk a rumba :)
Bátrabbaknak: a kakaópor helyett egy 100 grammos, jó minőségű étcsokitáblát is felolvaszthatunk hozzá.

Nekem elsősorban téli sütemény a jellegéből fakadóan. Variáljátok tovább a kedvetek vagy a kamrátok szerint. Remek reggeli válhat belőle, igaz? Rostdús, energiadús, sok-sok egészséges hozzávalóval, nem is sorolom. Igen, lelkesen kampányolok a Jó reggelt kekszek ellen!!

Rizottó helyett csirkemáj rizibizivel

Csak a fotó kedvéért a teljes összemaszatolás előtt.
Azt a nagyon kevéske petrezselyemzöldet,
amit úgy kell keresgélnetek az ételben,
még megkímélte a fagy a kertemben.
Na, de majd tavasszal kerül a tányérra sokkal több is...

Gondoltam, elkélne már ide valami más is, mert a végén még azt hihetnétek, hogy nálunk sütiből van a kerítés. Ezzel a recepttel nem fogok sok újat mondani, úgy hiszem, de talán kedvet csinálok vele, ha jól jönne egy ötlet. Gyors is, pénztárcakímélő is. Nagyon szeretem a csirkemájat, a rizst, a borsót, hát még így együtt. Ahogy elnéztem, eddig egyik hozzávalóból sem osztottam meg túl sok ételt, nahát... Most jól jön ez az étel, egy csapásra három kedvenc.

Nem épp rizottót főztem, nem álltam ott és kevergettem alaplével és borral az Arborio rizst, nem adtam hozzá egy nagy adag vajat és reszelt parmezánt (húúú, a mindenit, de jól hangzik). Mondjuk úgy, hogy a csirkemájat összekevertem rizibizivel. Teljesen hétköznapi vacsora, a szokásos rizses hús unokatesója.
Nem, nem a gasztronómia csúcsa ez, tudom, de ma a saját kedvemre főztem. Na persze, nincs itthon a Főkosztos, akit nagyon könnyen el lehet ijeszteni bármivel, amibe véletlenül rizs kerül.

Hozzávalók:
40-50 dkg csirkemáj (vegetáriánus verzióban idényzöldségekkel helyettesíthető)
1 nagy fej vöröshagyma
2 kanál olaj
frissen őrölt fehér bors
majoranna
só
1 kis csésze rizs
2 csésze víz vagy leves alaplé
(esetleg egy Alnatura leveskocka)
legalább 2 csésze zöldborsó és más zöldségek
1 csokor zöldpetrezselyem
(esetleg sajt)

1) Érdemes a rizzsel kezdeni: kimérem, megmosom, hagyom állni a szűrőben, hogy kellően lecsöpögjön. Közben a vizet felteszem forrni.
2) Kevés olajat hevítek és megkergetem benne a rizst pár perc alatt egy kis apróra kockázott vöröshagymával. Felöntöm a forró vízzel, megsózom. A borsót is már az elején a fedő alá zárom a rizzsel. Egy kicsit tovább hagyom a lábast kis lángon, majd lezárom.
3) A csirkemájat megtisztítom, felkockázom. A felaprított vöröshagymát kevés olajon megpirítom, majd a májjal együtt folytatom.
4) Fehér borsot tekerek rá, elég sok majorannát morzsolok hozzá, majd pár perc után a sót is hozzáadom. Kb. 10 perc alatt kész.
5) Miután teljesen megpuhult a rizs, hozzákeverem a májat. És bár nem marad szép fehér a rizs, mert a máj szaftja szépen mindent bevon, kissé maszatosnak ható, nagyon finom egytálételt kapsz fél óra alatt.
6) A végén egy csokor finomra vágott petrezselyemmel egészítsd ki az ízeket.

A pirított csirkemáj és a majoranna a legnagyobb barátok, ha engem kérdezel. A finom, édeskés, párolt borsó nagyon jól áll hozzájuk, a rizs pedig finom keretet ad az egésznek. A szín- és ízélményt gondold tovább más felkockázott zöldségekkel, mint a sárgarépa vagy a gomba. Most kifejezetten egy kevésbé markáns ízű gombára gondolok, nem a szárított vargányára, aztán meg ki tudja. Lehet, hogy csak nem próbáltam eddig.

Bármikor elkészíthető, de persze a kertből szedett, friss zöldborsó és petrezselyem ízével nem vetekszik semmi. Az igazán zsenge tavaszi borsót csak 10 percre tedd a rizs mellé, hogy minél több ásványi anyag és vitamin maradjon meg neked.
Ha úgy diktálja a kedved, keverj hozzá egy kicsi vajat és formázz egy csészével félgömböket. Nekem nem hiányzik, de kevés reszelt sajttal és persze petrezselyemlevéllel díszítheted a végén.
Olívaolajjal pirítva, sajt és vaj nélkül még talán egészségesnek is mondthatnánk, igaz? Vagy készítsd el a saját vegetáriánus verziódat idénynövényekkel. A rizs felöntéséhez pedig esetleg használhatsz egy Alnatura leveskockát vagy egy evőkanál Vegabond zöldségmixet.

Ezek után teszek egy csendes ígéretet: hogy elkészítem az első Risotto ai porcini-met és majd be is számolok róla. Fel is túrom a kamra illetékes polcát, keresek egy üveg finom fehérbort és emlékeztetőnek odarakom a több üveg bespájzolt vargánya mellé.
Tudom, megeshet, hogy rezignáltan veszitek tudomásul a csirkemájas rizibizimet. Cserébe egy kérdés: vajon mit jelent a rizi-bizi, honnan ered ez az étel, ha nem a menzás konyhásnénik leleménye a maradék rizs másnapi felhasználására?

Gesztenyés-babapiskótás sütemény

A meggyes, vaníliakrémes piskótánál ígértem egy finom krémes, gesztenyés házi süteményt, itt is van. Már megint csak elméletben sütök és így is élvezem - ez vicces ...
A fogyókúrázók most jobban teszik, ha elfordulnak, kifejezetten bűnös élvezetről van szó.
Rákerestem a neten és látom, mennyire népszerű a recept. Nem csodálom, ezt a sütit csak szeretni lehet. Én Anettnek köszönöm, hogy megismertetett és elkényeztetett ezzel a finomsággal: a sok vaníliás krém, a gesztenye, a keksz, a rum, a piskóta csodás találkozása egy kicsi csokoládéval. Remekül illik ez az állag ezekhez az ízekhez.
Érdekes, régebben leginkább a csokis, sőt minél csokisabb, sötétebb, mélyebb színű sütik hoztak lázba. Ez a mély vonzódás persze nem múlt el, csak kiegészült, ma imádom a könnyedebb ízvilágú, vaníliás, tejszínes ízeket is. Néha egy ici-pici keserű csokival, persze, de csupán ellenpontként. Jin és jang.

Már egy éve is van, hogy megkóstolhattam ezt a sütit és bár sokszor eszembe jutott azóta az élmény, mégsem készítettem el eddig, mert túlságosan is kalóriadús ahhoz képest, hogy nagyon könnyen el tud fogyni. De most ünnep közeleg, édesanyám szülinapja, amire valami nagyon finomat szeretnék készíteni. Mivel imádja a tejszínes és a gesztenyés sütiket, ebből fogok tortát készíteni neki és természetesen az ünneplő, lelkes közönségnek. Jó esélyem van rá, hogy odalesz tőle ...
Először is leírom úgy, ahogy kaptam. Nem egy zsúrtorta mennyiség, inkább egy focicsapatnak való.

Hozzávalók:

A gesztenyés alaphoz:
2 csomag gesztenyemassza
25 dkg darált keksz
rumaroma
15 dkg porcukor
egy kevéske tej (nem kell 1 dl sem: fokozatosan kell hozzáadni, nehogy túl puha legyen a massza).

A vaníliás krémhez:
9 dl tej
3 csomag vaníliás pudingpor
20 dkg porcukor
25 dkg margarin.

A krém közepébe:
kb. 20 dkg babapiskóta
kevés rum
kevés tej

A tetejére:
2,5-3 dl Hulala
egy kevés reszelt csokoládé

Az eredeti ügymenet:
1) A gesztenyés alapot jól összegyúrjuk és egy 25x30 cm-es tepsi aljára nyomkodjuk.
2) A pudingporokat felfőzzük a tejjel, hozzáadjuk a porcukrot. Hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a margarint.
3) A krém felét a gesztenyés masszára simítjuk. Rumos tejbe forgatott babapiskótával rétegezzük (vigyázzunk, nehogy túlszívja magát!).
4) A krém másik felét is rásimítjuk.
5) Végül a tetejére a kemény habbá vert Hulalát tesszük és ízlés szerint csokoládét reszelünk rá.

Egy kicsit megváltoztatom majd, mert egy 24 cm-es tortaformában szeretném előadni ugyanezt, hisz ünneplésre készülünk. Így az arányokat megtartva mindennek a 2/3-át veszem, azt hiszem.
Egyedül a margarint fogom lecserélni Mascarponére, amihez egy kicsi zselatint kell kevernem, hogy szépen tartsa a formáját a pudinggal. Másrészt egy picit kiegészítem, mert egy zacskó Bourbon vaníliát is teszek majd a krémhez. Nagyon szeretem az ízét meg a pöttyöket is.
A 25 dkg mascarpone és zselatin arányait majd kiokumulálom. Na jó, bevallom, tegnap éjjel, amikor lesett a tantusz, mi szerint ez lesz az idei szülinapi torta, gyorsan meg is kellett keresnem a választ, amíg a leragadni készülő szemeimen még kiláttam. Azt hiszem, egy csapott evőkanál, kb. 0,5 dkg zselatin dukál kb. 0,5 dl vízben feloldva. Így egy kicsit csízkéjkes lesz az egész. A kekszet gesztenyével összegyurmázni remek ötlet, igaz?
Persze a kerekek már elindultak és elkezdtem tovább variálni a többi hozzávalót is. Például a piskótaúsztatáshoz el tudok képzelni egy kis kávét a rumos tejben és akár egy egész kicsi kávézaccot a vaníliás krémbe, hogy szépen megpöttyözze azt. (Ezt a jó kis ötletet pedig a szintén beígért kávés-kókuszos sütiből kölcsönzöm.)
Feltétlenül beszámolok róla, már csak 4 hetet kell várni. Szerintetek addig bekukkant a műhelytitkokba az Anyukám...?

Pál Feri az élet élvezetéről és a kiflicsücsökről

Ha társaságban elbeszélgetünk, azt szoktam mondani, hogy alapvetően szeretem az élvezetes dolgokat és hogy egy szolid, mértékletes hedonizmus és ehhez tartozó folyamatos kíváncsiság jellemzi a mindennapjaimat. No, ne gondoljátok, hogy mindig csak eszem-iszom, ez számomra egész mást jelent.
Élvezem a sokszínűséget, az érzések harmóniáját, a megtapasztalt látványokat, hangokat, érzéseket és persze ki nem hagynám az íz- és illatélmények. Minden érzéket vonjunk be a teljesség kedvéért.
Kíváncsi és lelkes vagyok az újdonságok iránt, legyen szó egy újonnan felfedezett festő képeiről vagy egy fűszerkeverékről, le tud nyűgözni egy érdekes, rajzfilmbe illő arc vagy egy, még soha nem látott "típusú" keverék kutya.
Hálás vagyok a megszokott, jól bevált, ismételhető élményekért. Igen, a reggeli kifliért, azért feltétlenül. Egy pici vajjal. Vagy egy versért, aminek már várom a jól ismert, következő sorát. Igen, gyűjtöm az élményeket és mindkét fajtára szükségem van. De nem folytatom a sort, könnyen átcsúsznék színpadiasba, igaz? :)
Meghallgattam Pál Ferit arról, hogy szerinte mit is jelent az élet élvezete. Pici dolgokat is. Nem az életen múlik, mondja. Nagyon egyszerű és pontos szavak.

Duna Quelle, azaz Duna-hullám házisütemény

Íme, az első igazi krémes házisütim. 

Nem a legmutatósabb, a fehér piskóréteg szinte el is tűnt, 

inkább márványos lett, viszont nagyon finom, puha lett.

A cukrászsüteményről és a házisüteményekről mindannyiunknak van egy képe és vannak elvárásaink. Bár nekem úgy tűnik, hogy manapság mindkét kategória néminemű változáson megy keresztül az ízléstrendeknek megfelelően és persze van sok átfedés. Talán nem nehéz eldönteni az olyannyira vegyes kép ellenére sem, hogy az én kedvenc süteményeim minek számítanak.
Míg a cukrászsüteményeknek megvan az egészen pontos leírásuk, hogy mindig, minden körülmények között ugyanúgy sikerüljenek, a házisütemények nagyobb változatosságot mutathatnak. A receptek újra és újra gazdát cserélnek egy-egy lakodalom, karácsony, céges buli vagy helyi bucsu után. Ha a gondos cukrászat érdekel, olvasd a már említett szakkönyvet a Keményffi Gábor - Tóth Illés szerzőpárostól. Ha a házisütik érdekelnek inkább, nem kell messze menned, egy kőhajításon vagy kattintáson belül mindenkinek van egy tuti receptje.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy nagy érdeklődéssel megyek be egy-egy cukrászdába, hogy kipróbáljak valami finomat itt is, ott is, bár ez ennek ellenére elég ritka esemény. És nagyon hamar el tudom veszteni a bizalmamat, például ha az úgynevezett Tiramisu kehely egy kávépuding-szerűséggel leöntött valami OMG... (hála Istennek másvalaki kanalazgatta nem túl meggyőző ábrázattal, de azután nem kértem még a fagylaltból sem). Eddig kevés helyen ettem igazán ízletes és jó állagú, jó alapanyagokból gondosan elkészített sütit.
Bevallom, én inkább a házi sütire szavazok, amibe igenis belesüti a lelkét az ember, ám nem mindig tartom kellően finomnak a rendre felbukkanó, (sokszor kissé jellegtelen) keksztekercseket, kakaós keverteket, Mirindás szeleteket vagy hasonlóan margarinízű krémes sütiket. Ilyenkor kicsit elgondolkodok, hogy ha már nekilátnak odahaza sütit sütni, azaz torkoskodni, akkor miért nem választanak valami olyat, ami igazán kellemes és ízletes. De hát választhatunk, hál' Istennek, ahogy szoktam mondani. Jaaaaj, nem akarok senkit megbántani, higgyétek el, csak válogatós vagyok, el is mondom, hogy miért:

Van több szépséges süteményes receptes könyvem, amiket csak néhanapján lapozok fel, mert igyekszem az egészségesebb sütemény ideálját követni olyan hozzávalókkal, mint zab, a gyümölcsök, szőlőcukor vagy az olajos magvak, ahogy ez eddig talán kiderült már a reményeim szerint. És persze vannak azok a sütemények, amiket vajjal, fehér cukorral és fehér liszttel kell elkészíteni, mese nincs, pont úgy jók. Na, ebben az esetben nem mindegy, mivel torkoskodunk. Szerintem. Ha már borzasztóan egészségtelen, akkor legyen valami igazán finom.

Persze nem ez az első házi sütemény, amit imádok és ami megérdemel egy történetet. És hogy miért jegyzem le? Mert én tutira elmentem volna a recept mellett első olvasásra vagy lelkes ajánló nélkül és igazán szeretem az ilyen meglepetéseket.
Ennek a sütiek itt csodás az íze és az állaga a különböző összetevők arányát tekintve. Egy falat sütemény pont annyi puha tésztát és meggyet és krémet és puha(!) csokoládétetőt rejt, amennyit kell.
Mert van nekünk egy Andink meg egy Mónink, akik már másodjára kényeztettek minket el ezzel a sütivel rövid időn belül. És az Andi meg a Móni cukrász, bizony, akik a cukrászatban is többször elkápráztattak már, ugyanakkor a saját sütőből előkerülő házi sütik is csodásak és valóban házi sütik - nem ugyanazt csinálják a cukrászatban és odahaza robotpilóta üzemmódban. Be kell, hogy valljam, az én bizalmamat teljes mértékben megnyerték. Innentől kíváncsian és nagy boldogságban harapok bele bármilyen sütijükbe.

A másik okom, hogy hiába igyekeztem, a Duna Quellét nem hogy ilyen vagy hasonló címmel, de semmilyen formában nem találom a neten annak ellenére, hogy valószínűleg sok konyhában készül rendszeresen és ezért szeretném megosztani. Hogy miért így hívják, rejtély.

Hozzávalók:
8 tojás
20 dkg cukor
0,5 dl víz
20 dkg liszt
1 (foszfátmentes) sütőpor
2 dkg sötétvörös kakaópor

A rakomány:
50 dkg magozott meggy(befőtt)

A krém:
0,5 dl tej
8 dkg cukor
1 Bournon vaníliás cukor
5 dkg vaníliás pudingpor
15 dkg vaj

A tetejére:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín

Hááát, ez nem az a "gyorsanösszekeverekmindentegytálban" recept, de talán nem is olyan bonyodalmas. Lássuk:
1) Keverd habosra a tojást a cukorral és a vízzel a tésztához. Keverd csomómentesre a liszttel és a sütőporral. Felezd el a masszát és az egyikhez keverd hozzá a kakaót.
2) Teríts a tepsibe bőven sütőpapírt és terítsd el rajta a szépen lecsepegtetett meggyet.
3) Most jön a kétszínű massza: először a csokis, majd a fehér masszát oszlasd el a meggyen, majd süsd meg 180 fokon.
4) A krémhez először főzz pudingot a tejből, a kétféle cukorból és a porból. Közben a vajat keverd habosra, majd óvatosan vegyítsd a két krémet.
5) Ezt a krémet kend a közben megsült süti csokis-meggyes oldalára és tedd hideg helyre vagy a hűtőbe.
6) Főzd össze lassú tűzön az étcsokit és a tejszínt. Talán vízgőz felett a legjobb. Kend el szépen a süti tetején, már ha tudod olyan szépen, mint az Andi meg a Móni. Aztán ha olyan szépen, gondosan kockákra tudod vágni, mint a lányok, akkor ismét csak gratulálok.

Fotóm az persze nincsen, mert csak egy népesebb kompániának kezdenék el sütni ilyen sok finom sütit. De pont úgy mutat, ahogy elképzelitek: alul sárga, majd barna tészta a meggyel pettyezve, majd a tetején épp egy vékonyka réteg vaníliás krém és a csokoládétető. Talán még egy megjegyzés az arányokat illetően: ez a mennyiség szerintem egy normál úgynevezett "gáztepsiben" készül.

Csuda finom, sok sikert hozzá. Valószínűleg hamarosan bűnös viszonyra fogok vele lépni, jön a farsang, itt a bál, aztán majd mehetek futni, de azt is hasonlóképp jókedvűen, jólesően.
Még két nagyon finom, ráadásul krémes, házi sütit ígérek a báli szezonra, kedves olvasó, igen, elcsábítható vagyok, de először meg kell engem győzni. Ígérek egy igazi kedvencet, a kókuszos-kávékrémes sütit, aminek a receptje mellett szintén simán elmentem volna, illetve egy csuda finom gesztenyés-krémes sütit. Ezek bizony már meggyőztek engem.

Utóirat január 19-én:
Tegnap este, nem, inkább éjjel nagy meglepetés ért, fel is nevettem, amikor a szokásos 5 perces, alvás előtti olvasáshoz elővettem az egyik legújabb kincsem, a Nők Lapja konyha 100 legjobb süteménye című szépséges könyvet, amit karácsonyra hozott nekem egy angyal, talán jó voltam :) és ami már magában is egy élmény. Itt találtok hozzá egy ajánlót és három receptet is. Szép sorban terveztem átlapozni és tegnap épp odaértem a "Mi is tudunk olyat, mint a nagyi!" fejezethez, aminek a címénél önkéntelenül is átfutott az agyamon jó pár példa. Volt nekem is (egyre inkább tudom: kis híján felhőtlen) gyerekkorom az én drága nagymamáimmal. Tetszett ez a cím, ez a gondolatindító. Nem is ért sok meglepetés egyet kivéve. Mindjárt a második oldalon az úgynevezett Duna-hullám sütemény vigyorgott rám! Na, mondom, ezt biztosan más vidéken sütötték a nagymamák. Mert a mézes krémes, a zserbó, a húzott, tökös-mákos rétes és a méteres kalács társaságába csak nagyon jól bevált és közkedvelt sütik kerülhetnek. És tessék. Miután rákerestem ezen a néven, természetesen sok találatot kaptam, szóval igaz a történet. Miért nem ajánlotta ezt fel nekem előbb a fájerfox? A "Duna Quelle sütemény"-nyel egyszerűen nem tudott mit kezdeni, na, de csak mostanáig. Bár még mindig rejtély, miért pont így hívják, de többet nem feszegetem ezt a kérdést.

Utóirat április 8-án:
Nos, elkészült, amire január óta készültem, tadaaam! Finom, nagyon finoom és bár nem olyan szép, mint a tapasztalt, krémes sütit gyakran sütő háziasszonyoké, ismételni fogom, mert azonnal kedvenccé lett (Hall of Fame). A tanulságok a következő alkalomra:
A közel két kiló süti valóban alkalmakra való. Ez alkalommal, húsvétkor is a legnagyobb része ajándék lesz.
A fehér piskóta szinte eltűnt a csokis alatt, inkább márványos lett, az is csak itt-ott, mint az a fotón is látszik. Így legközelebb külön fogom elkészíteni a tésztát 4-4 tojásból és a barna piskótánál a lisztből fogom elvenni a kakaópor mennyiségét, hogy hasonló állagú legyen mindkettő. A főkosztos több vaníliás krémért lobbizik, esetleg megpróbálom, ha igazán szépen kér. A tejszínes csokoládékrém tető nagyon bejön (átmentem más sütikhez is), de ehhez a mennyiséghez elég sok. Azt még mindig nem tudom, hogyan lehet igazán szépen elkenni a forró csokikrémet a már kihűlt pudingos, vajas krémen. De nem is nagyon zavar, ha esetleg egy-egy helyen összekeverednek. Nekem egy élmény volt. Kellemes sütögetést mindenkinek. 

Virsliteszt

Wurstwissen für Jedermann,

azaz tanulj a Virsliakadémiától!

Újfent más tesztelt, nem én. És ismétlem csak magam, ha azt írom, hogy igencsak megválogatom a virslit. Ha már egyszer az asztalra teszem néhanapján. A kevés junkfood egyike, amit megveszek. Ha már egyszer nem tudom elkészíteni.

Ma már közhely úgy nyilatkozni: "bárcsak ne tudnám, miből készül a virsli meg a parizer ..." Hááát, igen. Én amondó vagyok, érdemes egy picit utánaolvasni. És ha kérditek, hogy miért: hát mert választhatunk.
Elképesztő mennyiségű és rendű és rangú virslit készítenek. Mert volt először a Frankfurter Würstchen, aztán a Wiener Würstchen, ahogy az kiderül máshonnan is. Olvashatunk még részletesebben a Halberstadter Würstchen-ről az EU egyéb jogi aktusában - már aki akar. De ha már a Tokajit levédetjük, ez is teljesen rendben van, hogyne. Mindenki védi a maga virslijét.

Ezt a tesztet ezúttal nem kisebb szervezet, mint maga a kormány rendelte el, aki tán így kíván vigyázni a népére és az ő egész-ségére. Vagy legalább elgondolkodtatni azt. Több posztot találsz erről a tesztről, de hadd legyek én is hírvivő, kedves olvasó.
Az ellenőrzött termékek közül 40-féle virsli kedveltségi vizsgálatát végezte el a hatóság, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal. Ugyanakkor érzékszervi vizsgálatot. Eltűnődtem, milyen is a kedveltségi, illetve érzékszervi vizsgálat, ahol a virsli a főszereplő.
Azon is eltűnődtem, hogy "ellenőrzött termékeket" kóstolgattak ott, míg előre megalkották saját maguknak a 0 pontos, azaz elfogadhatatlan kategóriát. Akkor netán saját magukat ellenőrizték? Oder? Mert akkor nagyon sürgősen alternatív ellenőrzésre lenne szüksége a népeknek? Bár csak 2, azaz kettő került a szégyenletes kategóriába, én azért azt mondom, az utólagos ellenőrzés nem árt. Azaz olvasd el, mit teszel a kosaradba. No, lássuk:

"A virsli előállítását a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza; ha a terméket ezzel a megnevezéssel hozzák forgalomba, minőségének meg kell felelnie az előírásban rögzített elvárásoknak.
A virsli legfeljebb 30 mm átmérőjű, természetes, vagy műbélbe töltött húspépet tartalmazó, hőkezelt készítmény."

Íme, az eredményhirdetés. Gondolatébresztőnek bőven beillik - főként miután hüledezve fedeztem fel a Baromfirudak (vagy -rudacskák) feliratot egy megtévesztően virslinek látszó csomagon még szilveszter előtt. Az volt a legnagyobb kupac a hűtőpultban, ami, sajnos gyanítom, mára eléggé megfogyatkozott ... (Úgy sejtem, a beszerző kollégák ezt nem merték elvinni a Hivatalba, bár az ország minden zugába eljut a PM-nek köszönhetően. Így a kóstoló kollégák talán nem is tudják, mi minden felett hunynak még szemet.)

Megnyugtatólag közlöm, hogy nagyon jó virslivel tömöm a nép rám eső részét az én konyhámban: a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakértőinek hatósági érzékszervei is hasonlóképp érzékelnek.
Főleg amikor azzal a remek, magos-mustáros krumplisalátával tálalom, amit ők biztosan nem kaptak mellé. Attól még az ő érzékszerveik is elérzékenyültek volna.