A kövér porcsinról

Kövér porcsin (Portulaca oleracea) az idénysalátán

 

Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy egyetek minél több porcsint, amíg van, mert valami csodás gyógynövény. 

Legalább két hónapja nő, kínálja magát a kövér porcsin, hogy valamilyen formában az tányérunkra kerüljön. Mert hogy oda való. Érdekes figyelni azt az folyamatot, hogyan nyílik rá újra a figyelmünk arra, mennyi igazán értékes és finom növény vesz minket mindig körül. Mindig, azaz az évkörben úgy és ott és akkor, amikor az természetes. Aki próbált már mondjuk petrezselymet vetni és gondozni vagy épp karalábét ültetni, hogy a kertből tudja bevinni a konyhába a levesnek valót, az már tudja, hogy az un. kultúrnövények igencsak sok figyelmet és törődést igényelnek, ami egyébként igencsak szép foglalkozás, ha engem kérdeztek. És vizet, amire az idei nyár igazán ráirányította a figyelmünk.... 

Ezzel szemben a mindenhol is megjelenő, igazi túlélők és látszólag semmilyen törődést nem igénylő növények csendben várakoznak, hogy ismét felismerjük őket és rájuk csodálkozzunk: nem csak hogy ehető, hanem kivételesen tápláló és éltető növények ők. Érdemes figyelni és erre egyre több okunk van.

Öntözés. Felmelegedés. Kertművelés. Fenntarthatóság. Környezettudatosség. Vitaminok és ásványi anyagok. Drága "szuperélelmiszerek" szupernövények, szuperkivonatok, szupergombák messzi földről. Tartósítószerek. Felesleges műanyag csomagolás. Csak dobálózok ezekkel a kulcsszavakkal, amelyek a nyilvánvalóan rohamosan nehezedő körülmények, az egyre magasabb igények és az ébredő, vagy épp a teljesen kialudni látszó tudatosság köré rendeződnek. 

Nagyon jó hírem van: ez a porcsin sok más növénnyel együtt minden kérdésre egy-szerű választ ad! Jó ideje én is elkezdtem figyelni a természetes .... nem, nem is így, hanem inkább így: TERMÉSZETES függéseinkre. Csupa nagybetűvel. Úgy általában az emberi élet és az ÉLŐ ÉLET mint olyan természetes össze-függéseire adott térben és időben. Amit fel kell ismernünk, ha JÓ életre vágyunk, egész-ségre, jó-létre, hiszen ez csakis és kizárólag a természetes közegünkkel össz-hangban lehetséges. Olvassatok utána annak, mit tud például ez a szerény növény, amire egyébként nagy, neves cégek külön "gyomirtó" szert kellett hogy kikeverjenek, akkora életerő van benne. Mit is mondhatnék.... kérdés, hogy mi a szándék. Olvassatok a kövér porcsinról itt vagy itt vagy akár itt. Szóval megindult egy nagyon szép folyamat azokon keresztül, akik még "tudják" vagy már "tudják" őket. Egyre több olyan kis csoport van, ahol az un ehető vadnövényekkel ismerkednek. Ez a szándék nem pusztán egy kulináris érdekesség, hanem egyfajta útkeresés a mai világban, ahol zacskóban és műanyag tégelyekben teszik elénk az enni-valót.... Hogy az út "régi" vagy "új", azt döntse el mindenki a szíve szerint. 

Ne törődjetek azokkal, akik a végítélettől való félelmükben az elveszejtésünkről kántálnak jó hangosan. Ültessetek növényeket. Gyűjtsetek esővizet, ha van rá bármilyen mód. Gondoljátok át a VALÓS szükségleteiteket. Új értelmet kaphat az, hogy "ne vásároljatok feleslegesen", bárhogyan is pályáznak a figyelmünkre. Figyeljetek a környezetetekben természetesen megjelenő növényekre és legyetek rájuk kíváncsiak. Olvassatok, hallgassatok Jane Goodall-t vagy dr. Gyulai Ivánt. 

Dehogyis tudok én mindent. Dehogyisnem eszem vitanimokat és halolajat. Stb.... de nyitott szemmel, füllel, szívvel figyelek és tanulok és alakítom a szokásaimat. A porcsint évek óta eszem és megtanultam, hogy a legtöbb, amit tehetek, hogy nyersen fogyasztom, amikor nő. Nyáron már elkezdem várni, mikor jelenik meg, mert az igazi kincsét a nedvességben hordja és nem szárítom. A salátákra mindig teszek vagy csak úgy legelészek. Olvastam arról, hogy van, aki fermentálja. Na, ezt ki szeretném próbálni. Mert most hirtelen elég sok lett a kertben... ugyanis pár hete a kis töveket külön kimentettem az élettelen, tüzesre átforrósodott térkő réseiből és elkezdtem öntözni. Ami mégis ott maradt, ma már szépen nő. Vagy nemrég drága Kriszti barátnőm darált tökmaggal dúsított, finom porcsin kencével kínált, igazán inspiráló volt. Az íze: mondhatni, semleges, kóstold meg bátran akár egy vajaskenyéren.

Tényleg.... ha szedsz "halolajat", kedves olvasó, tudod-e mit szedsz valójában? Én sem tudtam, de most megnéztem. Ez a kis szerény növény gazdag omega-3 zsírsavakban, különösen alfa-linolénsavban. Is. Hajrá! Keressetek olyan területet, ahonnan szívesen szedtek. Vagy vigyetek haza egyet és ültessétek el a kiválasztott helyre, ahol el tudja majd szórni a magját ezerszám.

Mindenhol is.....

Napraforgómag-szezámmag kence

 

Egy nem feltétlenül sokatmondó kép

 

Vegán vagy hamis tepertőkrémnek is hívják, ezzel hívta fel magára a figyelmemet.... mert hogy még mindig szeretem, illetve csak szeretném a finom(!) töpörtyűt. Mégsem eszem, mert nem találok igazán jót, illetve nem is igazán pártolom mondjuk épp nyáron a fogyasztását. Valójában évek óta nem ettem, csak csipegettem pár darabot, ha valahol akadt rá alkalom. 

Tisztán emlékszem, ahogy Édesanyám anno az egyik legtöbbet járatott konyhai "kütyün", a húsdarálón(!) darálta le a töpörtyűt a hagymával együtt és én nagy érdeklődéssel szemléltem a műveletet, ahogy mindent összeken a zsír és vártam a finom végeredményt.... még most is emlékszem az ízére ...

Akkoriban még teljesen hiányoztak a palettáról, a miénkről biztosan, de ma szeretem a magkrémeket. Jó pár bizonyított már nálam, illetve mindig érdeklődéssel kóstolom meg, ha valaki készít egy számomra ismeretlen magkrémet. Múlt héten is így történt, amikor a reggelinél mint egy kislány toporogtam a széles, a házigazdák által szívből előkészített és igazán kedvesen felkínált választék mellett..... minden érdekelt. "Ez mi?" - érdeklődtem egy kis tálban fényesen csillogó, nyilvánvalóan házi készítésű, ám kinézetre majdnem semmitmondó barna kencét fürkészve. "Hamis tepertőkrém. Vegán. Nagyon finom." Ááá, hát eljött az ideje, hogy végre megkóstoljam, itt és most... ugyanis pont ezt az új kencét készülök elkészíteni több hete és már keresgéltem is inspirációt.

Azonnal megkóstoltam és tudtam, hogy nem kell tovább keresem, érzek mindent. Megérkeztem. 

Ma végre elkészült az én konyhámban is és szinte szertartásosan ettem pár szelet kenyérrel, a nagyon kedves szomszédomtól kapott, édesre érett paradicsommal .... hát, nagyon örülök és örömmel  osztom meg én is, amit készítettem a sok további elérhető recept mellett.

Még egy pillanatra visszatérve ahhoz a bizonyos múlt heti reggelizőasztalhoz, persze megkérdeztem, hogy "Ésmivanbenne?" Egyszerre két meglepő dolgot hallottam és még egyet, amire nem számítottam: a pirított és megőrölt napraforgó mag (eddig ok) mellett van bent szezámmag is. Eddig ilyen kombinációról nem olvastam. "És margarin" És akkor, gondolom, a mélytengeri búvárok alaposságával a szemeimből olvasva gyorsan hozzátette próbálván menteni a helyzetet, "...de lehet bármilyen zsiradék ízlés szerint". Ok, ez így kerek, egyformán gondolkodunk, én is olyat adok majd hozzá, amilyet szeretnék. "És egy kis szójaszósz." Tényleg? Nahát.... 

Ez volt tehát az én inspirációm és innen indultam  tovább ma a konyhámban. Ez lett belőle és alig tudtam abbahagyni....

Hozzávalók (amiket nem méricskéltem, de igyekszem leírni)

kb 10dkg hántolt napraforgó mag
kb 10dkg szezámmag
kb 2 evőkanálnyi ghí, amit én készítek itthon
egy kisebb löttyintés szójaszósz
kb egy fél mokkáskanál sót tettem bele, de nekem kicsit sok lett

1. A napraforgó és szezámmagot külön-külön megpirítottam egy csak erre a célra használt, sokat látott serpenyőben, folyamatos kevergetés mellett. Amikor megpirult, finoman, halvány aranybarnára, egy tányérba öntöttem és szétterítettem, mert a pirulás folyamata még nem áll le egyszerre. Hadd hűljön kicsit a darálás előtt.
2. Egy egyszerű és kicsi konyhai aprítóban a kétféle magot külön-külön daráltam szinte pépesre.
3. A kétfajta pép a ghí, a szójaszósz és egy kis só társaságában, kevéske pörgetés után könnyen összeállt, a kence készen állt a tálalásra.

Hát ennyi. Csodálatos. Próbáljátok ki. Meglepően hasonló az ízélmény, tényleg nem gondoltam volna. És igen, tényleg nagyon laktató. Hálás vagyok és imádok felfedezni új dolgokat. Ez a kence itt és most bekerült a kedvenceim közé. 

Tovább gondolható ízlés szerint egy kis mustárral, finomra vágott (esetleg kicsit pirított) édes hagymával, főtt tojásba töltve vagy télen hajában sült krumplival, nyamm.... de én már elképzeltem, hogyan fogom megpróbálni újraírni a "tepertős" pogácsát. Kellemes ízélményeket és alkotást kívánok mindannyiunknak.

~

 

Utóirat minden és bármely napra: Kérlek benneteket, emlékezzünk rá, hogy igazán jó volna minél kevesebb "szeméttel" járó alapanyagokat keresni, minél kevesebb terheléssel és vegyszerekkel, ha van rá módunk. A Földre=magunkra tekintettel ♡ 

  

Magvas, sárgarépás hajdinakenyér

Egy ideje én is sütök kenyeret. Több műfajt kipróbálam már és mindegyiknek megvan a maga előnye. Igaz, mindegyik gluténmentes volt, mással nem is próbálkoztam. Nóri emlegetett Mindenmentes blogja ősztönzött arra, hogy kovászoljak és azt is nagyon szerettem. Kipróbáltam több féle készen kapható GM kenyérlisztkeveréket is és közülük a legfinomabb a Bake-Free Házi kenyér lisztkeveréke volt (azívesen ajánlom), igaz, azt is azonnal felturbóztam a kedvem szerint sárgarépával, olajos magvakkal és fűszerekkel. (A Szafi lisztek között nem találtam igazán finomat.)

Volt is itthon több zacskónyi és ahogy fogyott, úgy születtett meg bennem a szándék, hogy megpróbálom összeállítani a saját liszkeverékem, hiszen a csomagoláson ott szerepel a lista. Ezt bárki megtalálja a honlapon is, nem titok, igaz, az arányokról egy szó sem esik. Ez a saját liszkeverék aztán átesett némi alakításon, ami az arányokat illeti, próbákon, közben elfogyott a köles, ami a fő összetevő, míg pár napja nem álltam neki spontán sütni, mert végre lehűlt a levegő a hatalmas kánikula után. És már nagyon hiányzott a kenyér.

Persze mindezt a csodás malmomnak köszönhetem, de ha érdekel, lehet kapni bármelyiket a lisztek közül. És természetesen nagymamám kávédarálójának.  

130g hántolt hajdina lisztté őrölve

40g vöröslencseliszt 

40g quinoaliszt

20g utifű-maghéj-liszt

20g tápiókaliszt

 

két közepes répa finomra reszelve 

kb 25g egész mák

kb 25g kendermag

kb 30g egész tökmag 

(ezeket a magokat nem méricskéltem, 

csak gondolomformán adtam hozzá)

kb csapott teáskanál kakukkfű 

kb csapott teáskanál só

 

kb csapott teáskanál szódabikarbóna  

kb. 1 evőkanálnyi almaecet

 

250g meleg víz 

 

1. A quinoát, az utifű-maghéjat és a tápiókagyöngyöket külön-külön megőröltem a már emlegetett egyszerű kávédarálón, nagyanyai örökség, ami nálam nem csak kávét lát. De azt is. Ezeket egy tálba borítottam.

2. A malmon őröltem a vöröslencsét és a hajdinát, majd azok is mentek a tálba.

3. Sóval és ma épp kakukkfűvel fűszereztem, hozzáreszeltem a két szél sárgarépát és egy villával alaposan elkevertem a finom répa-szálakat.

4. Aztán jött gondolomformán a mák és a kendermag, és újra keverés.

5. A halom tetejére kanalaztam a szódabikarbónát és rá az ecetet. Kicsit vártam, míg teljesen felpezseg.

6. Hozzáadtam a langyos-meleg vizet és jól elkevertem az egészet, belekevertem egy nagy marék egész tökmagot, majd letakartam és hagytam állni talán 10-15 percet. 

7. Közben a sütőt előmelegítettem 190 fokra. A tésztából egy cipót formáztam és bevágtam a tetejét egy éles késsel és sütőpapírral kibélelt tepsiben 70 perc alatt megsütöttem. 

 

Ebből egy 57 dekás kenyérke sült ki. A hajdinától ilyen barna színű, a köles nem színezi meg ennyire.

Készítheted köles és hajdina egyenlő arányú keverékéből. 

Jó állagú, finom ízű, kissé tömörebb kenyér sül ki belőle. Pirított kenyérnek is nagyon finom. 

Míg a kapható lisztkeveréktől eljutottam eddig a kenyérig:

- Először is adtam hozzá minden alkalommal 3 féle olajos magot, ami éppen kézre esett. A kedvencem a mák-kendermag-tökmag kombó, de a szezám, len-, napraforgómag is nagyon kellemes. Ahogy tetszik.

- Már az első kenyérnél is sárgarépát reszeltem bele saját elképzelés szerint és azóta minden kenyérbe reszeltem. Mostanában a friss cukkíni is kipróbálható.

- A fűszerek közül nekem nem az egész köménymagra jár a kezem, hanem inkább a kakukkfűre, borsikafűre, oregánóra, majorannára. Ahogy tetszik, csak bátran.

- Az eredeti , készen kapható keverékben ott a szódabikarbóna. A saját recepbe természetesen én is tettem és igazi házi, bio almaecetet szereztem be azóta hozzá. Ha esetleg még nem találkoztál ilyennel: ez emeli meg a tésztát élesztő vagy kovász helyett.

Ezeket az ötleteket bármely készen vásárolt kenyér lisztkeveréknél felhasználhatod. Kellemes sütögetést, most nincs olyan nagy forróság. 

Glutén- és tejmentes palacsinta újra

Vannak azok az ételek, amiket rendre elkészítek; jó példa erre a mai reggelim-ebédem, a tenyérnyi palacsinta. Bár mondhatnád, kedves olvasó, hogy ilyen recept már van a blogon, a szeretett kókuszlisztes palacsintám, mégis újra írásra inspirál ez az egyszerű étel. 

Azért, mert szeretnék adni arra egy remek példát, hogy valójában a "recept" inkább csak egy kiindulópont, amiben elsősorban a minőségeket és az arányokat figyelem és tartom. Így most el is tűnődtem röviden, milyen címet adjak ennek a posztnak. A "glutén- és tejmentes" mellett döntöttem, mert sokan keresik ezt a lehetőséget, de akár írhattam volna, hogy "protein-palacsinta", ami szintén hívószó lett. Mindkettő igaz, ha valakinek fontos bármelyik szempont. (Esetleg "fitt-palacsinta"? Én kérek elnézést... :D  ) Viszont nem vegán, ha már a trendeknél tartunk, de arra is van ötletem, ha valakit érdekel ;) Én szeretem a tojást, mármint azt, amit és akitől veszek a helyi piacon. 

Hadd mutassam be azt, ami az alkalmat adja most nekem: a kedvenc házi malmom ♥, amit Nóri Mindenmentes blogját olvasva ismerhettem meg. Fontolgattam hosszan, kell-e nekem +1kütyü a konyhámba, míg egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem hosszú távon fontos az, hogy abból őröljek friss lisztet, amiből csak szeretnék és elköteleződtem. A mindenféle liszteket pedig nagyon drágán adják szerintem, már ha lehet kapni egyáltalán mondjuk köles- vagy csicseriborsó lisztet. Nóri blogját, ami valójában sokkal több mint blog, pedig szívből ajánlom; gondos, pontos, jó érzésű, jó ízlésű, nagy tudású. És bár a mai palacsinta kissé spontán született abból, ami éppen a kezem ügyébe került, van "recept" is, amíg még emlékszem rá, így gyorsan lejegyzem:

A korábbi receptemből kiindulva a hozzávalók kb 4-5 adaghoz:

2 szép házi tojás
kb. 3/4 bögre "liszt", ez alkalommal kb. 60% zabpehelyliszt, 25% vöröslencseliszt, 15% kókuszliszt

1 bögre + egy közepes löttyintés saját készítésű növényi tej, most mandula-zabpehely 

fél biocitrom reszelt héja, mert épp kéznél volt

kb. 2-3 evőkanál (ebben a melegben) olvadt kókuszzsír

1. A tojást egy kézi keverővel gyorsan kikevertem a lisztekkel és az olajjal.
2. Ehhez igazítottam a tej mennyiségét. Eredetileg 1,5 bögrényi, de most nekem érzésre pont így jó.  

3. A citrom héja adta magát - a hűtőben várta a sorsát a kicsavart citrom, aminek nálam általában szép szerep jut. 

4. Pár perc alatt elkészült, azonban jót tesz neki, ha állni hagyjuk egy ideig. 1 napig eláll a hűtőben is.

5. Forró serpenyőben, kókuszolajon sütöttem tenyérnyi darabokat, majd tavalyi szilvalekvárral és nyers kakaóporral tálaltam.  

És akkor miért jegyeztem ezt fel most? 

Elsősorban azért, mert saját magam is meg tudom lepni néha: ezt spontán készítettem és szeretném újra sütni - és ha most nem jegyzem fel, elmerül a konyhám forgatagában. Kifejezetten tetszik ennek a tésztának az állaga: kicsit ropogósra sült és jó ízű is. Hát, ilyen klassz a vöröslencseliszt, ezt nem először tapasztalom. 

Ugyanakkor szeretnélek biztatni, kedves olvasó, hogy próbálkozz bátran a saját elképzelésed szerint: az arányokat megtartva készítheted más lisztből vagy lisztekből. Ha épp próbálkozol a tej vagy glutén elhagyásával, kezdd azzal, hogy első lépésként vagy a tejet, vagy a búzalisztet váltod le. Vagy ha nem ismered még a mindenféle gluténmentes liszteket, de van lehetőséged, őrölj zabpelyhet, az önmagában jó lesz (én a nagyanyám ezer éves kávédarálóján készítem - 10 másodperc) vagy vegyél bármilyen boltban bármilyen GM lisztkeveréket, amik eleve keverékek, azaz nem egy növényből állnak.

És biztatlak, hogy alakítsd a saját ízlésed szerint: ha töményebb, kissé vastagabb, puhább palacsintákra vágysz, tégy hozzá némivel több lisztet és a végén keverj bele egy csapott kávéskanál szódabikarbónát, amire először csavarj friss citromlevet, vagy ha az nincs, akkor egy pici almaecetet, mert az aktiválja a szódabikarbónát. Vagy passzírozz bele egy puha banánt, nagyon finom lesz. A banán vagy a reszelt alma mindig jolly joker ebben a műfajban. Tipp: amikor beleteszed a tálba, csavarj rá gyorsan egy kevés citromlevet. 

És azért is jegyzem fel, mert egy jól eltalált gluténmentes lisztkeverék egy adott receptben kincset ér, ugyanis nem lesz bármilyen (arányú) lisztkeverékből, finom+jó állagú étel, legyen az palacsinta, nokedli, kenyér, linzer, pogácsa, bármi.... Olvasd csak el a fent említett receptben a kalandomat a kókuszliszttel... Éljen a tapasztalati út, pont úgy, ahogy eleink is csinálták! :D 

Az én következő ötletem is megvan már :) Tegnap láttam egy receptet, ami inspirál: grillezett sárgabarack egy sokízű quinoasalátával. A grillezett sárgabarack gondolata megfogott, majd el is készítem a kedvem szerint, de ma reggel is eltűnődtem.... mi lenne, ha apró kockákra vágott sárgabarackot adnék hozzá.... szépen megsülne benne. Ez most elmaradt, de hamarosan kipróbálom, méghozzá ghee-vel, majd sokízű erdei mézzel és esetleg némi virágos ízű ceyloni fahéjjal tálalom. Most, hogy belemerültem: banánt is tennék a tésztába.... nyammm.....

Egy palacsinta is lehet konyhai kaland... kellemes felfedezést és élményeket kívánok! A frissen érő gyümölcsökből lehet még egy csuda finom feltétet készíteni esetleg (pl sárgabarack, őszibarack, bármilyen ribizli, méz, vanília, citromlé...hmmm) Tudom, hogy ezzel nem lehet jól lakatni egy nagy családot, az egy másik műfaj, de van még egy előnye: a forró nyárban gyorsan megvan ez az egyszerű desszert, nem kell melegíteni hosszan a konyhát.

A bögre, megnéztem (a kenyérsütő géppel érkezett, ki tudja hány éve), egy egyszerű műanyag pohár, nem egészen 2,5 decis. 

A saját készítésű növényi tejre, ígérem, visszatérek. És ahogy elnézegetem a jobb oldali sávban található blogajánlómat, frissítenem kell ... 

Utóirat: másnap kisütve még finomabb.