Magvas, sárgarépás hajdinakenyér

Egy ideje én is sütök kenyeret. Több műfajt kipróbálam már és mindegyiknek megvan a maga előnye. Igaz, mindegyik gluténmentes volt, mással nem is próbálkoztam. Nóri emlegetett Mindenmentes blogja ősztönzött arra, hogy kovászoljak és azt is nagyon szerettem. Kipróbáltam több féle készen kapható GM kenyérlisztkeveréket is és közülük a legfinomabb a Bake-Free Házi kenyér lisztkeveréke volt (azívesen ajánlom), igaz, azt is azonnal felturbóztam a kedvem szerint sárgarépával, olajos magvakkal és fűszerekkel. (A Szafi lisztek között nem találtam igazán finomat.)

Volt is itthon több zacskónyi és ahogy fogyott, úgy születtett meg bennem a szándék, hogy megpróbálom összeállítani a saját liszkeverékem, hiszen a csomagoláson ott szerepel a lista. Ezt bárki megtalálja a honlapon is, nem titok, igaz, az arányokról egy szó sem esik. Ez a saját liszkeverék aztán átesett némi alakításon, ami az arányokat illeti, próbákon, közben elfogyott a köles, ami a fő összetevő, míg pár napja nem álltam neki spontán sütni, mert végre lehűlt a levegő a hatalmas kánikula után. És már nagyon hiányzott a kenyér.

Persze mindezt a csodás malmomnak köszönhetem, de ha érdekel, lehet kapni bármelyiket a lisztek közül. És természetesen nagymamám kávédarálójának.  

130g hántolt hajdina lisztté őrölve

40g vöröslencseliszt 

40g quinoaliszt

20g utifű-maghéj-liszt

20g tápiókaliszt

 

két közepes répa finomra reszelve 

kb 25g egész mák

kb 25g kendermag

kb 30g egész tökmag 

(ezeket a magokat nem méricskéltem, 

csak gondolomformán adtam hozzá)

kb csapott teáskanál kakukkfű 

kb csapott teáskanál só

 

kb csapott teáskanál szódabikarbóna  

kb. 1 evőkanálnyi almaecet

 

250g meleg víz 

 

1. A quinoát, az utifű-maghéjat és a tápiókagyöngyöket külön-külön megőröltem a már emlegetett egyszerű kávédarálón, nagyanyai örökség, ami nálam nem csak kávét lát. De azt is. Ezeket egy tálba borítottam.

2. A malmon őröltem a vöröslencsét és a hajdinát, majd azok is mentek a tálba.

3. Sóval és ma épp kakukkfűvel fűszereztem, hozzáreszeltem a két szél sárgarépát és egy villával alaposan elkevertem a finom répa-szálakat.

4. Aztán jött gondolomformán a mák és a kendermag, és újra keverés.

5. A halom tetejére kanalaztam a szódabikarbónát és rá az ecetet. Kicsit vártam, míg teljesen felpezseg.

6. Hozzáadtam a langyos-meleg vizet és jól elkevertem az egészet, belekevertem egy nagy marék egész tökmagot, majd letakartam és hagytam állni talán 10-15 percet. 

7. Közben a sütőt előmelegítettem 190 fokra. A tésztából egy cipót formáztam és bevágtam a tetejét egy éles késsel és sütőpapírral kibélelt tepsiben 70 perc alatt megsütöttem. 

 

Ebből egy 57 dekás kenyérke sült ki. A hajdinától ilyen barna színű, a köles nem színezi meg ennyire.

Készítheted köles és hajdina egyenlő arányú keverékéből. 

Jó állagú, finom ízű, kissé tömörebb kenyér sül ki belőle. Pirított kenyérnek is nagyon finom. 

Míg a kapható lisztkeveréktől eljutottam eddig a kenyérig:

- Először is adtam hozzá minden alkalommal 3 féle olajos magot, ami éppen kézre esett. A kedvencem a mák-kendermag-tökmag kombó, de a szezám, len-, napraforgómag is nagyon kellemes. Ahogy tetszik.

- Már az első kenyérnél is sárgarépát reszeltem bele saját elképzelés szerint és azóta minden kenyérbe reszeltem. Mostanában a friss cukkíni is kipróbálható.

- A fűszerek közül nekem nem az egész köménymagra jár a kezem, hanem inkább a kakukkfűre, borsikafűre, oregánóra, majorannára. Ahogy tetszik, csak bátran.

- Az eredeti , készen kapható keverékben ott a szódabikarbóna. A saját recepbe természetesen én is tettem és igazi házi, bio almaecetet szereztem be azóta hozzá. Ha esetleg még nem találkoztál ilyennel: ez emeli meg a tésztát élesztő vagy kovász helyett.

Ezeket az ötleteket bármely készen vásárolt kenyér lisztkeveréknél felhasználhatod. Kellemes sütögetést, most nincs olyan nagy forróság. 

Glutén- és tejmentes palacsinta újra

Vannak azok az ételek, amiket rendre elkészítek; jó példa erre a mai reggelim-ebédem, a tenyérnyi palacsinta. Bár mondhatnád, kedves olvasó, hogy ilyen recept már van a blogon, a szeretett kókuszlisztes palacsintám, mégis újra írásra inspirál ez az egyszerű étel. 

Azért, mert szeretnék adni arra egy remek példát, hogy valójában a "recept" inkább csak egy kiindulópont, amiben elsősorban a minőségeket és az arányokat figyelem és tartom. Így most el is tűnődtem röviden, milyen címet adjak ennek a posztnak. A "glutén- és tejmentes" mellett döntöttem, mert sokan keresik ezt a lehetőséget, de akár írhattam volna, hogy "protein-palacsinta", ami szintén hívószó lett. Mindkettő igaz, ha valakinek fontos bármelyik szempont. (Esetleg "fitt-palacsinta"? Én kérek elnézést... :D  ) Viszont nem vegán, ha már a trendeknél tartunk, de arra is van ötletem, ha valakit érdekel ;) Én szeretem a tojást, mármint azt, amit és akitől veszek a helyi piacon. 

Hadd mutassam be azt, ami az alkalmat adja most nekem: a kedvenc házi malmom ♥, amit Nóri Mindenmentes blogját olvasva ismerhettem meg. Fontolgattam hosszan, kell-e nekem +1kütyü a konyhámba, míg egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem hosszú távon fontos az, hogy abból őröljek friss lisztet, amiből csak szeretnék és elköteleződtem. A mindenféle liszteket pedig nagyon drágán adják szerintem, már ha lehet kapni egyáltalán mondjuk köles- vagy csicseriborsó lisztet. Nóri blogját, ami valójában sokkal több mint blog, pedig szívből ajánlom; gondos, pontos, jó érzésű, jó ízlésű, nagy tudású. És bár a mai palacsinta kissé spontán született abból, ami éppen a kezem ügyébe került, van "recept" is, amíg még emlékszem rá, így gyorsan lejegyzem:

A korábbi receptemből kiindulva a hozzávalók kb 4-5 adaghoz:

2 szép házi tojás
kb. 3/4 bögre "liszt", ez alkalommal kb. 60% zabpehelyliszt, 25% vöröslencseliszt, 15% kókuszliszt

1 bögre + egy közepes löttyintés saját készítésű növényi tej, most mandula-zabpehely 

fél biocitrom reszelt héja, mert épp kéznél volt

kb. 2-3 evőkanál (ebben a melegben) olvadt kókuszzsír

1. A tojást egy kézi keverővel gyorsan kikevertem a lisztekkel és az olajjal.
2. Ehhez igazítottam a tej mennyiségét. Eredetileg 1,5 bögrényi, de most nekem érzésre pont így jó.  

3. A citrom héja adta magát - a hűtőben várta a sorsát a kicsavart citrom, aminek nálam általában szép szerep jut. 

4. Pár perc alatt elkészült, azonban jót tesz neki, ha állni hagyjuk egy ideig. 1 napig eláll a hűtőben is.

5. Forró serpenyőben, kókuszolajon sütöttem tenyérnyi darabokat, majd tavalyi szilvalekvárral és nyers kakaóporral tálaltam.  

És akkor miért jegyeztem ezt fel most? 

Elsősorban azért, mert saját magam is meg tudom lepni néha: ezt spontán készítettem és szeretném újra sütni - és ha most nem jegyzem fel, elmerül a konyhám forgatagában. Kifejezetten tetszik ennek a tésztának az állaga: kicsit ropogósra sült és jó ízű is. Hát, ilyen klassz a vöröslencseliszt, ezt nem először tapasztalom. 

Ugyanakkor szeretnélek biztatni, kedves olvasó, hogy próbálkozz bátran a saját elképzelésed szerint: az arányokat megtartva készítheted más lisztből vagy lisztekből. Ha épp próbálkozol a tej vagy glutén elhagyásával, kezdd azzal, hogy első lépésként vagy a tejet, vagy a búzalisztet váltod le. Vagy ha nem ismered még a mindenféle gluténmentes liszteket, de van lehetőséged, őrölj zabpelyhet, az önmagában jó lesz (én a nagyanyám ezer éves kávédarálóján készítem - 10 másodperc) vagy vegyél bármilyen boltban bármilyen GM lisztkeveréket, amik eleve keverékek, azaz nem egy növényből állnak.

És biztatlak, hogy alakítsd a saját ízlésed szerint: ha töményebb, kissé vastagabb, puhább palacsintákra vágysz, tégy hozzá némivel több lisztet és a végén keverj bele egy csapott kávéskanál szódabikarbónát, amire először csavarj friss citromlevet, vagy ha az nincs, akkor egy pici almaecetet, mert az aktiválja a szódabikarbónát. Vagy passzírozz bele egy puha banánt, nagyon finom lesz. A banán vagy a reszelt alma mindig jolly joker ebben a műfajban. Tipp: amikor beleteszed a tálba, csavarj rá gyorsan egy kevés citromlevet. 

És azért is jegyzem fel, mert egy jól eltalált gluténmentes lisztkeverék egy adott receptben kincset ér, ugyanis nem lesz bármilyen (arányú) lisztkeverékből, finom+jó állagú étel, legyen az palacsinta, nokedli, kenyér, linzer, pogácsa, bármi.... Olvasd csak el a fent említett receptben a kalandomat a kókuszliszttel... Éljen a tapasztalati út, pont úgy, ahogy eleink is csinálták! :D 

Az én következő ötletem is megvan már :) Tegnap láttam egy receptet, ami inspirál: grillezett sárgabarack egy sokízű quinoasalátával. A grillezett sárgabarack gondolata megfogott, majd el is készítem a kedvem szerint, de ma reggel is eltűnődtem.... mi lenne, ha apró kockákra vágott sárgabarackot adnék hozzá.... szépen megsülne benne. Ez most elmaradt, de hamarosan kipróbálom, méghozzá ghee-vel, majd sokízű erdei mézzel és esetleg némi virágos ízű ceyloni fahéjjal tálalom. Most, hogy belemerültem: banánt is tennék a tésztába.... nyammm.....

Egy palacsinta is lehet konyhai kaland... kellemes felfedezést és élményeket kívánok! A frissen érő gyümölcsökből lehet még egy csuda finom feltétet készíteni esetleg (pl sárgabarack, őszibarack, bármilyen ribizli, méz, vanília, citromlé...hmmm) Tudom, hogy ezzel nem lehet jól lakatni egy nagy családot, az egy másik műfaj, de van még egy előnye: a forró nyárban gyorsan megvan ez az egyszerű desszert, nem kell melegíteni hosszan a konyhát.

A bögre, megnéztem (a kenyérsütő géppel érkezett, ki tudja hány éve), egy egyszerű műanyag pohár, nem egészen 2,5 decis. 

A saját készítésű növényi tejre, ígérem, visszatérek. És ahogy elnézegetem a jobb oldali sávban található blogajánlómat, frissítenem kell ... 

Utóirat: másnap kisütve még finomabb. 

Meglepetés lencsés gombapástétom

Tényleg nagyon szeretek spontán főzni, mindenféle támasz nélkül, de most ezzel saját magam is megleptem.. mert olyan finom lett, hogy arra nem tudtam számítani.... és mindez a mélyhűtőkiürítés jegyében spontán előhúzott kis dobozzal kezdődött, amiben, azt hittem, sült padlizsán van. Aztán kissé elkenődve láttam meg utólag, hogy azt a nagggyon diétás, szinte sótlan, íztelen, vizes gombaragu maradékot vettem elő, amit már képtelen voltam sima párolt rizzsel kb. negyedszerre megenni egy késő novemberi estén és gyorsan eltüntettem a mélyhűtőbe, mondván, hogy majd csak lesz vele valami.... hát most lett.

 

Most kifejezetten nem kívántam a diétás, íztelen gombát, hanem pont valamilyen ízletes pástétomra vágytam. Valami finomra. Épp a szokásos magvas sárgarépás köleskenyeremet sütöttem, ahhoz képzelem el valamit. E-képp alakult, lépésről lépésre, amit most fordítva jegyzek fel, először a lépéseket, utána a hozzávalókat

Az ügymenet. A történet:

1. Szóval ott álltam és szemeztem az ominózus, ráadásul fagyból kiolvasztott vizes, színtelen, szagtalan gombaraguval és próbáltam elképzelni, hogy a csudába lehet ebből valami finomat, kívánatosat varázsolni. Erre az egyértelmű válasz a ghee-n pirított finomra vágott hagyma és már sercegett is a kislábosban. Ehhez aztán tettem valamennyi kókuszzsírt. 

2. Gomba? Pirított hagyma? Egy kevés kápia paprika! Kakukkfű és fehérbors. Majoranna? Nem, az most mégsem. Szójaszósz! Miért ne? A nyitott hűtő előtt mégis inkább a fűszeres Worchester szószra esett a választásom. 

3. Az illata kezdett igazán tetszeni.... szinte elégedett voltam vele az első kör fűszerezés után és ez ritka. Na itt kezdet el igazán érdekelni... mert sosem éreztem korábban ezt az illatot De hogyan lesz ebből a híg valamiből pástétom? Finom zsiradék már van bent épp elég. Hoppá, tegnapról van maradék főtt fekete lencsém, pont jó!! És a mennyiség is. A gomba-lencse arány történetesen 1:1 lett.

4. Igazán klasszul kialakult a lényeg kb 5 perc alatt, de még mindig hígabb, mint az jó lenne... vajon mennyi víz kell, hogy elfőjön róla végül? Mi lenne, ha valamilyen őrölt olajos maggal dúsítanám? Tökmag? Nem, az elég karakteres. Napraforgómag! Hát az még épp nincs itthon. Ez az, lenmag, az klassz lesz és az állagának is nagyon jó tesz, ha mondjuk 1 perc alatt belefőzöm! Pfff.... a kávédarálóban van még maradék kávé és most nincs kedvem azzal bajlódni, hogy kiszedem és kitakarítom a gépet.... Oldalra pillantok! Hoppá van egy kicsi félretett kölesliszt. Puff, ment is a lábosba.

5. Pár gyors kavarás után egy kézi passzírozóval igyekeztem egyneművé varázsolni az illatozó és egyre ígéretesebb hozzávalókat, ami nem igazán sikerült, de ez nem hozott zavarba, viszont a kívánt, kenhető állag mondjuk úgy, hogy kb. kialakult a kezem alatt. 

6. Ó de jó, megsült a sárgarépával, mákkal, kendermaggal és tökmaggal dúsított köleskenyér! Már csak egy kicsit kell kitartanom, hogy szeletelhető legyen. Melegen is finom! Hm... mennyire finom! Még sosem ettem ilyet. Mintha májpástétom lenne, komolyan..... de hogyan lehetséges ez??? Még csak össze sem turmixoltam rendesen, mert a botmixerem tönkrement, csodálkoztam. Akárhogy is, ezt le kell jegyeznem és szeretném ismételni! Milyen jól állna neki egy kis mustár.... és tényleg. Úgy érzem, megérkeztem. Mennyire nagyon jó főzni.

Mindenféle hozzávalók a konyhámban épp ma este:

egy nagyon diétás gombaragu a mélyhűtőből (kb másfél deci)

ghee és kókuszzsír

2 hosszú, zöld szárat eresztett hagyma (a tavalyi termésből) apróra vágva

2 szelet pritaminpaprika a mélyhűtőből szintén felaprítva

kakukkfű

némi fehérbors

Worchester sauce 

maradék főtt fekete lencse (Kb egy-másfél deci?)

kb másfél kanál kölesliszt, ami épp kéznél volt

2 teáskanálnyi sima mustár

Úgy vélem, nyugodt szívvel ide tehetem a "mindenmentes" címkét, hiszen a ghee tiszított vaj, azaz kizárólag a zsiradék.

Zöldségek wokban január idején

~ o ~

~ Kép, az bizony nem készült  ~

~ o ~

De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.

Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(

A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben. 

Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm..... 

Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé... 

Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel. 

"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is. 

Valójában nincs "recept", most épp így sikerült és annyira ízlett, hogy feljegyeztem utána azonnal:

1 vöröshagyma felcsíkozva

1 nagy marék felcsíkozott kelkáposzta

1 közepes sárgarépa

1 marék fagyasztott borsó

1 fokhagyma 

olívaolaj vagy bármilyen neked tetsző zsiradék

Tandoori Masala

só

szójaszósz

ketchup (saját eltevés)

1 csésze főtt Basmati rizs

1 marék főtt tarkabab

 

1. A zöldségeket megtisztítottam, felcsíkoztam.

2. A wokban felhevítettem az olajat.

3. A kelkáposztával és a sárgarépával kezdtem a gyors pirítást többszöri kevergetéssel. Megfűszereztem a kedvenc Tandoori Masalámmal.

4. Kb. 4-5 perc múlva hozzáadtam a vöröshagymát és a fagyos borsót, újrafűszereztem és ugyanúgy, gyors pirítás mellett tovább kevergettem.

5. Hozzáreszeltem a fokhagymát, megsóztam. Addigra egy kicsit minden karamellizálódott.

6. Kb. fél perc után löttyintettem bele szójaszószt, pár evőkanál saját ketchupot és talán fél deci vizet, átkevertem egy mozdulattal és lefedtem. Kb 1 perc múlva le is zártam a tüzet.

7. Rákanalaztam a maradék rizst, hogy átforrósodjon.

8. Mivel épp főztem egy nagyobb adag babot, csak úgy adtam a fűszeres ételhez egy keveset és jól is állt hozzá a krémes, kissé gesztenyés íze.

Hát ennyi.  

 

A módszer, ami nekem nagyon bevált: 

- A zöldségeket adott sorrendben adom hozzá és pirítom. 

- Legalább kétszer fűszerezek.

- A sót csak akkor adom hozzá, miután megpirult minden.  

- A gyors pirítás után egy kis vízzel felöntöm, gyorsan átgőzölöm az egész ételt fedő alatt, így a zöldségek állaga félig-meddig ropogós is marad és puha is lesz. A karamellizált íz bent lesz.

 

Találd meg a neked tetsző zöldségeket: a sárgarépa nálam aduász vöröshagymával, vékony csíkokra szelem egy nagy, vékony pengéjű késsel. Ígérd meg, hogy egyszer megpróbálod a kellevelet pirítani.

Látod, hogy ez nem egy ortodox "recept". A szójaszósznak semmi köze a többi ízhez. - mondhatná egy hozzáértő gourmet. Nos, nekem ez így nagyon finom volt és teljesen spontán válogattam őket össze (mint általában). Pl. a ketchup meglepő lehet.... Saját szerzemény cukor és tartósítószer nélkül és azért szeretem, mert szépen kiegyenlíti az ízeket az édességével. Nem, nem lesz paradicsomos íze az ételnek ebben az arányban. Találd meg a neked tetsző ízeket. Nagyon szeretem a következőeket különböző variációkban: reszelt gyömbér, kurkuma, mozsárban összetört koriandermag, kömény. De bármilyen neked tetsző Masala vagy Curry jó lehet. 

 

Az étel hipp-hopp elfogyott, kép nem készült, csak utána eszméltem, hogy fel kellene jegyeznem... De bízom benne, hogy könnyű elképzelni, hogy festett a tányéron :)

 

Kellemes alkotást és ízélményeket kívánok neked :) 

Utóirat: Mindezt két éve jegyeztem le és most megtaláltam. Ma is időszerű.

 

Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel

Itt a nyár, végre, hadd nyissam meg egy friss, finom salátarecepttel, amiben nem sok meglepetés van, csupán egy szép érett avokádót használtam másként, mint szoktam. Az étel ízéhez nem tett hozzá sokat ebben az összeállításban sem, viszont a szinte már krémes állaga és a beltartalma feltétlenül. A kertből hoztam hozzá a saját salátánkat és hagymánkat. Méltó helyre kerültek.

Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta

A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só

1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.

Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.

Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.

A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.

Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.

Gyengebab leves zöldségekkel, tejföllel

Egy nem túl beszédes kép az utolsó tányér levesről. 

A petrezselyemzöld nagyon hiányzott róla 

és az íz sokkalta finomabb a látványnál, ezt megígérhetem.

 
Képzeljétek, még sosem főztem "gyengebabot" és kissé bizonytalan is voltam, így utánaolvastam. A szokásos mélyhűtőkiürítési projekt keretén belül került a kezembe egy kis zacskónyi, így indult a történet. Kerestem én a neten tejfölös gyengebablevest, zöldséges gyenge bablevest, de mégsem találtam túl sok mindent. Talán nem gyengebabnak hívják általában?

Annyit tudtam, hogy más zöldségekkel, egy kevés bacon szalonnával, sok hagymával és valószínűleg egy kevés tejföllel szeretném elkészíteni, de biztosan nem szeretném berántani. Végül is hiába keresgéltem, rájöttem, hogy valójában megvan a saját elképzelésem, így a következő lendülettel neki is láttam. És olyan finomság lett belőle, hogy magam-magam is megleptem.
 
Hozzávalók 4 adaghoz:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
egy 10 dekás csomagolt, szeletelt bacon szalonna kb. ötöde
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 marék gyengebab (ilyentájt a mélyhűtőből)
4 szál sárgarépa (nem az a hatalmas darab)
2 szál fehérrépa (ezek is csak amolyan közepes darabok voltak)
frissen őrölt fehérbors
2 babérlevél
1 Alnatura leveskocka 
só
fél pohár tejföl
1 csapott evőkanál rizsliszt
1 csokor petrezselyemzöld

1) Felaprítottam a bacont, a hagymát és a fokhagymát és megpirítottam az olajon.
2) Felkarikáztam a répaféléket, az alaphoz adtam és keverés mellett tovább pirítottam azt.
3) Hozzáadtam a felengedett babot, a fűszereket, felöntöttem vizzel és puhára főztem az egészet.
4) A leves kissé édeskés lett és úgy éreztem, egy kevés fokhagyma és egy kis tejföl jól kiegészítené az ízeket. Egy kevés rizsliszttel kikevertem a tejfölt és behabartam a levest. Egy kicsi fokhagymát belereszeltem a végén.

Nagyon ízlett nekünk ez a tulajdonképpen régimódi, egyszerű tejfölös bableves egy kicsit új köntösben, pár aprósággal kiegészítve.
A levesalap ismét bevált, ahogy a lencseleveseknél már bizonyított, szívből ajánlom az elkészítési módot.
Remek étel ez a szerény szezonális márciusi kínálatot tekintve, igaz? Hiszen jócskán várnunk kell még, hogy friss borsót, újhagymát, retket, spenótot hozhassunk be a kiskertből, és addig is ki kell húznunk valahogy a répa-káposzta-hagyma-alma-cékla kombóval és a mélyhűtőben felejtett kincsekkel. Hát, így nem is olyan nehéz és ígérem, ki fogom bírni, amíg kinő az áhított friss petrezselyem- és korianderzöld is. Már több mindent elültettem és várom a sorban kibukkanó zöld növénykéket. És ti? 

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár
só

1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.

Szilvás, mákos, kefires sütemény kókuszliszttel

Újjászületett a finom mákos kefires süteményem, amiben csak az az újdonság, hogy kókuszliszttel is ugyanolyan finom, csak sokkal kevesebb bent a szénhidrát. Illetve manapság ez nem is olyan nagy meglepetés tőlem, igaz? Vegyétek, vigyétek.
Látható, hogy a kép nem a napokban készült, ennél sokkal szürkébb minden, én meg ilyen képekkel (is) vigasztalódok itt. És ha én vigasztalódok, hát mást is vigasztalhatok vele. Ma banánnal készíteném vagy finoman megpárolt almakockákkal.
Az ügymenet ugyanaz.
A kefír pohara remek mérőpohár.
Elég lágy a tészta, így miután kivetted a sütőből, egy kicsit még várj vele.
Pont azért szerettem ezt is, mint a cseresznyés változatot: az ízéért, az állagáért, az illatáért, az alapanyagokért és mert könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor helyett kb. egy teáskanálnyi édesítő pötty porrá törve
1 teáskanál Alnatura sütőpor
1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt helyett 2 pohárnyi kókuszliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor helyett tettem volna bele egy vaníliarúd magját, de sajnos épp nem volt
+ 1 kezeletlen citrom héja és a fél citrom leve
+ egy kicsi rum
+ a kávéskanál őrölt fahéj
egy jó adag felkockázott, arany húsú szilva

1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a szilvával.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

Csokoládés, diós sütemény kókuszliszttel avagy Sportszeletes csokoládés őzgerinc

Íme az étcsokoládés, diós, kókuszlisztes sütemény. Tömör gyönyör.

Édesanyám egyik legjobban eltalált sütijét szeretném bemutatni, valami újságból vadászta vagy 10 éve. Úgy hívják, Sportszeletes őzgerinc. Ez sokat elmond róla: Sportszeletet olvaszt fel a tésztához és őzgerinc formában süti ki. Kevert tésztával van dolgunk, így olyan formában sütöd meg, amilyenben jól esik, a muffintól a tortáig bezárólag.
Ám tud még valamit: csak 2 ek. zsemlemorzsa kell hozzá, mert egy jó csomó darált dió gazdagítja. Szeretjük is nagyon, persze a kötelező citromhéjjal. Tehát kínálta magát, hogy a lisztmentes változatot is megpróbáljuk. Nagyon könnyen össze tudtuk gondolni a 81%- étcsokoládét, a diót, a citromot és a kókuszlisztet.

 

Csodás reggeli volt egy kanál kajszibarackkal

Eredetileg így fest a recept:
5 tojás
5 ek porcukor
3 sportszelet, azt hiszem, a legkisebb darab
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa
jól látod, nincs benne egyéb zsiradék

1) A Sportszeleteket tördeld össze és vízgőzön, lassú tűzön, egy kicsi vízzel olvaszd fel.
2) Az öt tojás sárgáját és a porcukrot keverd habosra és reszeld hozzá a citrom héját. Ha egy kicsit kihűlt a csokoládé, keverd hozzá gyors mozdulatokkal.
3) Keverd hozzá a diót és a morzsát.
4) Verj kemény habot az öt tojásfehérjéből. Először a hab felét keverd a csokis-diós masszához és határozott mozdulatokkal, jól keverd össze a két anyagot. A hab másik felét csak óvatos mozdulatokkal forgasd bele.
5) Ez a mennyiség egy nagy őzgerincformába elég. Ezt egy koszorúformával, egy közepes méretű tortaformával vagy 12 nagy muffinformával válthatod ki kb. Szerintem egyszerűbb sütőpapíron sütni, vagy vajazd ki a sütőformád és liszttel szitáld be egyelentesen, majd rázd ki - mondjuk a mosogató felett - a felesleget.

Nem meglepő, hogy mennyire átjárja a sütit a Sportszelet íze, de ha nem vagy rajongó, használj más csokoládét a kedved szerint.
A dió, a csoki és a tojássárgája zsiradékán kívül nincs benne sem vaj, sem olaj, mégsem száraz, "fujtós" a tészta. De nem kell itt megállni: az olvasztott csoki mellett potyogtass a tésztába finom étcsokoládé kockákat is vagy vond be a sült tésztát étcsokoládéval, amit vízgőz felett egy kanál vajjal vagy olajjal felolvasztasz. Semmi tortabevonó. Reszelj bele citrom- helyett narancshéjat, már ha kapsz kezeletlent. Főzz fel egy marék szép mazsolát rumos vízben, hagyd kihűlni és potyogtasd bele a tésztába. Dió, csokoládé, rum, mazsola. Vagy kínálj hozzá kevés rummal kevert baracklekvárt.

De. Most újjáalkottuk a receptet, mert a szénhidrát arányát akartuk lecsökkenteni. Anyukám ötlete volt,  hogy újragondoljuk az eredetit, adta magát a kevés liszt, illetve morzsa miatt.

Tessék, itt a szénhidrátszegény változat:
5 tojás
5 ek porcukor helyett kb. 20 db. édesítő pötty porítva
a 3 sportszeletet ugyanannyi 81%-os csokira cseréltem
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa helyett kókuszliszt
és adtam hozzá egy löttyintés extra szűz olívaolajat,

Már elsőre is nagyon masszívnak tűnt a tészta - talán a cukor hiánya és a kókuszliszt állaga miatt -, így spontán hozzáadtam egy kevés olajat. És pont az állaga miatt döntöttem úgy, hogy tepsiben terítem el a tésztát. Tömörgyönyör ízkockákat kaptam. Egy-egy kanál házi lekvárral - olyan darabossal - tálaltam. Kajszibarackkal, aztán a Katának az Anyukám világbajnok szilvalekvárával. A sötét ízeivel pont olyan őszi-téli süti, ugye?

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:

így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

Kókuszgolyó egészségesen

Ezt a recetet Annának ajánlom, de csakis csokoládé nélkül!

Kókuszgolyót nagyon régen csináltam, van vagy 20 éve. Meggyszem volt a közepén. De most "Minden megoldás érdekel" jeligére egy pillanat alatt összegondoltam ezt a nasit, mert hogy annak szántam. Egy sütizős este adta az alapélményt a szombathelyi Élet Éttermében, ahol csak nyers és "mindenmentes" ételeket készítenek. Jó tapasztalataim voltak csak, nagyon szívesen ajánlom. A tulajdonosok elképzelései is nagyon szimpatikusak. És zárás után a megmaradt ételeket odaadják rászoruló családoknak ... azonnal belopták magukat a szívembe. Ám nem kell Szombathelyig eljönni annak, aki erre vágyik, mert Takács Ákos ötletgazda Budapesten nyitotta meg a első nyers éttermét.  

Ez a sütiélmény inspirált és a végén az a beszélgetés a tulajjal. Pár trükköt valahogy kikotyogott, amire annyira kíváncsi voltam, pedig higyjétek el, nem én kíváncsiskodtam. Tényleg.
A "minél egyszerűbben" + "megfelelő arányok" + "összeillő ízek" gondolata vezérelt. Ez lett belőle. Már 3 szériát megért és köszöni szépen, egyre jobb formában van.

Hozzávalók 15-20 kisebb golyóhoz kb.:
1,5 dl szilvalekvár (édesítőszerrel készült, ami kilónként pár pöttyöt jelent)
1 ek útifű maghéj (Psyllium husk)
5 dkg kókuszreszelék
2 kocka 81%-os étcsokoládé
esetleg egy löttyintés tiszta nádcukor rum feldobja

1) A szilvalekvárom jól darabos, így egy villával igyekeztem szétpaszírozni egy tálban. Ha rummal készíted, most add hozzá, hogy az állagot eltaláld.
2) Hozzákevertem az útifű maghéjat és vártam egy kicsit, hogy a nedvesség hatására megduzzadjon.
3) Annyi kókuszreszeléket adtam hozzá, amennyit felvett ahhoz, hogy könnyen formázható masszát kapjak.
4) Belereszeltem a két nagy kocka étcsokoládét és újra csak átkevertem a villával.
5) Kevés kókuszreszelékben meghempergettem.

Kész is van, de ha egy kicsit hagyod pihenni, jobban összeáll. Hűtőben tárolom, már ameddig van belőle. Első ránézésre egy teljesen szokványos, amolyan kókuszgolyó kinézetű, ám egy finom, egészséges nasi.

 Mint bármilyen rendes kókuszgolyó

A művelet elengedhetelen része, hogy csodás, sűrű szilvalekvárral dolgozok, amit Édesanyám az idén főzőtt nekem kevés édesítőszerrel. Alkalomszerűen is készíthetsz pár szem gyümölcsből lekvárt, amit azonnal felhasználsz sürgős kókuszgolyókészítés okán. Vagy esetleg enyhén rumos vízbe beáztatott, felfőzött és ledarált aszalt gyömülcsökből is készítheted az alapot. Aszalt szilva, datolya, szép, nagyszemű mazsola?
Kókusz helyett őrölt dióval, mogyoróval, mandulával is nagyon finom lehet. Ehhez kaptam egy ötletet, hamarosan ki kell próbálnom és beszámolok.
Keverj hozzá egy evőkanálnyi őrölt szezámmagot vagy lenmagot. Az utóbbi segíteni fog a jó állag eléréséhez és az emésztésednek is nagyon jót tesz.
A 81%-os étcsokoládé szénhidrát tartalma 20% körül van. Ha nem kívánsz csokoládét enni, javaslom, hogy olvassz fel 1-2 evőkanálnyi kókuszzsírt és jó minőségű, sötétvörös, keserű kakaóport is keverj a masszához. Kakaóporba is hempergetheted a gombócokat.
Ízesítsd vaníliával, karmadommmal egy csipet fahéjjal, őrölt szegfűszeggel. Karácsonykor kezeletlen narancs héjával?

Az útifű maghéj egy csodálatos étel:

Érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. [...] A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végig halad az emésztőrendszeren. A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást.

Ha van kedved olvasni, hogy melyik hozzávaló miért jó nekünk, tessék: 

A szilváról a Házipatikán olvastam:  

Kevés cukor és magas víztartalom jellemzi a friss szilvát. Mintegy 85% víz van benne, ezért jól oltja a szomjat. 100 gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória (209 Kj) energiát hordoz. Szénhidráttartalma 10,3 g körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitamin, továbbá a C-vitamin érdemelnek említést.
Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium, kalcium, foszfor és magnézium) és cinket.
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Mindezen anyagoknak köszönhetően javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos rosttartalma - héjában például rengeteg cellulóz van - , ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nem csak a bélből segít üríteni a salakanyagokat; vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten tápláló étkeink közé tartozik, kalóriaértéke sem kevés. Ráadásul az étvágyat is fokozhatja. Mindent összevetve napi 20 dkg friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak, viszont az aszalt változatot érdemes elkerülnie annak, aki ügyel a súlyára.

A kókuszról is itt találtam egy rövid cikket:

A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. Hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez. A telített zsírsavak túlzott fogyasztása és a koszorúér betegségek közti összefüggés jól megalapozott, ezért mivel a kókusztej telített zsírsav tartalma magas, mértékkel fogyasztható. 

Az étcsokoládé jótékony hatását is meg kell említenem, amit a kutatók a flavonol nevű hatóanyagának tulajdonítanak. Megjegyzem, ez a 70%-os és annál keserűbb csokikra vonatkozik. Sajnos a Milkarajongók nem ebből, hanem a cukorból részesülnek inkább.

Nagyon boldog voltam, amikor először készítettem ezt a nasit és ha most belegondolok abba, hogy általában mennyi margarint, cukrot és kekszdarálékot letolnak a torkukon kókuszgolyó címszó alatt, kicsit még össze is szorul a szívem. Ez a gombóc sem felel meg teljesen a "minden nyers" kritériumnak, én mégis nagyon elégedett vagyok vele. Még pár gombóckísérlet, ami az ízeket és állagokat illeti, aztán jöhetnek akár a torták is, mint az Étteremben. Kellemes felfedezést az új hozzávalókkal nektek is.