Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:

ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.

Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,

míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 

mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors
só
hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

Adventben, készülődve

 

Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.

Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.  
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.

Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás. 
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.

Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele. 
 
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.   

   

Zöld helyett inkább piros zöldturmix

Ez az írás több hete született, amióta több turmix lecsúszott már a torkomon. Ma pedig eljött az ideje, hogy meg is osszam: ajánlom ezt drága Andi barátnőmnek a tegnapi este emlékére. Fotó hamarosan.

Igen, rendkívül egészséges a zöldturmix, ezt eddig is tudtam. Hogy mitől zöld? Erről is volt elképzelésem. És nyers és vitamindús, ami áldásos az emésztőrendszer, az immunrendszer, így a vérképzés számára. Aztán eljött az ideje, hogy egy méregdrágán árult, csoda zöldpor előtt fél percig elmélkedve (Vajon mit tud ez, amit a friss zöldségek nem tudnak...?) úgy döntöttem, belevágok és végre elkészítem a saját zöldturmixomat. Abból, ami épp van, nyers, vitaminokban és ásványi anyagokban dús és aminek össze tudom gondolni az ízét - ez a szempont engedtessék már meg nekem. A különböző kombók közül ez jött be leginkább. Kb. 750ml turmix, amit egyben le is hajthatsz, lelked rajta. Vagy kezd ezzel a reggelt és alkattól függően legalább 2-3 órát kitarthatsz vele, iszogasd csak folyamatosan.   

Hozzávalók:
egy kisebb csokor friss csalánhajtás
egy marék spenótlevél
egy kis csokor petrezselyemzöld
1 alma tisztítva, felkockázva
1 citrom leve és húsa kifacsarva
ízlés és elképzelés szerint egy evőkanál joghurt? 
2-3 dl natúr céklalé
1-2 dl narancs- vagy almalé
1-2 dl víz vagy gyógytea

1) Végy egy remek turmixgépet és kb. 2-3 dl folyadék segítségével mindent turmixolj 1 perc alatt simává, majd alacsonyabb fordulatszámon add hozzá az összes folyadékot, amit szeretnél. Ennyi.

Hiába kínálgattam, nem kívánta senki megkóstolni a környezetemben a mély bordó szín "löttyöt" (sic). "Olyan szaga van, mint a frissen kaszált mezőnek..."  "Igen...? Ja, talán a csalán." Persze nem muszáj épp céklalevet használnod. Paradicsom-, káposzta-, zöldség-, répa-, vegyes gyümölcslé?

Az alma ennek a hónapnak a gyümölcse, ez jó. A banán, a kivi nem tartoznak az idénygyümölcsök közé, viszont nagyon finomak és az előbbivel igazán kiadós ez az ital. A csodálatos piros bogyós gyümölcsöket én nagykanállal eszem, semmi turmix, bár biztosan létezik egy igazán finom sóska-ribizli egyensúly :) Vagy mégsem, köszönöm. Mégiscsak meghagyom a bogyókat a joghurtnak és a házi fagylaltoknak. Éééés a clafoutis-nak, persze. Vagy itt a körte, a szilva, a barack. Az már igen, az már lázba hoz.  
 
Olyan zöld levelet raksz bele, amilyet csak akarsz: spenót, sóska, mángold, petrezselyem- vagy korianderzöld, friss reteklevél, friss, zsenge gyermekláncfűlevél, lestyán- vagy zellerlevél tenyészidőtől függően. Bármilyen csíra. Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ami a beltartalmat illeti, nem tudsz melléfogni, csak találd meg a neked tetsző ízeket.

Az egy citrom leve nem teszi savanyúvá, de ha ez elsőre elgondolkodtad, kezd egy fél citrom levével. Helyettesítheted egy naranccsal vagy pár mandarinnal is, lehetőleg magok nélkül. Grapefruit?

Haladóbbak tovább fokozhatják a hatást: tégy bele fahéjat, kurkumát, szőlőmagőrleményt, 1-2 cm-es gyömbért. Mind csodálatos, fertőtlenítő, erősítő hatású.

Most nem is taglalom a különböző összetevők csodás élettani hatásait. A lényeg, hogy akár karcsúságról, akár fittségről, lúgosításról, szép bőrről, akár jó emésztésről vagy immunrendszerről vagyis egész-ségről ábrándozol, először végy a turmixgépet és egy csomó nyers finomságot. Állj neki bátran.

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

A "robotolásról"

Itt van az én robotom, csinos, ugye?

Úgy hívják, Gorenje SB 1000, az én konyhámban csak Robert.

Hát, kérem, ennek is eljött az ideje. Pár éve ácsingózom már az után "a bizonyos" konyhai robotgép után, amiről tudtam, hogy egyszer csak megérkezik. És most megérkezett. Igaz, egyelőre a dobozbában lakik, ám mindig felnézek rá oda, a kredenc tetejére.

Szülinapi ajándékként kaptam a szeretteimtől - talán úgy gondolják, tudok vele valamit kezdeni :D -, akik persze belevontak a választásba. Szántuk is rá pár órát, hogy  megtaláljuk a legkedvezőbb darabot, ami a funciókat, a minőséget és az árat illeti. Így egy kicsit kiműveltem magam a robotgépek terén. Fontos volt nekem a következő: jó minőségű kések és ugyancsak jó minőségű műanyag alkatrészek, erős motor(!), turmix, habverő, míg az üveg keverőedényről és turmixkehelyről lemondtam. El is mentünk 2 nagyobb áruházba, hogy felmérjük, milyen a kivitelezés, milyenek lehetnek az elvárásaim és milyen kézbe fogni egy-egy gépet. Komolyan mondom, nagyot csalódtam, hogy megyeszékhelyi szinten ilyen szerény a választék, főképp karácsony előtt. Az online boltokat célozza meg az, aki ilyenre vágyik, ha fontos a a választék és az ár.
Az még nagyobb meglepetés volt, hogy a minőségük nem ejtett ámulatba. Még a rivális Bosch gépek - bár csak láttam őket - is elbújhatnak az én robotom elől, nyugodtan mondhatom. Talán Robertnek hívom majd, mert igazán markáns, stabil és ez nem csak a dizájnnak és a színválasztásnak köszönhető. Persze láttuk azokat a hiper-szuper konyhai masinákat is, aminek nem én vagyok a célközönsége, khm-khm.... Igen, pl. a Kitchen Aid-re gondolok, amit majd meg fogok nyerni valamilyen netes receptversenyen :D

Igen, volt már a kezem között konyhai ropbotgép, nem ez lesz az első eset. Ha számot szeretnék róluk adni, talán azzal kezdeném, hogy gyerekkoromban minden kézi hajtásos volt a kávédarálót kivéve és nekem eszem ágában sincs kidobálni a régi hús- vagy mákdarálót. Aztán jött az az orosz gyümölcscentrifuga, amivel nagy lelkesen készítettük a céklalevet a 90-es évek elején és ami évek óta rossz. A kézi habverőmet a kezdetek óta használom, hála istennek, nagyon kitartó. Mekkora szám volt anno a Moulinex robotgépe, aminek több reszelő és aprító funkciója van... Használom is néha. Kb. 7-8 év után megadta magát a botmixerem, az a hálás kis darab, amit annyit pörgettem. Aztán tavaly kaptam egy hasonlót, amihez egy kis késes aprító is járt és aminek nagyon örültem, de a kései sajnos nem bírnak el egy marék csokikockával egy egy marék mogyoróval ... Na, most majd jöhet az a csokis-mogyorós kuglóf, meg sem fog kottyanni.

Egyelőre ott fog lakni a kredenc tetején, de remélhetőleg már nem olyan sokáig. Elérkeztünk - mondjuk úgy, előttünk áll  az esemény - a házfelújítás egyik legkedvesebb pontjához, amikor is felépítjük azt "a bizonyos" konyhát, amit már jó ideje tervezgetünk és aminek az alapjait már le is raktuk, azaz a lényeg megvan. Olyan apróságokat kell most megterveznem, hogy miképp és hol fog lakni a robotgép, mert fontos számomra, hogy könnyen tudjam kezelni és ne a konyhaszekrény hátsó fertályáról - mondjuk a műanyag tálak és a még épp odaférő reszelők mögül - kelljen előhúznom, ha például egy gyümölcsös joghurtos italt szeretnék reggel összedobni.

És annyira örülök, hogy gondoltam, bemutatom a kicsikét. És igyekszem sok finomsággal meghálálni a nagy bizalmat. És ezek után már én is laza könnyedséggel vetem majd oda a receptekben: "végül robotgéppel  készíts krémet a fűszeres, szaftos csirkemájból. Lehet, hogy még hozzá kell adnod egy kevés vajat az állag kedvéért." Merthogy ez mostantól olyan nagyon magától értetődő lesz nekem is.
És ezzel el is kötelezem magam az első étel mellett, amit persze be is fogok mutatni.

Hummusz

Egyszer csak eljön az ideje, amikor az ember lánya először megkóstolja a hummuszt, a csicseriborsókrémet. Azaz, amikor először elkészíti, majd megkóstolja. Valamiért ez az étel is azok közé tartozott, aminek az ötletét évek óta dédelgettem. Aztán egy alkalomra, ajándék gyanánt egyszer csak megszületett nagy hirtelen - miután kaptam egy ellenállhatatlan kérdést: "Milyen húsmentes szendvicsbevalót tudsz elképzelni?" - valahogy eképp:

Hozzávalók (körülbelül, mert nem méricskéltem):
kb. 20 dkg száraz csicseriborsó
1 kávéskanál szódabikarbóna
só
kb 4-5 evőkanál szezámmag
kb. 2 dl extra szűz olívaolaj
2 duci gerezd fokhagyma
1 citrom leve

1) A száraz csicseriborsót a hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a legszebb kuktámban főni, így elmaradt a beáztatás. Szódabikarbónával és sóval, persze.
2) Igyekeztem a szabadban, a kerti asztalon kihűteni, ami nem kis teljesítmény 5 macskával a háttérben.
3) A szezámmagot szárazon egy-két árnyalattal sötétebbre, illatosra pirítottam állandó rázogatás, kevergetés mellett, majd várnom kellett, míg kihűl. Vicces, ahogy a pirítás közben az apró magok néha ugrálnak, mint a nikkelbolha. Vigyázat, a forró serpenyőben tovább pirul azután is, hogy lezártad a lángot.
4) Elkértem Delcsi szuper konyhai robotgépét, mert a hummuszt elsősorban ajándékba szántam és finom homogén krémet szerettem volna alkotni. Először a kihűlt szezámmagot porítottam, amíg csak lehetett, aztán mellé dobáltam a fokhagymát - egyik illatorgia a másik után - és kb. 1 dl olajjal felöntöttem, mert következett a csicseriborsó és a citrom leve. Krémesre kevertem és közben még hozzáadtam legalább 1 dl olívaolajat.
5) Pirítóssal, lilahagymával, paradicsommal tálaltam, isteni volt. 
 
Egészen új ízélményben volt részem és persze azonnal tovább gondoltam. Legközelebb egy kicsit több olajat és fűszereket fogok beletenni. Római köményre gondoltam vagy esetleg egy kis garam masalára vagy egy finom fűszerpaprikára, ami akár egy pöttyet csípős is lehet, nem? Te is alakítsd ki az ízek arányát a kedved szerint. Készen vásárolható tahinivel is készítheted, de én a világért sem hagynám ki a szezámpirítás élményét.

Egyszerű és egészséges vegetáriánus finomság, nagyon jó minőségű étel. Olvass a csicseriborsóról pár sort a Házipatika oldalán. Kb. 1-2 éve fedeztem fel én is és azóta mindig tartok a kamrámban. Senkit nem kellett külön győzködnöm sem a levesekről, sem az egyéb ételekről. Még önmagában is egy remek, szinte gesztenye ízű nasi. Ha az egyszerűbb megoldásra vágysz, vegyél csicseriborsót konzervben: az Intersparban pár hónapja ismét megjelent egy mindenféle adalékanyagot nélkülöző konzerv, illetve ott a van a DM Alnatura termékcsaládjában is persze.

Azt hiszem, hamarosan ismét elkészítem, de ez alkalommal a saját csodás robotgépemmel, bizony... még áll a dobozban, de én már most imádom.
És azt hiszem, kedvelem az arab ízvilágot, de sajnos egyelőre nem tudok többet mondani arról, hogyan és miképp illeszkedik a hummusz az arab konyhába. Illetve hogy mit jelent az "arab konyha" mint olyan. Minden valószínűség szerint egy rendkívül színes és sokoldalú világ, amibe ismét egy kicsi betekintést nyertem. Fogok én még ebben a világban kalandozni. 

Csokis-mogyorós kuglóf

Pár napja már nagyon viszket a tenyerem. Már nagyon kell ide egy új recept és bár sütök-főzök, egy étel sem került ide jó ideje.
Megfőztem például életem legjobb töltött káposztáját (ami nem nehéz, mert jómagam még kevésszer csináltam, no de erre alaposan rákészültem és már felkészültem a következőre is), sütöttem egy finom, porhanyós, kókuszos-zabpelyhes kekszet, amit az eddigi kedvenc narancsos-mandulás, csokis-mogyorós kekszeim mintájára gyúrtam össze kandírozott citromhéjjal vagy 10 perc alatt.

De erre a hideg, sötét időre, amikor itt az Advent, a várakozás ideje, egy ilyen csodás, igazi vasárnapi nagymamasütemény kívánkozik. Mondjuk habos kakaóval. Számomra a kuglóf olyan igazán meghitt sütemény. Már a sütőformát is olyan szívesen veszem elő, még ránézni is jól esik a kuglófra, ahogy olyan szép finoman, ritmusosan csavarodik a minta az oldalán. Gyerekkoromban a homokozóban is ezeket a formákat sütöttem ki a legszívesebben. Na jó, a szőlőforma is mindig lenyűgözött.
A kuglóf szavunk a német Gugelhupf, Gogelhopf, Kougloupf szavakból ered, lévén német származású a sütemény. Olvass róla tovább mondjuk itt.

Örököltem a nagyanyámtól egy igazi kincset, egy szép mázas cserepet kürtő nélkül, de még mindig csak nézegetem. A 30. szülinapomra egy szép fém kuglófformát kértem, gondoltam, az egy fontos nap, ünnepelhetem valami igazán kedvessel, emlékezetessel. Aztán évek múlva a házunk örökségébe tartozott egy szépséges, királykék, mázas forma, szép nagy. Az első, amit kiszúrtam az elhagyatott kamrába lépve. Nem volt nehéz, ott világított az ott maradt befőttek és szörpök és különös, számomra már ismeretlen alakú üvegek, rég sorsára hagyott háztartási eszközök között. Talán szép nagy volt a család is, gondoltam magamban és valóban. Bizony, érdekes betekinteni egy régi család, két generáció életének konyhájába, vagy legalábbis arra, ami abból maradt. Kellően megilletődve. A valaha talán szép napokat látott konyha és kamra mesélni tudnának, akár egy Oscar Wilde mesében.

Aztán, visszatérve az időutazásból, van már olyan szilikon, picike kuglófformám, gondoltam, abból könnyen kijönnek a kis csavart sütik. Elárasztanak minket a szilikonformák, lehet tobzódni, és én mit szúrok ki mindig? Hát a kuglófformákat.
A legutolsó kedves kuglófforma - ezt még engedjétek meg és amúgy sincs több - tavaly karácsonykor, a legmeghittebb napokon érkezett a fa alá a főkosztos ajándékaként: hat közepes méretű forma egy közepes méretű tepsiformává alakítva, azaz hat az egyben.

Bár vasárnap vagy 10 fok volt és bár nem sütöttem és a meghitt hangulat az esti koszorúkészítésnél született (volna) meg, (ha nem szólt volna valami csihi-puhi film a tévéből...), ez a Dr. Oetker recept jutott eszembe. Olyan recept ez, ami mindannyiunk keze ügyében ott van, ami a sütőporos és vanillincukros tasakokon megtalálható, legalábbis régen onnan gyűjtöttem be és úgy történt, hogy kipróbáltam és megszerettem.
Nem klasszikus kuglófrecept, hanem egy gyors kevert süti, csak legyen puha a vaj. Kuglófforma híján akár egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben is kisütheted, 12-15 muffinnak a fele adagot vedd.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

25 dkg cukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart magocskái vagy egy Bourbon vanillincukor

az eredeti recept szerint egy üvegcse Dr. Oetker Rum aroma

1 csipet helyett egy csapott kávéskanálnyi őrölt fahéj

1 Alnatura/borkősav sütőpor
12 dkg finomliszt

18-20 dkg őrölt mogyoró

10 dkg 50-70%-os, jó minőségű étcsokoládé

1) Habosra keverem a vajat a cukorral, a vaníliával, a tojásokkal és a rummal.
2) Ehhez keverem a fahéjat, a sütőport és a lisztet.
3) Ebbe belekeverem az őrölt mogyorót és az előzőleg elkészített csokireszeléket.
4) Kivajazott, lisztezett kuglófformában sütjük 2-es fokozaton 65-75 percig. Formától függően változtasd a sütés hosszát.
5) Be lehet vonni csokimázzal, úgy az igazi, amit 10 dkg jó minőségű étcsokiból és két evőkanál étolajból készítek lassú tűzön, vízgőzön melegítve.

Egyszerű és nagyszerű. Mindezt úgy, ahogy van, konyhai robotgéppel összedolgozzuk, de ha gondolod, szépen, ráérősen, lépésről lépésre is megcsinálhatod.
Készítettem már mogyoróval és földimogyoróval is, mindkettő finom, kissé más az íze. A mogyorók közül olyat is kipróbáltam már, amin még rajta van a barna kabátkája. Mivel nem volt túl sok kedvem "kicsomagolni" őket, fogtam, ledaráltam őket úgy, ahogy voltak. És úgy is finom lett a süti, bizony.
Az üvegcse rumaroma bizonyára kipróbált íz, egyszer régen vettem is, tényleg finom volt. De én rumot használok inkább. Legutóbb Amarettót öntöttem a csokis, mogyorós, fahéjas kekszembe, amitől különösen finom íze lett, szívesen ajánlom. Az "egy csipet fahéj" meg mindig megmosolyogtat, nekem az nagyon kevéske ennyi sütihez, bánjatok vele ti is bátrabban.
Jó sütögetést, szép gyertyafényes Adventet kívánok. A hétvégén talán képet is mellékelek, pammparampam...

Jaaaj, de életlen lett ez a fotó ...

A receptjegyzetelés rejtelmei

Azt mondja nekem a Főkosztos, hogy szerinte jó ötlet lenne lejegyezni, hogyan is kell alapvető konyhai alapműveleteket elvégezni. Hááát, az első reakcióm az volt, hogy erre még nem gondoltam és hogy én itt eddig mást csináltam - spontán, ahogy jött.
De persze elgondolkodtatott. Mondjuk hogyan kell egy rántást összedobni vagy mennyi ideig érdemes főzni bizonyos zöldségeket? Talán erre gondol, a főzéssel és fakanállal először kacérkodók kis bibliájára? Merthogy ezeket az egyszerűnek látszó műveleteket csak úgy odavetem a sorok közé a receptek lejegyzése közben? Vajon magától értetődő, hogy ki kell-e mosni a hordós káposztát, pontosan hogyan kell megsütni egy süteményt vagy felfuttatni az élesztőt?

Hogy tulajdonképpen kinek is írom a receptjeim? Hát, bárkinek (ami felölel egy teljes spektrumot: a főzésben fogalmatlanok és a mesterszakácsok között - ööööö, félre ne értsetek, nem várom, hogy mesterszakácsok engem olvassanak :). És vajon bárki érti majd, mit akarok és úgy érti, ahogy én értem? Lelkem rajta, igyekszem leírni mindazt, ami számomra egy ételhez és annak elkészítéséhez tartozik. Egy ételhez, ami megindított, amit szeretnék megosztani ezzel a bizonyos Bárkivel, akit feltehetőleg valamiért érdekel a mutatvány, az ízvilág, a kép, az alapanyag.

A szakács lelkiismeretének egy darabja a mérleg.
A minap elromlott a sokat szolgált konyhai mérlegem.
Isten áldja, sokat segített, sokat sütöttünk együtt.

Nagyon egyszerű, kis műanyag dobozba zárt szerkezet volt.
Hiába a sok hiper-szuper, digitális mérleg, én inkább egy ilyet szeretnék.
(Számomra kissé vicces, amikor 17,5 dekát ír egy recept.)
Olyan régi időket idéz, ráadásul úgy hívják, hogy Soehnle Silvia.

Végül úgy ítéltem meg magam-magam, hogy bár nem térek ki minden mozzanatra (minden egyes alkalommal), igyekszem a fontosnak tűnő, számomra jelentőségteljes részletekre figyelmet fordítani: milyen lisztet, sót, fűszert jó használni, miben érdemes sütni, főzni, honnan szerezzünk be alapanyagokat, mi hagyható el, hogyan lehet továbbgondolni az ételeket. Már amennyire az ismereteim és tapasztalataim engedik, hiszen folyton tanulok. Sőt, sokszor úgy érzem, túl sokat írok.

Szerintem sok konyhai alapműveletet lejegyzek a receptekben, ám azoknak külön bejegyzést és külön figyelmet nem szentelek. Talán valóban nem egy olyan szakácsnak szólnak a leírásaim, aki tapasztalatok nélkül áll neki egy vacsorafőzésnek, aki igényelné, hogy fogják a kezét minden műveletnél. DE remélem, egy csipet magabiztossággal még ő is sikerrel járhat, ha követi a leírásaim.
A legelső szakácskönyv, amit kaptam, a klasszikusnak számító Horváth Ilona volt, ami már az én 21 éves Édesanyámat is sok tanáccsal látta el anno. Gyerekkorom egyik meghatározó konyhai emléke ez az atomjaira, akarom mondani, lapjaira széteső, kissé megbarnult szakácskönyv. Ebből a jócskán meghaladott, ám gondosan szerkesztett könyvből sok olyan alapműveletről tájékozódhatunk, amiket kezdő szakácsként nem tudunk csak úgy egyszerűen átugrani. Itt olvasható az egész könyv és könnyen böngészhető, szívesen ajánlom.

Ám a bogár benne maradt a fülemben és ezután igyekszem + 1x átgondolni a leírtakat vagy tán lektorálást kérek. Ha mégis kihagynék valamit, valami nem egyértelmű, csak kérdezzetek.
Ilyen szempontból a szakma egy igazi doyenje, Lajos Mari (őt tényleg nagyon régóta olvasom, ahogy nemrég már meséltem róla) lejegyzett receptjei mindig lenyűgöztek, mert tiszták, egyértelműek, miközben kellően alaposak.
Hogyan tarts mindent kézben a konyhapult, a hűtő, a kamra és a tűzhely között megfelelő sorrendben ugrálva, mit tegyél az alapanyagokkal, hány levélke kell a citromfűből, amiből a végére tegyél félre 3 darabot. Én pl. soha nem írom le, hogy mosd meg a krumplit.... Hogyan is tudnék én így lejegyezni egy receptet? Főként mert főzés közben - bár robotpilóta üzemmódban is tudok és szoktam is működni - sokat kalandozok.... és sokszor teljesen spontán sütök-főzök.
Még azon is eltűnődtem, hogy a Nők Lapja gondos szerkesztése okán minden egyes receptjének bele kell férnie egy bizonyos terjedelembe, illetve ki kell töltenie azt a terjedelmet. Nnna, erre varrjatok gombot. Néztétek már ilyen szemmel?

Én is törekszem felépíteni a bejegyzéseket: a történettel kezdem, mert nálam, nálunk mindegyiknek van története. Még egy egyszerű spenótnak is. Vagy a tojásnak, amit Vépről veszek. Aztán jön a recept, az ügymenet és a további lehetőségek, tapasztalatok, információk.
Szerintem elég sok oldalról közelítem meg az ételeket. (Mondjátok, hogy igen, lécci, lécci...) Aki úgy akarja, könnyedén kihámozhatja csak a receptet a hosszadalmas meséimből, aki akar, tovább gondolkodhat velem vagy több linken keresztül tovább tájékozódhat. Szóval, igyekszem és szeretem, amit itt csinálok. Alkotok és aztán mesélek.
Időnként ráébredek egy-egy új dolog jelentőségére és akár visszamenőleg is megcsinálom azt. No, neeem, ez nem azt jelenti, hogy egy receptet módosítok, hanem pl. egy új címkét találok ki és szúrok be utólag. Egy példa: nemrég felfedeztem, hogy a dió címkét még nem ragasztottam sehová, bár van már 4 diós ételem. Ezért megcsináltam. Gondolkodtam az olajos magvak címkén, de eleddig elvetettem azt. Mint ahogy az utólag készült fotókat is pótolom; tehát csiszolgatom, ápolgatom ezt a blogot.

Arról még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy kell írnom Tökfőzelék, vagy Rántáskészítés c. bejegyzéseket, hacsak nem találok ki valami érdekeset, de ha kérdeztek, bármit leírok, amit tudok. Most elgondolkodtam, mivel tudnék még segíteni. Pl. azzal, hogy jelzem, mennyi ideig tart az ételt elkészíteni? Vagy mennyire költséges? Vagy milyen címkének örülnétek? Hogy mihez milyen ital, bor dukál? Erről is van elképzelésem - és jó pár kedvencem -, de inkább Zitára bíznám a kifinomultabb választást. Kalóriát nem fogok számolni, azt meg rátok bíznám, rendben? Örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, ötleteiteket.

Az első lazacom

Hááát, nem egy lazacban bővelkedő vidék itt a miénk, az ember lánya csak ritkán lát hasonló falatot, akkor is leginkább a képernyőn vagy ha bepotyázik valami elegáns helyre. Na, de mi van akkor, ha a karácsonyi menüsorból végül kimaradt a szuper akciós áron beszerzett lazacderék? És ha a legszebb, bodzaillatú májuson halászom elő végre a dobozt a mélyhűtőből...?
Mert minap az én legkedvesebb kosztosom nyafogott egy kört, hogy nem eszünk elég halat. És igaza van. Így a lehető legrövidebb időn belül igyekeztem halat keríteni az asztalra. A mindenhol magát kínáló spárga és a kiskertemet ellepő, egyébként szépséges kapormező is csak erre indított. Hajrá egészség, és kivettem a két lazacderekat a mélyhűtőből. Gondoltam, míg felolvad, igyekszem felnőni a feladathoz.
Sokszor végignézhettem már, ahogy sokféle, mégis hasonló módokon ripsz-ropsz elkészítik a lazacot, ezt a nemes húst. Abból indultam ki, hogy nem akarom túlspilázni, jó lenne úgy megpróbálni, hogy a hús domináljon. Így inkább a körítést gondoltam ízesíteni és egy 5 perces inspiráló olvasás után maradtam a következőnél:

Hozzávalók 2 személyre:
2 lazacderék (mit mondjak, 4 lazacderekat is meg tudtunk volna enni)
2 evőkanál olívaolaj
2 dkg vaj
frissen őrölt fehér bors
só

1) A lazacot hagytam szobahőmérsékletűre melegedni és leitattam róla a vizet, még egy kicsit meg is nyomkodtam a papírtörlő között.
2) A vajat és az olívaolajat felhevítettem, a lazacot rátettem, finoman sóztam, borsoztam, sütöttem 2-3 percig, amíg a hús fele kifehéredett, majd a másik oldalon megismételem mindezt.
3) A serpenyőből egyenesen a tányérra kerítettem őket, amit addigra már előkészítettem, így ni:


A körítés:
2 szem sárga krumpli
1 marék zöld spárga (kb. egy fél kilós csomag fele)
2 szál sárgarépa
2 teáskanálnyi Vegabond natúr ételízesítő
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 pohár 12%-os tejföl
1 kis csokor frissen vágott kapor
fél citrom leve
só
frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, hosszúkás hasábokra vágtam őket, mert a spárgát egyben kívántam tálalni. A spárgák végét nemes egyszerűséggel letörtem. Azt olvastam, így nem kell totózni, meddig zsenge.
2) A serpenyőben kevés víz alatt félpuhára pároltam őket az ételízesítővel együtt, majd leöntöttem róla a vizet. (Ezt a zöldséglevet levesnek is felhasználhatjuk.)
3) Mikor kissé megszikkadtak, kevés olívaolajon óvatosan átforgattam őket, sóztam, borsoztam, ráreszeltem a fokhagymát, megpirítottam és ment a tányérra rendezgetés. Ilyen alapanyagokból már lehet látványt komponálni. Főleg ha lazacot kísérnek, az meg is érdemli.
4) Aztán fogtam egy pohár tejfölt és kikevertem a citrom levével, a kaporral és egy kis sóval. Egy kanállal a zöldségekre tettem, a tetejére egy szép, törékeny kaporlevelet és kíváncsian vártam, mit alkottam.

Már az első falatok után a lazacrajongók táborához tartoztunk, csodálatos az íze és az állaga. Csak az a fránya környezettudatos megfontolás ne lenne ott. Ez az étel nem fér bele az 50 kilométeres diétába, mint ahogyan a tengeri halak általában. De nagyon finom lett, így ismételni fogom más halakkal is.
Spenótot akartam mellé párolni, sőt egy spenótos, krumplis gratin lebegett a lelki szemeim előtt. Majd legközelebb.

A nemrég beszerzett kerámia serpenyőm igazi áldás, gyönyörűen lehet pirítani benne és könnyű elmosni. 10 pontos. Mindenkinek javaslom, aki hozzám hasonlóan le akarja cserélni egy lestrapált teflon edényét. Én egy széles serpenyőt választottam, ami szeletsütésre, sok zöldség pirítására alkalmas, de kellően mély is ahhoz, hogy egy egész ebéd elférjen benne. Nem olcsó mulatság, de, azt hiszem, hosszú időre a kedvenc edényem lesz.

Szívesen ajánlom Líviának, aki szintén szeretne több halat a családja elé tenni és akinek végül nem vittem kaprot. De most fogok, így jobb, ha előre beszerez valami finom halat és zöldségeket :)