"egyszerü bejgli"

És végre a kép is megszületett 2012 karácsonyán: 

íme, a mákos beiglim több más finomság társaságában.

Vagy beigli. Ma már a magyar konyhaművészet remekeként emlegetjük, miközben érdemes megismerni a történetét. Olvashatsz a sziléziai eredetéről pl. itt.

Nem terveztem, hogy lejegyzem a beiglimet, mert rengeteg remek recept olvasható akár a neten is és főleg mert már elmúlt karácsony és rég elfogyott. De pár napja jött egy találat a blogra a következő keresési szavakra: "régi újságból egyszerü bejgli" és ez lázba hozott. (Bár a kedves netező a mézesbáb receptemre talált rá és nem tudhatom, hogy visszatér-e még.) Az ragadott meg, hogy egyszerű beiglireceptet keres és én például pont ezért szeretem az enyémet.
Sokan kényes, bonyodalmas sütnivalónak találják, mégis úgy gondolom, ha van egy bevált recepted a megfelelő arányokkal, akkor már csak a hozzávalók minőségén és a fortélyok betartásán múlik a siker.
Ez itt nem egy régi újságból való, hanem pár éve egy garmada recept átolvasása után döntöttem mellette. Vagy azt hiszem, több receptből állítottam össze, ami nekem tetszett, nem is tudom pontosan...

Hozzávalók 4 rúdhoz:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 dkg élesztő 1 dl tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatva
1 egész tojás - a szokásos 1 tojássárga helyett remekül bevált

1) Először elmorzsolom a lisztet a félpuha vajjal, ez maximum 5 perc.
2) Ebbe gyúrom a többi hozzávalót és pár percen belül rugalmas tésztát kapok.
3) Hidegre teszem legalább egy fél órára, majd négy felé osztva átgyúrom a tésztát, darabonként tenyérnyi téglalappá formálom és kinyújtom talán kb. 3-4 mm vastagságú téglalappá. A tepsi hosszához igazodok.

A töltelékhez ezt keverem össze:
50 dkg darált mák
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

A tetejére:
tojássárga egy kevés tejjel a kenéshez

1) A darált mákot és cukrot egy nagy tálban összekeverem a forró vízzel. Utánaborítok minden más hozzávalót. Igen, a kevéske megmaradt rumot is. A rum, a vanília, a citrom, a fahéj és a gyümölcsízek nagyon fűszeres, ízletes elegyet alkotnak a mákkal (is).
2) Még a tálban 4 felé osztom a masszát és megkenem a tésztalapokat a szélén, körben kb. 1 centis üres sávot hagyva.
3) Feltekerem a tésztát, a 2 rövid végét egy kissé összenyomkodom és a tekercset a hajtás végével lefelé ültetem a sütőpapírral bélelt tepsibe. 4 tekercs egy tepsiben össze fog nőni, ha csak nem szuper széles a sütőd és a tepsid. Süsd őket össze vagy süss kétszer kettő rudat, ahogy tetszik.
4) Körben megkenem a rudakat a tojássárgájával, végig megszurkálom őket, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. Ugyanis az könnyen elrepesztené.
5) Fél óra pihenő következik melegen.
6) Újabb mázolás majd újabb fél óra pihenés hidegen.
7) Mehet a forró sütőbe kb 35-40 percre.

A nagyok szerint szép márványos pont ettől a rituálétól lesz: a melegen majd a hidegen való pihentetéstől, a két mázolástól és attól, hogy az első máz megszárad, mielőtt a második réteget felkened. Nálunk bevált.

Ha engem kérdeztek, a beigli legnagyobb hibája, ha száraz. Az 50 dkg liszt, 50 dkg mák remek arány alkot, nagyon javaslom. A szeletek még nem fognak "szétesni a jóságtól", ahogy régen mondták, de gazdagon mákosak lesznek.
A lekvár pedig szaftossá teszi, szerintem e nélkül nem is érdemes hozzálátni. Mindenképp savanykás lekvárt használj, házi lekvárt, ami tele van gyümölcsdarabokkal.
És kezeletlen citromot - ne egyél gombaölő szereket, ha nem muszáj...
Lisztek közül nekem bevált a hazai Pannon liszt és a búzacsírás VitaMill. Van, aki a Tüskeszentpéteri malomra esküszik, de olyat nem igazán kapok. A komáromi lisztet kerülöm.
Ne használjatok margarint, inkább zsírt. Ez olyan nagymamássá teszi, legalábbis nekem. És a zsírtól lesz a legporhanyósabb, sajnálom, gyerekek. Ez van.

A másik gyakori probléma a kirepedés, de engem ez kevésbé zavar. Nekem bizony 2 rúd oldala kirepedt idén, míg tavaly például nem. Ezt annak tudom be, hogy több mint másfél óráig kelesztettem, tehát túlkelt a tészta. Ha a két tepsi mellett döntesz, figyeld a 2x30 perc pihentetést mindkét adagnál.
Aztán csak villával szurkáltam meg a rudakat, és még ha oly gondos is voltam, csak a felső réteget szúrtam át. Javallat: a rúd teljes keresztmetszetét szúrd keresztül. 2 napra rá Eszter barátnőm ajándékozott nekem egy kis segédeszközt, úgy hívják "Sütemény vizsgálótu" (sic). Már alig várom, hogy jól átszúrhassam vele a következő karácsonyi beiglit. Nem, nem... Nem is kell addig várnom, mert májusban beiglit ígértem Erzsinek :)


Ezt olvastam most így utólag "A" cukrászkönyben - hááát, látom, van mit tanulnom....: ha téged is érdekel a mesterség, itt találsz olvasnivalót bőven. Én is nemrég halásztam a címet.

Hibalehetőségek: Mitől repedhet ki a beigli?

1. A tészta és a töltelék puha, lágy
2. Kelleténél több a cukor a töltelékben
3. A tészta elkelt
4. Hideg a sütőtér

Miért nem erezett a kenési felület?

1. A tésztát gyorsan kelesztettük
2. Az első kenés még nem száradt meg és már rákentük a másodikat
3. Zsiradékszegény a tésztánk.

Bocs' a másik tábortól, diósat nem készítek, de valószínűleg pont ezt a töltelékreceptet használnám megtartva az arányokat.

Talán sikerül meggyőznöm a kedves, "egyszerü bejglire" vadászó netezőt és titeket, hogy érdemes nekilátni, még ha hosszadalmasnak is tűnik. A kulcsszavak: arányok, időzítés, minőség.
Készítsd együtt párhuzamosan egy másik étellel, vagy karácsony előtt egy csendes estén vegyél elő egy jó könyvet és zenét. Várakozás közben kedvedre olvasgathatsz, zenét hallgathatsz az illatos konyhában. Csak készítsd oda a vekkered.

Utóirat: 2012 decemberében kicsit tovább gondolkodtam a beiglisütésről itt. És sütöttem diósat is, bizony! Isteni lett.

Mézesbáb

Nagyon szép, a szeretteitekkel együtt töltött

karácsonyt szeretnék kívánni,
illatosat, ízeset, fényeset.

Kisült már a kalácsom

Bár gondolom, hogy már megsütöttétek a mézesetek, azért csak lejegyzem az én receptem is: egy igen régi újságból származik, azokból az időkből, amikor elkezdett nyiladozni az érdeklődésem a sütés iránt. Úgy nevezték, karácsonyi mézesbáb. Ez nagyon tetszett, mert olyan mesés. Azóta is, már legalább 18 éve megsütöm minden karácsonykor. Finom állagú. Szezám-, len-, tök- és napraforgómaggal díszítem, ez saját ötlet. A mézeskalácsíráshoz még van mit gyakorolnom...

Hozzávalók:
30 átszitált finomliszt
10 átszitált porcukor
1-1 kávéskanál szódabikarbóna, őrölt fahéj, szegfűszeg és szegfűbors
10 dkg langyos méz
1 tojás
1 ek puha vaj
1 tojássárgája a kenéshez
magok a díszítéshez

1) A liszt felét, a porcukrot, a fűszereket és a szódabikarbónát keverd jól össze. A szegfűszeget és szegfűborsot kávédarálóval őröld meg, amit utána pár napig szellőztetni kell. Ez gyerekjáték, de ha nincs rá mód, mozsárban vagy fadeszkán egy nagyobb kés nyelével össze lehet nyomni, törni őket. De a kész mézeskalácsfűszer is szóba jöhet, ha tetszik. (Nekem nem jön be.)
2) Ebbe jön a méz, a tojci és a puha vaj. Dolgozd bele, majd a többi lisztet adagonként gyúrd a ragacsos masszába. A liszt minőségétől függhet az állag, ezért ha nem elég szilárd, egy kicsivel több is mehet bele.
3) 6-12 óra pihenés következik, ezt ajánlja a recept. Az én tésztám most 24 órát állt.
4) Kis adagokban érdemes kinyújtani lisztezett deszkán olyan vastagra, amilyennek szeretnéd, majd kiszúrni különböző formákkal.
5) Tojássárgájával egyenként megkenegetem, magokkal díszítem vagy csak megszórom és megy a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Vigyázat, kissé megnő.
5) Az a tapasztalatom, ha épphogy csak megsütöm kb. 10-12 perc alatt és hagyom egy picit hűlni a sütőlapon, nekem valahogy puhábbra sikerül. Persze ez is megkeményedhet, de dobozban finom lesz.

Aranyszín cérnára kötöm és felteszem a karácsonyfára. Az illat hetekig belengi az egész szobát.
Ha mégsem készültél el vele, még beleférhet az időbe, kellemes sütögetést.

Citromfüves, bazsalikomos, olivás csirke

Tegnap nagyon kevés időt szántam a főzésre, igazából nem is akartam, annyi a dolog körülöttem. De ahogy szenvtelen arckifejezéssel néztek rám a konyhás nénik a suliban a menzán várva a választásom, csak kínosan forgattam a kezemben az előkészített dobozkámat. Egyszerűen nem volt szívem semmit hazahozni a választékból. Talán későn érkeztem. Pedig biztattak, hogy hamarosan kisülnek a dínók.... jajjj. A Mamát pedig nem tudtam bevetni. Gondoltam, rendben, maximum 10 percet töltök a bevásárlással és 20 percet az előkészítéssel.
Ezért elővettem egy nem is olyan régi ötletet. Saját fejlesztés, csak úgy összegondoltam az ízeket egy vasárnapon, kb. egy évvel ezelőtt. Ha már egyszer lejegyzem, nevezhetjük receptnek is. Bár még neve sincs, ezért a címben inkább felsoroltam a főbb hozzávalókat. Olyan divatosan hangzik, ugye? Pedig kivételesen egyszerű.
A posztolásra sem kívántam időt szánni, de ma délután hirtelen rám szakadt kb. 2 óra plusz, így nem tudok ellenállni annak, hogy lejegyezzem. Gondoltam, annyi időt csak tudok rá szánni, mint tegnap a csirkére.

Melissa, azaz citromfű. Még a neve is gyönyörű.
Fagyos tél lévén nincs mit fotóznom, ezért a kép innen származik.
Na, de majd tavasszal.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved és jelentkezők száma szerint
egy kevés olaj
esetleg vaj
só
frissen őrölt fehér bors
citromfű
bazsalikom
olívabogyó

1) A csirkét megtisztítottam a felesleges cafatoktól és zsírtól, többször átszúrtam a csontok mellett a húst.
2) Megszórtam az összes fűszerrel, megpirítottam a combokat, az olívabogyót felaprítottam egy kicsit, a húsra, illetve köré szórtam.
3) Fedő alatt egy kis vízzel puhára pároltam, majd anélkül egy kicsit ropogósra sütöttem.
Gazdagíthatod az ízét, ha egy kis vajat is dobsz alá. A fokhagymának nehezen állok ellen, de ennél a receptnél eszembe sem jut.

A hozzá készített saláta hozzávalói:
kínai kel
kedved szerint paradicsom
olívabogyó
ha nem mész táncolni, egy kevés finom hagyma
1-2 ek olívaolaj
1 ek fehérborecet
1 teáskanálnyi pesto
só
frissen őrölt fehérbors

1) Az olajat, borecetet, pestót, sót és borsot gyors mozdulatokkal, villával összekevertem egy mély tálban.
2) A fiatal kínai kelt vékony csíkokra vágtam, egyenesen a tálba halmoztam és jól összekevertem a vinaigrettel. Egy kicsit meg is törtem a villával - bár kézzel a legjobb -, hogy a zöldség rostjai egy kicsit beigyák az ízeket.
3) Most egy kicsit félretettem a paradicsom moratóriumot - nem szeretek nem idényzöldségeket használni - és paradicsomszeleteket vágtam hozzá. Olívabogyó már nem jutott bele és egy kis hagyma hiányzott belőle. Ti ki ne hagyjátok.

Üdítő, könnyű, gyors vacsora kerekedett belőle 1-1 szelet friss kenyérrel. Ráadásul kifejezetten jól esett az átmelegedett, illatos konyhában eszegetni. A citromfű, a bazsalikom és az olívabogyó ízei szép kereken kiegészítik egymást. Legközelebb talán hallal fogom kipróbálni ezt a kombinációt. Egy pohárka friss fehérbor jól illik hozzá alkalomadtán.
Azt hiszem, könnyű dolgom van, hogy híveket szerezzek ennek a csirkének. Esetleg várom a javaslatokat, minek is nevezzük el.

Rozmaringos kacsacomb

Igencsak le vagyok maradva a főztjeim feljegyzésével, de legalább listába szedem őket időnként a biztonság kedvvért, hátha egyszer időt szánok rájuk. Ezt a listát böngészve egy igazán jól sikerült ételt idézek most fel.
Kb. 5-6 éve minden november derekán sütök libát vagy kacsát, de csak egyszer egy évben. Akkor is csak a combját. Úgy, ahogy bejglit, szalagos fánkot, mézeskalácsot, madártejet is csak egyszer készítek minden évben a maguk idejében.

(Bocs az életlen fotóért. Ez alkalommal csak két képet lőttem és ez sikerült jobban. Most egy évig kell várni a következő fotózási alkalomra...)
Ennyi idő alatt összeolvastam már a kacsa- és libasütésről szóló irodalomnak legalább a felét, különböző ízesítésekkel és sütési módokkal kísérleteztem. A kedvencem a tavalyi volt: vaj, olaj, só, fehér bors, rozmaring, fokhagyma, hagyma, egy kis szegfűszeg és vörösbor. Jó sokáig sütöttem lassú tűzön, fedő alatt, hogy szaftos, puha húst kapjak. Az ízvilág lenyűgözött, ajánlom is jó szívvel, ám az állagával nem voltam maradéktalanul elégedett. Puhának puha volt, de valahogy nem az igazi.

Heston Blumenthal, a molekuláris gasztronómia nagykövete a híres Bresse csirkét nem kevesebb mint 4 órára fogta a sütőben 60 fokon!!! És állítása szerint ez az igaz, utolérhetetlen egészben sült csirke. És a kacsát, pulykát vajon milyen hosszan sütné? Mindenesetre nagyon érdekes.
Vettem már sütőzacskót, de még érintetlen a csomag. És még mielőtt felmerülne bennetek: igen, van pataki tálam és igen, kipróbáltam úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de nekem ott és akkor nem sikerült. És azóta a tál fent porosodik a felső polc sarkán - néha felnézek szegényre és azt gondolom: ennyi ember nem tévedhet, kell, hogy jól működjön. Akkor is ki fogom kísérletezni, hogyan tudok a pataki tállal varázsolni. Ha valaki bevállal engem, továbbképzésre szívesen megyek.
Ugyanis hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy a hagyományos, sok-sok generáció alatt bevált konyhai módszerek jók kell, hogy legyenek. Mint pl. az agyagtál, a tajine, a wok, az öntöttvas serpenyő, az átforrósított kemence vagy nagyanyáim sparheltje. Természetesen mindegyikre vágyom és remélhetőleg szépen, egyenként mindegyik befut majd. Talán a sparheltnek nem lesz helye, bár azóta sem ettem olyan krumplit... Na, de mielőtt nagyon messze kanyarodnék, vissza a kacsához.

Szóval elértünk az évkörben a novemberhez és közelgett a szokásos kacsasütésem. Csak úgy ontották magukból a szakácsok az ígéretes kacsa- és libasültek receptjeit, de idén nem jöttem lendületbe, nem keresgéltem új, biztosabb módszert. Míg nem egyszerűen rákattintottam erre a receptre az egyik kedvenc blogomon: Kacsa a fémbörtönben. Szó se róla, a címe hatott rám, kíváncsivá tett a fura képzettársítás. A megoldás magától értetődő: a kukta van a dologban, hát persze! Tűnődtem, vajon olvastam-e már a kacsa és liba abálásáról/kuktázásáról azelőtt, de csak halovány emlékeim voltak. Miért is nem próbáltam ki eddig...? Lehet, hogy minden második háziasszonynak magától értetődő, hogy először abál vagy kuktáz, utána süt? Nem kellett egészen egy perc ahhoz, hogy eldöntsem, ezt kell kipróbálnom idén - a 4 órás, 60 fokos sütés eléggé idegen gondolat elsőre...

Nagyon igyekeztem, hogy a leírtak szerint járjak el, mert túl kíváncsi voltam. Semmi plusz fűszer, se bor, se más. Zamatos, szaftos gyönyörűség került elő a végén a sütőből, pont úgy, ahogy elképzeltem, de addig még nem kóstoltam. Hálás és elégedett vagyok: pontosan ezt kerestem és ezzel be is vonult az idővel hagyományossá váló módszereim közé. Persze azonnal elindult a fantáziám, hogy milyen más fűszerezéssel kombináljam az abálást. Azt hiszem, az előbb leírtakat fogom jövőre kipróbálni, ezután bátrabban kísérletezek. Hát, van mit tanulnom a konyhában...
Külön tetszett, hogy a zsiradékot is megspórolhatjuk így. A combok bőréből feltétlenül távolítsd el a felesleges zsíros cafatokat, épp csak annyi bőrt hagyj rajta, amennyi a sütéshez és a jó érzéshez kell majd: ropogós falatba haraphatsz. Az is tartalmaz pont elegendő zsírt. Én legalább egy nagy maréknyi bőrt és zsírt szedtem le 4 combról.

Hajában főtt, vajjal, sóval és petrezselyemmel átforgatott krumplival, barna nádcukorral, balzsamecettel párolt vörös káposztával tálaltam, mint mindig. Igaz, csak egyszer egy évben, de pont ezért esik annyira nagyon jól.

Pár napja megláttam Nigellát a Paprika TV-n, ahogy a szokásos módján varázsol. Sok-sok gazdag, kicsit sem visszafogott étel. Hedonisztikus képzeteket keltett az is, ahogy nem átallt egy egész konyhakész pulykát egy hatalmas fazék vízbe meríteni. A víz tele volt zöldségekkel és levelekkel. Ennyi. Csak egy snitt volt az egész, egy előzetes, de azonnal lázba jöttem. Tehát így fogok egész pulykát sütni?! Ugyanis az alapötlet rendszeresen megtalál, de elhessegetem, nem merek nekilátni. No, de a zamatos kacsa után egyszerre összeállt a kép.

Mivel jön a karácsony, nagyon szívesen ajánlom az abálás/kuktázás-sütést bárkinek, nagyon jó tapasztalatai lesznek: gyors, egyszerű és biztos recept, mellette más ételnek vagy akár sütidíszítésnek is nyugodtan nekiláthatsz. Szeretek jó érzéssel készülődni. Ne rohanjatok ti sem, elő a kuktával.

Csokoládés püspökkenyér

Az Advent második vasárnapján egy családivá lett receptet vettem elő. Édesanyám évente legalább egyszer megsüti, de idén megelőztem őt és megkértem, készítsük el együtt - igaz a tepsi került elő, nem az őzgerinc.
Egy Nők Lapjából találomra vágtam ki réges-rég ezt a gyümölcskenyér-féle receptet és nagyon bevált. Így ez a papírdarab más, hasonló sorsú, megviselt, pecsétes, ám annál inkább megbecsült fecnikkel együtt egy régi, már-már szétesőfélben levő szakácskönyv lapjai között lapul. Persze átmásoltam már a süteményes könyvecskémbe, ahová csak a legjobbak kerülhetnek be (Hall of Fame :). A sok erénye közül az egyiket előre bocsátom: nem teszünk bele külön zsiradékot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg cukor
2 dl tejföl
2 tojás
10 dkg mazsola
5 dkg reszelt csokoládé
5 dkg dió vagy mogyoró
1 ek reszelt narancshéj
1 ek reszelt citromhéj
1 tk sütőpor
csipet só
vaj + porcukor a sütőforma előkészítéséhez

1) A mazsolát tisztítsd meg. A reszelt csokoládét, a ledarált vagy összedarabolt diót/mogyorót és a citrushéjakat keverd össze egy evőkanál liszttel. Így könnyebben kevered majd bele a végén a masszába.
2) Keverd habosra a tojásokat a sóval, a sütőporral, a cukorral és a tejföllel.
3) Keverd szép simára a liszttel.
4) Forgasd bele a mazsolát és az előkészített csokoládés keveréket.
5) Két őzgerincformát kenj ki vékonyan vajjal és szórd be porcukorral. Ettől finom, ropogós kérget kap a süti.
6) Süsd 5 percig erős lángon, majd további kb. 40 percig.

Az 5 dkg mogyorót + 5 dkg csokoládét lecserélheted egy tábla mogyorós csokira. A Tibi csokik között van egész mogyorós étcsoki például. Az 50%-os kakaótartalom nem is rossz.
Kísérletezhetsz még egy hozzávalóval: a kedvedhez, diétádhoz, hűtődhöz mérten próbáld ki a joghurtot, a kefírt, a 10 vagy a 20%-os tejfölt. A zsiradék mennyiségét szabályozhatod így, hiszen vajat nem teszünk a sütibe. Emellett a csokinak, a diónak/mogyorónak és a tojásnak van még zsírtartalma, a citrushéjak pedig kissé olajosak. A ropogósra sült, vajas-cukros kéreg isteni, de sütőpapírral vagy szilikonformával megspórolhatod ezt.
Nyugodtan használj kristálycukrot. Édesanyám vaníliával egészítette ki, ami szerintem jól illik hozzá.
Használj foszfátmentes borkő sütőport, pl. Alnaturát.

Az eredeti recepttől csak pár dologban tértünk el. Méghozzá azért, mert a levesfőzés közben térültem, fordultam, olykor belekotnyeleskedtem Édesanyám műveleteibe, beledobáltam az edénybe ezt, azt :). Szóval csak kevés dolgot módosítottunk nekem köszönhetően, mégis mintha egy teljesen új süti került volna elő a sütőből. Ez is finom lett, rendben van, de az szent, hogy ennél a receptnél ragaszkodni fogok a leírtakhoz ezek után. Na jó, a cukor felét ezután is sötétbarna nádcukorral fogom helyettesíteni.


Az első szembetűnő változtatás, hogy nem őzgerinc formában sütöttem ki. Ennek rendkívül prózai oka van: a nagy házfelújítás közepette fogalmam sincs, merre van a sütőformáim egy része. Egy sütőpapírral kibélelt, közepes tepsit használtam, no de ez még nem megy a rovására.
25 dkg helyett csak 10-10 deka fehér kristálycukrot és sötétbarna nádcukrot tettem bele.
Az 5 dkg feldarabolt dió mellé a múlt heti mandulás-narancsos keksz sütése után megmaradt 5 dkg darált mandulát is meggondolatlanul beleborítottam. Apró kockára vágott, kandírozott narancshéj helyettesítette a reszelt narancshéjat. Elképzelhető, hogy ezektől is más lett az állaga.
Azt hiszem, a hiba mégis a két nagy csipet szódabikarbónának tudható be, amit nagy hirtelen beletettem - valóban szellősebbé tette a tésztát, azonban a zsiradék hiánya miatt inkább szárazabb mint könnyebb lett tőle. Inkább egy kissé tömörebb, nedvesebb, rugalmasabb tésztát szerettem meg. További kísérletezés elvetve.

Mandulás-narancsos keksz

Kb. egy fél éve olvastam ezt a keksz receptet Dolce Vitánál és azóta várt szépen a sorban. Most, hogy eljött az Adventtel az első hó - nem is akármilyen, olyan igazi, mesebeli - ez volt az első gondolatom, amikor egy finom és illatos süteményt képzeltem az asztalra a tea mellé. Gyorsan és könnyen összeállítottam, a sütés is gyorsan ment, finom és illatos lett, pont ahogy elképzeltem. És a készen kapható kekszek persze labdába sem rúghatnak.


Itt az eredeti recept:

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
15 dkg őrölt mandula,
4 evőkanál cukor,
10 dkg vaj,
1 kis tojás,
fél tasak sütőpor,
pár csepp mandulaesszencia (vagy aroma),
10 dkg kandírozott narancshéj

1) Gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit (lágyabb lesz, mint a hagyományos vajas tészta, ha nagyon ragad, kis lisztet tegyünk még hozzá)
2) Gyúrjunk két hengert belőle, folpackozzuk le, tegyük a hűtőbe 1 órára
3) Melegítsük elő a sütőt 180 fokon
4) Karikázzuk fel a hengereket, fél cm szélesen (nem lesz szép sima a vágási felület, a végeredmény kicsit borzas lesz, hasonló mint pl. egy kókuszos habcsók), tegyünk sütőpapírt egy tepsibe, egymástól kellő távolságra helyezzük el a karikákat, kb. a duplájára terül szét. 10-12 percig süssük.

Egy pár dolgon változtattam: a sütőpor felét szódabikarbónával cseréltem ki, a 10 dkg liszt egy részét, egy evőkanálnyit, kukoricakeményítővel helyettesítettem az ígért porhanyós állag további reményében. A cukor fele sötétbarna nádcukor volt, mandulaesszenciám pedig nincs. Gondolkodtam egy löttyintés Amarettón, aztán végül kimaradt. Ártani nem árthat az ízének, legközelebb közelebb teszem azt az üveget, hogy biztosan belekerüljön az a löttyintés. Csak egy hengert készítettem, amiből másfél sütőlapnyi keksz került ki.


A keksz állagával több mint elégedett voltam, a liszt őrölt mandulával való helyettesítés csak üdvözölni tudom. Mégis tovább gondolnám az összetételt, talán nem megy nagyon a rovására: esetleg egészségesebb kekszet készíthetünk, ha a liszt felét teljes kiőrlésű tönkölyliszttel helyettesítjük. Legközelebb, teszem azt, karácsony táján, a kandírozott narancshéj felét étcsokoládé darabokra cserélem. Az őrölt mogyorót is ki fogom próbálni. A gesztenyeliszt hasonlóképp izgatja a fantáziámat egy jó ideje, most talán a karácsony ad alkalmat arra, hogy kipróbáljam. Igen, be is kerül a karácsonyi menübe.

Kultúrák közötti kommunikáció, azaz a dahl és a quiche találkozása

Indiai csicseriborsó dahl, azaz leves

 Gondoltam, a finom csirkeraguleves mellé készítek valami gyorsat. Mivel pár napja a vasalás közben végignéztem egy műsort a pitesütésről - bár a műsor leginkább amerikai ízű volt -, a quiche-t választottam. Azonban úgy esett, hogy a quiche tésztája készült csak el, a sütés elmaradt. A raguleves viszont közben elfogyott....

Rendben, gondoltam másnap, amikor a vacsorát tervezgettem, akkor most a quiche mellé találok ki valamit. Lilinél olvastam először a csicseriborsó levesről, amit akkor kisebb változtatásokkal ki is próbáltam. Most ismét elgondolkodtatott, mivel mindenem megvolt hozzá a kamrámban.

Szántam rá időt is, utánaolvastam a csicserileveseknek és egy csokor recept után két konyhára szűkítettem a kört: a marokkói és az indiai konyha tartja számon a saját variációit. Ha szeretnél még olvasgatni, itt van egy és még egy magyar nyelvű marokkói recept és egy a BBC Goodfood oldaláról. Az indiai levesről többek között ezt és ezt olvastam.
Vannak különbségek, de érdekes módon a fűszerek között sok a közös, sőt túl nagy az átfedés a sok ezer kilométeres távolság ellenére. Mintha ugyanazt a receptet olvastam volna újra és újra.
Tűnődtem, hogy egyáltalán meg fogom-e tudni mondani ezek után, hogy indiai vagy marokkói levest főztem-e. Az előbbit történetesen dahlnak hívják - más hüvelyessel készült indiai levesekkel együtt -, tehát ha így nevezem a levesem, akkor az indiai mellett döntöttem, igaz?

Majdnem mindent Lili jegyzetei szerint készítettem, a változtatásokat meg tudjuk be a kamrámnak. Csilipaprika helyett házi őrlésű csípős paprikám van idehaza, friss gyömbér helyett pedig port használtam most. A Sparban vásárolt csicseriborsó kb. 24 dekás, ami 3 szép tányér levest tett ki. Leveskockát nem használok, viszont nemrég beszereztem egy csomagot a DM Alnatura termékei közül, amit most kipróbálhattam. Ez később megér egy külön mesét. Na jó, a mandulát kihagytam, hozzáteszem, nem magam miatt.

Hozzávalók:
olívaolaj
1 fej vöröshagyma
3 fokhagyma
1 üveg csicseriborsó (Sparban bukkantam rá)
1 konzerv hámozott paradicsom
só
frissen őrölt fehér bors
1 tk garam masala
csili vagy csípős paprika
gyömbér
kurkuma
egy mokkáskanál koriander mag összetörve
1 Alnatura leveskocka
kb. 3 dl víz
petrezselyem zöldje

1) A felaprított hagymaféléket megpirítottam egy kevés olívaolajon, ehhez adtam a csicseriborsót és a nagyjából összevágott hámozott paradicsomot.
2) Megfűszereztem, a leveskockát is hozzámorzsoltam és közben azon tűnődtem, hogy ilyen karakteres fűszerszámok mellett a leveskocka hogyan is rúghat labdába...vagyis hiányozna-e belőle.
3) Röviddel ezután hozzáadtam a vizet is és fedő alatt még vagy 10-15 percig, kis lángon főztem.
4) Utánafűszereztem a kedvem szerint, egy nagy csokor felaprított petrezselyemzöldet szórtam bele és le is zártam a gázt. Szívem szerint koriandert használnék legközelebb.
5) A leves 10 perc alatt elfogyott, az elismerést bezsebeltem. Ja igen, a recept bekerül a fél órás levesek közé.

Sikerült olyan erősre fűszereznem, ahogy épp jól esik. (Az érzékenyebb lelkűek most forduljanak el egy kicsit: ahogy Mr Bean fogalmazott indiai vendéglőtulajt játszva, aki az illuminált angol vendégeket szolgálja ki: "...nooo, not f****** hot, Sir. Ahm... it is... how can I put it......it's a medium spiced dish." :D
Nagyon jól esett, hogy az ízek nagyon szép harmóniát alkottak amellett, hogy a fűszerek mindegyike nagyon karakteres, már a lista is hosszúnak hat és eleve van egy fűszerkeverék köztük. Pont olyan, mint amikor egy jelenet túlságosan színpadias vagy amikor a szivárvány nagyon sok színe van jelen egyszerre, mint egy bollywoodi filmben és mégis élvezed. Valamit tudnak ezek az indiaiak.

Már a levesek közötti hasonlóságok és különbségek játéka is elgondolkodtatott arról, hogy milyenek is vagyunk mi magunk: egyszer a meglepő közelség, máskor a megkülönböztető távolság, az egyediség a mérvadó.
Lehet, hogy a leves esetében a csicseriborsó az, ami pont azokat a fűszereket kívánja és két különálló kultúra ízlése csak véletlenül ennyire hasonló? Vagy az új források, vagyis a receptek mossák össze a kettőt? Netán csak egy kicsit kellene vájkálnunk a gasztrotörténelemben, hogy megtaláljuk a közös forrást?
S ha a levesek által épített, kultúrák közötti híd nem volt elég, ott van egy még furább kérdés: mit keres a dahl és a quiche egy asztalon? Nem csak a spontán - netán sutának vagy ízléstelennek ható - ételpárosítás miatt született meg a kapcsolat az indiai leves és a francia tésztaétel között; az ízek, a fűszerek is összekapcsolták őket - a két kultúra között ezt a hidat én eszkábáltam. Olyan magától értetődőnek tűnt. De erről a halas quiche-ről majd később szólok.

Zöldségkrémleves

Hát, ahogy elnézem, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy egy krémlevest úgy tudjak fotón visszaadni, hogy az gusztusosnak tessen. Ráadásul a petrezselyemzöld is kezdett elmerülni a sok exponálás közben, hiába a remek, sűrű állag...
Ez az egyik leggyorsabb leves, amit tudok készíteni, és bizony kipróbáltan mirelit zöldségekből készül. Ilyenkor szánom-bánom, hogy terhelem a környezetet azzal, hogy előre feldolgozott, jó ideig hűtött és utaztatott zöldséget használok... Ráadásul imádok a levesfőzéssel bíbelődni, szépen megtisztítani, felaprítani a zöldségeket, fűszereket, mert jól esik és a rá szánt idő mindenképp megtérül a tányérban és a gyomrokban. De bizony van úgy néhanapján, hogy rövid előkészítés és gyors hadművelet a leveshez vezető lehetséges út. Kb. 25-30 perc alatt kész, és ezzel más, általam készített leves nem tud versenyezni. Na jó, köménymaglevest nem szoktam csinálni. Illetve egyszer csináltam tavaly télen.
Természetesen "normális" zöldségekből ugyanígy elkészítheted ezt a krémlevest, és így a levesbevalókat és azok arányait is kedvedre variálhatod.


Hozzávalók:
1 kg fagyasztott franciasaláta alap
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 duci fokhagyma
zöldfűszerek: petrezselyem, zeller, majoránna,
só
frissen őrölt fehér bors
ha van paprika, paradicsom
tejszín vagy tejföl ízlés szerint

1) A fagyasztott zöldséget egy nagy lábosba borítom, felöntöm vízzel, de csak annyival, hogy épp ellepje és a tűzre teszem.
2) Azonnal jöhetnek a zöldségek és fűszerek, hogy az ízük belefőjön: egy egész csokor felaprított petrezselyem és zeller, míg a majoránna szárított.
3) Meghámozom a hagymákat, vékony szeletekre vágom őket és mehetnek is a zöldségek után. Csak hogy kellően plasztikus legyen: ennél a pontnál a jég már felolvadt és a belevalók ízei kezdenek elegyedni.
4) Innentől csak az a dolga a lének, hogy felforrjon és minden megpuhuljon. Eközben előkészítem a tejfölt vagy a tejszínt, a merülő mixerem, egy kisebb tálat és egy merőkanalat. Ha gondos vagy és biztosra akarsz menni, a tejfölt vagy tejszínt tedd egy tálba, hogy egy kis rámert forró lével először külön összekeverd megelőzendő, hogy összeugorjon.
Meg is tálalok és a félretett petrezselyem zöldjét felaprítom. Ezt nem érdemes túl korán megtenni, mert a fa deszka képes beszívni a kicsorduló, értékes nedveket.
5) Lehet, hogy várnom kell még egy kicsit, kóstolok, utánafűszerezek.
6) Ha elégedett vagyok az ízekkel és a zöldségek állagával, akkor a merőkanállal a zöldségek felét kimerem egy kis időre az előkészített tálba, de levet nem szedek hozzá. Most jön a mixer: a főtt zöldségeket összemixelem a lével, majd a tejföllel vagy tejszínnel. Én már simán bevállalom, hogy egyszerre a a lábasba borítom a tejfölt, inkább bízom abban, hogy kellően gyors tudok lenni. Ez majdnem mindig sikerül is. Nem bánom, ha egy ici-picit darabos marad a "krém", de ha a homogén állag jobban tetszik, hajrá, mixeld tovább. Ebbe visszateszem a kimert zöldségdarabokat és kész is vagyok.
7) Valami oknál fogva a krémlevesek találásánál mindig a mélyebb, tálszerű tányérjaimhoz nyúlok. A tetejére petrezselyem zöldje kerül és van, hogy fokhagymás/vajas/sajtos pirítóssal tálalom.

Ebből az adagból négy-öt szép tányér kerül ki, azaz nálunk kb. két étkezésre futja. Igen, egy kiló zöldség tetemes mennyiség 2 embernek, azonban egy krémleves kellő és illő állagáért, kedvéért képes lennék a dupláját is megfőzni. Ha úgy tetszik, egy teáskanálnyi lisztet vagy keményítőt keverj bele a tejfölbe szokás szerint, bár ilyen arányoknál szerintem nincs rá szükség. A lisztek közül a rizslisztet ajánlom.
Tejföllel jobban kedvelem valamiért. Már régen említettem, ezért most ismét leírom: nagyon javaslom a kapuvári Cserpes Sajtműhely bármilyen termékét.
A fűszerek közül a szerecsendiót szoktam még hozzá használni. A mai trendnek megfelelően díszítheted a tetejét csilipehellyel és olívaolajjal.

Hasonló módon szoktam készíteni a finom krumplikrémlevest kevés sárgarépával, zöldborsóval és egy kicsit több vöröshagymával - "normális" zöldségekből :)
Ha a fagyasztott, zacskós zöldségalap mellett döntesz, választhatsz különböző összetételű keverékekből karfiollal vagy brokkolival vagy ahogy tetszik. Vagy akár - most esik le - egy kukoricás, zöldbabos keverékből amolyan mexikói levest is készíthetsz. Azt hiszem, ez lesz a következő, ki is próbálom. Ebbe vagy erre mindenképp teszek majd egy kis csilit. Talán meg is pirítom egy picit.

Padlizsánkrém

Igyekszem az ősz minden zöldségét kihasználni, azt a rakomány padlizsánt is talán az utolsó szabadföldi zöldségek közül választottam múlt héten a piacon. Nem is volt kérdés, mihez kezdjek vele, ez a finom krém az egyik kedvenc vegetáriánus ételem. Többféleképpen készítik, íme, az én változatom. Majonézt használtam, ráadásul bolti majonézt, meg ne vessetek érte - Isten látja lelkem, nagyon jól esett. Persze koránt sem dominált benne, a sült padlizsán íze vitte a prímet. Házilag kevert majonézzel természetesen sokkal finomabb, de csak frissen fogyasztható. Bolti majonézzel kb. egy hétig eláll a hűtőben. Extra szűz olívaolajjal persze sokkal egészségesebb.


Ha egyszer rákap valaki az ízére, mindig szeretne a keze ügyében tudni egy kicsit, ezért tele is lehet pakolni a tepsit egy alkalommal, mert az összetört padlizsán remekül tűri a mélyhűtést. Minden más hozzávalót frissen adj hozzá.

Hozzávalók:
3-4 közepes padlizsán
1 kisebb vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt fehérbors
majonéz

1) A padlizsánokat villával megszurkálom (különben felrobban és én nem akarok sütőt takarítani) és lassú tűzön, sütőpapírral kibélelt tepsiben, sütőben megsütöm minden oldalát, tehát közben forgatni kell. Összefonnyad és nagyon megbarnul a bőre.
2) Félreteszem egy rövid időre és ha kihűlt, kettévágom őket és a pépesre, illatosra sült belsejüket csak kikaparom. Nem szoktam kiszedni a magokat, szerintem tiszta pazarlás. Késsel elkaparom, összeaprítom.
3) Hozzáadom a majonézt, a finomra reszelt hagymát, fokhagymát, sózom, frissen őrölt fehérborssal borsozom. Simára keverem. Ha van valamilyen hiper-szuper robotgéped, csak dobáld bele az összes hozzávalót, egy két gombnyomás elég és kész is a finomság. Én nagyon kedvelem a "krémben" a zöldségdarabokat, de ettem már homogén krémként is.
4) Pirítóssal, paradicsommal tálalom. Egy kis finom, édes hagymával is kínálhatjuk. Önmagában könnyű fogás mondjuk vacsorára, de előételként is kiváló.

Hagymalevesek

Szeretem az őszt minden klisészerű velejárójával együtt.

A leveleket, főként a ginkgolevelet külön szeretem benne. Ezt a gyönyörű képet a flickr-ről vadásztam. El is megyek a kórház melletti kicsike parkba, mert virít ott pár ginkgofa - talán ezt sokan nem is veszik észre, pedig ezerszer elmegyünk mellettük. Csodás teremtések. Szedek egy-két szép levelet, hogy hazamentsek egy kicsit az élményből, aztán pár héten át nézegetem őket, míg csak el nem kezdem várni a karácsonyt.

A hideg napok beálltával előkerülnek a kéz- és szívmelengető levesek receptjei is a fiókból, erre elemi igényünk van szerintem. Ilyen számomra a hagymaleves is. Remélem, nem kövezne meg senki azért, mert egy kalap alá veszek két fajtát.
A sokféle recept alapja és többsége nagyjából hasonló, mégis találtam egy okot arra, hogy lejegyezzem a magam receptjét. És ezt az okot úgy hívják, hogy zsálya. A Praktika magazin egyik első számából származik az ötlet.

A kicsi kertemben még nincs ilyen szépséges növény, a kép innen származik.

Ugyanis mindegy, hogy vöröshagyma- vagy fokhagymalevesről van szó, ami nálunk bevált, talán nem szokványos, de nagyon finom ízt ad: zsályával szoktam őket fűszerezni. A rendkívül aromás és kissé kesernyés íz csodásan kiegészíti a pirított hagymát. Ha nincsen friss növényem, a gyógynövényboltokban szerzem be a zsályát, nem pedig a boltok fűszerespolcain található kis zacskós változatot használom, mivel amúgy is rendszeresen teszem gyógytea keverékekbe.

Zsályás, tejszínes póréhagymaleves.
A látvány talán nem csábító, viszont nagyon finom a leves.

A hagymát ez elején meg szoktam pirítani: vagy olívaolajat és/vagy egy kevés vajat javaslok, margarint nem.
Míg zsálya mindig van benne, néha egy kicsit a másik hagymaféléből is teszek bele, mert feldobja, úgy ahogy egy kis fehérbor is.
Még egy szokatlannak tűnő íz: 1-2 szem szegfűszeg a zsályával nagyon kellemes a szerint a bizonyos Praktika magazin szerint. Ezeket a főzés végén, vagy legalább pár órán belül ajánlom kikapni a levesből.
Főzés után mindig belereszelek még egy kevés friss hagymát.

Tejszínnel szeretem a leginkább, mert finom krémessé varázsolja, de ha az egészséges étel javára billen el a mérleg aznap, akkor ezt kihagyom. Pontosan ezért fogom kipróbálni a tejet legközelebb - úgy hallottam, érdemes a vizet vagy egy részét helyettesíteni.
Sajtos pirítóssal vagy sajttal szoktam tálalni, de soha nem a sajtra merem a levest, mert akkor a tányér alján összecsomósodik, hanem belereszelem, mert úgy az egész levest átjárja az olvadó sajt. És ha szép napunk van, egy kis finoman füstölt főtt húst adok hozzá feltét gyanánt (egy vendéglő után szabadon). Legutóbb pirított hagymás, ropogós rozscipóval tálaltam, csodásan illett hozzá.

Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel

Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.

Audrey joghurttortája

Susan Loomis Tatin utcás könyvéből származik ez a "vasárnapi süti" recept. Az egyik legfinomabb kevert süti, amit ettem. Először az illata, majd az állaga nyűgözött le. Nagyon kedvelem, hogy a csokoládéolvasztáshoz használt edényen kívül elég hozzá egy tál és egy kézi habverő, hogy a kikészített hozzávalókat egyneművé varázsoljam.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
vaj és liszt a forma kikenéséhez
21 dkg liszt
3/4 kávéskanál sütőpor
3 csepp vanília aroma
1 csipet finom szemű tengeri só
3 nagy tojás
21 dkg cukor
1 és ¼ dl joghurt,
12 dkg olvasztott, lehűtött vaj
9 dkg gőz fölött olvasztott, lehűtött csokoládé

1) A sütőt 190 fokra előmelegítjük, egy 24 cm átmérőjű, magas falú tortaformát kivajazunk, lisztezünk.
2) Egybe szitáljuk a lisztet, a sütőport és a sót.
3) A tojásokat habosra verjük a cukorral és apránként a lisztes keverékhez adjuk, alaposan összedolgozzuk.
4) Végül hozzá vegyítjük a joghurtot, a vanília aromát és a vajat.
5) A fele mennyiségű tésztát a tortaformába simítjuk, a másik feléhez hozzákeverjük a csokoládét és a tortaformában óvatosan – műanyag vagy falapáttal összeforgatjuk az egészet, hogy márványos legyen a tészta.
6) A sütőben középső rácson 35 perc alatt kisütjük, ha kihűlt a tetejét megszórjuk porcukorral.

Persze megvariáltam már többször is, de ezúttal mindig csak egy kicsit, mert a bevált sütirecept, az bevált sütirecept: előfordult, hogy csak kefírem volt és Bourbon vaníliás cukrom. Volt, hogy 4 kisebb tojás került bele, hol pedig kristálycukor. Mindannyiszor ugyanolyan íze és állaga lett. Ja, és TÍZ deka csoki, természetesen finom 70%-os étcsoki kötelező.
Az összeállítást egy kicsit leegyszerűsítettem: először (a csokoládén kívül) a nedves hozzávalókat keverem össze a cukorral, majd a sütőporos lisztet forgatom bele a masszába. Javaslom a DM Alnatura termékei közül a borkő sütőport.
Elég masszív nyers tésztát kapunk. Ha igazán márványosra szeretnéd, jó párszor keverd át a vaníliás és a csokis részeket persze anélkül, hogy megsértenéd a vajas-lisztes bevonatot.
Ennyi tészta a koszorúformámban nagyon szépen megsül, de kuglófként is szépen mutatna. Tortaalapnak is kiváló akár két színű, akár csupa csokis tésztaként.
A végén nem szórom meg porcukorral, csak úgy magában tálalom és minden egyes alkalommal rácsodálkozok az illatára, az állagára. A fotózás előtt sajna az egész adag eltűnt valahogy...

Csirkés, cukkinis lepény

Csak úgy a hasamra ütöttem ma délután főzés ügyben, felcsaptam az Internetet és gondoltam, azt készítem el vacsorára, ami először megtetszik és nem túl bonyolult. Így kerültem az NLcafé oldalra, ahol is 10 másodpercen belül találtam valami ígéreteset. A csirkehús-zöldség kombinációval amúgy sem olyan nehéz elcsábítani, és mivel a picike kertemben jelenleg a paradicsom és az oregánó az első és második helyezett, a kép azonnal összeállt. Azért is választottam ezt a lepényt, mert törekszem a változatosságra és ez az összeállítás az elmúlt két-három hetünk étrendjéhez képest újdonságot kínált. Úgy tartotta a kedvem, hogy most maradok az eredeti receptnél és nem fogok nekiállni variálni. Nos, ez majdnem sikerült is, bár végül a konyhám diktálta a változtatást, ugyanis nincs idehaza aszalt paradicsomom. A végeredmény tekintetében ez nem is volt olyan nagy probléma, ugyanis a háromba-négybe vágott apró paradicsomok a tetején gyönyörűen megsültek úgy, hogy a zamatos, édes húsuk egyben maradt.
Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók 1 nagy lepényhez:

25 dkg leveles tészta
1 csirkemellfilé
1 közepes cukkini
6 szem aszalt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
só, bors, friss oregánó
olívaolaj

A csirkemellet kockázzuk fel, olívaolajon pirítsuk meg. Adjuk hozzá a felaprított fokhagymát és a káposztareszelőn lereszelt cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, összevágott friss oregánóval ízesítsük. Pároljuk a keveréket 1-2 percig, majd terítsük el a kinyújtott leveles tésztán, és szórjuk rá a felaprított aszalt paradicsomot is. 200 °C-ra előmelegített sütőben 20-25 percig süssük.

Nos, most, hogy másodszorra is elolvasom az eredeti receptet, látom csak, hogy mégsem sikerült tartani magam az elhatározáshoz, miszerint végigcsinálom a leírtakat... ám egy cseppet sem bánom, mert nagyon finom volt a vacsoránk ma este. Most számot vetek a változtatásokról:

Egy szép fej csíkokra vágott vöröshagymával kezdtem a pirítást, amit félidőben összekevertem a csirkekockákkal és majdnem készre pároltam a fűszerekkel. A cukkinit is kockákra vágtam a reszelés helyett és a fokhagymával együtt legalább 5 percig pirítottam az egészet. 40 dkg-os kiszerelésű tésztát vettem, amiben eleve 3 kisebb lap volt, ezeket nyújtottam, lapogattam ki kissé, mielőtt ráhalmoztam a rakományt. Ezekre kerültek az édes paradicsomdarabok, amiket szintén megszórtam oregánólevélkékkel és a biztonság kedvéért egy kis olívaolajjal meglocsoltam őket. Látható, hogy az arányoktól is eltértem végül, ám sikerült megállnom, hogy más fűszerszámot is tegyek bele.

Padlizsánsaláta

A padlizsánról még nem szóltam, bár egy ideje készültem erre a salátára. Szegény padlizsánom nem nagyon tud nőni a cukkinilevelek árnyékában sajnos. Főként, hogy édesanyám gyomnak nézte és mire szóhoz jutottam, félig már ki is tépte... :) Bár másodszor is megkapaszkodott, így valószínűleg hiába várom, hogy a gyönyörű virágok nyomában megjelenő kis bogyókból szép, lila tojások nőjenek. (A fotót jómagam elmulasztottam, ez a kép innen származik.)

Elolvastam pár receptet, majd lila füge és Chili & Vanilia alapján, valamint a kamrámhoz, hűtőmhöz mérten végre elkészítettem.


Az is beleszólt a készítésbe, hogy ezúttal nem tehettem bele fokhagymát, ami pedig nagyon hiányzott. Nehogy anélkül készítsétek.
Megkóstoltam melegen, majd később is, miután kihűlt. Az összeért ízek valóban sokkal finomabbak. El tudtam volna képzelni hozzá egy kis csípős csili paprikát is, amit a magok nélkül egy kicsit megpirítanék a padlizsánkockákkal.

Hozzávalók 2 személyre:
1 közepes, fiatal padlizsán
kb. fél deci olívaolaj
só
frissen őrölt fehérbors
őrölt kömény
egy kis csokor petrezselyemzöld
citrom leve
legalább 1 duci fokhagyma
joghurt helyett 12%-os tejföl

1) A padlizsánt megmostam és felkockáztam a héjával együtt kb. 1 centis kockákra. Serpenyőben felhevítettem az olajat és két részletben, kevergetés közben szép pirosra pirítottam a padlizsánkockákat.
2) Egy fémtálba borítottam a rakományt, megsóztam, tekertem rá fehérborsot és megszórtam őrölt köménnyel. Citromlevet csavartam rá és hozzákevertem a felaprított petrezselymet.
3) Végül nyakon borítottam egy jó adag tejföllel, amit a hiányzó joghurt helyett használtam. Ajánlom is a tejfölt a joghurt helyett, mert gazdagabb, finom krémes lett. Persze joghurttal egy fokkal egészségesebb. Egy icike-picike fokhagymát mégis csak kerítettem bele, így kerekebb lett az íze, de az ízlésem többet diktált volna. Találd meg a neked megfelelő arányt.
4) Önmagában, majd később sült pulykával tálaltam.

Balzsameceten pirított zöldségek kecskesajttal

Imádom ezt a gazdag időszakot a sok zöldséggel, gyümölccsel, olyan, mintha a paradicsomban lennénk. A piacon nézelődni önmagában is üdítő. Láthatjátok, hogy most a sok zöldség, gyümölcs indít meg - eszemben sincs mondjuk pörköltet enni nokedlivel, ezt meghagyom a szűkösebb időkre.
Ez az étel is nagyon jól jellemzi számomra a nyarat - lenyűgözően egyszerű, finom és egészséges. Szintén Eszter barátnőmtől gyűjtöttem be, köszönet érte, bár a recept eredetét nem ismerem. Remek köret, de önmagában is megállja a helyét könnyű ebédként vagy vacsoraként.

Hozzávalók:
olívaolaj
idényzöldségek, mint pl. paradicsom, paprika, hagyma, cukkini, padlizsán stb.
frissen őrölt fehérbors, pici só
bazsalikom
balzsamecet
kecskesajt vagy valamilyen más finom sajt

1) Nagyobb darab, keményebb paradicsomra, húsos paprikára, tömör, húsos hagymára, cukkinire, padlizsánra lesz szükség, illetve ezek közül bármelyikre. Ezeket karikákra, illetve a paprikát 3-4 részre vágom hosszában.
2) Kevés olívaolajon pár percig pirítom őket egy nagyobb serpenyőben, miközben kevés sóval, frissen őrölt fehérborssal és mondjuk bazsalikommal megszórom mindkét oldalukat. Csak annyit teszek egyszerre a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér. Lényeg, hogy gyorsan dolgozzunk, nem lecsót készítünk.
3) Most jön az érdekesség: időközben balzsamecetet locsolok rájuk, ami finoman karamellizálódik.
4) A zöldségek mehetnek a tányérra, de még sajtdarabokat is pirítsunk ugyanabban a serpenyőben nagyon gyorsan megfordítva őket. Tényleg csak annyi időre, hogy egy kis kérget kapjanak és felolvadjanak belül. Eredetileg kecskesajttal ettem először, de más sajttal is remekül működik. Ezt a zöldségekre teszem és kész.

Cukkinis sütemény

Legalább 2 naponta vissza kell vágnom a kert végében futó "tökültetvény" kitartóan törekvő hajtásait, különben ellepné az egész kis kertem a töklevél. Eddig csak virágokat kaptunk, úgyhogy várom már a termést is. A cukkiniszezon ugyanis az egyik kedvenc szezonom az évben, amikor minden nap tudnék cukkinit enni valamilyen formában.

Nnna, ki lát, talál ebben tököt??

Cukkinis süti sok-sok dióval, szegfűszeggel és szegfűborssal

A cukkinis süti gyors, könnyű, illatos és közkedvelt finomság. Ez az én változatom. Tökutálók minden rendes családban előfordulnak, ám nekik is el lehet adni, mert egyáltalán nem látni, érezni, mi is van a tésztában. Alapreceptként gondolok rá, mert almával, répával, sütőtökkel vagy ezek bármilyen arányú keverékével is kitűnő. A répához vagy sütőtökhöz a kislyukú reszelőt használnám inkább.

Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg cukor, sötét nádcukor, nyírfacukor vagy ahogy tetszik
2,5 dl olvasztott vaj vagy olaj
vanília vagy Bourbon vaníliás cukor
ízlés szerint őrölt fahéj, esetleg egy kevés szegfűszeg, szegfűbors
1 sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg fehérliszt, zabpehelyliszt, teljes kiőrlésű liszt ízlés szerint, esetleg keverve
10 dkg durvára vágott vagy ledarált dió
40 dkg megtisztított, lereszelt cukkini
savanykás házilekvár és egy tábla minimum 60%-os étcsokoládé a tetejére


1) Keverd habosra pár perc alatt a tojásokat, cukrot, olajat, vaníliás cukrot, fahéjat, sütőport és szódabikarbónát.
2) Ebben csomómentesen keverj el 35 dkg sima vagy réteslisztet.
3) Keverj bele 10 dkg durvára vágott (vagy ledarált) diót és 40 dkg hámozott, reszelt cukkinit.
4) Sütőpapíron, egy nagyobb tepsiben 40-50 perc alatt 180 fokon szépen megsül. Közben csökkentsd a hőt és tűpróbával ellenőrizd.
5) Akár még melegen kenj a tetejére egy jó adag savanykás lekvárt és egy kis idő elteltével, amikor már kissé megkötött, jön a csokimáz. A világért sem tortabevonóval, hanem egy tábla finom étcsokoládéval minimum 60%-os kakaótartalommal, amit két evőkanál étolajjal vagy tejszínnel vízgőz felett lassan olvassz fel. Persze enélkül is finom.

Mivel a lekvárban szeretem a gyümölcsdarabokat, ez a süti is hepe-hupás. A csokidombok kicsit sem emlékeztetnek nagyanyáink vasalt lepedő tetejű süteményeire, de én erre, bevallom, soha nem törekedtem.

Ízlés szerint ajánlom az őrölt szegfűszeget, szegfűborsot, szerecsendiót, nagyon finom. Ha egészségesebb süteményt szeretnél sütni, készítsd olívaolajjal, kevesebb, 15-20 dkg nádcukorral, a liszt 1/3-t, esetleg 1/2-t pedig helyettesítheted teljes kiőrlésű liszttel, illetve zabpehelyliszttel.
A diódarabok nagyon finoman megsülnek benne, finom érzés rájuk harapni a puha sütiben. Szerintem sokkal finomabb, mint a darált változat, ami beleolvad a homogén tésztába.
Én most tettem bele két kanál kakaóport. El tudom még képzelni 10 dkg beledarabolt csokival vagy mazsolával.
Tetemes mennyiségű sütemény kerül elő a tepsiből, ami egy nagy csapatnak is elegendő, illetve tovább is kitart. Tortaalapnak a fele tésztát javaslom, 12 muffinnak a negyed mennyiséget veszem.

Vaníliás lekvárok

Az ember lányának elindul a fantáziája a sok szép gyümölcs láttán és, különben is, lekvárt főzni jó. Olyan megnyugtató. Hát ha még olyan finomságot kap ajándékba, mint egy üveg aranysárga kajszi- és őszibaracklekvár vaníliapöttyökkel... Köszönet Judy-nak még egyszer!


Ezekből az élményekből, egy dobozka áfonyából, kb. 120 dkg érett barackból, egy vaníliarúdból, 25 dkg cukorból született a vaníliás őszibaracklekvár áfonyával. Üvegbe zárt gyönyörűségek.

Bruschetta

Bruschetta és crostini imádó vagyok, persze főképp nyáron és ősszel. Ezek a jellegzetes, tipikusan maradékokból előállított olasz ételek szerintem magukban is kiválóan megállják a helyüket. Mert ha csak száraz kenyerem van otthon, egy kis sajttal és pár szem paradicsommal finomságot varázsolok belőle.
Legalább annyiféleképp csinálják, mint nálunk a lecsót, érdemes körülnézni a neten. Én az alábbiak szerint csinálom a bruschettámat Eszter barátnőm után szabadon. Nem írok mennyiségeket, talán csak annyit: egy kilós kenyérből szelt szeletre kb. egy közepes paradicsomot ráhalmozok.

Hozzávalók:
szép, érett paradicsom
mozzarella
valamilyen finom hagyma, legyen az lila-, mogyoró- vagy újhagyma
fokhagyma
bazsalikom, lehetőség szerint friss levél
olívaolaj
só, fehérbors
esetleg finom bacon, olívabogyó

1) Egy tálban összekeverek pár hirtelenjében kockára vágott paradicsomot (nem kell szépen), egy kis kockára vágott mozzarella sajtot (ha ez nincs, másfajta is megteszi), finomra vágott hagymát és fokhagymát, ízlés szerint baconszalonna csíkokat és olajbogyót.
2) Erre teszek finomra vágott bazsalikomot (lehet szárított is, de a frissnek nincs párja...), sót, frissen tekert fehérborsot és olívaolajjal átforgatom az egészet. A többi fűszer csak ízlés és fantázia kérdése: rozmaring, esetleg szurokfű illik még hozzá szerintem.
3) A következő lépés konyhád felszereltségén múlik leginkább. Ha csodás, légkeveréses, grillezős, csuda tudja, milyen sütőd van, szép nagy adagot tudsz egyszerre gyönyörűen megsütni. Én az ezeréves minigrillben készítem. Ebben először megpirítom a kenyérszeletek egyik oldalát, majd a másik oldalra halmozom a keveréket, bátran megpúpozom és megsütöm. Ha olyan kedvem van, a pirított oldalt jól befokhagymázom a halmozás előtt. Pár perc alatt megsül a rakomány.

Érdemes frissen elkészíteni közvetlenül a sütés előtt, illetve előre nem érdemes megsózni az alapanyagot, mert levet enged a paradicsom.
Egy pohárka üdítő borral finom és könnyű. Lehet még könnyebbre venni a figurát persze, husi nélkül jó kis vegetáriánus étel.
Én kifejezetten kedvelem a különböző sült darabokat a kenyéren, de a hozzávalókat nemes egyszerűséggel pürésítheted is a robotgépben és pirítósra kenheted. Változtasd a kedved szerint.
A kenyerekről még nem írtam, de természetesen toronyi kenyérrel a legfinomabb. Azoknak, akik máshol éldegélnek: a legfinomabb kenyér közel s távol, hagyományos eljárással készül, belül finom, lyukacsos, tartalmas, nem száraz, kívül ropogós. Még egy hét után is nagyon finom, főként pirítva. Ha most drámázni szeretnék, azt írnám: a kenyérnek titulált zacskós borzalmakat és az egy nap alatt fél maroknyi morzsává szikkadó, puffasztott, tartalmatlan zsemléket jobb, ha elfelejtjük.