A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indiai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indiai. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 17., szombat

Csicseri-sárgarépa dahl


Ismét csak egy dahl, vagyis amit én annak nevezek leginkább.... Recept általában nincs, most még közvetlen inspiráció sem, csak adott az épp megfőtt csicseriborsó, a maradék finom zöldséges rizs és egy csomó ilyen-olyan maradék, hűtőben bontva várakozó alapanyag. Tehát ez az ebéd is spontán született, csak követtem a bennem felbukkanó ötleteket. Tudtam, hogy kevés időm van. Ebből a legtöbbet a répa megtisztítása és felkarikázása jelentette, a többi csak úgy jött és kb. 15 perc alatt ebédeltem is.  

Persze óvatosabbnak illene lennem azzal, hogy ezt az ételt dahlnak nevezzem, hadd mondjam inkább az, hogy egy átlagosan közismert indiai ízvilág tud néha megihletni, hiszen kedvelem. Hol vagyok én az eredeti indiai konyhaművészet szent rítusától, a fűszerek kiválasztásától és megfelelő előkészítésétől, ami a dósákat illeti... Mondjuk úgy: igyekszem tanulgatni. Most épp így sikerült:

Hozzávalók és ügymenet ez alkalommal egyben:

  1. 4 sárgarépát felkarikáztam és olajon, wokban elkezdtem pirítani.
  2. Némi mild curry fűszerkeveréket és talán fél mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeget hozzáadtam.
  3. 2 újhagyma fehér részét felkarikázva hozzáadtam.
  4. Majd egy kevés sót.  
  5. 1 fokhagymát és egy kb 1 cm-es gyömbérdarabot hozzáreszeltem és talán fél percig együtt pirírottam. 
  6. Adtam hozzá 4 merőkanálnyi főtt csicseriborsót és némi csicseri főzőlevet, hogy a számomra tetsző szaftos állag kialakuljon 2  evőkanál kókusztejszín társaságában.
  7. Utánízesítésként +1 fokhagymát, + némi curry keveréket, és még magamat is meglepve nagy hirtelen 2 púpos evőkanál épp megbontott zakuszkát adtam hozzá.*

Az eredmény: meleg színek és ízek, édeskés, fűszeres, pirult, közben puha zöldséghalom zöldséges basmati rizzsel.... kissé csípős a gyömbértől, aminek itt az ideje október közepén...  imádom. És fel is jegyzem, mert ezt szívesen ismételném. 

* Természetesen boltban kapható, előre főzött csicseriborsóból is el lehet készíteni, de javaslom, hogy ismerkedjetek meg a csicseri főzéssel. Nem egy bonyolult dolog, csak időben el kell kezdeni. 

* Szerintem remek hír, hogy bármilyen babot, lencsét, borsót használhatsz hozzá. A többi lehetőséget pedig nem is állok neki felsorolni... :D

* HA nincs zakuszkád, ami inkább valószínű mint nem, vannak lehetőségeid: vágj fel finomra némi piros húsú paprikát és paradicsomot és pirítsd alá (egyfajta soffritto), azaz pirítsd a sárgarépával. Mondjuk 4 személyre kb 1-1 közepes paprika és paradicsom. Vagy: ha van finom ketchupod, a pirítás utolsó percében 1-2 evőkanálnyit keverj hozzá.   . 

* A curryporok nagy változatosságot mutatnak; ha szereted ezt a stílust, remélhetőleg már megtaláltad azt (az általában készen kapható) keveréket, ami neked finom. Ha új terepen jársz, javaslom hogy figyeld az általában angol nyelvű feliratot: hot vagy mild ízlés szerint, A mild-ban is rengeteg íz van, mutatom ezt, ami mellett pár éve lehorgonyoztam., de nem ezen a felületen, hanem Pesten, egy keleti ételekre szakosodott, talán mondhatjuk, hogy "egzotikus" ételek boltjában, un. bazárban szoktam vásárolni. Egy kész kaland egy ilyen helyre bemenni, szívből javaslom.

Persze ez a készen kapható, zacskós változat a fogyasztói társadalom terméke, ezért ha szeretsz kalandozni és kísérletezni, illetve szép nagy a fűszerválasztékod otthon, készítsd el saját curry keveréket, csak jegyezd fel, hátha ismételni szeretnéd később. Kiindulhatsz egy klassz  és szimpatikus receptből, mint pl ez itt. Szerintem bármilyen receptet olvasol, kb. az első 5-6-7 hozzávaló ugyanaz lesz majd nem meglepő módon...

Itt vagyunk az őszi zöldségek-gyümölcsök gazdagsága idején, menjetek ki a helyi piacra és inspirálódjatok. Ráadásul amikor a sütés-főzés olyan jól átmelegíti az otthonunkat is az ígéretes illatok mellett, az külön öröm.

2010. november 17., szerda

Kultúrák közötti kommunikáció, azaz a dahl és a quiche találkozása


Indiai csicseriborsó dahl, azaz leves
 Gondoltam, a finom csirkeraguleves mellé készítek valami gyorsat. Mivel pár napja a vasalás közben végignéztem egy műsort a pitesütésről - bár a műsor leginkább amerikai ízű volt -, a quiche-t választottam. Azonban úgy esett, hogy a quiche tésztája készült csak el, a sütés elmaradt. A raguleves viszont közben elfogyott....
Rendben, gondoltam másnap, amikor a vacsorát tervezgettem, akkor most a quiche mellé találok ki valamit. Lilinél olvastam először a csicseriborsó levesről, amit akkor kisebb változtatásokkal ki is próbáltam. Most ismét elgondolkodtatott, mivel mindenem megvolt hozzá a kamrámban.

Szántam rá időt is, utánaolvastam a csicserileveseknek és egy csokor recept után két konyhára szűkítettem a kört: a marokkói és az indiai konyha tartja számon a saját variációit. Ha szeretnél még olvasgatni, itt van egy és még egy magyar nyelvű marokkói recept és egy a BBC Goodfood oldaláról. Az indiai levesről többek között ezt és ezt olvastam.
Vannak különbségek, de érdekes módon a fűszerek között sok a közös, sőt túl nagy az átfedés a sok ezer kilométeres távolság ellenére. Mintha ugyanazt a receptet olvastam volna újra és újra.
Tűnődtem, hogy egyáltalán meg fogom-e tudni mondani ezek után, hogy indiai vagy marokkói levest főztem-e. Az előbbit történetesen dahlnak hívják - más hüvelyessel készült indiai levesekkel együtt -, tehát ha így nevezem a levesem, akkor az indiai mellett döntöttem, igaz?

Majdnem mindent Lili jegyzetei szerint készítettem, a változtatásokat meg tudjuk be a kamrámnak. Csilipaprika helyett házi őrlésű csípős paprikám van idehaza, friss gyömbér helyett pedig port használtam most. A Sparban vásárolt csicseriborsó kb. 24 dekás, ami 3 szép tányér levest tett ki. Leveskockát nem használok, viszont nemrég beszereztem egy csomagot a DM Alnatura termékei közül, amit most kipróbálhattam. Ez később megér egy külön mesét. Na jó, a mandulát kihagytam, hozzáteszem, nem magam miatt.

Hozzávalók:
olívaolaj
1 fej vöröshagyma
3 fokhagyma
1 üveg csicseriborsó (Sparban bukkantam rá)
1 konzerv hámozott paradicsom
só
frissen őrölt fehér bors
1 tk garam masala
csili vagy csípős paprika
gyömbér
kurkuma
egy mokkáskanál koriander mag összetörve
1 Alnatura leveskocka
kb. 3 dl víz
petrezselyem zöldje

1) A felaprított hagymaféléket megpirítottam egy kevés olívaolajon, ehhez adtam a csicseriborsót és a nagyjából összevágott hámozott paradicsomot.
2) Megfűszereztem, a leveskockát is hozzámorzsoltam és közben azon tűnődtem, hogy ilyen karakteres fűszerszámok mellett a leveskocka hogyan is rúghat labdába...vagyis hiányozna-e belőle.
3) Röviddel ezután hozzáadtam a vizet is és fedő alatt még vagy 10-15 percig, kis lángon főztem.
4) Utánafűszereztem a kedvem szerint, egy nagy csokor felaprított petrezselyemzöldet szórtam bele és le is zártam a gázt. Szívem szerint koriandert használnék legközelebb.
5) A leves 10 perc alatt elfogyott, az elismerést bezsebeltem. Ja igen, a recept bekerül a fél órás levesek közé.

Sikerült olyan erősre fűszereznem, ahogy épp jól esik. (Az érzékenyebb lelkűek most forduljanak el egy kicsit: ahogy Mr Bean fogalmazott indiai vendéglőtulajt játszva, aki az illuminált angol vendégeket szolgálja ki: "...nooo, not f****** hot, Sir. Ahm... it is... how can I put it......it's a medium spiced dish." :D
Nagyon jól esett, hogy az ízek nagyon szép harmóniát alkottak amellett, hogy a fűszerek mindegyike nagyon karakteres, már a lista is hosszúnak hat és eleve van egy fűszerkeverék köztük. Pont olyan, mint amikor egy jelenet túlságosan színpadias vagy amikor a szivárvány nagyon sok színe van jelen egyszerre, mint egy bollywoodi filmben és mégis élvezed. Valamit tudnak ezek az indiaiak.

Már a levesek közötti hasonlóságok és különbségek játéka is elgondolkodtatott arról, hogy milyenek is vagyunk mi magunk: egyszer a meglepő közelség, máskor a megkülönböztető távolság, az egyediség a mérvadó.
Lehet, hogy a leves esetében a csicseriborsó az, ami pont azokat a fűszereket kívánja és két különálló kultúra ízlése csak véletlenül ennyire hasonló? Vagy az új források, vagyis a receptek mossák össze a kettőt? Netán csak egy kicsit kellene vájkálnunk a gasztrotörténelemben, hogy megtaláljuk a közös forrást?
S ha a levesek által épített, kultúrák közötti híd nem volt elég, ott van egy még furább kérdés: mit keres a dahl és a quiche egy asztalon? Nem csak a spontán - netán sutának vagy ízléstelennek ható - ételpárosítás miatt született meg a kapcsolat az indiai leves és a francia tésztaétel között; az ízek, a fűszerek is összekapcsolták őket - a két kultúra között ezt a hidat én eszkábáltam. Olyan magától értetődőnek tűnt. De erről a halas quiche-ről majd később szólok.

2010. október 13., szerda

Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel


Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...