Egg-nog

Egg-nog innen (elem és elemtöltő híján...)

Ez egy nagyon finom meleg ital, igazi téli lélekmelengető, amit ismét csak a Józsitól tanultam el. Még egy ok arra, hogy nagyon hálás legyek neki. És bár épp itt melengetem vele magamat, képpel nem szolgálhatok, mert se elem, se elemtöltő nincs idehaza, így az élményt másképp kell átadnom.
Egyébként hagyományos angol karácsonyi ital, amit talán nekem kellett-illett volna ismernem, ugye? Bár eredeti angol receptet még nem kerestem, annyira meg vagyok ezzel elégedve. Egg flip-nek is hívják. Franciául pedig lait de poule, ami azt jelenti hogy "tyúk tej" vagy miaszösz.
Úgy látom, a recept alapja egyértelműen ugyanaz, csak az ízekkel variálnak, illetve némely hozzávaló, az alkohol vagy a cukor aránya változhat ízlés szerint. Itt van egy rakás egg-nog recept, tessék válogatni.
Most szilveszter estére ajánlom ezt a finomságos italt, lehet elbódítani a népeket. Vigyázat, ezekkel az arányokkal jó erős.

Hozzávalók 1 személyre:
2 dl 3,5%-os tej (vagy egy rész tejszín, de nem főzőtejszín)
0,5 dl nádcukor rum (nem olyan ízesített valami)
1 tojássárgája
1-2 teáskanál cukor (nádcukor)
egész szerecsendió reszelve vagy őrölt fahéj

1) Melegítsd fel a tejet és a rumot is beleteheted, de csak miután a tej már átforrósodott, illetve minél később, hogy ne illanjon el az alkohol.
2) Közben keverd ki a tojás sárgáját a cukorral és kevergetés közben finoman öntsd rá a meleg rumos tejet. Itt előfordulhat, hogy a tojássárgája kicsapódik és csomós lesz. Akkor öntsd ki az egészet és kezdd elölről.
3) Ha sikerül - és általában sikerül -, akkor lassú tűzön főzd egy picit tovább, amíg besűrűsödik, finom krémes lesz.
4) Töltsd meg a legszebb bögréidet vagy csészéidet. Reszelj szerecsendiót az ital tetejére vagy szórd meg fahéjjal a kedved szerint. Melengesd a kezeid, hajolj fölé, élvezd az illatokat és ízeket.

Hatásvadászok reszeljék a szerecsendiót közvetlenül a vendégek orra elé tálalt gőzölgő csészékbe, hogy még teljesebb legyen az illatélmény és a látvány.

Gondold tovább, csinosítsd fahéjrúddal, csillagánizzsal, bátrabbak mozsárban összetört ánizsmaggal vagy egy lehelet kardamommaggal, lustábbak és rajongók esetleg mézeskalács fűszerkeverékkel. De ígérjétek meg, hogy először kipróbáljátok frissen reszelt szerecsendióval. Amikor először tette elém a Józsi ezt a gőzölgő, illatos csészét, teljesen új élményben volt részem: soha nem jutott volna eszembe, hogy egy édes, tejes italt szerecsendióval fűszerezzek. Minden ilyen új élményért hálás vagyok.

A tojásfehérjéből készíts rá úszkáló hablabdát, mint a madártejhez. További tojásfehérje felhasználására pedig remek, mi több, csodás ötletet kaptam, remélem, mihamarabb megoszthatom veletek is. Ez esetben nem az ízek, hanem a számomra teljesen különböző állagú alkatrészekből valami teljesen új élmény fakadt.

Addig is boldog új évet kívánok, kedves olvasó. Kívánom, hogy egészségben, bőségben, jó érzéssel éld át a következő 365 napot és gazdagodj minél több új ízélménnyel is. Igyekszem ehhez hozzátenni pár ötletet, ilyet is, olyat is, mikor mit diktál a kedvem.

2011 karácsonyán

Nagyon boldog, fényes, szép karácsonyt kívánok.
Kívánom, hogy az együttlét örömét
a finom illatok és ízek tegyék teljessé.
Szeretettel
Sz

Adventi sütemények

Várakozunk szépen a Karácsonyra, várakozunk. A mi házunk táján most nem jut sok idő az új finomságok kipróbálására, ahogy az új receptek lejegyzésére sem. Bár ezen a héten négy nap alatt háromszor sütök süteményt ajándékba, egy kis ünneplésre, a jól bevált recepteket. Ezért most csak röviden ajánlanék a kedves receptjeimből visszatekintve az elmúlt időkre.
Nekem ilyenkor leginkább a fűszeres finomságok tetszenek, de lehet csokis, aszalt gyümölcsös, gyümölcsös sütik is. Válogassatok kedvetekre.

Jöjjenek először is a csokis finomságok. Tegnap is, ma is ez került elő a sütőmből:

A kedvenc csokis kuglófom

De van itt kérem Audrey joghurttortája, az egyik legfinomabb állagú süti, a csokis, mogyorós, narancsos püspökkenyér, és a Number 1 fehér csokis brownie gyümölccsel....

Vagy a kedvenc kekszeim, amiket olyan szépen el lehet varázsolni finom fűszerekkel. Most talán a narancsos, mandulás a leginkább a kedvemre való:

A mandulás, narancsos keksz Dolce Vita után.

Ma egy kis reszelt narancshéjjal és őrölt szegfűszeggel egészíteném ki. És a liszt jó részét zabpehelylisztre cserélném. Aztán itt van a csodás mogyorós, zabpelyhes, csokoládés, cseresznyés és narancsos, csokoládés, mogyorós zabpehely kekszem, Mindegyik beillik gondolatébresztőnek is.

Tejpite sok gyümölccsel és túróval

Itt a helyük azoknak a kedves sütiknek, amikbe banánt sütök, tessék: a kedvenc Évi gyümölgytortája, amiben ma kivivel lenne kedvem összepárosítani a banánt. Vagy a végtelenül egyszerű clafoutis, azaz tejpite, amit ma nemes egyszerűséggel banánnal sütnék még. Vagy a gazdag banánkenyér, ami ízlés szerint variálható.

A csodás szegfűszeg antiszeptikus hatású is, kérem

Az almát bizony ok nélkül sorolom a végére, hiszen a sült, fűszeres alma illata betölti az egész otthont valami meghittséggel, hogy mindenki elfeledkezik a világ dolgairól. Pont úgy, mint a sok dióval és szegfűszeggel meghintett almáspitém, vagy a cukkinis süteményből almás, esetleg répás vagy sütőtökös süteménnyé avanzsált finom, fűszeres, kevert tészta. Vagy a testvére, a belga almás sütemény, amiről nem is tudom, miért belga.

Már közel a karácsony és én szeretem a készülődést. Remélem, sikerül valami finomságot csempészni ezekkel az ízekkel és illatokkal a ti otthonotokba is.

Rakott krumpli a Józsi után

Na, kérem, hát nem hittem, hogy ide kerül a rakott krumplim, de most, hogy olvasom a HVG Gasztronómia Így készül a jó rakott krumpli című írását, nem tudok ellenállni.

Minden jel arra mutat, hogy Megyeri Zsuzsanna úgy készíti, ahogy én régen készítettem: a rakott krumpli nálam egy különálló rétegekből álló, relatíve száraz étel volt, amit igyekeztem nagy műgonddal megcsinálni. Minden réteg szép egyenletes volt, aztán tejföl alatt megsütöttem, hogy aztán még sok tejföllel és - meg ne rökönyödjetek - néha egy kis majonézzel jól összemaszatoljam a tányérban. Azzal próbáltam ízletesebbé tenni, hogy a kolbászkarikákat saját zsírjában előre megsütöttem egy picit.
De aztán jött a Józsi, aki hál' Istennek már többet tapasztalt ember a konyhaművészetben, és nagyon könnyen meggyőzött arról, hogy lehet másképp is készíteni.
Ennek már több mint 10 éve.

A hozzávalók a szokásosak 4-6 adaghoz:
kb 1kg héjában főtt krumpli karikázva (igen, a kiflikrumpli a legfinomabb, de nem olcsó mulatság, ám van egy remek krumplis forrásom a piacon)
legalább 6 főtt tojás karikázva
legalább egy közepes rúd, finom szárazkolbász karikázva

A mártáshoz:
4-5 dkg vaj
1 tojás
1 pohár tejföl
só

1) Az újdonság, a lényeg a szósz: a puha, olvadt vajat összekeverem a többi hozzávalóval a kedvenc gránittálamban, amit kizárólag a praktikum diktál, mert így csak egy edényt maszatolok össze.
2) Aztán jön a finom kolbász: víz alá teszem, onnan kiveszem, lehúzom a héját, majd minden hozzávalóval együtt belekarikázom egyenesen a tálba.
3) És bár egyenletesen karikázom fel a hozzávalókat, ma már nem igyekszem annyira szabályos, egyenletes rétegeket alkotni. A tojáskarikákat mindenképp megviseli a kevergetés, akármilyen óvatos is vagyok. Lazán átkeverem párszor az egészet és ha mindent szépen bevont a szósz, mehet a sütőbe.

Csőben sütni, gratinírozni nagyon jó: a már kész vagy félkész hozzávalókat összesütni valamilyen sajtos, tojásos, vajas, tejszínes, tejfölös mártással nagyon kellemes. A variációk számának csak a fantázia szab határt szerintem. Például magamtól soha nem állítottam volna össze spenótos burgonyát pulykával és borral. Tehát az alap maradhat ugyanaz, de tovább lehet gondolni más ízesítésekkel: sajtok, kolbász, gomba, csirkehús, padlizsán vagy cukkini, ezekhez mondjuk kakukkfű, szerecsendió vagy curry fűszerkeverék. De az már nem is rakott krumpli. Nem tudom, honnan ered, ki a csuda találta ki ezt a végtelenül egyszerű "magyar" ételt, de rengeteg rajongót tudhat magáénak. Számomra a Józsi öntetével teljes az élmény.

Persze ha a szépérzéked úgy diktálja, alkothatsz rétegeket gondosan és ha nyakon öntöd a szósszal, nagy esélyed van arra, hogy mutatós kockákra vágva tálalhasd az egybesült, gratinírozott rétegeket.
Amúgy nem nagyon való fényképezőgép elé lévén egy nagy massza az egész, amit nem is próbálok csinosítgatni. És talán télen a legjobb. Azt hiszem, neki is látok, hiszen éppen van finom kapuvári kolbász a hűtőben.

Szaloncukorteszt

Nem, nem én tesztelek, de mondhatom, hogy nem állhatom a rossz szaloncukrot. Higgyétek el, tudom, mit jelent, ha nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, de a halmokban álló, kilónként 800 forintért kínált 26 féle, banános-nugátos, epres-tejszínes, mangós-málnahabos "műanyagokat" inkább elkerülöm. Nem tudok bizalmat szavazni nekik... DE lehet, hogy az én hiányosságom, hogy még nem kóstoltam ilyeneket.
Én inkább a kedvezőbb íznek kedvezek, nem a kedvezőbb árnak. Aztán a karácsonyfa alól lopkodjuk a cukorkákat és még figyelni is kell, hogy mindenkinek jusson.

Íme, a konyakmeggyes, trüffelkrémes csokoládé szaloncukor

Két éve egy számomra új szaloncukorra, a Bonbonetti Nosztalgia szaloncukrára esett a választásom: a csokoládé konyakmeggyes, trüffelkrémes töltelékkel igencsak ígéretesen hangzott. Tavaly magától értetődően nyúltam ismét a dobozért. Idén is nyúlnék, illetve nyúlni fogok, ha megtalálom. Az új, zserbó ízűt nem találom annyira vonzónak, de van még időnk, legalább két hetünk.

Nos, az idei szaloncukortesztet a Dívány végezte, ami nem volt sem nagyívű, sem átfogó, mégis elgondolkodtató. Nem kell fogyasztóvédőnek sem lenni, hogy rangsoroljuk őket, vagy hogy kizárjuk a fogyasztásra alkalmatlanokat.
Hogy miért végzett megosztva a 4. helyen a Nosztalgia szaloncukor a Díványnál, nem tudhatom. Nem tudom, melyiket kóstolták, a képről sem derül ki, de a konyakmeggyes trüffelkrémmel töltött csokoládé igenis finom, kérem szépen. E mellett lobbiznék.
A Szamost imádnám, de még nem kóstoltam. Már a csomagolás is szemet gyönyörködtető... mit mondjak, szeretem ezt a régies(nek ható) hangulatot ilyentájt. És ennek a csomagolása is a régi: fényes sztaniol (talán?) és alul fehér selyempapír. A Szamos oldalán válogathattok tovább. Én a meggyes krémmel töltött cukorból kérek!

De jó lenne nem kapkodni, helyette minden nap egy picit készülni. Nagyon remélem, kedves olvasó, hogy számodra is kellemes a készülődés.

Utóirat:
Az NLCafe is tesztelt pár napja és mit látok: hogy a látókörömbe bizony kevés szaloncukor fért eddig bele. Hát igen, nem is nagyon keresgéltem, mert a trüffelkrémesre pályázok. Most azonban meginogtam... a Szerencsi tejkaramellát kóstolnám meg nagyon szívesen és még többet a Szamostól... nézzétek csak, mennyiféle finomság közül választhatunk. És milyen szépek a régimódi csomagolások!
Ezen a hétvégén már biztosan a kiválasztott szaloncukorral fogok hazatérni, mese nincs. Vagy készítsek inkább...?

Csokis-mogyorós kuglóf

Pár napja már nagyon viszket a tenyerem. Már nagyon kell ide egy új recept és bár sütök-főzök, egy étel sem került ide jó ideje.
Megfőztem például életem legjobb töltött káposztáját (ami nem nehéz, mert jómagam még kevésszer csináltam, no de erre alaposan rákészültem és már felkészültem a következőre is), sütöttem egy finom, porhanyós, kókuszos-zabpelyhes kekszet, amit az eddigi kedvenc narancsos-mandulás, csokis-mogyorós kekszeim mintájára gyúrtam össze kandírozott citromhéjjal vagy 10 perc alatt.

De erre a hideg, sötét időre, amikor itt az Advent, a várakozás ideje, egy ilyen csodás, igazi vasárnapi nagymamasütemény kívánkozik. Mondjuk habos kakaóval. Számomra a kuglóf olyan igazán meghitt sütemény. Már a sütőformát is olyan szívesen veszem elő, még ránézni is jól esik a kuglófra, ahogy olyan szép finoman, ritmusosan csavarodik a minta az oldalán. Gyerekkoromban a homokozóban is ezeket a formákat sütöttem ki a legszívesebben. Na jó, a szőlőforma is mindig lenyűgözött.
A kuglóf szavunk a német Gugelhupf, Gogelhopf, Kougloupf szavakból ered, lévén német származású a sütemény. Olvass róla tovább mondjuk itt.

Örököltem a nagyanyámtól egy igazi kincset, egy szép mázas cserepet kürtő nélkül, de még mindig csak nézegetem. A 30. szülinapomra egy szép fém kuglófformát kértem, gondoltam, az egy fontos nap, ünnepelhetem valami igazán kedvessel, emlékezetessel. Aztán évek múlva a házunk örökségébe tartozott egy szépséges, királykék, mázas forma, szép nagy. Az első, amit kiszúrtam az elhagyatott kamrába lépve. Nem volt nehéz, ott világított az ott maradt befőttek és szörpök és különös, számomra már ismeretlen alakú üvegek, rég sorsára hagyott háztartási eszközök között. Talán szép nagy volt a család is, gondoltam magamban és valóban. Bizony, érdekes betekinteni egy régi család, két generáció életének konyhájába, vagy legalábbis arra, ami abból maradt. Kellően megilletődve. A valaha talán szép napokat látott konyha és kamra mesélni tudnának, akár egy Oscar Wilde mesében.

Aztán, visszatérve az időutazásból, van már olyan szilikon, picike kuglófformám, gondoltam, abból könnyen kijönnek a kis csavart sütik. Elárasztanak minket a szilikonformák, lehet tobzódni, és én mit szúrok ki mindig? Hát a kuglófformákat.
A legutolsó kedves kuglófforma - ezt még engedjétek meg és amúgy sincs több - tavaly karácsonykor, a legmeghittebb napokon érkezett a fa alá a főkosztos ajándékaként: hat közepes méretű forma egy közepes méretű tepsiformává alakítva, azaz hat az egyben.

Bár vasárnap vagy 10 fok volt és bár nem sütöttem és a meghitt hangulat az esti koszorúkészítésnél született (volna) meg, (ha nem szólt volna valami csihi-puhi film a tévéből...), ez a Dr. Oetker recept jutott eszembe. Olyan recept ez, ami mindannyiunk keze ügyében ott van, ami a sütőporos és vanillincukros tasakokon megtalálható, legalábbis régen onnan gyűjtöttem be és úgy történt, hogy kipróbáltam és megszerettem.
Nem klasszikus kuglófrecept, hanem egy gyors kevert süti, csak legyen puha a vaj. Kuglófforma híján akár egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben is kisütheted, 12-15 muffinnak a fele adagot vedd.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

25 dkg cukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart magocskái vagy egy Bourbon vanillincukor

az eredeti recept szerint egy üvegcse Dr. Oetker Rum aroma

1 csipet helyett egy csapott kávéskanálnyi őrölt fahéj

1 Alnatura/borkősav sütőpor
12 dkg finomliszt

18-20 dkg őrölt mogyoró

10 dkg 50-70%-os, jó minőségű étcsokoládé

1) Habosra keverem a vajat a cukorral, a vaníliával, a tojásokkal és a rummal.
2) Ehhez keverem a fahéjat, a sütőport és a lisztet.
3) Ebbe belekeverem az őrölt mogyorót és az előzőleg elkészített csokireszeléket.
4) Kivajazott, lisztezett kuglófformában sütjük 2-es fokozaton 65-75 percig. Formától függően változtasd a sütés hosszát.
5) Be lehet vonni csokimázzal, úgy az igazi, amit 10 dkg jó minőségű étcsokiból és két evőkanál étolajból készítek lassú tűzön, vízgőzön melegítve.

Egyszerű és nagyszerű. Mindezt úgy, ahogy van, konyhai robotgéppel összedolgozzuk, de ha gondolod, szépen, ráérősen, lépésről lépésre is megcsinálhatod.
Készítettem már mogyoróval és földimogyoróval is, mindkettő finom, kissé más az íze. A mogyorók közül olyat is kipróbáltam már, amin még rajta van a barna kabátkája. Mivel nem volt túl sok kedvem "kicsomagolni" őket, fogtam, ledaráltam őket úgy, ahogy voltak. És úgy is finom lett a süti, bizony.
Az üvegcse rumaroma bizonyára kipróbált íz, egyszer régen vettem is, tényleg finom volt. De én rumot használok inkább. Legutóbb Amarettót öntöttem a csokis, mogyorós, fahéjas kekszembe, amitől különösen finom íze lett, szívesen ajánlom. Az "egy csipet fahéj" meg mindig megmosolyogtat, nekem az nagyon kevéske ennyi sütihez, bánjatok vele ti is bátrabban.
Jó sütögetést, szép gyertyafényes Adventet kívánok. A hétvégén talán képet is mellékelek, pammparampam...

Jaaaj, de életlen lett ez a fotó ...

Banánkenyér dióval, mazsolával

Gyümölcsös süti következik. Olyan süti, ami szerintem jól illik egy uzsonnára teával, habos kávéval vagy akár egy hideg, gyertyafényes estéhez egy pohár borral is.
Emlékszem, amikor először olvastam egy régi-régi Fakanál újságban a majomkenyérről, amiben összetört banán volt és jól megfűszerezte az illetékes szakács a tésztát. Na, azóta készülök a majomkenyeret sütni, mert olyan viccesen hangzik.
Erre a sütire, ami Delicious Raisin Nut Banana Bread névre hallgat, Zsuzsi barátnőm hívta fel a figyelmemet vagy másfél éve, erre meg azóta készülök.
A három nappal ezelőtti hideg este pedig pont ilyen kedvem volt és a konyhaasztalon egyre barnuló banán egyenesen adta magát. A banános sütiket remekül lehet fűszerezni és a tészta állaga sem az a fujtós, torkon megakadós, csak egy korty vízzel lecsúszós, hanem puha, majdnem szaftos.

Hozzávalók:
2 csésze mazsolás, diós teljes kiőrlésű pehely helyett 1 csésze teljes kiőrlésű zab- és tönkölymüzli (DM-es, finom!) és 1 csészényi mazsola + durvára tört dió
1/2 csésze tej helyett 1 pohár kefír (csak ez volt)
1/4 csésze étolaj /olívaolaj
1 tojás
1,5 csésze finomliszt / vagy fele zabpehelyliszt
1/2 csésze fehér cukor és 1/4 csésze barna cukor (vagy az összes barna nádcukor)
3,5 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/4 teáskanál só, amit nem tettem bele, mert nem vitt rá a lélek ekkora mennyiségre
1 csésze összetört banán
+ vanília
+ 1 teáskanál fahéj

1) Na tessék, az ügymenetről meg teljesen elfeledkeztem, de most pótolom....
Nagyon egyszerű dolgunk van, csak egy dolognak kell külön figyelmet szentelni: az elején be kell áztatni a száraz müzlit a tejbe vagy kefirbe. Amíg összeszeded a többi hozzávalót, meg is puhul.
2) Minden mást keverj hozzá a nedves hozzávalókkal kezdve, a lisztet és a darabos hozzávalókat a végére hagyva. Egy tál, egy fakanál, tíz perc és nem is szaporítom a szót.

Nekem csak egy árva, összeaszott, barna héjú banánkám volt, amit viszont pár hanyag mozdulattal leharcoltam és ami egy fél csészét ha kitett. Így is finom szaftos lett a tészta, de javaslom, tegyetek bele egy egész csészényit.
Legközelebb több fűszert, esetleg egy kicsi csokit teszek bele és megtartom az eredeti összetevőket, mert az enyém valahogy teljesen másképp nézett ki, hiába számítottam arra a szép kis kalácsképű sütire. Talán azért, mert nem volt tej idehaza? Tudjátok mit? Máskor is szívesen beleburítom helyette a kefirt. Azért is, mert én nem olyan formába, hanem egy sütőpapírral kibélelt, egyszerű, közepes méretű tepsibe öntöttem a tésztát. De csak azért, hogy gyorsabban megsüljön. Kinézetre inkább a kedvenc cukkinis sütimre emlékeztetett.
Erénye, hogy jól variálható, gyorsan elkészül és két nap után is nagyon finom volt. Az utolsó fényképeznivalót meg a Péter tüntette el.

Így lett nekem a banánkenyér őszi, téli sütemény. Vagy mit szólnátok hozzá reggel? Minél több rostot sütsz bele (müzli, banán, teljes kiőrlésű- vagy zabliszt, dió, mazsola) annál tartalmasabb és egészségesebb harapnivalóval kezdheted a napot, ami ráadásként még kényeztet is. Ismét egy pont ide, Jó reggelt keksz! Köszi, Zsuzsi :)

Fokhagymás szemgolyók és szellemjárta sírhalmok

Ma este a fél világ helovínezik. Vicces is, teccik is, talán még részt is vennék ilyen mókában, de nem találom nagyon vonzónak a mai formában. Inkább érdekesnek és jelentőségteljesnek.
Merthogy november első napja volt a kelta időszámításban az új év kezdete. Ez volt a Samain ünnep, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint. És ilyenkor pároztatták a juhokat. Például.

Érdekes, ahogy be tud kúszni egy kultúra hagyománya egy másik kultúra ünnepei közé. Bár ez nem jelenti azt, hogy itt a világnak egy másik szegletén a mi őseink számára nem volt jelentős nap október és november találkozása az évkörben. A katolikus egyház sem mehetett csak úgy el egy ilyen jelentős ünnep mellett: a gyakorlatban a halottak napjának vigíliája lett belőle.

"A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az ó-, sem az új évhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élők és s holtak között, az elhunyt hősök és nagy elődök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között. Az angolszász országokban Mindenszentek vigiliája (okt. 31.) ma is kísérteties és boszorkányos tréfák ünnepe. [...] Az ünnepnap jelentőségéről a fennmaradt mitikus elbeszélések is árulkodnak. Az írek legendás őstörténetében minden nagyobb történelmi forduló a négy naptári ünnep valamelyikére, sokszor éppen Samainra esett. Dagda, a kelták "herkulese", az egyik legfontosabb istenég, ezen a napon ülte rituális nászát a folyók istennőivel, hogy az eljövendő esztendő termékenységét biztosítsa. Ez arra vall, hogy Samain nemcsak a "holtaktól való rettegés" jegyében telt el, az élők e napon a szerelemnek is áldoztak, ahogy az egyensúlyra törekvő archaikus kultúrákban rendjén is volt. Azt vallották nagy bölcsen, hogy miként az óév elmúlásával új esztendő születik, úgy a halált csak új élet teremtése tagadhatja."
(Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium)

Szóval ez teccik. Azt hiszem, boldogabb az, aki a halált is a természetes körforgás részének tudja tekinteni, aki bele tud nézni a szemébe. Mégis jó dolog megviccelni a másvilágot - viccelni vele és jól a szemébe nevetni. Igencsak teccik.

És miért ne folytatódhatna ez a konyhában? Csak nézek, ahogyan egyik évről a másikra szaporodnak a magyar gasztrobloggerek körében a vicces tökös meg boszorkányos sütik. Úgy tűnik, ezen a fronton is folytatódik a bekúszós támadás az angolszászok oldaláról.
Javaslom a BBC Good Food Halloween recepjeinek oldalát, ahonnan sok ötletet merítenek, pl. mandulakörmű boszorkányujjakat.

Külön tetszett egy recept, mert nem édesség, igencsak szellemes, egyszerű pizzatésztából és pár hozzávalóból készül: a fokhagymás, olívás szemgolyók metélőhagymás szósszal. Idesüssetek mindannyian. Huuuh!!

BBC Good Food

Engedjetek meg még egy igazán kreatív, szellemes sütit, ami megragadott első látásra: a vicces, sírhalmos, csupacsoki süti:

BBC Good Food

Szóval Samain szellemében lepjétek meg vendégeiteket és magatokat vicces szemgolyókkal és csokis sírhalmokkal. Ünnepeljünk.
Ha pedig elmúlik Samain ünnepe, rejtsétek el az olívát a golyó belsejébe meglepetés gyanánt, a szellemes süti helyét vegyék át a fenyőfás, a csillagos vagy a madárkás sütik.

Utóirat: Hoppá, a Fehérház sem marad le, de csak két soványka receptet osztottak meg itt: egy vegyes aszalt gyümölcs mix és egy vajas keksz recept árválkodik a blogon. Mindemellett finom lehet.

Sajtos pogácsa a Márkus Pista feleségétől

Kicsi lányként megtanultam már, hogy ha elhangzik a neve a konyhában, pogácsát fogunk sütni, ám a "Márkus Pista feleségéről" csak egy nagyon halovány emlékképem van, mert talán egyszer ha találkoztunk. Annál inkább megvan egy fotó, egy már színes fotó, amin még tupírozott kontyot visel. Belém égett a képe, míg tűnődve nézegettem: ő a sajtospogácsa tudója... Gyermekkorom óta kísér ez a pogácsa - csodálatos dolog a sütő előtt ólálkodni, térülni, fordulni, belesni az üvegen. Az ember lányának még a bőre alá is úgy bekúszik az a csodás, friss, sajtostészta illat, hogy már a levegőbe is jó volna beleharapni...

Hát, előkerült. a fotó fekete-fehér, de a mosoly a konty alatt megvan. Ez itt a Márkus Pista és a felesége Eszter lányukkal. Jobbra az Anyukám, a bal alsó sarokban az a szőke maszat én vagyok.

Így igazi családi klasszikussá vált számomra a Márkus Pista feleségének a receptje az elmúlt 35 évben. Persze nagyon hasonló a sajtos pogácsa receptek többsége, de hát ugye ott vannak az arányok meg a tapasztalat. Kizárólag a füstölt sajtot vontam be változtatásképp, Isten ments, hogy változtatni merjek rajta, egészséges életmód ide vagy oda. Ez egy levédett recept, kérem szépen. Jó minőségű alapanyagokból finom pogira számíthatunk. Hozzávalók: 70 dkg finomliszt 1 pohár 12%-os tejföl (17,5 dkg) 25 dkg vaj (nem, nem margarin, vaj) 2 tojás kb. 2 csapott teáskanál só minimum 10-10 dkg sima és füstölt sajt 5 dkg élesztő 2 dl tejben egy kis cukorral felfutatva. 1) A lisztet szitáld bele egy tálba, ha van kedved, és lehetőség szerint tartsd melegen, mert majd ez is segíti a kelést. Tedd hozzá a sót, egy tojást, a tejfölt, a puha vajat kockázd fel, a sajtok felét reszeld bele. 2) A felfutott élesztőt add hozzá egy kis tejjel, de ne öntsd hozzá az egészet. Gyúrd az egészet addig, amíg homogén, rugalmas tésztát kapsz. 3) Kelesztőtálban szoktam altatni, és hagyom, hogy kipukkanjon a keletkező gázoktól a tál fedele, de persze egy konyharuhával letakart tál is megfelel. Tedd langyos helyre és hagyd, hogy a duplájára keljen. 4) Jól összegyúrom a lisztezett gyúródeszkán és saját perverzióm, hogy ezt a tésztát is hajtogatom egyszer. Finomabb lesz tőle. Kb. 1-1,5 cm vastagra nyújtom, a másik felvert tojással megkenem és ráreszelem a sajtok másik felét egy kicsit félretéve, amit aztán finoman rálapogatok a tésztára, hogy a szaggatásnál ne potyogjon le. 5) A lepotyogott maradékot - ami nálam sosem több egy fél marék tésztánál ennél a mennyiségnél sem - összegyúrom és megismétlem a műveletet. Az utolsó darabokat meghagyom háromszögnek, csillagnak, kiskutyának, kismadárnak, félholdnak, ahogy kijön. 6) A tepsiben kellő távolságban csücsülnek zsírpapíron és a lényeg, hogy még hagyni kell őket kelni, ha teheted, legalább egy fél óráig. Megéri. 2 tepsi lesz belőle és míg az első sül, a második tepsi ott pihen a sütő tetején, ezért ez mindig szebb lesz. 7) Szép aranybarnára sütöm közepes álláson először 180 körül, majd félidőben mérsékelve a lángot. Mivel 2 tepsit is kitesz az adag, kizárólag vendégek érkezésével készül manapság a mi házunk táján. Akkor meg olyan gyorsan el tud fogyni, hogy csak na... Persze frissen a legjobb, de nincs is túl sok esélye megmaradni, ezért nem is nagyon tudom, milyen másnaposan. Bizony láttam már olyat, hogy szaggatás után valaki az összes pogácsát egyenként henger alakúra formázgatta, külön-külön kente meg tojással és szórt rá reszelt sajtot. Ez nagyon szép dolog, beleadták a szívük, lelkük és biztosan nem lesz tojásos a pogi oldala, amitől meg nem kelne meg... Én a szaggatásnál koránt sem igyekszem tökéletes köröket alkotni, sőt játszom is az érdekesebb alakokkal. Persze a legtöbb pogácsám valóban pogácsa alakú, de nem röstelkedek, ha egy picike lemarad az oldaláról. Előre megkenem és besajtozom a tésztát, mint olvashattátok és inkább igyekszem minden lépésnél letörölni a forma oldaláról a ráragadt masszát és lisztbe tunkolni azt, majd egy határozott mozdulattal kiszaggatom a pogikat. Ez nem lehet probléma a kb. 3 cm átmérőjű vagy annál nagyobb pogácsaformáknál. A kedvencünk a kb. 2 cm-es forma, mert olyan finom ropogósra sülnek a picikék, de borzasztó szaporátlan. Tégy, ahogy teccik. Válassz akár csillagformát vagy vágd háromszögekre a tésztát. Háááát, el tudom képzelni, hogy eleddig nem mondtam neked sok újat, kedves olvasó, de most jó eséllyel megpróbálom: a szaggatásnál az utolsó darabot a nagymamám és édesanyám is úgy hívja, hogy "popstánkutya" :))) Vagy amelyik eldől sütés közben. Na, erre varrjál gombot.

Talán burrito

Tortilla

Mindig nagyon kedveltem a frissen sült tésztába bugyolált fűszeres húst zöldségcsíkokkal és pikáns öntettel, legyen az görög, török vagy akár mexikói étel. Kb. 2 évvel ezelőtt egy nap a mexikói ízek felé vettem az irányt - Regional cooking from the heart of Mexico .pdf formátumban - és amíg ott ültem a receptek felett, a sok ígéretes finomság felcsigázott.
A friss, finom tésztát nem szívesen cserélném egy csomagolt, felmelegíthető darabra. Mint megtudtam, a tortilla a lepény maga, amit sokféleképpen használnak és nem a megtöltött verziója. Talán ez a része izgatta a leginkább fantáziámat. No, meg hogy a nagyon karakteres fűszerekből hogyan lehet egy számomra új egyveleget alkotni. Ezért egy lendülettel összelapátoltam pár mexikói fűszerkeverék-receptet, amiből az alábbit választottam ki.
Az ötlettel együtt jött egy másik "dilemma" is: melyik fajta tésztát készítsem el? Bevallom a szakácskönyvben olvasott kukoricaőrlés és limemelegítés kissé elbizonytalanított, fel is adtam az autentikus elképzeléseimet. Van csak búzalisztből készült, van kukoricalisztes, végül egy keverék mellett döntöttem, amit szintén akkoriban találtam a neten.
A várakozásaimat felülmúlta és egyáltalán nem volt bonyolult, szívesen ajánlom a most beköszöntött hűvös, esős napokra, amíg van még bőségesen friss zöldség a piacokon.

Utánaolvasgattam, sok a variáció és az átfedés, de az enchilada, a taco és a burrito közül talán a legutóbbihoz áll a legközelebb ez az étel. Ha nem, hát tévedek, viszont nagyon kedvelem.

Kép a Wikipediáról, a Mendoza kódex néven ismert azték festett kéziratból:
azték asszony tanítja a 13 éves lányát a tortilla készítésére.
A kódex a spanyol hódítás után körülbelül 20 évvel keletkezett
Spanyolország első alkirálya, Antonio de Mendoza megrendelésére.

Hozzávalók 4 személyre:
7,5-7,5 dkg kukorica- és búzaliszt
70-80 ml langyos víz

kb. 30-40 dkg hús a kedved szerint, én csirkehúsból készítem
2 evőkanál olaj
4-5 gerezd fokhagyma
1 közepes hagyma
(erős) piros paprika (akár por, akár darált formában is)
őrölt kömény
zellerlevél
majoránna
frissen őrölt bors
szurokfű
só

friss zöldségek felcsíkozva, például:
hagyma
paradicsom
pritaminpaprika
uborka
saláta
esetleg káposzta

kb. 3 dl tejföl
1 csokor kapor vagy csípős paprikakrém
2 gerezd fokhagyma
só

A tészta
A 4 lepényhez gyúrd össze a kukorica- és búzalisztet 70-80 ml vízzel 1 perc alatt és tedd a hűtőbe egy rövid időre. Ezt a tálalás előtt oszd 4 részre, lisztezett felületen nyújtsd vékony, kerek lappá és forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát süsd meg. Hólyagos lesz. Utána egyszerre kend meg vízzel, mondja az eredeti recept, hogy formálható legyen, de én egyszerre a szósszal kentem be.

A husi
Személyenként végy kb. 8-10 dkg húst és aprítsd egyforma csíkokra, ahogy az ételben látni szeretnéd. Pirítsd kevés olajon a felaprított fokhagymával, hagymával, pirospaprikával, majorannával, persze borssal, csípős paprikával, akár paprikakrémmel is, szurokfűvel, zellerlevéllel, őrölt köménnyel és sóval jól fűszerezd meg, jobban, mint elsőre gondolnád. Fokozatosan fűszerezz és alakítsd az ízlésed szerint. Egy kevéske cukor is mehet bele, ha gondolod. Aztán egy kevés vízzel fedő alatt párold puhára.

A szósz
Hát, ebből nem csináltam túl nagy faksznit, nekem így tetszett: a tejfölt sóval, fokhagymával, kevés csípős paprikakrémmel összekevertem. Másik változat: friss kapor, só, fokhagyma. Joghurttal kiválthatod a tejfölt.

Összeállítás
A frissen kisült tésztát körben kend meg egy kanál szósszal, tégy a közepére, az összehajtásra vagy feltekerésre merőlegesen húst és összedarabolt, friss zöldségeket. Az én kedvencem: paradicsom, nagy lyukú reszelőn lereszelt uborka, csíkokra vágott piros paprika és (lila)hagyma. A tetejét még megpöttyözöm egy kis szósszal. Nem is igyekszem felcsavarni, csak úgy összehajtom.
Tűrd fel az ingujjad, cseréld le a szép ruhád és indulhat a falatozás.

Az uborkát meghámoztam, azért hiányzik a zöld szín a képről.

A kelkáposzta-fasírt és társai

A kelkáposzta-fasírt és csicseriborsó-saláta

Hol egy tököt, hol egy káposztát, hol egy vödör körtét kapok csak úgy, amit mosolyogva, büszkén nyújt át a gazdája és én örülök. És akkor jön a fejtörés: mi a csudát csináljak nagy hirtelen az ilyen ajándékokból? Szeretek úgy főzni, hogy jóval előre kigondolom, de ha csak úgy beállít egy-egy váratlan zöldség a konyhámba - amiből a gazdája lehet, hogy akár Dunát is rekesztene -, ki kell találni valamit, kérem szépen. A kelkáposztafej utolsó negyedéből pl. valami olyasmit, ami talán nem emlékeztet annyira a kelkáposztára. És ez nem is annyira nehéz.
Ilyenkor kerül elő a jó öreg fasírt ötlete, amit sok fajta zöldségből el lehet készíteni, kelkáposztából pedig kifejezetten nagyon finom. És olcsó. Egyszer vendégeskedés közben kóstoltam és kapva a remek ötleten azóta jómagam is többször elkészítettem már. Csupán egy dolgot kérdeztem meg ott, a serpenyő mellett nézelődve: hogy a káposztát megfőzik, ugye?

Hozzávalók 2-3 főre:
egy közepes fej kelkáposzta negyede
egy fél kávéskanálnyi szódabikarbóna
1 közepes vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 száraz zsemle
esetleg 2 dl tej
majoránna
2 kisebb tojás
só
frissen őrölt fehérbors
3-4 evőkanálnyi zsemlemorzsa
olaj a sütéshez

1) A kelkáposztát megtisztítom, nagyjából leveleire szedem és sós vízben megfőzöm. A főzővízbe teszek egy kevés szódabikarbónát, azt hallottam, akkor nem puffaszt utólag. (Lehet, hogy ezt mindenki tudta már rajtam kívül...?) Ha roppanósra, de már puhára főtt, leszűröm és hagyom szikkadni, kihűlni.
2) Közben a két zsemlét beáztatom a tejbe és ha felitták, még kapnak egy kis vizet. Nem muszáj tejben áztatni, csak kíváncsi voltam, van-e jelentősége. Szerintem a jelen esetben nincs.
3) A kelleveleket felaprítom, amennyire csak tudom, de ha van valami hiper-szuper robotgéped, hajrá, apríts azzal. A zsemléket jól kifacsarom, mert az összeállításnál a nedvesség hátráltató tényező.
4) A hagymákat kis lyukú reszelőn reszelem hozzá, vagy aprítsd fel és pirítsd meg előre, ha van kedved.
5) Minden más hozzávalóval gyúrd össze és ne lepődj meg, hogy egy kicsit hígabb a masszád. Ebből lapos pogikat formázok, azokat frissen lereszelt zsemlemorzsába forgatom és egy kevés olajban kisütöm mindkét oldalát. A lágy pogikkal bánj óvatosan, de mire megfordítod őket a serpenyőben, a tojás össze fogja kötni a masszát.

A fűszereket adagold az ízlésed szerint és kísérletezz bátran más zöldségekkel is. Lencsefasírtot készítettem legutóbb kissé keleties fűszerezéssel, amiből azt a tapasztalatot is megőriztem, hogy finom, finom, de elég kb. 20 dkg lencséből elkészíteni. No, lényeg, hogy az ügymenet hasonló mindegyiknél: a puha, főtt zöldséget alaposan szűrd le, aprítsd, pürésítsd, fűszerezd stb.
Mit szóltok ezekhez?

lencsefasírt római köménnyel, korianderrel
csicseriborsófasírt garam masalával
gombafasírt sok kakukkfűvel és fokhagymával
sárgarépafasírt köménnyel és majorannával
borsófasírt sok petrezselyemmel és fehér borssal
karfiolfasírt szerecsendióval
sütőtökfasírt egy kis krumplival keverve, rozmaringgal vagy korianderrel
vagy ahogy teccik

A kelkáposzta-fasírt azért is jó, mert az év szinte bármely szakában elkészíthetjük, de sok hasonló étel születhet más zöldségekből is, amik körbevesznek minket az évben. Tegnap a már lejegyzett csicseriborsó salátával tálaltam, igencsak jól esett. Remek vegetáriánus étel. Egy kis fűszeres tejfölöntet jól állhat neki.

A lecsó dicsérete

Valami elképesztően szerencsések vagyunk a Főkosztos meg én, mert hasonlóképp elkészítve és ugyanúgy szeretjük a lecsót. Nem mondom, hogy ez konvergál a lehetetlenhez, de ha egyszer annyi féle módja létezik, hogy inkább nem is igyekszem sorolni. Épp most olvastam egy vicces elmélkedést Zsadon Bélától. De a legbizarrabb talán a lecsófagylalt volt. Egyébként izgalmas gasztronómiai újítás, kicsit Blumentalos. Talán ha nem fagyinak hívnák...

A balkáni eredetű lecsóról olvassatok tovább a Wikipédián (nem is lett rossz a bejegyzés), vagy nyelvészeknek álljon itt egy szösszenet a lecsó szó elterjedéséről.

Nálunk se szalonnát, se fokhagymát, se porpaprikát, se rizst, se semmi ilyesmit nem lát a lecsó. (Lehet hüledezni.) Bár ez nem jelenti azt, hogy nem kóstolok meg egy másfajtát, ha megkínáltok. Nem, rizst mégsem kérek, köszönöm. Tényleg, a lecsókolbászt miért hívják lecsókolbásznak? Ugye nem azért, mert ... ? Azt sem igazán értettem soha, hogyan lehet lecsó néven árulni dunsztosüvegnyi paradicsompürében úszó, félbe vágott paprikákat. El tudom képzelni, hogy jó ételt lehet rittyenteni belőle, de azt nem hívnám lecsónak.

A sokféleség gyönyörködtet, tiszteletem minden lecsónak, és talán az is kiderült már rólam, hogy szeretek kísérletezni, újítani, variálni, de a lecsónál maradnék a megszokott íznél. Hetente legalább kétszer kerül az asztalra ilyentájt, mégsem sikerült eddig eltelnünk vele. A reggelit kivéve bármikor jöhet. Nem túl költséges étel - az ilyen gatyamadzag megszorítós időkben ez remek. És nem mellesleg itt vagyunk a bőség kellős közepén. Azzal teljesen egyetértek, hogy a tökéletes lecsónak kb. júliustól októberig van az ideje: a húsos, zamatos szabadföldi zöldségek adják az igazi ízt.

A tökéletes lecsó nekem, akarom mondani nekünk csak olajon pirított hagymából, paprikából, paradicsomból és tojásból áll. Hogy milyenre vágom a zöldségeket? A hagymát általában kockára, a paprikát kb. 1 centis csíkokra, a paradicsomot egy kicsit vékonyabb darabokra.
Magas hőmérsékleten pirítom őket ebben a sorrendben. A hagymát mondjuk 2 percig, a paprikát legalább 10 percig rendszeresen átforgatva, a paradicsomot pedig hagyom fedő alatt összepárolódni a többiekkel. Szeretem, bocsánat, szeretjük, ha egy kissé lepirul. Nem az elején rakom rá a sót, hadd piruljon csak a paprika. Ezért - bár jelentősen összeesik a végére - soha nem csinálom teli serpenyőben, mert úgy inkább puhára párolódna.

Igen mutatós ez a ratatouille-s fazék a kakukkfűvel a tetején,

de így nem lehet megpirítani a zöldségeket.
Megéri nagyobb edényt mosogatni.

A tojásokat, bevallom, csak úgy beleütöm a végén, jól átkeverem és 2 perc múlva kész is.
Friss kenyérrel az igazi. Se rizs, se tarhonya, semmi trükk. Na jó, bevallom, hogy szoktam bele patisszont vagy cukkinit is darabolni néhanapján, hiszen ők nagyon alkalmazkodnak az ízekhez.

Rakjatok el minél többet télire. Egy adag - ami nálunk egy nagyobb hagyma, kb. 70-80 dkg paprika és 2-3 közepes paradicsom - épp egy literes üveget tesz ki. A tartósításhoz fontos a só, hogy az üveget egy kicsit rázd meg, hogy a buborékok felszaladjanak a tetejére és végül egy olajréteggel zárd le a tetejét. Ha bizonytalan vagy benne, inkább tedd el a mélyhűtőbe vagy tégy rá egy kicsi tartósítószert. Ja, és nem egy kondérnyi készül egyszerre a fent már említett okok miatt, csak egy-egy adag. Így lassacskán szaporodnak az üvegek és édesanyámnak köszönhetően már 8-nál járunk.

Szóval együtt örülünk, amikor friss lecsóillat tölti be a konyhát. A paprikáskrumplival már nem vagyunk ilyen szerencsések: a Főkosztos egyszerűen fel sem foghatja, hogy kissé lepirítva az igazi, szerinte lében kell úszkálnia a krumplikockáknak. Ki érti ezt ...

Csőben sült spenótos burgonya

Kaptam egy nagy adag sötétzöld mángoldot, így újra meg fogom sütni ezt a csőben sült, azaz gratinírozott, eredetileg spenótos egytálételt. A receptre tavaly találtam kedvenc Ínyenc bloggeremnél. Nagyon tetszett a számomra új spenótos étel, hisz jó lenne minél többet enni belőle.

Nagyon tetszett a gondolatindító is: ott van az a rengeteg tasakos étel, amihez csak tejszínt kell önteni és ripsz-ropsz, nahát, milyen csodás ételt főztünk! Vagy ott van a "mézes-mustáros,... hhhmm.... " Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy úgy kritizálom a zacskós porokat és készételeket, hogy nem kóstoltam őket. De azért csak hadd méltatlankodjak én is egy kicsit: mi mindent el tudnak adni, komolyan elképeszt....

Ez az étel itt nagyon finom, köszönet érte annak a zacskós valaminek, ami állítólag kapható. Mert ezek szerint inspirációt kaphatunk a zacskós porokból; körül is fogok nézni ezeken a polcokon. Szóval, drága barátosném, Mariann(a), nézd meg a zacskóját, de tedd félre a Maggit.

Szóval először is itt az alaprecept, olvasmánynak is remek. Nem sokat változtattam, így gondoltam össze:

Hozzávalók:
40 dkg darált pulykacomb (elhagyható)
egy nagy tál spenót a kertből (hogy más is tudjon végre nőni)
8-10 közepes szem krumpli
egy kevés felaprított, finom füstölt sonka a mélyhűtőből (elhagyható, de nem érdemes)
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
trappista sajtot találtam a hűtőben
3 dl tejszín, nem főző,
1 dl száraz fehérbor
jó sok szerecsendiót reszeltem rá
kedvem szerint morzsolt majoránna
só, amit majdnem elfelejtettem
fehérborsot tekertem rá

1) Kevés olajon megpirítottam a darált húst a felaprított hagymákkal együtt és megfűszereztem, majd a fehér borral rövid ideig pároltam.
2) A spenótot egy kanálnyi olajon röviden megfonnyasztottam. A krumplit csak alaposan megsikáltam és 2-3 mm-es karikákra vágtam, hogy mielőbb megsüljön, illetve ne kelljen túl sokat sütni a spenótot.
3) Egy tűzálló tálba belehalmoztam a fűszeres, boros husi felét, összekevertem a spenóttal és a krumplikarikákkal, aztán a második felét is összeügyetlenkedtem.
4) Utánafűszereztem, sóztam, nyakon öntöttem tejszínnel. Bort a tejszínhez már nem kevertem.
5) A nagymamám sütője lassan, de biztosan jár, így közel fél óra múlva beterítettem sajttal és 10 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A krumpliszeleteket röviden megpárolhatod előtte, hogy a sütőben (csőben) már csak a felső réteg pirulásáig kelljen várnod.
A darált hús, spenótlevelek és a krumplikarikák nem alkotnak túl ergonomikus elegyet, esetleg javaslom leegyszerűsíteni az ügymenetet a hozzávalók rétegzésével.

A nem főzőtejszín más állagú, nem olyan krémes (hisz nincs benne állományjavító vagy mi a szösz). Akartam belekeverni egy teáskanál rizslisztet, de végül nem tettem, de nem is hiányzott. Az olívaolaj mellett a vaj selymesebbé teszi az ízeket, nélküle egészségesebb. Ha csak reszelt sajttal borítod be vékonyan, ismét megspórolhatsz jó pár kalóriát, míg a sült sajt ízét nem kell hiányolnod.

Nagyon kellemes lett, finomabb, mint gondoltam. Legközelebb nyugodt szívvel sokkal több spenótot teszek majd bele.
A variációknak csak a hozzávalók és a fantázia szab határt, de ez az ízkombináció nekem nagggyon bejött és a dicséreteket is bezsebeltem. Az is nagyon tetszik benne, hogy bármikor elkészíthetjük fagyasztott spenóttal, nem kell várni a szezonra.
Szerintem kitűnő vegetáriánus ételt lehet belőle varázsolni. A következőt sok padlizsánnal fogom elkészíteni és jó fokhagymás tzatzikivel fogom tálalni.

Utóirat: a mángoldról csuda jókat olvashatunk a Tudatos vásárló cikkében.

Alma a fa alól joghurttal, mézzel

Az őszies hangulat után csak úgy pilledezünk ebben a nagy melegben (szereti...). A nemrég elkészített joghurtos-mézes alma pedig az egyik legjobb dolog, ami ebben az augusztusi forróságban fagylalt helyett történhet.
Tudom, rendkívül egyszerű egy almaleves, nem mondok senkinek újdonságot, sőt jó darabig eszembe sem jutott, hogy ezzel a recepttel rukkoljak elő. Mint ahogy egy hétköznapi tökfőzelék, rántotta vagy sóska receptet sem találtok itt. Még ha rendszeresen szerepelnek is a menünkben, és szeretjük is őket nagyon.

Mégis ide kívánkozik, hadd mondjam el, miért.

Először is mert ebben a hőségben a legkedvesebb csemegém lett.

Mert a fa alól szedtem össze a kukacos, hullott almát a fűnyíró veszedelmes karmai elől, tehát megmentettem őket és nem kerültek a komposztra. Farigcsáltam is eleget az a pár csedvás darabot. Az egyetlen almafánkról van szó, ami nagyon finom almát terem, de csak szeptemberre érik be igazán.

Mert joghurttal és mézzel készítettem, így nyugodt lelkiismerettel kanalazgatom, amikor csak jól esik.

Hogy leves-e avagy desszert, döntsétek el ti magatok.

Hozzávalók:

kb. fél kg tisztított, kockára vágott alma

egy fél citrom leve + én a húsát is belefőztem

kb. 5-6 szem szegfűszeg és szegfűbors

1 kk őrölt fahéj

1 pohár joghurt

1 teáskanál rizsliszt

2 ek akácméz

annyi víz, hogy ellepje

1) Este az almát a fűszerekkel és a citrommal épp hogy felfőztem.

2) Közben a joghurtot összekevertem rizsliszttel és először pár kanál forró lével kevertem össze a tálban, majd a fazékba borítva összekevertem az egészet.

3) Amikor épphogy melegre, langyosra hűlt, belekevertem a mézet és elköszöntem tőle reggelig.

4) Reggel az első mozdulattal ment a hűtőbe és pár óra múlva már ehettük is a fűszeres, édes almalevest vagy desszertet.

Mentsétek meg ti is a látszólag meg nem érett, lehullott, kukacos avagy valahol ott felejtett almákat és kényeztessétek el magatokat ezzel az egyszerű finomsággal. Télen ugyanez forrón jó, de bármikor elkészíthető.

A receptjegyzetelés rejtelmei

Azt mondja nekem a Főkosztos, hogy szerinte jó ötlet lenne lejegyezni, hogyan is kell alapvető konyhai alapműveleteket elvégezni. Hááát, az első reakcióm az volt, hogy erre még nem gondoltam és hogy én itt eddig mást csináltam - spontán, ahogy jött.
De persze elgondolkodtatott. Mondjuk hogyan kell egy rántást összedobni vagy mennyi ideig érdemes főzni bizonyos zöldségeket? Talán erre gondol, a főzéssel és fakanállal először kacérkodók kis bibliájára? Merthogy ezeket az egyszerűnek látszó műveleteket csak úgy odavetem a sorok közé a receptek lejegyzése közben? Vajon magától értetődő, hogy ki kell-e mosni a hordós káposztát, pontosan hogyan kell megsütni egy süteményt vagy felfuttatni az élesztőt?

Hogy tulajdonképpen kinek is írom a receptjeim? Hát, bárkinek (ami felölel egy teljes spektrumot: a főzésben fogalmatlanok és a mesterszakácsok között - ööööö, félre ne értsetek, nem várom, hogy mesterszakácsok engem olvassanak :). És vajon bárki érti majd, mit akarok és úgy érti, ahogy én értem? Lelkem rajta, igyekszem leírni mindazt, ami számomra egy ételhez és annak elkészítéséhez tartozik. Egy ételhez, ami megindított, amit szeretnék megosztani ezzel a bizonyos Bárkivel, akit feltehetőleg valamiért érdekel a mutatvány, az ízvilág, a kép, az alapanyag.

A szakács lelkiismeretének egy darabja a mérleg.
A minap elromlott a sokat szolgált konyhai mérlegem.
Isten áldja, sokat segített, sokat sütöttünk együtt.

Nagyon egyszerű, kis műanyag dobozba zárt szerkezet volt.
Hiába a sok hiper-szuper, digitális mérleg, én inkább egy ilyet szeretnék.
(Számomra kissé vicces, amikor 17,5 dekát ír egy recept.)
Olyan régi időket idéz, ráadásul úgy hívják, hogy Soehnle Silvia.

Végül úgy ítéltem meg magam-magam, hogy bár nem térek ki minden mozzanatra (minden egyes alkalommal), igyekszem a fontosnak tűnő, számomra jelentőségteljes részletekre figyelmet fordítani: milyen lisztet, sót, fűszert jó használni, miben érdemes sütni, főzni, honnan szerezzünk be alapanyagokat, mi hagyható el, hogyan lehet továbbgondolni az ételeket. Már amennyire az ismereteim és tapasztalataim engedik, hiszen folyton tanulok. Sőt, sokszor úgy érzem, túl sokat írok.

Szerintem sok konyhai alapműveletet lejegyzek a receptekben, ám azoknak külön bejegyzést és külön figyelmet nem szentelek. Talán valóban nem egy olyan szakácsnak szólnak a leírásaim, aki tapasztalatok nélkül áll neki egy vacsorafőzésnek, aki igényelné, hogy fogják a kezét minden műveletnél. DE remélem, egy csipet magabiztossággal még ő is sikerrel járhat, ha követi a leírásaim.
A legelső szakácskönyv, amit kaptam, a klasszikusnak számító Horváth Ilona volt, ami már az én 21 éves Édesanyámat is sok tanáccsal látta el anno. Gyerekkorom egyik meghatározó konyhai emléke ez az atomjaira, akarom mondani, lapjaira széteső, kissé megbarnult szakácskönyv. Ebből a jócskán meghaladott, ám gondosan szerkesztett könyvből sok olyan alapműveletről tájékozódhatunk, amiket kezdő szakácsként nem tudunk csak úgy egyszerűen átugrani. Itt olvasható az egész könyv és könnyen böngészhető, szívesen ajánlom.

Ám a bogár benne maradt a fülemben és ezután igyekszem + 1x átgondolni a leírtakat vagy tán lektorálást kérek. Ha mégis kihagynék valamit, valami nem egyértelmű, csak kérdezzetek.
Ilyen szempontból a szakma egy igazi doyenje, Lajos Mari (őt tényleg nagyon régóta olvasom, ahogy nemrég már meséltem róla) lejegyzett receptjei mindig lenyűgöztek, mert tiszták, egyértelműek, miközben kellően alaposak.
Hogyan tarts mindent kézben a konyhapult, a hűtő, a kamra és a tűzhely között megfelelő sorrendben ugrálva, mit tegyél az alapanyagokkal, hány levélke kell a citromfűből, amiből a végére tegyél félre 3 darabot. Én pl. soha nem írom le, hogy mosd meg a krumplit.... Hogyan is tudnék én így lejegyezni egy receptet? Főként mert főzés közben - bár robotpilóta üzemmódban is tudok és szoktam is működni - sokat kalandozok.... és sokszor teljesen spontán sütök-főzök.
Még azon is eltűnődtem, hogy a Nők Lapja gondos szerkesztése okán minden egyes receptjének bele kell férnie egy bizonyos terjedelembe, illetve ki kell töltenie azt a terjedelmet. Nnna, erre varrjatok gombot. Néztétek már ilyen szemmel?

Én is törekszem felépíteni a bejegyzéseket: a történettel kezdem, mert nálam, nálunk mindegyiknek van története. Még egy egyszerű spenótnak is. Vagy a tojásnak, amit Vépről veszek. Aztán jön a recept, az ügymenet és a további lehetőségek, tapasztalatok, információk.
Szerintem elég sok oldalról közelítem meg az ételeket. (Mondjátok, hogy igen, lécci, lécci...) Aki úgy akarja, könnyedén kihámozhatja csak a receptet a hosszadalmas meséimből, aki akar, tovább gondolkodhat velem vagy több linken keresztül tovább tájékozódhat. Szóval, igyekszem és szeretem, amit itt csinálok. Alkotok és aztán mesélek.
Időnként ráébredek egy-egy új dolog jelentőségére és akár visszamenőleg is megcsinálom azt. No, neeem, ez nem azt jelenti, hogy egy receptet módosítok, hanem pl. egy új címkét találok ki és szúrok be utólag. Egy példa: nemrég felfedeztem, hogy a dió címkét még nem ragasztottam sehová, bár van már 4 diós ételem. Ezért megcsináltam. Gondolkodtam az olajos magvak címkén, de eleddig elvetettem azt. Mint ahogy az utólag készült fotókat is pótolom; tehát csiszolgatom, ápolgatom ezt a blogot.

Arról még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy kell írnom Tökfőzelék, vagy Rántáskészítés c. bejegyzéseket, hacsak nem találok ki valami érdekeset, de ha kérdeztek, bármit leírok, amit tudok. Most elgondolkodtam, mivel tudnék még segíteni. Pl. azzal, hogy jelzem, mennyi ideig tart az ételt elkészíteni? Vagy mennyire költséges? Vagy milyen címkének örülnétek? Hogy mihez milyen ital, bor dukál? Erről is van elképzelésem - és jó pár kedvencem -, de inkább Zitára bíznám a kifinomultabb választást. Kalóriát nem fogok számolni, azt meg rátok bíznám, rendben? Örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, ötleteiteket.

Áfonyás, fehércsokis brownie

Kívül ropogós, belül puha, csupacsoki finomság. Kizárólag egyszer egy évben vagy kizárólag egy nagyobb társaságnak, mert akkora kalóriabomba.

Limaránál olvasható egy csodálatos ír szakácsnő, Rachel Allen sütije, a málnás, fehércsokis brownie. Egy partin kóstolhattam meg tavaly és nagyon-nagyon könnyű volt megszeretni. Ráadásul könnyű elkészíteni. Addiktív.

Málnával mennyei és szerintem a savanykás gyümölcsök egészítik ki a csokit a legszebben. Vagy gyümölcs híján egy finom, savanykás lekvár, amivel tortaalapnak is nagyon el tudom képzelni. Kizárólag jó minőségű étcsokiból és fehércsokiból érdemes elkészíteni.

Reggel azonban szép, friss áfonyát kaptam és ez arra inspirált, hogy a mai kedves vendégemet ezzel kényeztessem el.

Megpöttyöztem a tészta tetejét - már akkor is csinos volt

Céklasaláta gazdagon

A finomságos sütik után végre egy nyers saláta. Nagyon szívesen ajánlom bármikor a főtt, cukros, ecetes cékla helyett, bár az se rossz néha.... Olyan menzás.
Akkor készítem el, ha rám tör az "egészséges étkezés" gondolata. Nagyon egészséges és finom. És laktató.

Szépséges, bíborszín golyók a kertemből

Épp hogy szedhetek friss céklát nyár elején a veteményesemből, amikor még asztalra tehetem az előző évi termést is. Ez szép, igaz? Tudom, csak ismétlem magam, de nagyon fontosnak tartom, hogy idényzöldségeket használjunk, és elsősorban a helyben termő zöldségek közül válasszunk. Ez a céklával nem nehéz, mindig ott van a kezünk ügyében. Érdemes rá figyelni.
A Tudatos vásárlók honlapját csak ajánlani tudom, ahonnan ez az idénynövény táblázat is származik. És akit érdekel még a téma, itt van egy nagyon érdekes cikk arról, hogy van-e értelme a tudatos vásárlásnak.

A céklát tehát hosszabban méltányolhatnánk a vitaminszegény időszakokban, de így nyáron, a bőség közepén is színesíthetjük vele a menüsort. Érdemes tovább olvasni mondjuk itt, mert így könnyebben nekilátsz céklát készíteni, hiszen "gyógyító növényként" írják le.

Fontos, hogy az A és C vitamin felszívódásához zsiradékra van szükség, azok közül pedig a jó fajtákra, mint az extra szűz olívaolajra, de szívesen ajánlom a szezámolajat is. A dió és a szezámmag is szép tiszta esszenciális zsírsavakat tartalmaznak. Hasonlóképp javaslom még a len- és tökmagot. Megerősítésnek itt egy kis olvasnivaló.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
1 alma
1 sárgarépa
1 közepes gömbölyű cékla
esetleg egy kisebb marék dió vagy 1 ek szezámmag
esetleg egy kevéske sajt

Az öntethez:
1 ek. kifacsart citromlé
1 ek. olívaolaj
1 kisebb kanál méz, ha gondolod, bár az alapanyagok kellően édesek
pici só
esetleg őrölt kömény

1) Ha nem szeretnék aznap rózsaszín ujjakkal ékeskedni, felhúzok egy gumikesztyűt és megtisztítom a céklát és a társait.
2) Nagy lyukú reszelőn egy tálba reszelem az összeset. De ne számíts látványos, három színű salátára, mert a cékla azonnal átfest mindent.
3) A citromlé-méz-olívaolaj vinaigrettel meglocsolom. Ha nem akarsz előre kevergetni, nemes egyszerűséggel csorgasd őket egyenként a lereszelt halomra és pár gyors mozdulattal keverd át az egészet. Alakítsd az ízeket a kedved szerint.
4) Egy kevés őrölt kömény el tudja varázsolni és jót tesz az emésztésnek. Megsózhatod egy csipetet.
5) Diódarabokat, szezámmagot szoktam rá hinteni. A diót pár mozdulattal darabosra törheted a sodrófával vagy egy nagyobb késsel. Mindkét olajos mag sokkal finomabb, ha szánsz időt arra, hogy szárazon átpirítsd őket egy serpenyőben 1-2 perc alatt, csak amíg illatozni kezdenek. Sajtkockákkal is nagyon finom.
6) Ha egy kicsit vársz, az ízek jobban összeérnek.

Nagyobb adagnál talán már érdemes egy gépet is bekapcsolni a reszeléshez. El tudok képzelni hozzá reszelt zellert is vagy egy csokor petrezselymet felaprítva. Önmagában könnyű vacsora, de például egy szelet roston sült csirkemellhez remek saláta.

Te ezt tényleg meg fogod enni...?

Vaníliás lekvárok 2

Vaníliás kajszi- és vaníliás cseresznyelekvár

A tavalyi áfonyás, vaníliás őszibaracklekvár után ezen a nyáron jó pár vaníliarúddal készültem, annyira megtetszett a vanília és a gyümölcs találkozása. Reggelente külön öröm volt, ha ilyen lekvárt kanalaztam a frissen sült zsemlémre vagy kismákosomra.

A kismákosról és a frissen sült zsemléről tudnivaló, hogy itt a szomszédban, a Tankenyérboltban sülnek. Amikor pár éve erre a szép zöld és csendes környékre költöztünk, ez a pékség már csak egy bónusz volt. Nagy öröm ez, mivel itt tanulnak a jövő pékei és cukrászai. Az alapokat itt vésik a kis buksijukba és ahogy a péksüteményeiket és kenyereiket eszem nap mint nap, úgy érzem és úgy tudom, maradtak a jól bevált alapoknál: liszt, tojás, élesztő, víz, tej. (A vajról nem merek álmodni és megkérdezni sem merem, de szerintem sütőmargarint használnak.)

Jó lenne tudni, hogy a (városunkban optikák és ékszerboltok módjára) divatosan szaporodó látványpékségekben a sok előre gyártott, fagyasztott termék után lesz-e még olyan hely, ahol ragaszkodnak a péksütemény- és kenyérsütés legegyszerűbb ám legjobb módjához. Talán lesz köztük egy-egy olyan ifjú pék, aki ilyet süt majd nekünk.
Még ha rettentően egészségtelen is a finomított fehérliszt, mint tudjuk. De sokkal-sokkal inkább Tankenyérboltos kifli és kismákos, mint a tetszetős, messziről illatozó, ám mindenféle mesterséges szerekkel felturbózott, fagyasztott pizzás minicsigák és szedres papucsok. Vagy felpuffasztott, színtelen, szagtalan, másnapra maroknyi morzsává száradó kiflik.

Ilyen péksütemény bizony megérdemli a vaníliás cseresznye- és kajszilekvárt. A szolid hedonizmus legalább annyira szolgálja az ember jó érzését, mint utána egy kiadós futás, ugye.
Még egy utolsó vaníliarúd vár a málna-őszibarack kombóra, így egész évben öröm lesz a reggel. Érdemes egy-két kiló gyümölcsből nekilátni. Jó kísérletezést kívánok.

Ismét a mogyorós kekszről vagy inkább a zabpehelylisztről

Egyetlen tojás árválkodott a hűtőben tegnap délután, így álltam neki sütit sütni. Aztán kiderült, hogy a fehérlisztes dobozom teljesen üres, no de ez sem tartott vissza. Így született meg a narancsos-mandulás és mogyorós-zabpelyhes keksz egy újabb variációja, a narancsos, csokis, mogyorós keksz, amit valójában azért jegyzek le, mert csak zabpehelylisztem volt idehaza. És igazán nagyon finom porhanyós lett még a véletlenül kihagyott kukoricakeményítő ellenére is. És ez nagyon tetszik.

Szóval az eredeti recepthez képest a változtatás ennyi volt:
Csak 12 dkg őrölt mogyoróm volt,
ezért 10 helyett 13 dkg zabpehelyliszt került bele.
Kb. 5 dkg kandírozott narancshéjam volt,
amit kiegészítettem 5 dkg mazsolával 50%-os étcsokival, amit kockára vágtam.
Így ízesítettem tovább:
1 zacskó Bourbon vaníliás cukor,
egy elég nagyra sikeredett löttyintés az Amarettóból,
kb. egy kávéskanál őrölt fahéj.

A zabpehelyliszt külön figyelmet érdemel. Nem csupán azért vettem meg az 1 kilós kiszerelésben kapható lisztet, mert Béres Alexandra mosolygott rám meggyőzően a zacskóról, hanem mert régóta ismerős a zab kedvező hatása. Régen, úgy 10-15 éve szinte csak az úgynevezett zabpehelykockának nevezett kenyeret ettük és azóta tudom, hogy a tönkölylisztek mellett érdemes belecsempészni a zabot legalább néha az étrendbe. Hozzáteszem, elég szimpatikus az, amit eddig tőle hallottam az egészséges étkezés és az egészség mint olyan kapcsán.

Rákerestem a neten és, no lám, mit találtam elsőre, Alexandra leírását, aki nyilván dietetikusokkal karöltve tárja elénk az igazságot: igaz, a zabpehelyliszt hasonlóan magas tápértékű, "(Mindezen tulajdonságok együttes hatása révén) kevésbé emeli meg a vércukorszintet, mint más gabonafélék (alacsonyabb a GI-je)." Ez a lényeg, de érdemes végigolvasni a leírást.
Azt is megtudtam, hogy a keményítővel csínján kéne bánnom és ez nem is lesz nehéz egy ilyen finoman porhanyós zabpehelylisztes keksz után. Legközelebb a lisztet zabpehellyel fogom dúsítani a ropogós állag kedvéért.
Erről az jut eszembe, mennyire megragadott, amikor Stahl Judit fogta a pehelymixet, kissé megpirította majd ledarálta a banánkenyeréhez. Most én is kísérletezni fogok és az árpapehellyel is szeretnék megismerkedni.


Igaz, zabpehelylisztes habarással nem lesz pontosan ugyanolyan a tökfőzelék, mint a tüskeszentpéteri fehérliszttel, de jó érzéssel tálalom. A fehér, azaz nem teljes kiőrlésű tönkölylisztet ajánlom azoknak, akik nem tudnak megbarátkozni ezzel, de akár kísérletezhetnek is a lisztek különböző arányú keverékeivel.