Spenótos, parmezános tészta vagy ha úgy tetszik, fusilli

Szépen nő - vagy nől, ahogy én tanultam - a spenót a kiskertünkben. Igaz, csak egy rövid sort vetettem, de már figyelgetem egy ideje, hogy ne a csigák egyék meg helyettünk, mert ezt a sorsot szántam neki:

Amikor spenótos tésztát készítek, mindig elcsodálkozom. Ez tényeg ilyen egyszerű? Semmi fakszni? Tényleg. A legidőigényesebb rész a spenótlevelek leszedése és megmosása, a többi csak pár laza mozdulat. Nem gondolkodtam rajta túl sokat, de inspirációként elolvastam Jamie mester receptjét.

Hozzávalók kb. 3 személyre:
3-4 nagy marék friss spenótlevél
2 ek exra szűz olivaolaj, de vajjal krémesebb
1 szál újhagyma felaprítva, csak mert olyan szép volt (elhagyható, de nem érdemes)
3-4 szál friss, zöld fokhagyma felaprítva, de persze lehet gerezd is
só
frissen őrölt fehérbors
frissen reszelt szerecsendió
2 nagyobb ek (inkább gombóc) kókusztej vagy mascarpone vagy tejszín vagy ahogy tetszik
kb. 25 dkg fusilli 

1) A spenótleveleket megmostam, leszárítottam, amennyire lehet és a nagyobb leveleket egyszerűen 2-3 felé téptem.
2) Közben már fel is tettem a tészta főzővizét, mert ennyi idő épp elég lesz neki és menet közben kifőztem a tésztát.
3) A kedvenc wok-szerű kerámiaserpenyőmben felhevítettem az olivaolajat és megpirítottam bent a két hagymafélét. Kb. 2 perc múlva belehalmoztam az egész kupac spenótlevelet és pár jól irányzott mozdulattal átforgattam az egészet, míg teljesen össze nem esett az egész. Ez pár perc.
4) Fűszereztem, hozzáadtam a kókusztejet és jól összekevertem az egészet.
5) A közben kifőtt tésztát belekanalaztam egy kevéske főzővíz társaságában és összeforgattam az egész rakományt.
6) Ha nem kellően fűszeres vagy krémes, bármilyen hozzávalóból most lehet még hozzáadni.
7) Finom reszelt parmezánnal kínáltam.

A durumból készült fusillit azért kedvelem, mert szépen felveszi a mártást és könnyű a villával felcsipegetni; te készítsd olyan tésztából, amilyet kedvelsz.
Találd meg a neked tetsző arányokat. Ha krémesebben szereted, készítsd vajjal, több mascarponével. 
Ha nincs parmezánod, készítsd olyan sajttal, amit kedvelsz, ami nem baj, ha valamilyen aromásabb sajtféle. El tudom képzelni, hogy a tejszínnel együtt a sajtot is hozzákevered a tésztához még frissen, a tálalás előtt.
Miért kókusztej? Hogy - a sajton túl - tejmentes legyen az ebéd az egyik legkedvesebb vendégem kedvéért. Készítsd mascarponével, tejszínnel. Elárulom, egy kicsit sem volt kókusz íze, a fűszerek, a spenót és a parmezán finom egyvelege vitte a prímet.

Imádom.

Itt a bőség ideje, rég látott vendégek a friss spenót, az újhagyma, a retek, a saláta, hogy a pirosló gyümölcsökről ne is beszéljek. Élvezzétek ki ti is ezt a bőséget, válasszatok minél több friss idényzöldséget.

Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

Forró csokoládé por házilag

Forró csoki házilag 
A tetején nem is olyan kevés reszelt csokoládé olvadozik.

Forró csokit inni mindig is szerettem, a csokis puding is nagyon jól tud esni, leginkább forrón. Ha néhanapján készítek, felturbózom belereszelt vagy -darabolt, jó minőségű étcsokoládéval, rummal, mazsolával, de legalább egy púpos teáskanálnyi sötétvörös kakaóporral. 
Ha elmész egy kávézóba forró csokit inni, a legtöbbször egy adag sűrű, egyenízű pudingot szolgálnak fel egy jó adag műanyag tejszínhab társaságában. Jobb helyeken igaz tejszínhab dukál hozzá, és zacskós por ide vagy oda, vannak jobb minőségűek, bizony. Az Oladi lakótelepen, ott is a hátsó fertályon eldugott Casablanca Kávézóban ittam olyat, ami ízlett, szívesen ajánlom. Bár ahol 18 fajta forró csokit adnak, ott bizonyára belekeverednek olyan ízek vagy kombinációk is, amit otthoni körülmények között nem fogsz tudni megalkotni. Szóval a zacskós porból készült csokoládé izgatta a fantáziámat, gondoltam, nem lehet az olyan bonyolult. A puding összetevőivel is régóta szemezek, hiszen pofonegyszerű dolgokat kevernek össze és adnak el nekünk zacskóba csomagolva.

Így tavaly karácsony előtt, amikor a barátnőimnek gondoltam össze az ajándékokat, a forró csoki port is felírtam a listámra. Végre eljött az ideje, hogy megalkossam, amire régóta készülök, és mivel ajándéknak készül, nem adhatok oda csak úgy valamit, amit gondolomformán összekeverek. Akkor kísérletezek, gondoltam, és szántam rá pár estét, hogy a kívánt ízt és állagot előállítsam. Így esett meg több lehangoló vagy vicces dolog, miközben nagyon igyekeztem: volt, hogy egy patikus javára vált volna, ahogy precízen méricskéltem. Volt, hogy a Tupperware rázóedényemet párszor lazán megrázva 1 másodperc alatt kidekoráltam a konyha frissen festett falát - és minden egyebet 1,5 méteres körzetben, többek között a gyanutlan Főkosztost is, aki csak úgy, támogatólag ott kempingezett mellettem. Változtattam így, úgy, utána is olvastam a végén, mégis csalódás csalódás után ért. Már majdnem feladtam, amikor az utolsó napon fogtam magam, vettem egy nagy levegőt, elrebegtem egy imát és összekevertem valamit, hogy legyen ajándék. Ami állítólag pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Na, ennél jobb hírt nem is kaphattam volna és felbátorodtam. (Elárulom, hogy közben kaptam egy elég jó tippet is, ami sokat lendített az ügyön. Lásd az ügymenetet.)

Hozzávalók 1 csészéhez:
kb. 2dl tej vagy 1,5dl tej + 0,5dl tejszín
1 púpos + 1 csapott evőkanálnyi a következőkből: jó minőségű, sötétvörös kakaópor, tejpor, keményítőpor
2 kocka minimum 60%-os étcsokoládé finomra reszelve
1-2 teáskanál barna nádcukor ízlés szerint
ízlés szerint fahéj, szerecsendió, pici kardamom, pár csepp rum, feketekávé, stb. Csili?

1) Keverd össze a porokat, a cukrot és a csokireszeléket, majd keverd csomómentesre hideg tejben. A fűszereket is ekkor keverd hozzá.
2) Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett forrald fel.
3) Akkor jó, ha kezd besűrűsödni. Öntsd szép csészékbe és díszítsd őket csokireszelékkel, fűszerrel, verj fel hozzá igazi tejszínhabot.

A fotóalanyom gyorsan eltűnt. Krémes volt és finom.

Minél jobb minőségű csokoládét reszelsz bele, annál finomabb lesz. Válogass a kedvedre. Vannak ízesített csokoládék is, de pl. gyümölcsdarabosat nem választanék. Viszont az Alnaturának van egy narancsos étcsokoládéja, ami homogén állagú és amit ki is fogok próbálni, azt hiszem. Vagy teszek a kész forró csokiba egy-két csepp naracs illóolajat.
Minél több tejszínt használsz, annál finomabb, krémesebb lesz. Én a 1:1 arányú tej-tejszín keveréknél megállnék. Ha tejszínt is használsz, egy kicsit kevesebb kukoricakeményítőt és tejport tehetsz bele. Hát, kérem szépen, ez nem egy vegán finomság. DE kókusztejből is nagyon el tudom képzelni.
Bár itt most kifejezetten a csokolédéporon van a hangsúly, nem zárhatom le ezt a fejezetet a következők nélkül. 

Ilyen szépségből is gyárthatsz forró csokit odahaza. Végy egy bögre forró tejet és kevergesd ezzel a csokival, míg eggyé nem lényegül a kettő.
Számomra a legegyszerűbb kakaó pedig nem áll másból, mint tejből, dupla adag kakaóporból és egy kanál akácmézből. Szívesen ajánlom, de a mézzel várjál addig, amíg iható hőmérsékletű lesz a kakaó. 
Persze a legfinomabb, ha veszel étcsokoládét, tejet, tejszínt, fűszereket a kedved szerint és jól összefőzöd őket. Arányokról majd később ugyanitt.
És miről olvasok pár napja az egyik kedvenc oldalamon? Hát a házi pudingkészítésről, na tessék. Másutt meg a forró csokiról. Kellemes csokoládés élményeket.

Gesztenyés-babapiskótás sütemény

A meggyes, vaníliakrémes piskótánál ígértem egy finom krémes, gesztenyés házi süteményt, itt is van. Már megint csak elméletben sütök és így is élvezem - ez vicces ...
A fogyókúrázók most jobban teszik, ha elfordulnak, kifejezetten bűnös élvezetről van szó.
Rákerestem a neten és látom, mennyire népszerű a recept. Nem csodálom, ezt a sütit csak szeretni lehet. Én Anettnek köszönöm, hogy megismertetett és elkényeztetett ezzel a finomsággal: a sok vaníliás krém, a gesztenye, a keksz, a rum, a piskóta csodás találkozása egy kicsi csokoládéval. Remekül illik ez az állag ezekhez az ízekhez.
Érdekes, régebben leginkább a csokis, sőt minél csokisabb, sötétebb, mélyebb színű sütik hoztak lázba. Ez a mély vonzódás persze nem múlt el, csak kiegészült, ma imádom a könnyedebb ízvilágú, vaníliás, tejszínes ízeket is. Néha egy ici-pici keserű csokival, persze, de csupán ellenpontként. Jin és jang.

Már egy éve is van, hogy megkóstolhattam ezt a sütit és bár sokszor eszembe jutott azóta az élmény, mégsem készítettem el eddig, mert túlságosan is kalóriadús ahhoz képest, hogy nagyon könnyen el tud fogyni. De most ünnep közeleg, édesanyám szülinapja, amire valami nagyon finomat szeretnék készíteni. Mivel imádja a tejszínes és a gesztenyés sütiket, ebből fogok tortát készíteni neki és természetesen az ünneplő, lelkes közönségnek. Jó esélyem van rá, hogy odalesz tőle ...
Először is leírom úgy, ahogy kaptam. Nem egy zsúrtorta mennyiség, inkább egy focicsapatnak való.

Hozzávalók:

A gesztenyés alaphoz:
2 csomag gesztenyemassza
25 dkg darált keksz
rumaroma
15 dkg porcukor
egy kevéske tej (nem kell 1 dl sem: fokozatosan kell hozzáadni, nehogy túl puha legyen a massza).

A vaníliás krémhez:
9 dl tej
3 csomag vaníliás pudingpor
20 dkg porcukor
25 dkg margarin.

A krém közepébe:
kb. 20 dkg babapiskóta
kevés rum
kevés tej

A tetejére:
2,5-3 dl Hulala
egy kevés reszelt csokoládé

Az eredeti ügymenet:
1) A gesztenyés alapot jól összegyúrjuk és egy 25x30 cm-es tepsi aljára nyomkodjuk.
2) A pudingporokat felfőzzük a tejjel, hozzáadjuk a porcukrot. Hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a margarint.
3) A krém felét a gesztenyés masszára simítjuk. Rumos tejbe forgatott babapiskótával rétegezzük (vigyázzunk, nehogy túlszívja magát!).
4) A krém másik felét is rásimítjuk.
5) Végül a tetejére a kemény habbá vert Hulalát tesszük és ízlés szerint csokoládét reszelünk rá.

Egy kicsit megváltoztatom majd, mert egy 24 cm-es tortaformában szeretném előadni ugyanezt, hisz ünneplésre készülünk. Így az arányokat megtartva mindennek a 2/3-át veszem, azt hiszem.
Egyedül a margarint fogom lecserélni Mascarponére, amihez egy kicsi zselatint kell kevernem, hogy szépen tartsa a formáját a pudinggal. Másrészt egy picit kiegészítem, mert egy zacskó Bourbon vaníliát is teszek majd a krémhez. Nagyon szeretem az ízét meg a pöttyöket is.
A 25 dkg mascarpone és zselatin arányait majd kiokumulálom. Na jó, bevallom, tegnap éjjel, amikor lesett a tantusz, mi szerint ez lesz az idei szülinapi torta, gyorsan meg is kellett keresnem a választ, amíg a leragadni készülő szemeimen még kiláttam. Azt hiszem, egy csapott evőkanál, kb. 0,5 dkg zselatin dukál kb. 0,5 dl vízben feloldva. Így egy kicsit csízkéjkes lesz az egész. A kekszet gesztenyével összegyurmázni remek ötlet, igaz?
Persze a kerekek már elindultak és elkezdtem tovább variálni a többi hozzávalót is. Például a piskótaúsztatáshoz el tudok képzelni egy kis kávét a rumos tejben és akár egy egész kicsi kávézaccot a vaníliás krémbe, hogy szépen megpöttyözze azt. (Ezt a jó kis ötletet pedig a szintén beígért kávés-kókuszos sütiből kölcsönzöm.)
Feltétlenül beszámolok róla, már csak 4 hetet kell várni. Szerintetek addig bekukkant a műhelytitkokba az Anyukám...?

Egg-nog

Egg-nog innen (elem és elemtöltő híján...)

Ez egy nagyon finom meleg ital, igazi téli lélekmelengető, amit ismét csak a Józsitól tanultam el. Még egy ok arra, hogy nagyon hálás legyek neki. És bár épp itt melengetem vele magamat, képpel nem szolgálhatok, mert se elem, se elemtöltő nincs idehaza, így az élményt másképp kell átadnom.
Egyébként hagyományos angol karácsonyi ital, amit talán nekem kellett-illett volna ismernem, ugye? Bár eredeti angol receptet még nem kerestem, annyira meg vagyok ezzel elégedve. Egg flip-nek is hívják. Franciául pedig lait de poule, ami azt jelenti hogy "tyúk tej" vagy miaszösz.
Úgy látom, a recept alapja egyértelműen ugyanaz, csak az ízekkel variálnak, illetve némely hozzávaló, az alkohol vagy a cukor aránya változhat ízlés szerint. Itt van egy rakás egg-nog recept, tessék válogatni.
Most szilveszter estére ajánlom ezt a finomságos italt, lehet elbódítani a népeket. Vigyázat, ezekkel az arányokkal jó erős.

Hozzávalók 1 személyre:
2 dl 3,5%-os tej (vagy egy rész tejszín, de nem főzőtejszín)
0,5 dl nádcukor rum (nem olyan ízesített valami)
1 tojássárgája
1-2 teáskanál cukor (nádcukor)
egész szerecsendió reszelve vagy őrölt fahéj

1) Melegítsd fel a tejet és a rumot is beleteheted, de csak miután a tej már átforrósodott, illetve minél később, hogy ne illanjon el az alkohol.
2) Közben keverd ki a tojás sárgáját a cukorral és kevergetés közben finoman öntsd rá a meleg rumos tejet. Itt előfordulhat, hogy a tojássárgája kicsapódik és csomós lesz. Akkor öntsd ki az egészet és kezdd elölről.
3) Ha sikerül - és általában sikerül -, akkor lassú tűzön főzd egy picit tovább, amíg besűrűsödik, finom krémes lesz.
4) Töltsd meg a legszebb bögréidet vagy csészéidet. Reszelj szerecsendiót az ital tetejére vagy szórd meg fahéjjal a kedved szerint. Melengesd a kezeid, hajolj fölé, élvezd az illatokat és ízeket.

Hatásvadászok reszeljék a szerecsendiót közvetlenül a vendégek orra elé tálalt gőzölgő csészékbe, hogy még teljesebb legyen az illatélmény és a látvány.

Gondold tovább, csinosítsd fahéjrúddal, csillagánizzsal, bátrabbak mozsárban összetört ánizsmaggal vagy egy lehelet kardamommaggal, lustábbak és rajongók esetleg mézeskalács fűszerkeverékkel. De ígérjétek meg, hogy először kipróbáljátok frissen reszelt szerecsendióval. Amikor először tette elém a Józsi ezt a gőzölgő, illatos csészét, teljesen új élményben volt részem: soha nem jutott volna eszembe, hogy egy édes, tejes italt szerecsendióval fűszerezzek. Minden ilyen új élményért hálás vagyok.

A tojásfehérjéből készíts rá úszkáló hablabdát, mint a madártejhez. További tojásfehérje felhasználására pedig remek, mi több, csodás ötletet kaptam, remélem, mihamarabb megoszthatom veletek is. Ez esetben nem az ízek, hanem a számomra teljesen különböző állagú alkatrészekből valami teljesen új élmény fakadt.

Addig is boldog új évet kívánok, kedves olvasó. Kívánom, hogy egészségben, bőségben, jó érzéssel éld át a következő 365 napot és gazdagodj minél több új ízélménnyel is. Igyekszem ehhez hozzátenni pár ötletet, ilyet is, olyat is, mikor mit diktál a kedvem.

Csőben sült spenótos burgonya

Kaptam egy nagy adag sötétzöld mángoldot, így újra meg fogom sütni ezt a csőben sült, azaz gratinírozott, eredetileg spenótos egytálételt. A receptre tavaly találtam kedvenc Ínyenc bloggeremnél. Nagyon tetszett a számomra új spenótos étel, hisz jó lenne minél többet enni belőle.

Nagyon tetszett a gondolatindító is: ott van az a rengeteg tasakos étel, amihez csak tejszínt kell önteni és ripsz-ropsz, nahát, milyen csodás ételt főztünk! Vagy ott van a "mézes-mustáros,... hhhmm.... " Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy úgy kritizálom a zacskós porokat és készételeket, hogy nem kóstoltam őket. De azért csak hadd méltatlankodjak én is egy kicsit: mi mindent el tudnak adni, komolyan elképeszt....

Ez az étel itt nagyon finom, köszönet érte annak a zacskós valaminek, ami állítólag kapható. Mert ezek szerint inspirációt kaphatunk a zacskós porokból; körül is fogok nézni ezeken a polcokon. Szóval, drága barátosném, Mariann(a), nézd meg a zacskóját, de tedd félre a Maggit.

Szóval először is itt az alaprecept, olvasmánynak is remek. Nem sokat változtattam, így gondoltam össze:

Hozzávalók:
40 dkg darált pulykacomb (elhagyható)
egy nagy tál spenót a kertből (hogy más is tudjon végre nőni)
8-10 közepes szem krumpli
egy kevés felaprított, finom füstölt sonka a mélyhűtőből (elhagyható, de nem érdemes)
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
trappista sajtot találtam a hűtőben
3 dl tejszín, nem főző,
1 dl száraz fehérbor
jó sok szerecsendiót reszeltem rá
kedvem szerint morzsolt majoránna
só, amit majdnem elfelejtettem
fehérborsot tekertem rá

1) Kevés olajon megpirítottam a darált húst a felaprított hagymákkal együtt és megfűszereztem, majd a fehér borral rövid ideig pároltam.
2) A spenótot egy kanálnyi olajon röviden megfonnyasztottam. A krumplit csak alaposan megsikáltam és 2-3 mm-es karikákra vágtam, hogy mielőbb megsüljön, illetve ne kelljen túl sokat sütni a spenótot.
3) Egy tűzálló tálba belehalmoztam a fűszeres, boros husi felét, összekevertem a spenóttal és a krumplikarikákkal, aztán a második felét is összeügyetlenkedtem.
4) Utánafűszereztem, sóztam, nyakon öntöttem tejszínnel. Bort a tejszínhez már nem kevertem.
5) A nagymamám sütője lassan, de biztosan jár, így közel fél óra múlva beterítettem sajttal és 10 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A krumpliszeleteket röviden megpárolhatod előtte, hogy a sütőben (csőben) már csak a felső réteg pirulásáig kelljen várnod.
A darált hús, spenótlevelek és a krumplikarikák nem alkotnak túl ergonomikus elegyet, esetleg javaslom leegyszerűsíteni az ügymenetet a hozzávalók rétegzésével.

A nem főzőtejszín más állagú, nem olyan krémes (hisz nincs benne állományjavító vagy mi a szösz). Akartam belekeverni egy teáskanál rizslisztet, de végül nem tettem, de nem is hiányzott. Az olívaolaj mellett a vaj selymesebbé teszi az ízeket, nélküle egészségesebb. Ha csak reszelt sajttal borítod be vékonyan, ismét megspórolhatsz jó pár kalóriát, míg a sült sajt ízét nem kell hiányolnod.

Nagyon kellemes lett, finomabb, mint gondoltam. Legközelebb nyugodt szívvel sokkal több spenótot teszek majd bele.
A variációknak csak a hozzávalók és a fantázia szab határt, de ez az ízkombináció nekem nagggyon bejött és a dicséreteket is bezsebeltem. Az is nagyon tetszik benne, hogy bármikor elkészíthetjük fagyasztott spenóttal, nem kell várni a szezonra.
Szerintem kitűnő vegetáriánus ételt lehet belőle varázsolni. A következőt sok padlizsánnal fogom elkészíteni és jó fokhagymás tzatzikivel fogom tálalni.

Utóirat: a mángoldról csuda jókat olvashatunk a Tudatos vásárló cikkében.

Spárgás omlett

Sonkám is volt, sajtom azonban kevesebb, 

így kockázás helyett reszeltem

Nemrég kaptam egy hatalmas adag sóskát és eltűnődtem, mi a csudát csináljak belőle az egyébként nálunk kedvelt főzeléken vagy mártáson kívül. Hát, nem sokra jutottam. A francia konyha bizonyos remekei mellett (amire most nem volt kedvem figyelni, mert túl bonyodalmasnak hatottak) csak két dolog ragadta meg a figyelmem: a nyers sóskalevéllel megbolondított saláta és a sóskás omlett. Félre is tettem egy szép adagot kísérletezésre, ám valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek nekiálljak. Még mindig a hűtő egyik hátsó sarkában várakozik. A maradék spárgára valahogy hamarabb rányúltam és egy kis olvasgatás után a következő egyszerű és nagyszerű vacsorát rittyentettem:

Hozzávalók 2 személyre:
1 kanál olívaolaj
kb. 25 dkg zöld spárga
frissen őrölt fehér bors
só
1 gerezd fokhagyma
6 tojás (házi volt)
kevés tej vagy tejszín
kb. 3-4 dkg ementáli jellegű sajt vagy mozzarella
egy pár szelet hajszálvékonyra vágott pármai sonka jól jött volna


1) A megmosott spárgáról letörtem a vastagabb végét - ahol eltörik, ott pont jó - és kb. 4 centis darabokra vágtam.
2) Az olívaolajon sóval, borssal és fokhagymával kb. 4-5 percig pirítottam kevergetés mellett.
3) A tejjel felvert tojással nyakon öntöttem és néha középre húzva az omlett szélét óvatosan megsütöttem.
4) Közben a fél centis kockára vágott sajtot egyszerűen rászórtam, amit finoman beleolvadt. Eredetileg mozzarellát tett bele egy szakács, nekem egy ementáli jellegű sajtom volt épp idehaza.


Meglepően finomnak találtam, ezért ha kapok még olyan finoman zsenge, zöld spárgát, ismét elkészítem. Nem hámoztam meg. Ha kellően zsenge, nem túl vastag, semmiképp nem kell.
A spárga különösen jótékony zöldségfajta, ezért elhatároztam, hogy sokkal több figyelmet szentelek neki. Ezért olvastam róla egy kicsit Terebessnél: kétlaki növény és a hímek több síptermést nevelnek. És nyúlárnyéknak is hívják. Milyen valószínűtlen.
 

Farfalle csirkével, articsókával

A föld szörnyetege, az articsóka
Itt megtudtam, hogy csuda egészséges ez a zöldség.

Ezt az ételt egy 4 éve Budapesten elköltött ebéd inspirálta. Ott ettem egy csirkehúsos, zöldséges, tejszínes pennét és ennek az emlékére készítettem. Persze csak halvány benyomások maradtak meg, így, mint általában, teljesen spontán láttam neki az ételnek a hozzávalók összegyűjtésével még mindig a mélyhűtő- és kamratakarítás jegyében.
Nem túlságosan bonyolult recept és a pasták nagy ismerői valószínűleg egy kattintással tovább is lapoznak az autentikusság teljes hiányát látva. A pár hozzávaló összhatása mégis nagyon kellemes, szívesen ajánlom így kora tavasszal a változatosság kedvéért: a csirke az örök alkalmazkodó, az articsóka bár nem friss, mégis üde ízű, a bazsalikom összehangolja, a tejszín selymessé varázsolja mindezt.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kisebb csirkemell filé
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
1 üveg articsóka (Spar)
4-5 púpos kiskanálnyi bazsalikomos pesto
frissen őrölt fehér bors
só
2,5 dl tejszín
30 dkg farfalle tészta

1) A csirkemellet megfőztem egy kevés vízben.
2) A felaprított hagymaféléket kevés olajon megpirítottam egy kellően nagy edényben, mert a tészta is ebbe került a végén.
3) Hozzáadtam a feldarabolt csirkehúst és articsókát, összekevertem a pestóval, sóztam, borsot tekertem rá.
4) Kb. 10 perc után hozzáöntöttem a tejszínt és röviden összeforraltam az egészet.
5) Az időközben kifőtt tésztát belezuttyantottam, óvatosan összekevertem és utánafűszereztem.
+ A csirke főzővizét vétek lett volna kiönteni. Mivel volt még egy fél zacskóm, egy kis adag zöldségkrémlevest készítettem fagyasztott zöldségekből.

Meglepő lehet, hogy míg az idényzöldségek és a saját fűszerezés mellett kampányolok lelkesen, ebben az összeállításban 2 előre elkészített, üvegben kapható összetevő is szerepel - a változatosság oltárán feláldozva az ideológiát. Persze sokkal jobb, ha friss articsókát használsz és a kész bazsalikomos pesto helyett saját magad állítod össze a fűszerezést. Biztos vagyok benne, hogy ki is fogom próbálni nyáron, annyira ízlett. Bár nem nagyon emlékszem, hogy a piacon halmokban állna a szépséges lilás, zöldes articsóka, valószínűleg úgy kell majd vadásznom. De miért is neveznénk szörnyetegnek egy ilyen mutatós teremtést? A kapribogyó után ez is egy szirmot még nem bontott, ehető virág. Olvass róla tovább Terebessnél.
Ennek hiányában el tudom még képzelni pirított cukkinivel, padlizsánnal, póréval stb.
Kevesebb tejszínnel egészségesebb, akkor viszont egy kis főzővizet javaslok még hozzátenni vagy válaszd a paradicsomot. A főtt csirkemell és a tészta együtt elég száraz, ezért a kellemes állag kedvvért kellő mennyiségű pirított, szaftos zöldséget és mártást kell hozzáadnod.

Végül sűrűn üdvözlöm azt, aki kitalálta a pestót, ezt az üvegbe zárt telt ízvilágot, amivel olyan könnyen tudunk varázsolni. Nyáron készül a saját ízbomba, ezt megígérem, és akik a konyhám közelébe merészkednek, szívesen látom őket vele.

Kapribogyós, kapros tengeri hal pirított zöldségekkel

Terebess fűszerkalauz: Kapribogyó

A hétvégén pompás étkekkel kényeztettek egy igencsak szép helyen. A konyha olyan volt, ahogy azt elképzeltem: változatos, valóban igényes és nem utolsósorban szemet gyönyörködtető. A kiszolgálás pedig számomra kifogástalan. Élvezettel figyeltem, átadtam magam minden részletnek. Többek között az a bizonyos utolsó halétel és az a szép törékeny, friss kaporlevél a tányér szélén megihletett.
Hazafelé jövet csak annyit tudtam, hogy mindenképp halat akarok készíteni. A nemrég készített halas kukoricasaláta amúgy is arra indított, hogy kapros, kapris halat készítsek valami mód.
Még a lazac, a nyelvhal, a friss kapor és a tejszín hiánya sem vette el a kedvem. A szokásos inspiráló receptolvasgatás is elmaradt, csak körülnéztem a polcokon, összegyűjtöttem, amit belegondoltam és ez lett belőle.
Köret gyanánt a meglévő, szokásos tél végi, tavasz eleji idényzöldségeket választottam. A zeller mindenképp nagy barátságban van a hallal. Gondolkodtam a zöldségpürén, meg aztán kíváncsi is lettem volna a három átpasszírozott zöldség közös, új színére. Aztán mégis inkább a rozmaringos krumplinál már bevált módszer mellett döntöttem.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
kb. 40 dkg tengeri halfilé
frissen őrölt fehér bors
só
5-6 ek olaj
2-3 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
kb. 1 ek kapribogyó
kb. 1,5 kiskanálnyi (szárított) kapor
1 dl tejszín + esetleg egy kiskanál kukoricakeményítő
citrom frissen facsart leve

1) A hal mindkét oldalát 2-2 perc alatt megsütöttem a vaj és az olaj keverékén, közben megsóztam és fehérborsot tekertem rá.
2) Egy tálra szedtem, amin aztán később feltálaltam.
3) Közben belereszeltem a fokhagymát, ami egy picit tovább pirult a visszamaradt zsiradékon, majd levettem a tűzről.
4) Tejszín híján felöntöttem kb. 1 dl vízzel és hozzáadtam a felaprított kapribogyót és kaprot.
5) Pár percig forraltam és nyakon öntöttem a halat.

A körethez:
4 közepes krumpli
4 közepes sárgarépa
1 nagy zellergumó fele
2 ek olívaolaj
2 dkg vaj
egy közepes hagyma
2 fokhagyma
só
frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, egyforma hasábokra vágtam és kevés sós vízben roppanósra főztem őket.
2) Leszűrtem és hagytam, hadd száradjanak, szikkadjanak.
3) A vaj és olaj keverékén megpirítottam a zöldségeket többszöri kevergetés mellett, hogy minden oldaluk megpiruljon. Közben sóztam, borsot tekertem rá.
4) Mikor majdnem kész volt, hozzákevertem a vékonyan felkarikázott hagymát és fokhagymát és még 1-2 percig pirítottam kevergetés mellett.

A halat a zöldségekkel körítettem, meglocsoltam egy kis fűszeres mártással és citromot csepegtettem rá.

A hal nagyon gyorsan elkészül, ezért érdemes a főzést előbb megejteni, hogy a zöldségeknek legyen elég ideje száradni. Ha vizesen (vagy túlfőve) kerülnek a serpenyőbe, nem biztos, hogy sikerül prezentálni a kívánt, kissé ropogós, belül roppanós állagot. A legnagyobb serpenyőm tettem a legnagyobb lángra, így sikerül a legszebben. Több réteg zöldség másképp fog viselkedni, nem fog szépen megpirulni, de persze a krumpli minőségétől és állagától is függ a végeredmény.
Azon a bizonyos tányéron szerepelt még gomba, cukkini és spenót is. Mindez csőben sütve? Esetleg egy pár szem kelbimbó?

A halsütésnél nagy kedvenc ízkombinációm a fokhagyma, zeller, bor, bors, citrom. Most igyekeztem, hogy ne a fokhagyma domináljon, inkább a kapribogyó, a kapor és a citrom. Gondolkodtam is egy kicsit, hogy kihagyjam-e, de aztán a hagymafélék a pirításnak köszönhetően elvesztették erős aromájukat. Ha szeretnéd az aromáját érezni ebben az ételben is, csak a végén tedd a mártáshoz. De el is hagyhatod, ha gondolod.
A bort ezúttal nem a serpenyőbe, hanem a pohárba töltöttem.
Mint az összes hasonló étel, vajjal és tejszínnel selymesebb, teltebb ízű, nélkülük egészségesebb. Variáld kedved szerint a kettő arányát.
Alig várom a friss kaprot és új, ízletes zöldségeket.

Könnyű, finom vacsoránk kerekedett. És kissé hosszadalmas, mivel csak szálkás haltörzset találtam a mélyhűtőben filé helyett. Legközelebb meglátogatjuk a Metro sokat emlegetett halpultját.

Sárgabarackos-túrós clafoutis

Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.

Tárkonyos-pórés csirkemell

Ma olvastam Bálint gazda honlapján a póréhagymáról egy nagyon érdekes cikket és megtanultam, hogy a franciák a hagymalevesüket poireau-nak hívják. És úgy döntöttem, nem fogok póréhagyma termesztésbe, még ha annyira szeretem is. Zseniális zöldség a póré, nagyon szívesen használom salátához, húshoz, leveshez és néha egyszerűen póréra cserélem a vöröshagymát, ha lágyabb ízekre vágyom.
Ez is egy az összegyűjtött zöldséges-csirkés receptjeim közül, itt olvastam róla először. Gyorsan elkészül és nagy kedvenc, szívesen ajánlom. Nem szoktam méricskélni, de igyekszem mondjuk 4 főre megalkotni a recept arányait.


Hozzávalók:
kb 80 dkg csirkehús a kedved szerint
4-5 ek olívaolaj
3-4 dkg vaj
1 szép nagy póréhagyma
só
frissen őrölt fehérbors
legalább egy evőkanálnyi tárkonylevél
egy kevés víz
kb. 2,5-3 dl tejszín
1 evőkanál keményítő vagy rizsliszt
1 fél citrom leve

Ez lett a sok szép pórékarikából. Nem is látszik. 

A köret: pirított hagymával, borsóval, 

sárgarépával, petrezselyemmel párolt rizs.

1) Most legyen mondjuk csirkemell, mert abból fogom hamarosan elkészíteni. A filét kis szeletekre vagy csíkokra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén hirtelen elősütöm.
2) Félreteszem, amíg a megmaradt zsiradékon megpárolom a karikára vágott pórét. Ezt ízesítem sóval, frissen őrölt fehérborssal, tárkonnyal.
3) Amikor majdnem kész, visszateszem a póréhoz az elősütött csirkemell darabokat/csíkokat és kevés vízben puhára párolom fedő alatt.
4) Tejszínben elkevert rizsliszttel vagy étkezési keményítővel besűrítem, nagyon röviden összeforralom és lezárom.
5) A végén egy fél citrom levét csavarom hozzá és tárkonnyal utána fűszerezek a kedvem szerint.

Vajjal és tejszínnel krémesebb, nélkülük egészségesebb, tessék választani. Vigyázz, a citromot ne főzd, mert megédesedik. Próbáld ki friss tárkonylevéllel, sokkal finomabb lesz.
A tárkony, tejszín, citrom ízkombinációt levesekben is imádom.
Rizs dukál hozzá az én ízlésem szerint. Más húsokkal is kipróbálhatod, de a vegetáriánus változat sok-sok zöldséggel, pl. dupla adag póréval és sárgarépacsíkokkal is finom. Tégy még citromot az asztalra a tálalásnál.

Hagymalevesek

Szeretem az őszt minden klisészerű velejárójával együtt.

A leveleket, főként a ginkgolevelet külön szeretem benne. Ezt a gyönyörű képet a flickr-ről vadásztam. El is megyek a kórház melletti kicsike parkba, mert virít ott pár ginkgofa - talán ezt sokan nem is veszik észre, pedig ezerszer elmegyünk mellettük. Csodás teremtések. Szedek egy-két szép levelet, hogy hazamentsek egy kicsit az élményből, aztán pár héten át nézegetem őket, míg csak el nem kezdem várni a karácsonyt.

A hideg napok beálltával előkerülnek a kéz- és szívmelengető levesek receptjei is a fiókból, erre elemi igényünk van szerintem. Ilyen számomra a hagymaleves is. Remélem, nem kövezne meg senki azért, mert egy kalap alá veszek két fajtát.
A sokféle recept alapja és többsége nagyjából hasonló, mégis találtam egy okot arra, hogy lejegyezzem a magam receptjét. És ezt az okot úgy hívják, hogy zsálya. A Praktika magazin egyik első számából származik az ötlet.

A kicsi kertemben még nincs ilyen szépséges növény, a kép innen származik.

Ugyanis mindegy, hogy vöröshagyma- vagy fokhagymalevesről van szó, ami nálunk bevált, talán nem szokványos, de nagyon finom ízt ad: zsályával szoktam őket fűszerezni. A rendkívül aromás és kissé kesernyés íz csodásan kiegészíti a pirított hagymát. Ha nincsen friss növényem, a gyógynövényboltokban szerzem be a zsályát, nem pedig a boltok fűszerespolcain található kis zacskós változatot használom, mivel amúgy is rendszeresen teszem gyógytea keverékekbe.

Zsályás, tejszínes póréhagymaleves.
A látvány talán nem csábító, viszont nagyon finom a leves.

A hagymát ez elején meg szoktam pirítani: vagy olívaolajat és/vagy egy kevés vajat javaslok, margarint nem.
Míg zsálya mindig van benne, néha egy kicsit a másik hagymaféléből is teszek bele, mert feldobja, úgy ahogy egy kis fehérbor is.
Még egy szokatlannak tűnő íz: 1-2 szem szegfűszeg a zsályával nagyon kellemes a szerint a bizonyos Praktika magazin szerint. Ezeket a főzés végén, vagy legalább pár órán belül ajánlom kikapni a levesből.
Főzés után mindig belereszelek még egy kevés friss hagymát.

Tejszínnel szeretem a leginkább, mert finom krémessé varázsolja, de ha az egészséges étel javára billen el a mérleg aznap, akkor ezt kihagyom. Pontosan ezért fogom kipróbálni a tejet legközelebb - úgy hallottam, érdemes a vizet vagy egy részét helyettesíteni.
Sajtos pirítóssal vagy sajttal szoktam tálalni, de soha nem a sajtra merem a levest, mert akkor a tányér alján összecsomósodik, hanem belereszelem, mert úgy az egész levest átjárja az olvadó sajt. És ha szép napunk van, egy kis finoman füstölt főtt húst adok hozzá feltét gyanánt (egy vendéglő után szabadon). Legutóbb pirított hagymás, ropogós rozscipóval tálaltam, csodásan illett hozzá.

"Körömlakkszínű" tészta

Fusilli patiszonnal, mozzarellával
és vörös bazsalikommal - ez alkalommal tejszín nélkül

Már két napja ott árválkodtak a levelüktől megfosztott mángoldszárak a hűtőben. Azt találtam ki, hogy a szokásos és kedvenc "körömlakkszínű" tésztámba fogom belekeverni őket, ami egy elég szokványos recept, de gyors és isteni. Még az én csirkeimádó párom is elismeréssel lapátolja be.
Köszönet Eszter barátnőmnek, hogy megismertetett vele. Nem tudom, mi az eredeti recept, hallás és kóstolás után után kreáltam szabadon, a kedvem szerint.

Hozzávalók kb. 3-4 adaghoz:
(olíva)olaj
1 nagy fej vöröshagyma
1 közepes cukkini (vagy patisszon, padlizsán vagy ezek bármilyen elegye)
4-5 paradicsom (vagy hámozott pari vagy paradicsompüré)
min. 3-4 gerezd fokhagyma
min. 10 levélke vagy egy evőkanál szárított bazsalikom
fehér bors, só
rozmaring
kb. 2 dl tejszín
a csapat étvágya szerint 3/4-1 csomag fusilli tészta

1) Elő egy nagyobb serpenyőt, ebbe kerül majd a kifőtt tészta is. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd a kisebbre felkockázott cukkinit.
2) Jöhet a kockára vágott paradicsom, a fűszerek és a fokhagyma. A paradicsomot le lehet hámozni, ha van ideje valakinek és nem szereti a héjdarabokat az ételében, de engem ez cseppet sem zavar. Télen és tavasszal inkább a hámozott konzervparadicsomot javaslom, nem a melegházit.
3) Ízlés szerint 5-10 perc alatt összesütöm, ami attól is függ, mennyire leves a paradicsom, majd a végén a tejszínnel 1-2 percig főzöm. Nnna, a paradicsom és a tejszín találkozásától lesz körömlakkszínű.
4) Utánaízesítek a tejszín miatt. Itt is érvényes az a jól bevált szabály, hogy fűszerezni szoktam a főzés sütés elején és a vége felé még egyszer. A szárított fűszereket érdemes még egyszer jól összemorzsolni.
5) Közben pont kifő a tészta, érdemes együtt elkezdeni a kettőt. Zutty bele, kavard össze és kész. Parmezánnal, bazsalikommal és egy kis könnyű fehérborral szoktam tálalni.

Ebbe aprítottam bele újdonságként a mángoldszárat a zöldségekkel együtt és a hal is újdonság lehet bent.
Tejszínből ajánlom a Cserpes Sajtműhely termékét, más tejszínekben állományjavítót minimum találunk. Na, ennek az állományán nem kell semmit javítani.
A fusilli tésztát azért szeretem ebben, mert a kis redők sok zöldséget felvesznek, nem kell annyit külön kergetni a tészta- és a zöldségdarabokat. El tudom képzelni spagetti tésztával is, akkor viszont a zöldségeket un. julienne-re, azaz minél hosszabb és vékonyabb csíkokra vágnám, mert úgy jobban mutat, a paradicsomot pedig először lepürésíteném.
Tovább variálható ízlés szerint.