Paradicsomos, zöldséges pulykamell - az Osso Buco után szabadon

Az történt, hogy megvettem a Stahl magazin őszi számát, ami nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult sok szimpatikus recepttel, sok jó pont tőlem oda. Aztán mikor már a téli számot forgattam az újságosnál,  döbbentem rá, hogy egy fia receptet sem készítettem el belőle. Ezért pár nap alatt újra átolvastam a reggeli tea mellett. Na nem mintha szükségem lenne étvágygerjesztőre, ötletekre vadásztam.
Így olvastam el ismét egy kiemelt cikket, amiben Stahl Judit szépen, részletesen elmeséli - pont úgy, ahogy én szeretem-, mi fán terem az Osso Buco készítése. Nem a fehér, az eredeti, hanem a paradicsomos. Igazán nem egy bonyodalmas étel, ahogy végiggondoltam, de persze egy ilyen híres ételnél meg kell adni a készítés módját, tisztelegve a hagyományok előtt. 
Lehet, hogy az igazi gourmet-ék most megvesszőznének, mert én bizony átértelmeztem és kissé leegyszerűsítettem ezt a szent rituálét pulykamellfilére. Mert annyira magával ragadott az érzékletes recept, hogy este ránéztem az odakészített húsra és a tervezett pulyka egytálétel helyett ezt készítettem el. És ismételni fogom, az biztos. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
kb. 40 dkg pulykamell (vagy csirkemell)
4-5 ek extra szűz olivaolaj
frissen őrölt fehér bors
2 közepes sárgarépa (jaj, milyen nagyokat lehet kapni mostanában - soha nem választok olyat)
kb. fele annyi zeller
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv felkockázott hámozott paradicsom
2-3 dl (hús)leves vagy alaplé
1 csokor petrezselyem
bazsalikom
só

1) A húst szobahőmérsékletűre engedtem, megmostam, megszárítottam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam.
2) A sárgarépát, a zellert nagylyukú reszelőn lereszeltem, a kétféle hagymát apróra vágtam.
3) A szép nagy kerámiaserpenyőmben a hússzeletek mindkét oldalát 2-3 percig sütöttem 2 turnusban, közben fehér borsot őröltem rájuk. Egy tányérra félreraktam és kissé megsóztam őket.
4) Egy kevés olívaolajat öntöttem még a serpenyőbe és fűszereztem, megsóztam, megpirítottam a zöldségféléket. Miután megfonnyadt a kupac, hozzáadtam a paradicsomot és tovább pirítottam az egészet pár percig.
5) Miután jól átforgattam az elsőre elég tetemesnek tűnő zöldséghalmot, visszatettem a hússzeleteket a serpenyőbe és igyekeztem a zöldség alá beszuszakolni őket.
6) Felöntöttem az egészet 3 dl alaplével, amit nagy hirtelen két Alnatura leveskockából gyártottam. Ha ez nem lett volna kéznél, sem jövök zavarba, mert egy kis kurkumával és Vegabond szárított zöldségekkel izesítettem volna.
7) Fedő alá zártam az egészet és néha egy kicsit átforgattam, utánafűszereztem. Talán 15 percig pároltam így; addig, amíg elkezdtem érezni, hogy a paradicsom elkezd kissé karamellizálódni.
8) A petrezselymem jelenleg a nagy hó alatt telel, de te szórd meg a végén egy nagy csokor felaprított zölddel. 

Szóval az Osso Buco ihlette vacsora végül citrom és a babérlevél nélkül készült, viszont bazsalikommal, ami csak úgy jött, mert kellett még bele egy csipet íz. A zöldség nem lett sok, pont jó arányban egészítette ki a natúr hússzeleteket.
Héjában főtt krumplival tálaltam, nem rizottóval. Nagyon ízlett. Jó étel jó alapanyagokból, sovány hússal, sok zöldséggel, kevés kalóriával, és ráadásul könnyen kivitelezhető (csak nagy legyen a serpenyőd). Szívesen ajánlom így januártájt is.
Csak egy csendes ígértet teszek arra, hogy elkészítem az eredeti (paradicsomos) receptet. Azt hiszem, elkezdhetek keresni egy hentest hozzá.

Csőben sült spenótos burgonya

Kaptam egy nagy adag sötétzöld mángoldot, így újra meg fogom sütni ezt a csőben sült, azaz gratinírozott, eredetileg spenótos egytálételt. A receptre tavaly találtam kedvenc Ínyenc bloggeremnél. Nagyon tetszett a számomra új spenótos étel, hisz jó lenne minél többet enni belőle.

Nagyon tetszett a gondolatindító is: ott van az a rengeteg tasakos étel, amihez csak tejszínt kell önteni és ripsz-ropsz, nahát, milyen csodás ételt főztünk! Vagy ott van a "mézes-mustáros,... hhhmm.... " Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy úgy kritizálom a zacskós porokat és készételeket, hogy nem kóstoltam őket. De azért csak hadd méltatlankodjak én is egy kicsit: mi mindent el tudnak adni, komolyan elképeszt....

Ez az étel itt nagyon finom, köszönet érte annak a zacskós valaminek, ami állítólag kapható. Mert ezek szerint inspirációt kaphatunk a zacskós porokból; körül is fogok nézni ezeken a polcokon. Szóval, drága barátosném, Mariann(a), nézd meg a zacskóját, de tedd félre a Maggit.

Szóval először is itt az alaprecept, olvasmánynak is remek. Nem sokat változtattam, így gondoltam össze:

Hozzávalók:
40 dkg darált pulykacomb (elhagyható)
egy nagy tál spenót a kertből (hogy más is tudjon végre nőni)
8-10 közepes szem krumpli
egy kevés felaprított, finom füstölt sonka a mélyhűtőből (elhagyható, de nem érdemes)
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
trappista sajtot találtam a hűtőben
3 dl tejszín, nem főző,
1 dl száraz fehérbor
jó sok szerecsendiót reszeltem rá
kedvem szerint morzsolt majoránna
só, amit majdnem elfelejtettem
fehérborsot tekertem rá

1) Kevés olajon megpirítottam a darált húst a felaprított hagymákkal együtt és megfűszereztem, majd a fehér borral rövid ideig pároltam.
2) A spenótot egy kanálnyi olajon röviden megfonnyasztottam. A krumplit csak alaposan megsikáltam és 2-3 mm-es karikákra vágtam, hogy mielőbb megsüljön, illetve ne kelljen túl sokat sütni a spenótot.
3) Egy tűzálló tálba belehalmoztam a fűszeres, boros husi felét, összekevertem a spenóttal és a krumplikarikákkal, aztán a második felét is összeügyetlenkedtem.
4) Utánafűszereztem, sóztam, nyakon öntöttem tejszínnel. Bort a tejszínhez már nem kevertem.
5) A nagymamám sütője lassan, de biztosan jár, így közel fél óra múlva beterítettem sajttal és 10 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A krumpliszeleteket röviden megpárolhatod előtte, hogy a sütőben (csőben) már csak a felső réteg pirulásáig kelljen várnod.
A darált hús, spenótlevelek és a krumplikarikák nem alkotnak túl ergonomikus elegyet, esetleg javaslom leegyszerűsíteni az ügymenetet a hozzávalók rétegzésével.

A nem főzőtejszín más állagú, nem olyan krémes (hisz nincs benne állományjavító vagy mi a szösz). Akartam belekeverni egy teáskanál rizslisztet, de végül nem tettem, de nem is hiányzott. Az olívaolaj mellett a vaj selymesebbé teszi az ízeket, nélküle egészségesebb. Ha csak reszelt sajttal borítod be vékonyan, ismét megspórolhatsz jó pár kalóriát, míg a sült sajt ízét nem kell hiányolnod.

Nagyon kellemes lett, finomabb, mint gondoltam. Legközelebb nyugodt szívvel sokkal több spenótot teszek majd bele.
A variációknak csak a hozzávalók és a fantázia szab határt, de ez az ízkombináció nekem nagggyon bejött és a dicséreteket is bezsebeltem. Az is nagyon tetszik benne, hogy bármikor elkészíthetjük fagyasztott spenóttal, nem kell várni a szezonra.
Szerintem kitűnő vegetáriánus ételt lehet belőle varázsolni. A következőt sok padlizsánnal fogom elkészíteni és jó fokhagymás tzatzikivel fogom tálalni.

Utóirat: a mángoldról csuda jókat olvashatunk a Tudatos vásárló cikkében.

Palócleves, azaz „Mikszáth-leves”

Zöld zöldbab a kertemből

Üdvözlöm Lajos Marit a palóclevesével együtt. No, meg Huszi barátnőmet, aki felhívta a figyelmemet a náluk jól bevált receptre.
A gyermekkoromat idézi Lajos Mari neve: szakácskönyv sorozatának - 99 étel 33 fotóval - jó néhány darabja díszítette a konyhánk falát, a sötétbarnára pácolt falburkolatot. Gondolom, így csinosnak számított akkoriban, a 80-as évek közepén a konyha. Talán az első, küllemre is igényesnek mondható szakácskönyvsorozat volt, amit gyerekfejjel ismertem. Arra mondjuk nem emlékszem, hogy végigfőztük volna a könyveket. Hát, el is múlt felettük az idő és a sorozat 3-4 darabjának most már csak a polcon jut hely, semmi kitüntető figyelem.
A Nők Lapjában mindig várom a receptjeit, amiknek van azért egy hosszú távon követhető vonulata és az is nyomon követhető, hogyan változtat itt-ott idővel és az ízléstrendeknek megfelelően.
És erre szembejön velem a Lajos Mari palóclevese, aminek a címe mellett én simán elmentem volna. De ha a Huszi szereti, az nekem is érdesek és elolvasom. Elsőre a friss krumpli, zöldbab, kapor kombó ragadta meg a figyelmem. Azért is, mert a Főkosztos levesigényeit igyekszem változatosan kielégíteni és első olvasásra tudtam, hogy ezzel nyert ügyem lesz és tényleg.

A következő olvasható a 99 leves 39. oldalán:
Tudni illik, hogy: ezt a mennyei étket a Gundel dinasztia doyenje, Gundel János a múlt évszázad vége felé alkotta Mikszáth Kálmán író, a „nagy palóc” kedvére, de a sok-sok nem nagy és nem palóc örömére is, s azóta már klasszikusnak számít; hívják „Mikszáth-leves”-nek is.

Hozzávalók 4 főre Lajos Mari szerint:
30 dkg ürücomb vagy lapocka
1 nagy fej hagyma
5 dkg olaj vagy zsír
1 kk édesnemes pirospaprika
20 dkg burgonya
25 dkg zöldbab
2 dl tejföl
3 dkg liszt
1 csipet őrölt köménymag
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
1 kis csokor kapor
só

Saját összetételben persze egy kicsit megkombináltam, mert
pulykacombból készítettem,
3-4 gerezd fokhagyma remekül elfér benne,
több pirospaprikát és köményt tettem bele,
a fehér lisztet rizslisztre és egy kicsi kukoricakeményítőre cseréltem
és mindent egy lábosban főztem meg, nem külön-külön.

1) A felaprózott hagymát az olajon megfuttattam, majd erős tűzön, kavargatás mellett tovább pirítottam a megtisztított, apróra kockázott hússal.
2)Pirospaprikával, köménymaggal, a zúzott fokhagymával, sóval saját levében és egy kicsi hozzáadott vízzel fedő alatt, lassú tűzön puhára pároltam.
3) A felkockázott krumplit és a 3-4 centisre vágott zsenge (zöld) zöldbabot a babér és kb. 1 liter víz társaságában hozzáadtam és kb. 15-20 percig főztem.
4) A tejfölt addigra már bekevertem a rizsliszttel és a keményítővel egy külön tálban. Először pár merőkanál forró lével kevertem össze, majd behabartam vele a levest. Pár perc forralás, az összeaprított kaporlevél a tetejére és kész.
5) Szerintem nem árt, ha áll egy kicsit, hogy összeérjenek az ízek és ebben a nyári forróságban (szereti...) jobban esik, ha egy kicsit kihűlt. Esetleg utána is fűszerezhetsz.

Lajos Mari szerint mindkét zöldséget főzd meg külön fazékban. Ha bizonytalan vagy abban, hogyan fog egyszerre megpuhulni a kétféle zöldség, a krumplit főzd a hússal, a zöldbabot pedig egy külön fazékban a kedved szerint, majd a főzővízével együtt öntsd a többiekhez a habarás előtt.

Utóirat: egy kis ecetet tégy az asztalra tálalásnál, egy pár csepp jól kiegészíti az ízeket.

Elképzelhető, hogy most nem épp ilyen ételre vágysz, kedves főzni vágyó olvasó, mert dúskálunk a kerti javakban. Talán borsós, cseresznyés, meggyes finomságot keresgélsz. És valóban, ez inkább nehéz ételnek hangzik elsőre. Jellegénél fogva bármikor megfőzhetjük, de én azért szívesen ajánlom most a friss zöldbabbal, krumplival. A frissen leszedett kapornak sincs párja.
Több kedvenc zöldséges, nyári receptemet lejegyeztem már tavaly, például júliusban. Keresgélj tovább könnyebb ételeket, szívesen ajánlom ma is bármelyiket.