Balzsameceten párolt káposzta

Ezt a posztot nem készültem leírni, gondoltam, úgyis mindenki tudja jól, mi fán terem a párolt káposzta készítés. Aztán most mégis meggondoltam magam több oknál fogva is.
Egyrészt nem egy nagy ügy, mindenkit csak biztatnék, hogy álljon neki, nem kell kész, üveges káposztát venni. Olcsó is, finom is, melengető is. 
Másrészt, ha valakit érdekel, hogyan tudná egy kicsit másképp készíteni, talán beszélgethetnénk, hiszen nem csak 10%-os ételecettel és fehér cukorral lehet elkészíteni. Ma méltán népszerű az aszaltszilvás verzió, bizonyára finom is. Most nem az következik, bár nekem sincs túl sok titkom.
Mert télen - főként karácsony és szilveszter idején, amiről már lekéstem ... - sokan teszünk sültet az asztalra. A rizs és krumpli mellett a többféle zöldségköret mellett lobbiznék.  
Mert szeretném elmesélni, hogy a balzsamecetek közül olyat érdemes választani, ami 100%-ban balzsamecet és nem olyat, amit felhigítottak vagy pusztán összemixeltek. Az ízélmény meggyőző lesz. Az utolsó előtti pillanatokban akár karácsonyi ajándék is válhat belőle - ami már nem játszik, mert elmúlt a karácsony. De akkor is kiváló ajándékötlet. Csak fordítsd meg az üveget és nézd meg, mit rejt.
Mert Veránál egy nagyon kerek vacsorát költöttem el, ami telis-tele volt gömbölyű és selymes ízekkel. Hallgassátok csak és képzeljétek hozzá a meleg színeket és ízeket: aszaltszilva krémleves, fügével, datolyával, almával töltött pulyka párolt vörös káposztával, lisztmentes sacher torta a legsötétebb csokoládéból, mandulával, dióval .... és ez nagyon megindított. Köszönöm szépen még egyszer.   

Hozzávalók kb. 6 személyre:
egy közepes lila káposzta fele
a nagy fej vörös- vagy lilahagyma
esetleg egy nagy édes alma
sötét nádcukor
balzsamecet
finom száraz vörösbor
őrölt kömény
só
egy minél szélesebb, dupla fenekű vagy kerámialábos

1) A káposztát megtisztítom és a legszebb késemmel vékony és nem túl hosszú csíkokra vágom.
2) A felcsíkozott hagymát elkezdem olajon dinsztelni, majd hozzáadom a káposztát, cukrozom, sózom, köménnyel fűszerezem.
3) Nagy lángon készítem és mikor többszöri áforgatás után teljesen átforrósodott és összeesett a nagy halom, rácsurgatom a balzsamecetet. Élvezem az illatfelhőt és csak forgatom tovább a piruló halmot.
4) Vörösbort loccsantok alá, esetleg egy kis vizet is, fedő alá zárom és kis lángon hagyom, hadd párolódjon. Közben többször átforgatom és utánafűszerezek.
5) Megcélzom a kívánt állagot valahol a puha és a roppanós között félúton és a vékony csíkokra vágott almát is csak az utolsó 10 percre adom csak hozzá. Általában ezt készítem el először a főzés során, hadd érjen csak össze az egész, mire megsülnek a combok.

Ami nálam bevált, az a gyors pirítás, a többszöri fűszerezés és az igazi balzsamecet. Addig adaglom a különböző ízesítőket, amíg nem éri el a kívánt arányokat, ezért nem tudok mennyiséget mondani. Kellemes téli, vackolós napokat kívánok. Ja, és persze menjetek a friss levegőre mozogni, ahányszor csak tudtok.

A "robotolásról"

Itt van az én robotom, csinos, ugye?

Úgy hívják, Gorenje SB 1000, az én konyhámban csak Robert.

Hát, kérem, ennek is eljött az ideje. Pár éve ácsingózom már az után "a bizonyos" konyhai robotgép után, amiről tudtam, hogy egyszer csak megérkezik. És most megérkezett. Igaz, egyelőre a dobozbában lakik, ám mindig felnézek rá oda, a kredenc tetejére.

Szülinapi ajándékként kaptam a szeretteimtől - talán úgy gondolják, tudok vele valamit kezdeni :D -, akik persze belevontak a választásba. Szántuk is rá pár órát, hogy  megtaláljuk a legkedvezőbb darabot, ami a funciókat, a minőséget és az árat illeti. Így egy kicsit kiműveltem magam a robotgépek terén. Fontos volt nekem a következő: jó minőségű kések és ugyancsak jó minőségű műanyag alkatrészek, erős motor(!), turmix, habverő, míg az üveg keverőedényről és turmixkehelyről lemondtam. El is mentünk 2 nagyobb áruházba, hogy felmérjük, milyen a kivitelezés, milyenek lehetnek az elvárásaim és milyen kézbe fogni egy-egy gépet. Komolyan mondom, nagyot csalódtam, hogy megyeszékhelyi szinten ilyen szerény a választék, főképp karácsony előtt. Az online boltokat célozza meg az, aki ilyenre vágyik, ha fontos a a választék és az ár.
Az még nagyobb meglepetés volt, hogy a minőségük nem ejtett ámulatba. Még a rivális Bosch gépek - bár csak láttam őket - is elbújhatnak az én robotom elől, nyugodtan mondhatom. Talán Robertnek hívom majd, mert igazán markáns, stabil és ez nem csak a dizájnnak és a színválasztásnak köszönhető. Persze láttuk azokat a hiper-szuper konyhai masinákat is, aminek nem én vagyok a célközönsége, khm-khm.... Igen, pl. a Kitchen Aid-re gondolok, amit majd meg fogok nyerni valamilyen netes receptversenyen :D

Igen, volt már a kezem között konyhai ropbotgép, nem ez lesz az első eset. Ha számot szeretnék róluk adni, talán azzal kezdeném, hogy gyerekkoromban minden kézi hajtásos volt a kávédarálót kivéve és nekem eszem ágában sincs kidobálni a régi hús- vagy mákdarálót. Aztán jött az az orosz gyümölcscentrifuga, amivel nagy lelkesen készítettük a céklalevet a 90-es évek elején és ami évek óta rossz. A kézi habverőmet a kezdetek óta használom, hála istennek, nagyon kitartó. Mekkora szám volt anno a Moulinex robotgépe, aminek több reszelő és aprító funkciója van... Használom is néha. Kb. 7-8 év után megadta magát a botmixerem, az a hálás kis darab, amit annyit pörgettem. Aztán tavaly kaptam egy hasonlót, amihez egy kis késes aprító is járt és aminek nagyon örültem, de a kései sajnos nem bírnak el egy marék csokikockával egy egy marék mogyoróval ... Na, most majd jöhet az a csokis-mogyorós kuglóf, meg sem fog kottyanni.

Egyelőre ott fog lakni a kredenc tetején, de remélhetőleg már nem olyan sokáig. Elérkeztünk - mondjuk úgy, előttünk áll  az esemény - a házfelújítás egyik legkedvesebb pontjához, amikor is felépítjük azt "a bizonyos" konyhát, amit már jó ideje tervezgetünk és aminek az alapjait már le is raktuk, azaz a lényeg megvan. Olyan apróságokat kell most megterveznem, hogy miképp és hol fog lakni a robotgép, mert fontos számomra, hogy könnyen tudjam kezelni és ne a konyhaszekrény hátsó fertályáról - mondjuk a műanyag tálak és a még épp odaférő reszelők mögül - kelljen előhúznom, ha például egy gyümölcsös joghurtos italt szeretnék reggel összedobni.

És annyira örülök, hogy gondoltam, bemutatom a kicsikét. És igyekszem sok finomsággal meghálálni a nagy bizalmat. És ezek után már én is laza könnyedséggel vetem majd oda a receptekben: "végül robotgéppel  készíts krémet a fűszeres, szaftos csirkemájból. Lehet, hogy még hozzá kell adnod egy kevés vajat az állag kedvéért." Merthogy ez mostantól olyan nagyon magától értetődő lesz nekem is.
És ezzel el is kötelezem magam az első étel mellett, amit persze be is fogok mutatni.

Hummusz

Egyszer csak eljön az ideje, amikor az ember lánya először megkóstolja a hummuszt, a csicseriborsókrémet. Azaz, amikor először elkészíti, majd megkóstolja. Valamiért ez az étel is azok közé tartozott, aminek az ötletét évek óta dédelgettem. Aztán egy alkalomra, ajándék gyanánt egyszer csak megszületett nagy hirtelen - miután kaptam egy ellenállhatatlan kérdést: "Milyen húsmentes szendvicsbevalót tudsz elképzelni?" - valahogy eképp:

Hozzávalók (körülbelül, mert nem méricskéltem):
kb. 20 dkg száraz csicseriborsó
1 kávéskanál szódabikarbóna
só
kb 4-5 evőkanál szezámmag
kb. 2 dl extra szűz olívaolaj
2 duci gerezd fokhagyma
1 citrom leve

1) A száraz csicseriborsót a hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a legszebb kuktámban főni, így elmaradt a beáztatás. Szódabikarbónával és sóval, persze.
2) Igyekeztem a szabadban, a kerti asztalon kihűteni, ami nem kis teljesítmény 5 macskával a háttérben.
3) A szezámmagot szárazon egy-két árnyalattal sötétebbre, illatosra pirítottam állandó rázogatás, kevergetés mellett, majd várnom kellett, míg kihűl. Vicces, ahogy a pirítás közben az apró magok néha ugrálnak, mint a nikkelbolha. Vigyázat, a forró serpenyőben tovább pirul azután is, hogy lezártad a lángot.
4) Elkértem Delcsi szuper konyhai robotgépét, mert a hummuszt elsősorban ajándékba szántam és finom homogén krémet szerettem volna alkotni. Először a kihűlt szezámmagot porítottam, amíg csak lehetett, aztán mellé dobáltam a fokhagymát - egyik illatorgia a másik után - és kb. 1 dl olajjal felöntöttem, mert következett a csicseriborsó és a citrom leve. Krémesre kevertem és közben még hozzáadtam legalább 1 dl olívaolajat.
5) Pirítóssal, lilahagymával, paradicsommal tálaltam, isteni volt. 
 
Egészen új ízélményben volt részem és persze azonnal tovább gondoltam. Legközelebb egy kicsit több olajat és fűszereket fogok beletenni. Római köményre gondoltam vagy esetleg egy kis garam masalára vagy egy finom fűszerpaprikára, ami akár egy pöttyet csípős is lehet, nem? Te is alakítsd ki az ízek arányát a kedved szerint. Készen vásárolható tahinivel is készítheted, de én a világért sem hagynám ki a szezámpirítás élményét.

Egyszerű és egészséges vegetáriánus finomság, nagyon jó minőségű étel. Olvass a csicseriborsóról pár sort a Házipatika oldalán. Kb. 1-2 éve fedeztem fel én is és azóta mindig tartok a kamrámban. Senkit nem kellett külön győzködnöm sem a levesekről, sem az egyéb ételekről. Még önmagában is egy remek, szinte gesztenye ízű nasi. Ha az egyszerűbb megoldásra vágysz, vegyél csicseriborsót konzervben: az Intersparban pár hónapja ismét megjelent egy mindenféle adalékanyagot nélkülöző konzerv, illetve ott a van a DM Alnatura termékcsaládjában is persze.

Azt hiszem, hamarosan ismét elkészítem, de ez alkalommal a saját csodás robotgépemmel, bizony... még áll a dobozban, de én már most imádom.
És azt hiszem, kedvelem az arab ízvilágot, de sajnos egyelőre nem tudok többet mondani arról, hogyan és miképp illeszkedik a hummusz az arab konyhába. Illetve hogy mit jelent az "arab konyha" mint olyan. Minden valószínűség szerint egy rendkívül színes és sokoldalú világ, amibe ismét egy kicsi betekintést nyertem. Fogok én még ebben a világban kalandozni. 

"egyszerü bejgli" megint

Tataaam, íme a beígért kép. Kicsit repedt, de fűszeres és szaftos a diós és mákos beigli.

A tálalás és a finom diós és mákos golyók nem az én érdemem.

Eljött a beiglisütés ideje és megint konstatálnom kell egy egyszerű tényt, amit minden évben hasonlóképp megteszek: a beigli annyira finom volt tavaly, hogy karácsony után megfogadtam, év közben is csinálok, hiszen olyan egyszerű és nagyszerű sütemény.... aztán mi történt? Semmi, mert persze nem sütöttem meg és úgy érzem, ez így rendjén is van. De most az ünnep közeledtét jelzi, hogy ismét beindult a beiglisütőreflex. Mint egy kis óramű, ami várhatóan magától bekapcsol.

Özönlenek is a tuti receptek a neten, kedvedre válogathatsz, kedves olvasó. Persze én is lejegyeztem már az "egyszerü bejgli" receptemet, amit most szeretnék kiegészíteni pár gondolattal.

Gondoltam, végre ideje elmesélnem, hogy tavaly először sütöttem egy rúd diós beiglit, azt is ajándékba és csodásan bevált, sőt, az lett a legszebb! A hat rúd közül utolsóként tekertem össze a diósat, így nem maradt túl sok ideje arra, hogy keljen, mert az idő sürgetett - még melegen nyújtottam át ajándékként a fa alatt. A 30 perces meleg, majd 30 perces hideg helyen való kelesztés igencsak lerövidült és ennek köszönhetően nem kelt túl a mákos társaihoz képest. Nagyon szép volt, tényleg. Meg is jegyeztem, hogy idén 2x20 percre fogom lecsökkenteni a kelesztési időt és talán csak hideg helyre teszem, melegre nem. És talán jövő ilyenkor be is számolok róla :D

Tehát a diós tölteléket is először készítettem tavaly a már jól bevált máktöltelék mintájára és szeretném elmesélni, hogy az illata és állaga csodás volt, az ajándékozott szerint pedig igazán finom. A tészta arányairól és az összaállítás módjáról az előbb említett receptben olvashatsz.

4 rúd töltelékéhez:
50 dkg darált dió
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

Tippek:
- Szerintem a beiglisütés legmacerásabb része a töltelék összeállítása, ezért jó, ha előre elkészíted, vagy legalább előkészíted, úgy értem a sütés előtti estén például. Ez attól is függhet, milyen mák- és diódarálód van. (Nekem például van egy hagyományos mákdarálóm, míg nincs egy hely, ahová felerősíthetném. Komolyan mondom, már csak a hangulat kedvéért is meg fogok őrizni egy régi hokedlit, hogy fölé görnyedve tekerjem a kart egy jó ideig .... mint egy időutazás vissza a gyerekkoromba.) De ha gyorsan forgolódsz a konyhádban a kamra, a fiókok, a hűtő és a mosogató között, talán addig is elkészülsz vele, amíg kel az összegyúrt tészta a tálban. 
- Ha nem áztattad be a mazsolát előző este, a következőt ajánlom: forrald fel a rumban, majd zárd le a gázt és tedd félre jó 10 -15 percre.
- A receptek fele tejet használ a dió felöntésére. Nekem a víz is bevált és nem tudom, mekkora ennek a jelentősége... talán ha minél gazdagabb, zsírosabb tejet használsz.
- Ha nem örököltél a nagymamádtól egy régi kávédarálót és nem tudsz szegfűszeget és szegfűborsot darálni odahaza, az Aldiban és az Intersparban már kapható őrölt szegfűszeg.
- Bizonyos bioboltokban és az Intersparban is kapható bio-, azaz kezeletlen citrom és narancs. Ne reszelj gombaölőszert a csodás sütikbe, ha egy mód van rá.
- Pár napja egy egyszerű és remek ötletet kaptam Ritától. Tetszik a poszt, a kevert liszt, a nádcukor, a kókuszzsír, de ami igazán teszik, az az ötlet, hogy a beiglirudakat egyesével teszi sütőpapírba, hogy azok még véletlenül se süljenek össze. Na, ezt az ötletet mindenképp átmentem és közben csodálkozom, hogy ez eddig hogy a csudába nem jutott eszembe. És bár karácsonykor maradnék a mákos és diós verziónál, a narancsos, gesztenyés, csokis finomságot lehet, hogy mégiscsak megsütöm egy szép téli napon.
- És végül egy tipp nekem: időben töltsem fel a fényképezőgép elemeit és végre örökítsem meg a művet. 

Bár még van jó 10 napunk, már beosztottam az idejét a következő fontos és időigényes teendőknek: vadászat halra, vadra, tejre, vajra, mi jó falat, töltött káposzta főzés, madártejkészítés (4-5 liter...), mézeskalácssütés, 4-5 féle linzer sütése és ragasztása, beiglisütés. Ezt mind ajándékba is viszem majd, hogy megoszthassam a sok finomságot.
Szép adventet, kellemes készülődést, finom és illatos élményeket kívánok.

Vajas, zsályás nyúl

Úgy határoztam, hogy kiürítem a mélyhűtőmet, ezért kihúztam majdnemhogy találomra két kisebb zacskó fagyott húst a másnapi ebédhez. Csak utána kezdtem el csodálkozni, hogy a zacskó lakója vajon milyen fura anatómiával bír... mert hogy biztosan nem csirke, akárhogy fagyott is össze.
Igen, persze, valamikor ősszel kaptam egy fél "felpucolt" nyulat, ami azóta eszembe sem jutott. Nnnna, akkor keresgélek egy kört, gondoltam magamban, hisz egy fél nyúlgerinc, két comb és egy melle húsa várt rám. Kb. 1 perc után a Diningguide receptje mellett döntöttem, mert sem a zsályáról, sem a vajról nem kell külön meggyőzni engem. A fehérborban párolásról sem. A tömör leírás is egyszerre magával ragadott, bár azonnal tudtam, hogy konfitálni vagy salátát pacolni ez alkalommal sajnos nem fogok, inkább bízom a jól bevált módszerben és a remek kuktámban, persze csakis az idő rövidsége okán. Ez lett belőle:

Hozzávalók: 
kb. 4 nyúlcomb, illetve nyúlhús
1-2 evőkanálnyi vaj
1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 duci fokhagyma
legalább egy evőkanálnyi zsálya
frissen őrölt fehérbors
só
1-1,5 dl finom száraz fehérbor

1) Először is kivettem a hűtőből idő előtt, hogy szobahőmérsékletű legyen a hús, majd egy kicsit elelmélkedtem a nyúl anatómiája felett és eldöntöttem, hogy milyen formában fogom szétvágni, elkészíteni, majd tálalni a különböző részeket. Megmostam, megszárítottam, a csontok mellett átszúrtam a húst.
2) A hagymaféléket megtisztítottam, felapróztam.
3) A vaj és olívaolaj keverékét felhevítettem, és a húsdarabokat megpirítottam, miközben megfűszereztem mindkét oldalukat.
4) Közben mellédobtam a hagymákat is, hadd piruljanak meg egy kissé, majd felöntöttem a borral és egy kicsi vízzel kiegészítve, megsózva fedő alá zártam az egészet kb. 70 percre, lassú tűzön. 
5) Persze közben belekukkantottam - mi újság, nyúl pajtás - utána is fűszereztem. Miután megpuhult, fedő nélkül pirítottam - volna egy kicsit, ha nem lett volna kopogószemű, éhes a társaság.
6) Az idő rövidsége miatt párolt sárgarépával és sárgakrumplival tálaltam, amire bőven jutott a finom fűszeres, hagymás szaftból. 

A recept persze egy kissé emlékeztetett a remekül bevált és nagy kedvenc boros-mustáros csirke receptemre. Ahogy kóstolgattam, úgy éreztem, egy kicsi mustár a nyúlnak is kifejezetten jól állt volna. Azt hiszem, ezt a zsályás összeállítást érdemes csirkével is kipróbálni.
Kellemes sütögetést a kopogós téli napokra, szívesen ajánlom ezeket az egyszerű, ám nagyszerű ízeket.

Áfonyás, diós, csokoládés zabpehelykeksz

Bár a rozmaringos csirkecomb is elkészült a finomságos balzsameceten párolt káposztával, megint csak az utolsó fogás kerül ide a blogra, mert úgy vélem, az előzőekkel nem sok újat mondanék. Csak röviden, gyorsan, ahogy ez a keksz is elkészült hirtelen az itthon fellelhető hozzávalókból. Természetesen az eddigi zabpelyhes kekszek mintájára. Finom volt, igencsak illékony természetű és naaagyon egészséges. Kivételesen nem is ragozom túl sokat.

Hozzávalók:
10 dkg zabpehelyliszt
10 dkg durvára vágott dió
5 dkg zabpehely
4 evőkanál nyírfacukor
10 dkg vaj
1 kis tojás
6 dkg apróra vágott, finom, 60-80%-os étcsokoládé
4 dkg szintén felaprított aszalt vörösáfonya
kb. 2 csapott kávéskanál (lehetőleg foszfátmentes) sütőpor
2 löttyintés Amaretto
1 csomag Bourbon vanília
1 csapott kávéskanál őrölt fahéj

1) Semmi újdonság: mérd ki a hozzávalókat, kicsit olvaszd meg a vajat, aprítsd fel, amit fel kell aprítani és egy perc alatt alaposan gyúrj össze mindent.
2) Sütőpapírt vagy nejlonzacskót teríts ki és készíts egy kb. 4-5 cm átmérőjű kerek rudat - nem kell nagyon szépen -, tekerd bele a papírba/nejlonba, tedd be a hűtőbe, majd feledkezz el róla és közben főzd meg például a levest.
3) Elég, ha kb. 1 órát pihen. Közben forrósítsd fel a sütőt és bélelj ki egy sütőlapot papírral. A rúdból vágjál 5-10 mm-es karikákat, ahogy teccik. Kissé borzas lesz a darabos hozzávalóktól, de szerintem ez rendben van. Igazítsd meg őket, ha a szépérzéked úgy diktálja. Úgy pakolj, hogy egy kissé meg fognak nőni. 10-12 perc alatt süsd meg őket, de vigyázz velük. Előbb vedd ki a sütőből, mint hogy szárazra sülnének. Ha egy kicsit be tudod nyomni a puha tetejét, akkor jó lesz. Vedd ki a sütőből és hagyd még őket pár percig, hadd száradjanak a forró sütőlapon.

Ha vendégeket vársz, süsd meg az érkezésük előtt, mert az illatélmény is csodás. Egészséges reggeli, nasinak kitűnő. Állj neki nyugodt szívvel, variáld kedvedre az arányok megtartásával és utána nem nagyon fogsz bolti zabpehelykekszet vásárolni, inkább dupla adagot sütni. Nem szoktam ilyet csinálni, de vélem, hogy fagyasztható az összegyúrt alapanyag. Két rövidebbre formált rudat biztosan el tudsz süllyeszteni a mélyhűtődbe bármikor. 

Almás diós gyömbéres kefires sütemény

A kefires, banános, csokis, diós koszorú újjászületett. Drága Huszi barátnőm érkezése feletti örömömben és a hideg napokra való tekintettel. És az inspiráló, finom kóstoló után Katánál. És persze a saját kedvünkért. És nem utolsósorban azoknak a kicsi, csedvás almáknak a kedvéért. Mert olyan almás és diós kedvem van mostanában, sőt, a gyömbérre is rájár a kezem. És mert "ezvoltitthon".

Ugyanazokkal az arányokkal, zabpehelyliszttel, barna nádcukorral és ez alkalommal joghurttal.
Két nagy marék, sodrófa alatt durvára tört dióval és szintén 2 nagy marék felaprózott, a fagy elől mentett almával.
Vaníliával és gyömbérporral - olyan gondolomformán. Ehhez a mennyiséghez legalább egy csapott teáskanállal. Belereszelt gyömbérgyökérrel még finomabb lehet, javaslom, tedd bele inkább azt. Kezdd egy 1-2 cm-es darabbal, aztán úgyis beleszeretsz. Ja igen, a végén még belecsavartam egy fél citrom levét a tésztába. Na jó, leírom a receptet.

Hozzávalók:
2 kis pohár joghurt
2 kis pohár barna nádcukor, amiből egy kicsit elcsaltam
2 tojci
3 kis pohár zabpehelyliszt
1 foszfátmentes sütőpor
1 kis pohár extra szűz olivaolaj vagy felolvasztott vaj
2-3 löttyintés nádcukor rum
bourbon vanília
kb. 1 csapott teáskanál gyömbérpor vagy 1-2 centis gyömbérgyökér finomra reszelve
2 nagy marék felkockázott alma
2 nagy marék durvára tört dió
fél citrom leve

Könnyen morzsálódó, kellően nedves állagú süti lett belőle. Házi sárgabaracklekvárral fogyogat.

Azt hiszem, érdemes megfontolni így novembertájt, hogy bizonyos fűszerek mint a gyömbér, a fahéj, a szegfűbors, a szegfűszeg antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, emésztést javító és immunerősítő hatású olajakat tartalmaznak. De persze ne csak így vigyázzatok magatokra, hanem mozogjatok, igyatok sokat, aludjatok eleget, tankoljatok sok vitamint. És táncoljatok.

"Ellenállhatatlan csirke"

Tele vagyok ételtervekkel és ilyen "tudatállapotban" még nagyobb öröm a konyha visszapakolása, miután  édesanyám hathatós közreműködésével mindent - igen, mindent - elcsutakolunk és a helyére teszünk. Miközben kézbe veszem minden egyes edényemet és konyhai eszközömet - a hústűtől a habszifonig bezárólag -, a gondolataim csaponganak és a tervek 10 percenként egészülnek ki valami finomsággal: kókuszos, citromos, zabpelyhes keksszel, almás, balzsamecetes, párolt vörös káposztával vagy bármi mással, ami a kettő között elképzelhető. A kíméletlenül érkező hideg és a sötét is arra indít, hogy ízekkel, színekkel vegyem körül magam, hogy sokkal gyakrabban beindítsam, sőőőt, hogy egyáltalán és végre beindítsam a sütőt. Szóval van egy régi gázsütőm - újkorában még a nagyanyám varázsolt benne -, aminek ilyenkor módfelett tudok örülni.
Bár tandoorom nincsen, például szeretném végre elkészíteni az első tandoori csirkémet is. Igencsak régóta készülök, vagy inkább készülgetek rá. És ahogy olvasgatom a recepteket, eszembe jut ez az ellenállhatatlan étel is, amit már vagy 3-4 éve nem készítettem el, pedig imádom.
Első olvasásra igencsak hagyományosnak tűnhet, de ha megkóstolod, valahogy mégsem az. Akár egy tejföllel leöntött pörkölt is lehetne, vagyis semmi extra....aztán igencsak meglepő, ahogy a fűszeres tejföl alatt megpárolódik a hús. Számomra egészen új élmény volt, és semmiképp nem emlékeztetett arra, amit a recept elolvasása után elképzeltem.
Az elnevezést úgy örököltem. Beszédes. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
4 egész csirkecomb
2-3 evőkanál finomliszt
1-1 kiskanálnyi finom, őrölt pirospaprika és kömény
só
1 + 1 ek olaj
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
minimum 1 nagy pohár tejföl

1) A szobahőmérsékletű combokat megtisztítom, lehúzom a bőrét, a csont mellett átszúrom a húst egyszer-kétszer, majd megsózom.
2) A lisztet összekeverem a pirospaprikával és a köménnyel. Ebben alaposan megforgatok minden húsdarabot és egy kiolajozott sütőtálba teszem őket szép sorjában, hogy mindegyik elférjen.
3) Tehát most jön a szósz, ami nem más, mint tejföl. Ezt keverd össze egy kis olajjal, hogy meg ne égjen, ízesítsd sóval és reszelt fokhagymával és vöröshagymával.
4) Ezt öntsd a húsra úgy, hogy eltakarja teljesen. Ha nem fedi be a húst, inkább tegyél még rá tejfölt, mert alatta fog megpárolódni. Süsd minimum 50 percig, vagy lassú tűzön ennél tovább, hogy meg ne égjen a teteje, ám ha elkezdene égni, sütőpapírral takard le.

Ügyelj arra, hogy a húst teljesen beborítsa a tejföl, inkább tarts a kezed ügyében egy tartalék pohárral. Ez esetben nem baj, ha inkább a gazdagabb, 20%-os tejfölt választod.
Úgy tanultam, hogy a bepanírozott húsdarabokra tegyek 1-1 szelet vöröshagymát, de én inkább összevágom apróra vagy belereszelem a tejfölbe, így ugyanis a végén nem egy szelet párolt hagymát eszem a párolt húshoz, hanem az szépen belesül a szószba. Ebben az "eredeti" receptben szerepel Vegeta is, de én elhagytam, Vegetát nem eszünk, hacsak nem akarjuk, hogy egyen-levespor ízű legyen akár ez is. Ha mégis Vegetarajongó vagy, javaslom, hogy próbáld ki pl. a Vegabond zöldségkeveréket, mert abban legalább csak zöldség van.
El tudom képzelni más fűszerekkel is, például keleties ízvilággal, pl. korianderrel, kurkumával, római köménnyel, kísérletezz te is bátran. A tandoori csirkét pedig tényleg nagyon várom már...
Bár én rizspárti vagyok, ez a csirke párolt krumplival, krumplipürével az igazi. Valami könnyű, fűszeres, száraz fehér bort kínálnék hozzá. Ezeken a zimankós napokon ez így külön öröm.

Feketeszedres vaníliás nektarin lekvár

Ha tetszik, ha nem, ma emlékeztet minket az időjárás arra, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz és a nyár emléke már csak egy kellemesen napsütéses délutánon dereng fel.

Én mégis nyarat idézek itt az idei vaníliás lekvárommal. Tudom, mennyire nem időszerű, csak gondoltam, végre elmesélem. Ez alkalommal feketeszederből és nektarinból készítettem az elmaradhatatlan vaníliarúddal és sötétbarna nádcukorral. Alkalomszerűen készült, mert csak úgy hirtelen összedobáltam az ajándékba kapott több marék szedret és nektarint a szintén ajándékba kapott és legszebb lila tálamban.

Az előző vaníliás lekvárokhoz hasonlóan készítettem:
1 zacskó Dr. Oetker 3:1 Dzsemfixszel, ehhez alkalmazkodtam a mennyiségek tekintetében
kb. 1,3 kg nektarin és feketeszederrel (az utóbbiból kevesebb)
kb. 35 dkg sötétbarna nádcukorral
1 jó sorsra várakozó vaníliarúddal

1) A megtisztított, felaprított gyümölcsöt a cukorral feltettem főni egy dupla fenekű lábosban.
2) Amíg melegedett, a vaníliarudat kettévágtam és egy vékony pengéjű késsel kikapartam a magokat, a rudat pedig felaprítottam.
3) Amikor majdnem felforrt a gyümölcsmassza, alaposan belekevertem a Dzsemfixet és a vaníliát is hozzáadtam mindenestül.
4) Kb. 1-2 percig forraltam még és azonnal üvegekbe mertem.

Én kifejezetten szeretem a gyümölcsdarabokat, de ha pépesebben szereted, botmixerrel keverd át párszor, miután felforrt. Találd meg a gyümölcsök neked megfelelő arányát.
Hála Istennek, van miből választanunk: én a szalicil helyett megkedveltem ezt a Dzsemfixet, mert nem kell agyonfőzni a finom gyümölcsöt, több vitamin és ásványi anyag marad meg nekünk. Illetve ez a gyümölcs-cukor arány is nagyon megfelel. Ha jobban tetszik, készítsd gyümölcs- vagy nyírfacukorral.
Igyekszem úgy elosztani a vaníliarúd darabokat, hogy minden üvegbe jusson. Bár a sötét színű gyümölcshús nem engedi látni a vaníliapöttyöket, az íz nagyon ott van.

Ez az én nyári lekvármesém. Egy ilyen októberi reggelen is igazi élmény visszaidézni.

Gombafejek fűszeres morzsával

Íme, egy másik restancia, egy kb. 3 hónapja(!)  készített étel, amit megint csak saját magamnak gondoltam össze a kedvem szerint, miután a nyári táborban ettem valami hasonlót. És - szerencsére rendkívül gyakorlatiasan - gyorsan le is jegyeztem még aznap este, mivel sikerült nagyon meglepnem saját magamat is. Mit mondjak, épp ideje beszámolnom, ám nem csak a restancia miatt, hanem azért is, mert itt vagyunk a gombaszezon közepén. Az unalmas csiperke helyett a finom erdei gombák megérdemlik, hogy végre ne csak kirántva vagy pörköltként végezzék a tányérunkon. Viszont csak arra vállalkoznék, hogy pár erdei gombát ajánljak, amiket én is ismerek, amiket anno Édesapámmal az erdőket járva szedni szoktunk: a galambicát, a szürkehátút, az őzlábat, de nem a pirulót, és a fenyőalját vagy rizikét mindenképp. A többit rátok bízom.

Hozzávalók 2 személyre:
10-12 fej közepes csiperkegomba
kb. fél száraz zsemle
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
1 duci fokhagymagerezd
kakukkfű
borsikafű
petrezselyem
frissen őrölt fehér bors
citromlé
2-3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanálnyi reszelt parmezán

1) A gombafejeket megtisztítottam egy papír törlőkendővel és kitörtem a szárukat.
2) A zsemlét egyszerűen lereszeltem egy kézi reszelőn, a zöldfűszereket és a hagymákat megtisztítottam, felapróztam.
3) A morzsát elkezdtem állandó kevergetés mellett, lassú lángon pirítani egy kevés olívaolajon a hagymákkal és a zöldfűszerekkel együtt. Nagyon ígéretes illatok keringtek fel a piruló fűszeres morzsából - még ma is fel tudom idézni - és egyszerre több ötletem is támadt. Aranyszínűre pirult a morzsa, amíg a hagymák is kellően megpirultak.
4) A gombafejeket kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdtem pirítani és fehér borsot őröltem rájuk, citromot csepegtettem minden kalapra, majd megforgattam őket, hogy a másik oldaluk is majdnem készre piruljon. A gomba szárát csak úgy mellédobtam, nem volt kedvem felkockázni, gondoltam, így is, úgy is el fog fogyni.
5) Végül felfordítottam a kalapokat és jól megtöltöttem őket a morzsával. Hagytam, hadd piruljon tovább együtt, miközben mindegyik kalap tetejére egy kis reszelt parmezánt szórtam, hogy ráolvadjon kissé.

N a g y o n   í z l e t t. És az állaga is nagyon tetszett. Pedig milyen egyszerű... magamat is jól megleptem.

Sütőbe is dughatnám, egy kis fűszeres tejföl alatt megsütném, de ehhez akkor és ott, a nyár derekán nem volt kedvem. Hála a lelkes csiperketermelőknek bármikor elkészíthető, de nekem inkább őszi, téli étel, illatos, meleg, szívesen neki is látnék akár holnap is.

Ezt a morzsát hallal fogom kipróbálni legközelebb. Miután hasonlóképp elkészítettem, a szobahőmérsékletű és papírtörlővel leitatott halfiléket (nem pangasius) a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetem és jól beborítom a morzsával, jól rá is fogom paskolni, hogy a burokban megpárolódjon a fehér hús. A kakukkfű helyett itt viszont apróra vágott zellerlevelet használnék. Vegyes párolt zöldségekkel, egy szelet citrommal és valamilyen fűszeres tejföllel tálalnám.

Jól variálható és egyszerű alap, remélem, rátok is inspirálóan hat.

Thai csirke tésztával és zöldségekkel

Egy gyors kép azért készült...

Igaz, nyári, majd két hónapos történet, de szívesen gondolok rá vissza. Andi és Móni leptek meg minket egy tál ilyen finomsággal, ami igazán jól esett ott és akkor. Mivel nemrég hasonló kedvemben voltam, ez az étel telitalálat volt a részükről és már a közös főzőcskézés közben azt tervezgettem, hogyan fogom megalkotni otthon a sajátom.
Kicsit utánaolvastam és úgy találtam, hogy a neten cirkuláló receptek elég egységesek, ami ismét csak megerősített az elképzelésemben. És bár nem pontosan és teljesen ugyanolyan ez az étel, talán nevezhetem thainak ezt a csirkét - egy kis csavarral, mert kurkumát használtam, vagy mert például nem tettem bele csírát, ami talán az egyik leggyakoribb zöldségféle ebben a tésztaételben, sem kókusztejet, sem thai citromfüvet. Sem mogyorót.
A mennyiségeket most megpróbálom nevesíteni, mert nem gondolkodtam rajta túl sokat. Találd meg a neked szimpatikus arányokat. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
1 csirkemellfilé
1 húsos, édes paprika, pl. kápia paprika
1 közepes vagy nagy hagyma vagy egy fél póréhagyma
2 közepes sárgarépa
egy közepes cukkini fele
20 dkg spagettitészta vagy 125g Chow Mein tészta
kb 2-3 ek. szezámolaj vagy mogyoróolaj vagy extra szűz olívaolaj
kb. 3-4 ek. szójaszósz
3-4 fokhagyma
csili paprika vagy csípős paprika
1 csapott teáskanál kurkuma
kb. 2-3 cm-es gyömbérgyökér lereszelve vagy 1 teáskanál gyömbérpor
jaéseztmajdnemelfelejtettem: kb. 1 ek. ketchup - de ez elhagyható
frissen őrölt fehér bors
só

+1 megjegyzés jó pár adagon túl:
indiai citromfűvel szoktam kiegészíteni, ami csodálatos

1) Lassú tűzre feltettem a vizet a tésztafőzéshez. Közben a szobahőmérsékletű csirkehúsról leitattam a vizet és felcsíkoztam, a zöldségféléket Julienne-re vágtam. Eddig tartott a legidőigényesebb rész, innen már felgyorsultak az események. 
2) A spagettitésztát beleszuszakoltam a közben felforrt a vízbe, de nem, nem törtem darabokra.
3) A kedvenc kerámiaserpenyőmben felforrósítottam egy kevés olajat és a húst megpirítottam pár perc alatt, folyamatos kevergetés mellett. Közben hozzáadtam a fűszereket és a szójaszószt, és élveztem az új és új illatfelhőket.
4) Aztán hozzácsaptam a zöldségeket és azzal együtt tovább pirítottam az egészet, de ismét csak pár percig. Közben utánafűszereztem a kedvem szerint és a tésztát is leszűrtem.
5) A tésztát beleborítottam a zöldséges csirke mellé, meglocsoltam még egy kanál olívaolajjal és szép óvatosan összekevertem a egészet.

Készítsd kellően nagy serpenyőben, wokban, hogy hirtelen tudd megpirítani a rakományt, párolással egész más eredményt kapsz.
A paprika és a répa kötelező, a hagyma, a káposzta ajánlott, a cukkini csak úgy jött, remekül kiegészíti a markáns ízeket. A lényeg, hogy roppanjon a zöldség. Frissen elkészítve az igazi.
Itt a friss csilipaprika szezonja, érdemes kihasználni, ám akár csípős porpaprikát vagy Erős Pistát is használhattok.

A ketchup miatt számon kérhettek: hol itt az autentikus recept? Nos, egyszerre két remek okom is volt rá: egy kis édes ízt szerettem volna mindehhez adni, másrészt egy kicsit az állagához kívántam valamit hozzátenni, hogy kissé krémesebb, szaftosabb szósz vonja be a hozzávalókat. És mivel nem volt kókusztejem vagy -pasztám, én bizony nem sokat teketóriáztam. Ha még mindig hüledeztek: nem, egy csöppet sem lett paradicsomos ízű, egy kicsit sem érződött rajta. Teljesen spontán tettem bele, de nyugodtan ki is hagyhatjátok. Ha azonban elgondolkodtatok azon, hogy egy kis édes íz szépen kiegészíti a fűszereket, akkor egy kevéske mézzel, de tényleg csak egy kevéssel tegyetek próbát.

Ha jóban vagytok a csirkével és a tésztával, álljatok neki bátran, variáljátok is bátran, egyszerű, gyors és nagyszerű. Kellemes élményeket. 

Szójás, gyömbéres csirkemell zöldséges kölessel

Zingiber officinale, azaz gyömbér.

Én is most találkozom vele ilyen formában először.

 Lenyűgöző növény.

Jó pár hete történt, még a nyár elején. Olyan este volt, hogy magamnak főztem, nem sokat gondolkodtam rajta, az inspiráció a júniusi Nők Lapja konyhából fakadt. Nagyon kellemes ez a lap: a trendek mellett a közízlést tartják szem előtt szerintem és nagyon szépen eleget is tesznek ennek relatíve könnyen megvalósítható, ugyanakkor divatos ételekkel, desszertekkel. Ez most hatott rám és mivel előző nap kölessel tértem haza a bevásárlásból, a kép teljesen összeállt a következő reggelre. Sem az újságra, sem a receptre nem emlékszem már, de ez lett belőle. Összegondoltam, ami nekem összeillett. Szerettem, sőt ismételtem is egy kedves vendégemnek és még szerencse, hogy gyorsan feljegyeztem, különben most mit is mondhatnék nektek.


Hozzávalók 2 főre:
fél csirkemell
1 kávéskanál kurkuma
1 kávéskanál gyömbér (port használtam, de a reszelt gyömbér jobb)
2 fokhagyma lereszelve
2 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 evőkanál szójaszósz
só

kb. 12 dkg hántolt köles, ami inkább 3 főnek való adag
Vegabond szárított zöldségek
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1-2 szál újhagyma
1 csésze borsó a kertemből
1 kis csokor petrezselyem vagy koriander
só

1) Fogtam a csirkemellet, leitattam róla a vizet és vékonyabb szeletekre vágtam hosszában.
2) Egy tálban összekevertem a szójaszószt, a fűszereket és az olívaolajat a sót kivéve és beleforgattam a hússzeleteket, hogy mindenütt bevonja a barnás-sárgás pác.
3) Pár órára ment pihenni a hűtőbe. Tálalás előtt kb. 20 perccel kivettem, hogy szobahőmérsékletű legyen és kevés olajon mindkét oldalát pár perc alatt megpirítottam. A végén megsóztam.

1) A körethez a kölest - zacskós kiszerelést vettem - a Vegabondos, sós vízben megfőztem.
2) Kevés olívaolajon 3-4 perc alatt megpirítottam a felaprított hagymát és a borsót.
3) Hozzáadtam a kölest és azonnal hozzáöntöttem még egy kis olívaolajat.
4) A felaprított petrezselymet csak a végén kevertem hozzá, hogy friss maradjon.

Legközelebb sárgarépát és póréhagymát fogok a hús mellett gyorsan pirítani, jól illik majd a kissé édeskés, fűszeres ízvilághoz.
A borsót és a petrezselymet magam szedtem ott a macskabirodalom végén, ez mindig külön öröm.
A köles kiváló étel, olvass róla egy kicsit, megérdemli a figyelmünket.
Legszívesebben fokhagymás-tejfölös mártásba forgatott uborkasalátát ettem volna hozzá, de nekem aznap finom kovászos uborkám volt, amit nem lehet csak úgy félretenni.

Igazán kellemes vacsorám kerekedett egy pohár finomságos Tréflivel Thummerertől. Tudom, kissé vegyes a kép, de akármit mondanak is a borok szakértői vagy a gourmandok, nekem így is nagyon ízlett.

Cseresznyés crumble, morzsasüti

 Az utolsó falatok

Az utóbbi héten kétszer is készítettem kefíres, mákos, cseresznyés sütit. Ma is mindenképp valamilyen piros gyümölcsös finomságot akartam készíteni, ám ez alkalommal valami gyorsat és könnyűt. Olyat, ami illik az első kánikulához, egy desszertet.

Hiába tódultak lelki szemeim elé piros-fehér, tejszínes krémmel tálalt cseresznyekelyhek, sok-sok túróval sült málnás calufoutis, linzertésztaágyon, citromos tejfölben sült málna, az egyik legkedvesebb vendégem miatt ezt ma ki kellett vernem a fejemből.
Az egyik ilyen kép mégis megmentett egy fél órányi tűnődés után, mert a cseresznyeragura kanalazott mascarpone krém tetején morzsát is láttam. Megvan, itt az ideje a morzsasütinek. Erre bizony régóta készültem, mindig is szimpatikus volt a recept. Angol eredetű süteményről beszélgetünk itt és ha angolosra szeretnétek venni a figurát, készítsétek mondjuk rebarbarás crumble-t.
Rögtön a második gondolatom az volt, hogy a ropogós tésztakabát egyik alapja a zabpehely lesz. Nem sokat teketóriáztam, elolvastam 1 azaz egy receptet - történetesen Ritától -, átgondoltam az arányokat, hogy én mit szeretnék és már magoztam is a cseresznyét. 

Hozzávalók 3 személyre:
3 marék érett cseresznye (olyan fekete volt és édes és nagyszemű...)
fahéj (és őrölt szegfűszeg, szegfűbors)
vaníliám sajnos nem volt, pedig nagyon illik ide
1-2 löttyintés finom vörösbor
3/4 csésze zabpehelyliszt
1/4 csésze zabpehely elmorzsolva
kb. 1 evőkanálnyi szezámmag és/vagy lenmag
kb. 3 evőkanál sötétbarna nádcukor vagy ahogy teccik
5-6 dkg vaj

1) A zabpehelylisztet, a zabpelyhet a magokkal és a cukor felével összekeverem, a hideg vajjal gyorsan összemorzsolom és beteszem a hűtőbe.
2) Közben a megtisztított, kimagozott cseresznyét a cukor másik felével, a fűszerekkel és a borral röviden megpárolom.
3) Egy csinos hőálló tálat előveszek és a gyümölcsöt belekanalazom a leve nélkül. Erre egyenletesen rámorzsolom a "tésztát" - nem kell szépen - és már mehet is a sütőbe 180 fokon. Gyorsan sütöttem, amíg nem pirult ropogósra a tészta.

Engem elsőre meggyőzött, nem kell még egyszer biztatni, hogy ilyet készítsek. Az édes-fűszeres, sült gyümölcsragu és tetején a ropogós kabát nagyon szépen kiegészítik egymást. Amitől tartottam, nem következett be: több óra után sem puhította meg a tésztát a gyümölcs leve.

Gondolatok a következő morzssütihez:
Kisebb hőálló edénykékben önállóan tálalható, csinos desszertet készíthetsz, vendégvárónak tökéletes.
A gyümölcs és tészta arányait változtatva süteményként vagy desszertként tálalhatjuk. Ha először megágyazol a sütőtálban a tésztával, a reszelt linzerhez hasonlatos süteményt készíthetsz. Ez az. Miért ne kezdhetnénk így és tehetnénk hozzá túrót is a gyümölcs mellé? Húúú, ez remekül hangzik. És tessék: rákerestem a "cheese crumble"-re és találtam is egy gyönyörűséges epres crumble-t, ami egy pite, egy csízkéjk és a crumble házasításából született. Csodálatos.
A szezámmaggal nagyon finom volt, ajánlom nektek is. A különböző olajos magvakkal is jól variálható az összetétel.
Jövő alkalommal a tésztába is teszek egy kis fűszert, miért ne?
A Rita által javasolt arányok szerint a vaj miatt nagyon zsíros lett a tészta. Szerintem. Persze kell, hogy a vajban megpiruljanak a hozzávalók és a gyümölcsök alá sem árt némi nemű zsiradék, de legközelebb csak az itt is javasolt 5-6 dkg-ot fogom hozzáadni. Ahogy morzsoltam, érzés szerint kevésbé zsíros és egy kissé morzsalékosabb tésztára számítottam.
A gyümölcsragut jól leszűrtem és a leve is elpárolgott a gyors sütés közben. Nem bánnám, ha egy ici-picivel szaftosabb maradna.

Azt hiszem, egy kanál vaníliafagylalttal csodás lehet, mert ma is kihűlve kanalaztuk. A szilvás, szegfűszeges és a sárgabarackos, fahéjas, mandulás crumble érdekel most a leginkább. De egy hideg téli napon egy rumos, almás, mazsolás, vaníliás, fahéjas változat kellően felmelegítheti az ember lelkét.

Gyors, finom, nagyon finom állagú, egészségesebben elkészíthető, gyümölcsös, ráadásul idénygyümölcsökkel jól variálható ízlés szerint. 10/10 pont. Velem biztosan nőtt egy fővel a méltán népszerű crumble rajongótábora. Ja, igen, Édesanyám is csatlakozott, rögtön az első kanál után.

Házi vajkrém, mert boldogok a sajtkészítők

- Mit mondott?
- Nem hallottam, éppen a nagyorrúval beszéltem.
- Azt hiszem, azt mondta, "Boldogok a sajtkészítők".
- Miért emeli ki a sajtkészítőket?
- Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármelyik tejipari termék készítőire. 

Monthy Python - Brian Élete 08:20-tól

A kimelegített, lecsepegett tejföl és a zöldfűszerek 

csak arra várnak, hogy jól összekeverjem őket

Az egyik nagymamám még vajat köpült nekem, mindkét nagymamám kredence tetején ott aludt a tej a köcsögben. Kíváncsian figyeltem, ahogy a drága Marika néni sütőben melegítette ki az aludt tejet egy tepsiben és túró lett belőle. Jártam én Édesanyám szülőfalujában a szomszédba a kék tejeskannával, ahol imádtam nézni, ahogy a Józsi bácsi megfejte a Rózsát meg a Bimbót. Meg Édesapám szülőfalujában a tejcsarnokba, ahová a falubeliek 15-20 literes(?) kannákban hordták össze a tejet minden este rituálészerűen. Kaptam én párszor, 1-2 éve a 85 éves szomszéd Manyi nénitől 5 liter házitejet, hogy ők ennyivel már nem tudnak mit kezdeni, de azért nem mondott le a vásárlásról. Így történt, hogy altattam én is 5 liter tejet és melegítettem ki a túrót, amiből lett jó túrós lepény. Imádom a finom sajtokat. És, igen, érdekel a "sajtkészítés".

Az elmúlt hat hétben nem vittem túlzásba a főzést, to say the least. Már vártam, hogy vajon mi lesz a következő. Vártam és végre jött is egy ötlet, egy történet, ami felcsigázott és ez történetesen a házi "vajkrémről" szólt. Így történt, hogy a szokásostól eltérően 20%-os tejfölt vettem, a mikróban kezdtem el melegíteni, amit aztán egy kicsit fel is robbantottam, de tényleg csak egy kicsit, a maradék pedig egy sűrű szövésű műanyag szűrőben pihengetett a hűtőben három napon át. Én pedig újból várakoztam.
Mindez azért, mert megfogadtam, hogy úgy csinálom, ahogy a Zsu elmesélte nekem, aki szintén nagyon szereti a sajtos vagy túrós (ki a csuda tudja, mi is ez ...) kencéket. Aztán hogy majd ízesíthetem, ahogy teccik. Hűűűű ... Nagy köszönet Zsunak még egyszer :)
A kedvem szerint pedig csak 12%-os tejfölt vettem volna és a legkisebb lángon 3-4 perc alatt szépen kimelegítettem volna, de hát majd legközelebb kipróbálom úgy. Látszik, hogy nem értek a mikróhoz: hiába vettem le a teljesítményt, a "pár percig melegítjük"-ből az lett, hogy 1:10 alatt felrobbantottam a tejfölt, a pohara pedig szépen összetöpörödött...én meg jót mulattam, miközben a szűrőbe mentettem a maradékot. A takarítás már nem volt ilyen vidám, most viszont csillog-villog a gép ...

Hozzávalók kb. 2 személyre:
1 kis doboz 20%-os tejföl
1 sűrű szövésű műanyag szűrő vagy pelenka
só
frissen őrölt fehér bors
petrezselyem
metélőhagyma

1) Ha jobban értesz a mikrohullámú sütőhöz, mint én, távolítsd el a tejfölös pohár tetejét és pár perc alatt melegítsd át a tejfölt. Ha bizonytalan vagy mint én, egy kis edényben, alacsony lángon megteheted ugyanezt, de ne hagyd magára.
2) Ha átmelegedett illetve elkezdett kicsapódni, egy sűrű szövésű műanyag szűrőbe vagy egy pelenkából eszkábált kis kendőbe kell átönteni az egészet és hagyni, hogy lecsöpögjön a hűtőben.
3) Az alapanyagra 3 napig kell várnod, amikor is jöhet a második izgalmas és egyben kreatív rész, az ízesítés. Most csak tengeri sót, kevés fehér borsot, metélőhagymát és petrezselymet tettem hozzá.
4) A Zalaco molkés tönkölybúzakenyerével, egy kis további zöldfűszerrel tálaltam. Az elveimre fittyet hányva egy szép, húsos paprikát és egy paradicsomot is kerítettem mellé. Imádtam. Fotó ez alkalommal nem készült, az aparát elutazott Édesanyám retiküljében.

Minél lágyabban szereted a sajt- vagy vajkrémet, annál kevesebbet pihentesd. 3 nap után igazán sűrű, villával morzsalékosra nyomkodtam.

Néztétek már, mi mindent tesznek a a legtöbb bolti vajas, sajtkrémes, túrós kencébe? Ha nem kértek az állományjavítókból, inkább csapjatok fel "sajtkészítőnek". Megpróbálhatjátok újraalkotni a megszokott, bolti ízeket.
"Magyaros vajkrém" piros porpaprikával, apróra vágott talán piros húsú paprikát és kis hagymával vagy, ha úgy tetszik, pirosarannyal vagy Édes Anna paprikakrémmel.
Rokfortos vajkrém: keverj hozzá villával áttört rokfort sajtot mondjuk egy kis metélőhagymával. Retekkel. Hmmm...
Mediterrán vajkrém: apróra vágott olívabogyó, egy kis fokhagyma és egy kis rozmaring vagy szurokfű
Tormás vajkrém: házi reszelt torma, só
Kakukkfüves fokhagymás vajkrém?
Aszalt paradicsomos, zelleres vajkrém?

Reggelire, tízóraira, vacsorára, előételnek, kerti partikra,  piknikre, sok finom ropogós zöldséggel.

Banános piskótatallérok

Kissé olvadtan, maszatosan a májusi nyárban

Ez az egyik legegyszerűbb édesség, amit csak ismerek, mégis amikor néhanapján elkészül, levesz a lábamról. Talán épp az egyszerűségével. Csak piskóta, banán és csokoládé, pont. Ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a banános piskótatallérral tele van a net. Gyors, nem túl költséges és nem is érdemes túl kicsi adagnak nekiállni, ha már egyszer csokit olvasztasz és banánt karikázol. Legalább egy pár órával a tálalás előtt érdemes elkészíteni, hogy a csoki megkössön, a piskóta megpuhuljon és egy-két napon belül érdemes elfogyasztani, tehát ideális vendégváró.

Hozzávalók:
piskótatallér
érett banán
10 dkg finom étcsokoládé (nem tortabevonó)
a evőkanálnyi tejszín, étolaj vagy vaj ízlés szerint
fogpiszkáló

1) Tedd vízgőz fölé az összetört csokoládét és lassú tűzön olvaszd fel a tejszínnel. 
2) Közben a banánt vágd kb. fél centi széles karikákra, tégy egy karika banánt két tallér közé és egy fogpiszkálóval szúrd át a kis tornyot.
3) Mártsd őket a csokolédéba vagy csak kanalazz rájuk a csokoládéból, hogy az körben bevonja. Ha lecsöpögött a felesleg, tedd félre pihenni, míg a csokikabát megköt és alatta a banán megpuhítja a tallérokat.

Ha az alsó tallért a talpára állítod, a kis sütik is szépen fognak állni a talpukon. De láttam már kis szenvicseket is. Van aki a csokoládékabátra kókuszreszeléket szór vagy darált dióba, mogyoróba forgatja a csokis falatokat. Van, aki pudinggal vonja be őket. Gondold tovább ahogy tetszik, én egyelőre maradok a csoki-banán-piskóta hármasnál. Egy kicsi rumot, azt például még el tudok képzelni hozzá. A gyümölcsök közül talán még a kivi vagy az ananász állaga alkalmas a műveletre, bár banánt karikázni (nem utolsó szempont) nagyon kényelmes megoldás. Mit gondoltok?

Trüffelkrémes, kávés desszert

Bár a lényegből nem sok látszik...

Az ott a rumos feketekávéba 

áztatott piskóta a csokikrém alatt.

Rajtam maradt egy doboz mascarpone, nem lett semmi az ajándék tortából. Mi a csudát csináljak vele .... a tervezett tormás sajtkrém sem kell most, csak egy gyors finomságra vágyom. Édességre. Friss tojásom nincs, pedig a tiramisuért nagyon odavagyok. Még neki is állnék, fáradtság ide vagy oda. Rendben, 10 percet szánok rá, egyezkedtem magammal.
Maradék csoki, finom 70%-os? Frissen főtt kávé? Piskótatallérok? Nem volt nehéz összegondolni, ez lett belőle. A kedvenc trüffelkrémem adta az ötletet, úgysem ettem már 2010 karácsony óta.
Ugye nem árulok el túl sokat, ha azt mondom, nem tartozik a lugosító ételek közé  ... :) Ez itt konkrétan a kényeztetésről szól.

Hozzávalók:
egy fél doboz mascarpone sajtkrém
4-5 dkg jó minőségű étcsokoládé
1 ek nádcukor vagy méz
2 marék piskótatallér, mert ez volt idehaza
a kis pohárka feketekávé
egy pici tej
egy pici nádcukorrum

1) A csokoládét lassú vízgőz fölé tettem és közben előkészítettem pár üvegtálkát és a többi hozzávalót.
2) A kávé, a tej és a picit rum keverékében áztattam a piskótát és a tálkák alján leosztottam őket. Ez alkalommal hagytam, hogy jól megszívják magukat.  
2) Mikor elkezdett olvadozni a csokoládé, átkevertem és élveztem a felszabaduló illatokat. Hozzátettem a kevés cukrot és amikor egyneművé olvadt, levettem a gőzről és gyors mozdulatokkal, márványos, fényes, sima krémmé kevertem a doboz mascarpone felével. Ha cukor helyett mézzel készítenéd, inkább a sajtkrém után keverd hozzá, ne a tűzforró csokikrémhez.   
3) Elosztottam az adagot a kávés pikótatallérokon. Nem vártam túl sokat.

Ez az adag kb. 3 embernek egy kis finom desszertmennyiség. Ha hűtőbe leszed, megdermed a csokoládé. Kemény habbá vert tejszínt is tehetsz hozzá amascarpone helyett, ha előre el akarod készíteni, úgy krémes marad a hűtőben is.
Légy kreatív, csinosítsd, gondold tovább, összetört zabkeksszel, amarettóval, fűszerekkel. Vedd elő a szép üvegkelyheidet. Reszelj, vagy kaparj a tetejére csokoládéforgácsokat. Készítsd fehércsokiból egy kis rummal és finom vaníliával, csipet frissen őrölt szerecsendióval.

Csak ennyi még: vigyázat, addiktív.

Medvehagyma krémleves

 Egyszer csak meglepetésképp kaptam egy zacskó frissen szedett medvehagymát, aztán pár óra múlva mellé a kérést, "ha csinálsz valami finomat, akkor majd szóljál". Vagy valahogy így: "Hogyan kell csinálni a medvehagymakrémlevest?" Nos, egy ilyen kérésnek, kérdésnek nem lehet ellenállni, ugye, és már jött is az automatikus válasz: krumpliból főznék krémlevest és egy jó adag medvehagymát tennék hozzá. Aztán persze borsót is. Annak ellenére főztem ott elméletben, a folyosón, a lépcsőfordulóban merengve, hogy még nem volt dolgom a medvehagymával. (A történettel pedig azóta adós vagyok ...)

Tavaly tavasszal is csak néztem: minden rendes gasztroblogger előrukkolt a saját medvehagymás receptjével a levesektől kezdve a pestón át a tésztákig bezárólag. Idén sem történt másképp. Már a nagy cégek is belevágtak: épp most láttam egy reklámújságban valami mélyhűtött ételt medvehagymával. Bevallom, eddig nem hozott annyira lázba a sok recept, talán Limara pogácsájába haraptam volna bele szívesen.
Szóval még nem volt dolgom a medvehagymával, most mégis ott ültem egy szép köteggel, amit ajándékba kaptam. Úgy szedték és hozták nekema zalai erdőkből :) Jól van, akkor ismerkedjünk meg és kezdésként, barátkozólag beleharaptam a friss, puha levélbe. Ez igen, gondoltam, ebben van valami... Milyen friss és ízletes. Hogy lehet egy törékeny zöld levélnek ilyen intenzív fokhagymaíze ...  Most már tudom, miért lehet érte rajongani.
Nem tudtam viszont, hogyan fog viselkedik bizonyos mennyiségű medvehagyma, ezért öreganyáim után szabadon, gondolomformán kezeltem. Nem olvasgattam utána (még a mai napig sem), ki hogyan csinálja, így mentem az első spontán elképzelés után.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
4 közepes krumpli
4 nagy marék zöldborsó
egy laza marék medvehagyma
esetleg egy fél vagy egész pohár tejföl
só
frissen őrölt fehérbors

1) A megtisztított és felkockázott krumplit annyi vízben tettem fel főni fedő alatt, hogy kb. egy ujjnyi víz lepte el a darabokat. Sóval, frissen őrölt fehér borssal ízesítettem.
2) Mikor félig megpuhult, hozzátettem a borsót is és utánaizesítettem.
3) Közben a medvehagymát átnéztem, megtisztítottam, vékony csíkokra vágtam és mielőtt lezártam volna a gázt, 2-3 percig forraltam a zöldségekkel együtt.
4) Aztán elő a merülőmixert és átmixeltem az egészet. Ha szeretnéd, ennél a pontnál hozzákeverheted a tejfölt. Szerintem krémesebbé, lágyabbá teszi.

Lisztet nem tennék bele, mert átmegy főzelékesbe. Próbálkozz a zöldség és a víz arányával, hogy kiderüljön, milyen állagú krémlevest kedvelsz a legjobban. Én a sűrűbb állagot kedvelem.
A medvehagymát nem akartam hosszan főzni, hogy az ne menjen a vitaminok és ásványi anyagok rovására. Így ez a mennyiség nagyon intenzívvé tette a levest. Jó ízzel kanalaztam, mert tudtam, hogy tankolom a vitaminokat, de nekem 2 tányér bőven elég volt belőle, kielégítette az ízlésemet.

Olvass tovább a Házipatika oldalán arról, milyen gyógyhatásokkal bír ez a szerény kis növény és arról is, hogyan ismerheted fel az erdőt járva. Fontos, hogy ne keverd össze hasonló levelekkel.

hazipatika.com - medvehagyma határozó

Engedjetek meg még egy szempontot: tépd le a leveleket, de a gyökerekre vigyázz, ne húzd ki őket, hogy jövőre is ugyanúgy szedhess a káprázatos, fokhagymaillatú levélmezőkről az éledező tavaszi erdőn.

Gégepukkasztó ecetes torma házilag

"Az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel. Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó. Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.
A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy mely bolygókon mixelik a legjobb Pángalaktikus Gégepukkasztót, várhatólag mennyit kell fizetni érte, és miféle jótékony szervezetek segíthetnek az utólagos rehabilitációban." 

Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposoknak című zseniális regénye

Pan-Galactic Gargle Blaster, azaz a

Pángalaktikus Gégepukkasztó

Nem terveztem, ám most mégis leírom: otthon is lehet ecetes tormát készíteni. Mert meglep, hogy ez milyen sokakat meglep és örülnék, ha minél többen konstatálnák ezt az egyszerű tényt.
Namármost, ennek a lényege nem abban rejlik, hogy milyen jól kijön az ember, ha nem a bolti tormát teszi az asztalra, sem abban, hogy milyen "zöld", ha maga ássa ki a gyökeret, hanem abban az elképesztően orrfacsaró élményben, amiben az ember lánya részesül már a tormagyökér megtisztításánál. Ami aztán folytatódik a reszelésnél és nem utolsósorban az asztalnál. És újra és újra át akarja élni, hogy a torma felkúszik az orrán egészen az feje búbjáig, brrrr.... isteni. Mint amikor először lemerészkedik azon a kanyargós vagy a kamikaze óriáscsúszdán, aztán nem tudja abbahagyni. Halmozni az élvezeteket jóóóó.

Én persze a nagymamámtól tanultam, aki odahaza a nagy kertből élt. A kertünkben mi is örököltünk tormát, aminek nagy részét már kiástuk és megettük, de egy szép tő még mindig ott virít az eper között. Épp oda nőtt. Hát, remélem, nem veszik ki soha, mert állítólag nem egyszerű telepíteni.
Az elkészítés pofon egyszerű, de szívesen lejegyzem:

Hozzávalók:
tormagyökér
ecet vagy frissen facsart citromlé
cukor, nádcukor, édesítőszer vagy amit szeretnél
víz
1 szemüveg
1 kisebb csomag papírzsepi
esetleg egy váltótárs
jól záródó üveg
 
1) Végy egy szép tormát és sikáld le, tisztítsd meg.
2) Most jön a szemüveg, lehetőleg minél nagyobb. Tedd fel és vonulj ki a szabadba lehetőség szerint vagy legalább csinálj huzatot. Indulhat a reszelés. Hajrá, reszelj csak, amíg a végére nem érsz, már ha látsz a könnyeidtől. Egy váltótárs is nagyon jól jön ilyenkor, amíg kikönnyezted magad.
3) Készíts ecetből, cukorból és vízből a kedved szerint öntetet. Annyi kell csak, ami épp ellepi a reszelt tormát.
4) Kanalazd jól záródó üvegekbe. Azonnal fogyasztható. A húsvéti asztalnál ne hagyd nyitva az üveget, hogy az illatanyagok bent maradjanak minél tovább. Idővel, pár hét elteltével veszít az erejéből.

Nem csak sonkával finom, a tormás sajtkrémet is nagyon szeretem. Ebből persze készíthetsz sonkatekercseket. Már csak hab a tortán, hogy a tormának csodás élettani hatásai vannak.
Készíts magadnak te is egy igazi gégepukkasztó reszelt tormát, ha még nem volt hozzá szerencséd. Kalibráld be, hogy mekkora adagot kell egyszerre egy falathoz megenned és kapjál be csak egy egész picivel többet. Rehabilitáció a legtöbb esetben nem szükséges. ;) Legjobb mulatság társaságban fogyasztani látva mások grimaszait is.
Kellemes prüszkölést, könnyfakasztó, orrfacsaró élményeket.

Hagymahéjjal festett húsvéti tojás

Hagymahéjjal és kurkumával festett húsvéti tojások.
A kedvenc mintámat a lóhere és a cickafark adja.

Kellemes húsvétot, szép tavaszt kívánok mindenkinek.

Tudom, hogy mindannyian túl vagytok már a tojásfestésen, én viszont most találtam időt arra, hogy leírjam ezt a történetet. Hagymahéjjal és kurkumával tojást festeni igazán kellemes ténykedés minden húsvétkor. Igazi öröm. Gyűjtögetjük a hagyma héját, a karácsonyfa leszedése után kezdjük és a legkisebb darabot is elrakom gondolván, "milyen szép lesz tőle a tojás".

Szükséged lesz pár maréknyi vörös- és lilahagyma héjra, egy teáskanálnyi sóra, egy evőkanálnyi ecetre, elvásott nejlonharisnyára, valamilyen erős zsinegre, különböző tetszetős, apró füvekre és egy fazékra, aminek az oldalát megfoghatja majd a a vörös lé. 

1) Gyűjts apró leveleket. A két a kedvencem a lóhere, a kisebb fajta, mert könnyű vele bánni és nagyon szép lesz, illetve a finom kis cickafarklevél. Bármi, ami tetszik, de javaslom a karakteres szélű, nem túl kemény leveleket, ami jól felfekszik a tojásra. Bármit, amit a fűben, akár a ház előtt találsz. Érdekes, hogy nekem a petrezselyemzöld levele nem jött be eddig, valahogy mindig elmosódnak a kontúrok. Ajánlom még a földből kibújó szarkaláb finom kis leveleit.
2) A hagymahéjat már korábban beáztathatod a vízbe és add hozzá a sót és az ecetet.
3) A tojásokat sikáld tisztára. A vizes felületre rendezd el a leveleket, feszítsd ki a harisnyát, jól szorítsd rá  és a levelekkel ellentétes oldalon kösd össze jó szorosan. Vágd el a harisnyát a kötés fölött. 4 kézzel sokkal könnyebb ezt kivitelezni.
4) Tedd a tojásokat a hideg vízbe, a hagymahéj közé, szépen egymás után és ha végeztél a kötözéssel, elkezdheted a főzést.
A forrástól számítva kb. 30 percig lassú tűzön szoktuk főzni a tojásokat.
5) Lezárom a gázt és elkezdem kiszedni a forró vízből a hagymahéjat, hogy hozzáférjek a tojásokhoz. Nagyon ügyesen kell eltávolítani a harisnyát és a forró leveleket. Amint kiveszed a forró vízből és a lé elpárolog, a vékony, főtt levelek könnyen rásülnek a tojáshéjra. Ha pedig túl sokat tisztítgatod, könnyen megkarcolódik a gyönyörű vöröses-barnás réteg. Ezért azt találtam ki, hogy a tojást harisnyástól hideg vízbe teszem először és röviden kihűtöm, mielőtt kicsomagolom őket.

Évek tapasztalata: a harisnyát a kötésnél szétvágom és egy mozdulattal lesöpröm a leveleket a harisnyával együtt. A kezemet alig győzöm kapkodni és odakészítek egy tálban hideg vizet ;)
Közben persze a körmömet is megfogja a vöröses lé. Ha nem szeretnél keretes körmökkel mutatkozni, inkább húzz vékony gumikesztyűt.

Vigyázz, ez a fajta festett réteg könnyen sérül, ne tapogasd túl sokat a még nedves, festett tojásokat. Ez a levélminta rovására is mehet. A legjobb, ha óvatosan tojástartóba helyezed őket, hogy ott hűlhessenek ki.
 
Kurkumával is régóta festünk tojást a hagymahéj mellett. Az eredmény valóban változó, de újra és újra megpróbáljuk, mert néha szépre sikerül. A kurkumát nem áztatjuk be előre - mint Anyukámtól ez kiderült most - és a tojásokat lassan, kb. 30 percig főzzük a lében. Pár hagymalevelet is dobunk a vízbe, hogy kicsit teltebb színt kapjunk. Világos héjú tojásokat érdemes használni.
Mivel porral van dolgunk, az nem fog elolvadni a vízben, csak eloszlik, illetve összegyűlik a víz felszínén, ha forr a víz. Így nagyon óvatosan kell kivenni a tojásokat és azonnal folyó víz alá tartani, hogy az itt-ott ráragadó port lemosd. Kicsi ecetet és sót itt is dobunk a főzővízbe. Ne számíts nagyon-nagyon sárga tojásokra, ám a zománcos fazekad egy évig viseli majd a kurkumafőzés nyomát. Számtalanszor próbáltuk, de kurkumával nem sikerül füvekkel mintát varázsolni a tojásra. Ha nem lesz szép, hát gyorsan megesszük őket. Mindenképpen mulatság és szép új színt visz a piros tojások közé.

Az én "nyulacskáim" persze segítettek :))

Tavaszi saláta csírákkal

Lucernamagok áznak csíráztatás előtt

"Ma március elseje van"- ez az egyik kedvenc mondatom :)) Ilyenkor előttünk az egész tavasz és az egész nyár. Hát nekem elég ennyi ígéret.
Már reggel eszembe jutott, hogy milyen kedvvel fogom kitakarítani a kedvenc kamrámat. És persze a mélyhűtőből is elő fogom varázsolni mindazt, amit még a szűkösebb napokra mentettem el. Ha ilyen kellemes idő marad, elvetem az első 2 sor borsót és hagymát. És a spenótot meg a retket. Csak egy-egy sort. A fagy elvitte a zellerleveleim, de a kakukkfű gyönyörű hamvasszürke ma is. A metélőhagyma, az oregano- és tárkonybokor, a petrezselyem már mind hajtanak.
A vöröhagyma héját már a karácsonyfa leszedése után, a rend szerint elkezdtem összegyűjteni, hiszen mire itt a húsvét, jó nagy adagra van szükség ahhoz, hogy a tojások szép pirosak legyenek. A húsvét idejéig pedig kacérkodom egy kisebb tisztítókúra gondolatával, bizony, amit majd a fogyó hold első napján, azaz 9-én kezdenék, nem is egyedül, mert támogatást kaphatok böjtös társaktól.

Számomra leginkább a mai nap hordozza annak a gondolatát, hogy az elvetett mag egyszer csak kivirágzik - kivirágzik minden, legyen az kicsi vagy nagy. Mindezért egy csírasalátát szeretnék ma nektek ajánlani.
Ehhez persze csírára van szükségünk és elég széles skáláról választhatunk. Ha vettél már csíráztatni való magot, akkor lehet, hogy álldogáltál már tanácstalanul a lucerna, miskulancia, retek, vöröshere, mungóbab és lepkeszegmag zacskói előtt. Milyen lehet az ízük? És vajon ennyi mag mennyi időre elég? Vajon van különbség a csíráztatásban és nem utolsósorban melyik csíra mit szolgál?

Olvass tovább röviden a csíráztatásról és a különféle csírákról, hogy tudj választani. Fogyasztásukat csak nyersen, elsősorban salátákhoz, szendvicsekhez és joghurtos turmixokhoz ajánlom. Vagy csak simán nasinak. Igyekszem majd több kész ötlettel szolgálni.

Ha tanácstalan vagy, akkor elsőre a lucernát javaslom, mert könnyű csíráztatni, viszonylag semleges ízű, rengeteg vitamint rejt és vízhajtó hatásáról is jól ismert - nem ám a marokkói és spanyol paradicsom és padlizsán vagy az óriási, tökéletes küllemű, holland répacsomók. Bár ma már a piacon sem tudhatod minden esetben, mit veszel, de a házi sárgarépa még mindig megkülönböztethető az egyen sárgarépától. Ha érdekel, olvasd el Pierre Daum, francia újságíró cikkét a spanyol paradicsom téli termesztéséről és piacáról. Ha még mindig érdekel a téma, nézd át azt a hivatalos bemutatót, (.ppt formátum képekkel) amiből megtudhatod, hogyan termesztik a paradicsomot remek ütemben, termőföld nélkül Hollandiában, amit kiváló termőképesség és műtrágyafelvevő képesség, hatalmas környezetszennyezés jellemez más zárt rendszerekkel szemben. Stb.

Ehhez a salátához a már ismert Idénynövény táblázatból válogattam a hozzávalókat. A répa, az alma, a hagyma és a fekete retek mellett döntöttem, az arányokat a kedvem szerint állítottam össze:

Hozzávalók kb. 2-3 adaghoz:
2 marék 4-5 napos lucernacsíra vagy bármilyen más csíra
2 közepes sárgarépa
1 közepes Golden alma
1 kisebb vagy egy fél fekete retek
dió, szezámmag

Vinegrett a kedved szerint:
1 ek extra szűz olivaolaj
2 ek citromlé vagy narancslé (persze frissen facsart)
1 kiskanál reszelt gyömbér vagy 1 kávéskanál dijoni magos mustár
esetleg 1 kiskanál méz
kevés só

1) Tisztítsd meg a hozzávalókat és reszeld le őket vagy vágd julienre, azaz vékonyka, hosszú, talán gyufányi darabokra.
2) A vinegretthez egy tálban keverd össze alaposan a hozzávalókat, halmozd bele a felaprított zöldségeket és keverj tovább, hogy mindent egyenletesen bevonjon a mártás.
3) Azonnal fogyasztható, de pár óra alatt összeérnek az ízek. Finom olajos magvakkal meghintheted.

Egészséges, természetes antibiotikum, segít mértegteleníteni, tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal és a hozzájuk szükséges értékes esszenciális zsírsavakkal. Önmagában, egy szelet teljes kiőrlésű kenyérrel vagy egy szelet olívaolajon sütött csirkemellfilével ajánlom.
Igyatok sok zöldteát, gyógyteát, mozogjatok a friss levegőn, aludjatok sokat.

Tescogazdaságos darált-mix

Végre jól megbüntetik a Tescót azért a nevenincs darált mixért. Hogy bűnhődik-e, azt már nem igazán tudom eldönteni... Az mno.hu honlapján egy rövid híradást is megnézhetsz az ügyről.
Tavaly felfedeztem már valami hasonlót a Tescóban, amiben darált marha- és sertéshúst házasítottak össze, no de azt legalább elnevezték valahogy. De mihelyt az összetevőkhöz értem, hogy rákukkantsak az arányokra és a zsír mennyiségre, meglepve láttam, hogy van ott bőven más is, mint pl. szójakészítmény.
Talán ennyi elég, hogy sokakat eltántorítson, nem is baj, hogy a többire nem emlékszem. Legalábbis remélem, hogy elég ennyi sokunknak ahhoz, hogy eszébe se jusson megvenni. Hogy milyen remek vásárt csinál, ha ezt teszi a szerettei elé ebéd gyanánt.... De mégis ott van a tény: 8 millió forintnyi árut sikerült eladni a Darált-mixből a leleplező akcióig. Gondolom, hogy az ára volt a kirívóan vonzó tulajdonsága, mondjuk 800 Ft/kg. Akkor 10000 kg-t ettek meg odahaza a családok.
Jó minőségű húst venni felér egy kisebb vadászttal, de legalább te magad válaszd ki a tőkehúst, amit helyben ledarálnak vagy te magad is megteheted ugyanezt odahaza. Bizonyos áruházakban, pl. itt a szomszédos CBA-ban ledarálják a fehér húsokat is.
Ilyenkor azért eltűnődök egy kicsit azon, hogy milyen rosta az, amin átmegy egy ilyen "élelmiszer" és milyen rosta az, ami után ekkora nagy dérrel-dúrral kell hatóságilag beavatkozni. Mese nincs, szemüveg nélkül, illetve robotpilóta üzemmódban nem lehet vásárolni.

Szarabella házisütemény

Már megint sütemény. Épp a farsang farkán. És nem is akármilyen, tömény gyönyörűség, amit most nem fogok elkészíteni, csak továbbadom a tudnivalókat. Karácsonykor volt alkalmam megkóstolni és nemrég kaptam meg a receptjét, amit azért vártam nagyon, mert teljesen lenyűgözött és azért is, mert még a nevére sem emlékeztem, hogy a neten megkeressem. És mert beígértem már a receptet, bár nem kizárólag fehérjehasznosítás végett süthetjük meg, mint látom. Kissé bizarr az elnevezése, ezért ehhez a címhez muszáj most hozzátennem a házisütemény szót is. Önmagában nem kellően beszédes.
Még soha nem kóstoltam a szarabellához hasonló "kompozíciót". Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy habcsókot rejt, én meg nagy lelkesen beleharaptam és jól meglepődtem. Mert habcsókkal utoljára akkor találkoztam személyesen, amikor a nagymamám a 70-es évek közepén több tepsi habkarikát, -háromszöget és -négyszöget szárítgatott a nagyszobai konvektor alatt, amit én hasra fekve és az orromat majd' beledugva csodáltam. Biztosan ettem is belőle. Aztán, ha jól emlékszem, valamikor sok évvel később beleharaptam egy öreg, por ízű, világoskék habcsókba ... Nos, azóta hűvös távolságtartás jellemezte a kapcsolatunkat és nekem eszem ágában sem volt tojáshabot sütni. A máglyarakást is "meztelenül" szoktuk készíteni. Talán Nigella volt az, aki pár évvel ezelőtt először fel tudta kelteni a figyelmem, ahogyan rajongva mutatta be a passiógyümölccsel tálalt Pavlova tortáját. Azóta is csak figyelgetem a csinosabbnál csinosabb Pavlovákat, de mégsem vitt rá a lélek eddig.

Magamtól valószínűleg soha nem választottam volna ezt a csokikrémmel megkent habcsókot sem, de Huszi barátnőm szerencsére megkínált és engem egy egészen új élmény ért. Köszönet érte neki még egyszer ezúton is és persze Szidinek, aki készítette és akit csak fotóról ismerek.

Egyetlen receptet találtam szarabella néven, azt is a babanet társalgójában, drumka december 23-i bejegyzésében. 24 tojással és 1,2 kg cukorral áll neki a hadműveletnek - ez ipari mennyiség vagy egy régi, jól bevált, lagzis sütivel van dolgunk. Talán azért nem találtam több leírást, mert másképp is nevezik, amit viszont nem tudok beazonosítani.
Közben azt is megtanultam, hogy nem is olyan ritka, hogy a habcsókot csokikrémmel ragasztják össze, no, de nem úgy, mint a szarabellát. Ebben a csokoládékrém és a csókok aránya valami olyan mesés állagot eredményez, amilyet én most tapasztalhattam először. Nagyon örülök, mert nagyon szeretem, ha valami újdonságot fedezhetek fel, legyen az íz vagy állag.

Hozzávalók:

A krémhez:
12,5 dkg kakaó
kb. 1 dl víz
20 dkg cukor
6 tojássárgája
25-40 dkg vaj

A habcsókhoz:
6 tojásfehérje
6x7 dkg porcukor

kb. 2 nagy marék dió a hempergetéshez
(ezt ízlés szerint helyettesítheted mogyoróval, mandulával)

Szidi szerint az ügymenet, amit igyekeztem egy kicsit részletesebben leírni fénykép híján:

1) A kakaót a vízzel és a cukorral megfőzzük, hozzákeverjük a 6 tojás sárgáját, amit gőz fölött kéne csinálni, de ha leveszed a tűzről és hagyod 2 percet hűlni, az is jó. A lényeg, hogy sűrüsödésig keverjük. Ha kihűlt, hozzá kell adni 40 dkg vajat, ami szerintem túl sok, én csak a felét szoktam, vagy 25 dekát.
2) A habcsókhoz elkezded verni a fehérjét és amikor már majdnem kemény, hozzáadod a cukrot. Ezt kanalazd nyomózsákba (vagy nylonzacsiba) és nyomj kb. 3 cm-es rózsákat kivajazott sütőpapírra. 100 fokon kell sütni vagy inkább szárítani kb. 1,5-2 órát.
3) Aprítsd fel a diót sodrófával és egy nagy késsel vagy egyszerűen daráld le egy nagy lyukú darálóval.
4) Illessz össze 2 habcsókot úgy, hogy a két csúcs egymás felé nézzen, tehát az egyik csók fenekére fogod majd állítani a kész sütit és a teteje is lapos lesz. Kend körbe csokikrémmel a csókok közt maradt szabad rést és egy hengert kapsz, ami kb 3 cm átmérőjű és kb. 5 centi magas. Ezt a hengert forgasd bele a dióba.

Remélem, a leírás kellően plasztikus ahhoz, hogy el tudd készíteni ezt a fura sütit. Ha elkészítem, a fotó nem maradhat el.

Tűnődtem, hogy milyen formában lehet újrakomponálni az alkatrészeket, erre jutottam:
A pavlovatorták után szabadon süss két egyforma méretű, kör alakú alapot a habból és kend kezéjük kb. 2 cm vastagon a krémet. Bár ez a porciózásnál kisebb nehézséget fog okozni szerintem. Vagy egy nagy közös torkoskodásba fulladhat a habtorta feltálalása.
Talán variálhatod a méretet, bár ez pont egy-két harapnivaló adag vérmérséklet szerint. Talán tudsz szép egyforma csigákat nyomni a csókhoz, aminek a csúcsos fele kifele is nézhet (a csokolédékrém ez esetben lényegesen kevesebb mint az eredeti verzióban és ez nem biztos, hogy annyira jó nekünk).
Daráld finomra a diót és keverd a csókhoz.
Tulajdonképpen ez már kezd egy macaronra hajazni, vagy nem?
Beleforgathatod mogyoróba vagy mandulába, ha úgy teccik.
A mogyoróról az jut eszembe, hogy a csókokat megbolondíthatod némi kávéval vagy egy kiskanál kávézaccal, amitől szép pöttyös lesz, a csokikrémet pedig egy egész kicsi kávéval, nescaféval.
Vagy egy pici fahéjjal. Rummal?
Amarettóval és mandulakabáttal?

A végén még habcsók-fan leszek, ami - mit is mondjak - elég váratlan fordulat lenne. A szarabella mindenképp meggyőző. Kellemes torkoskodást kívánok az utolsó napokra.

Túrógombóc zabpehellyel

Az elmúlt hétvégén túrót akartam enni, vettem is fél kilót, olyan szép rögöset, nem olyan krémszerűvé paszírozottat. A körözöttet egymagam ettem meg - a pirítós volt az egyetlen társaságom. A másik felét gombócnak szántam, amit már nem egyedül tüntettem el.

Mindez úgy kezdődött, hogy az egyik kedvenc blogomon, a Macikonyhán olvastam ezt az igencsak szimpatikus címet: Zabpelyhes túrógombóc. Nagyon boldoggá tett már a gondolata is annak, hogy a zabpehely számomra új felhasználási módját fogom bevezetni a konyhámban, mert igyekszem a zabot bevonni az étrendünkbe, ahogy csak lehet. Bár hasonlóképp tápláló mint a búza, a glikémiás indexe alacsonyabb (bár van, aki megkérdőjelezi ennek a jelentőségét) és rostokban gazdag. Azt hiszem, végre bevezetek neki egy önálló taget is, megérdemli a figyelmünket ez a szempont. Ráadásul remekül kiegészíti a többi hozzávalót ebben az összetételben is.

Az eredeti recept hozzávalói:
25 dkg félzsíros túró
2 tojás
5 dkg darált zabpehely
fél citrom héja

kevés cukor
1 csipet só
zsemlemorzsa és vaj a morzsakabáthoz

Fogtam a receptet, amiben egyetlen dolog érdekelt igazán, a hozzávalók aránya. Egy kicsit változtattam a leírtakon, amit kizárólag a körülmények diktáltak: nem volt kedvem 8-10 órát várni, csak egy-kettőt. Annak is néznem kellett már a végét, mikor jár már le és közben lelkesen mosogattam.
A zabpelyhet nem volt kedvem ledarálni, de könnyedén vettem ezt a kérdést. Fogtam két marék zabpelyhet és a kezeim között többször erőteljesen átmorzsoltam, ezért az kénytelen volt szétmorzsolódni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen mállik. A megadott 5 dkg-ig kiegészítettem zabpehelyliszttel, a cukrot pedig por alakú édesítőszerrel helyettesítettem ezúttal. Azaz az étel alkalmassá vált arra, hogy cukorbetegeknek is jó szívvel tálaljuk, hiszen kisebb terhelést jelent a szervezetnek.
Fogtam azt a régi krumplitörőmet, jól átdolgoztam vele a masszát és mindent a szokásos módon csináltam.
Vigyázz, a citrom kezeletlen legyen, vagy legalább alaposan sikáld meg a messziről jött gyümölcsöt.
Ha van alkalmad, fogj két-három száraz zsömlét, reszeld le egy egyszerű kézi reszelőn, úgy pirítsd meg vajban. Így a legfinomabb.

Ha egészségesebb ételre vágysz, készítsd sötét nádcukorral, mézzel, nyírfacukorral, esetleg csak tojásfehérjével a kevesebb zsír miatt. Tálald mézes joghurttal. Használj extra szűz olívaolajat a pirításhoz és esetleg zabkorpát tudok elképzelni a morzsa helyett, de ez csak egy gyenge ötlet, fogalmam sincs, milyen lehet. Eszembe jutott még, hogy egy kevés darált napraforgómagot vagy diót is keverhetsz a zabkorpába.

Jómagam meglangyosított, kissé édes tejföllel szeretem, de egy-két kanál bogyós gyümölcs lekváröntettel is csodálatos. Vagy mindkettővel.
Frissen a legjobb. Ekkora adagból, ha jól számolgatom, kb. 18 darab 3-4 cm-es gombóc kerekedett. Kellemes vegetáriánus étel a közelgő böjt idejére.

Túrós pogácsa

Túrós pogácsa vagy inkább rúd - még friss, még meleg

A kedvenc túrós pogácsa receptem igazán pofonegyszerű, még kijegyzetelni sem kell, egy olvasás után megjegyezhető. Úgy tanultam valakitől vagy vadásztam valahol sok évvel ezelőtt, de látom, hogy tele van vele a net - méltán népszerű ... Nagyon ritkán készítem, mert rendkívül zsíros, az egészséges étkezés gondolata itt szóba sem jöhet, akárhonnan is nézem... cserébe viszont nagyon-nagyon finom, porhanyós.

Nos, ebben a receptben talán az a legszembetűnőbb különbség a pogácsákhoz képest, hogy nem kell bele élesztő és ettől egészen más lesz az állaga. Talán porhanyós tésztának nevezhetnénk (igazán ideje lenne beletanulnom a cukrászat szakszókincsébe...)
Egyszer gondoltam egyet - talán tovább lehetne fokozni a kívánt porhanyós állagot - és hozzácsaptam egy kiskanálnyi szódabikarbónát, amitől szellősebb, ám kissé szárazabb lett, így nem javaslom. Ha vállalkozó kedvű vagy, esetleg 1 dkg futtatott élesztőt gyúrj hozzá, majd keleszd kb. 60 percet hideg helyen, pl. az előszobában (ahol manapság ugyanúgy 5 fok van, mint a hűtőben). Ez a módszer már bevált egy hasonló sós süteménynél. Jut eszembe, a kefires lángos tésztáját is a hűtőbe teszem pihenni, ami másnapra majd szétfeszíti az edényét, annyira ki akar futni.
Ti is, vagy csak én csodálkozok rá állandóan arra, hogy 0 fok közelében is milyen remekül kelnek a tészták? Mennyire kell vigyázni pl. a fánknál, ha már egyszer itt vagyunk a farsang közepén ... még a nyújtódeszkát és a kendőt is langyosan tartom és nem győzök a konyhába be- és onnan kirohangálókkal pörölni valahogy így: haszépszalagosfánkotakartokenninenyitogassátokmárannyitaztazajtótmertmegfázikatészta...
Na, szóval, itt remekül bevált a hideg helyen való pihentetés illetve kelesztés.

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg vaj (nem margarin)
25 dkg finomliszt
1 csapott teáskanál só
(esetleg 1 dkg futtatott élesztővel is kipróbálhatod)
egy kisebb tojás a kenéshez
a tetejére reszelt sajt, szezámmag, lenmag, mák, köménymag stb.

1) Nem baj, ha a túrót és a vajat már korábban kiveszed a hűtőből. Szorgalmasabbak áttörhetik a túrórögöket előre.
2) Gyúrd össze a hozzávalókat: kezdheted talán azzal, hogy a vajat elmorzsolod a liszttel, majd hozzágyúrod a sót és a túrót, míg egyneművé nem válik a gombóc.
3) Ezt beteheted a hűtőbe pihenni, de akár azonnal felhasználhatod: nyújtsd kb. ujjnyi vastagra és szaggasd a kedved szerint.
4) Már a szaggatás előtt előkészítheted a tetejét: egy kisebb tojást vagy annak a sárgáját verj simára egy kicsi tejjel és sóval, mázold be vele a tetejét, majd hintsd meg valamivel a felsoroltak közül. Az én kedvencem a szezámmag - nagyon kellemes, ahogy ropogósra sül a pogi tetején. Azért is készíthetem elő a tészta tetejét, mert ez esetben nem hagyományosan kerek pogácsa kiszúró formát használok, hanem kb. 2x2 centis kockákra vágom a tésztát egy nagy késsel. Ennek az élét minden vágás után letisztítom és belisztezem, mert igencsak ragacsos így minden.
Persze utólag is díszítheted a pogik tetejét, ahogy teccik.
5) Sütőpapírral bélelt tepsin elég lesz kicsi helyet hagyni a pogik között, mert nem fognak megnőni az élesztő híján. Felforrósított sütőbe csúsztatom és gyorsan megsütöm, már amennyire a nagyanyám sütője képes gyorsan sütni. Vigyázz, ne szárítsd ki.

Frissen, melegében tálald, nem érdemes sokkal előbb elkészíteni. Ilyen hideg téli napokon nekem külön élmény bekapcsolni a sütőt és várni, amíg kisül belőle valami finomság.
Csodás borkorcsolya, harapnivaló, csak nagyon illékony a természete. Ekkora adagból én kb. 4-5 személynek készítenék egy estére nassolnivalót, hogy ne feküdje meg senki pocakját. A jelentkezők száma szerint könnyedén növelheted a mennyiséget. A pogácsák tetejét is színesítheted a különböző díszítésekkel, hogy válogathasson mindenki a kedvére. Kellemes sütögetést kívánok.