Meglepetés lencsés gombapástétom

Tényleg nagyon szeretek spontán főzni, mindenféle támasz nélkül, de most ezzel saját magam is megleptem.. mert olyan finom lett, hogy arra nem tudtam számítani.... és mindez a mélyhűtőkiürítés jegyében spontán előhúzott kis dobozzal kezdődött, amiben, azt hittem, sült padlizsán van. Aztán kissé elkenődve láttam meg utólag, hogy azt a nagggyon diétás, szinte sótlan, íztelen, vizes gombaragu maradékot vettem elő, amit már képtelen voltam sima párolt rizzsel kb. negyedszerre megenni egy késő novemberi estén és gyorsan eltüntettem a mélyhűtőbe, mondván, hogy majd csak lesz vele valami.... hát most lett.

 

Most kifejezetten nem kívántam a diétás, íztelen gombát, hanem pont valamilyen ízletes pástétomra vágytam. Valami finomra. Épp a szokásos magvas sárgarépás köleskenyeremet sütöttem, ahhoz képzelem el valamit. E-képp alakult, lépésről lépésre, amit most fordítva jegyzek fel, először a lépéseket, utána a hozzávalókat

Az ügymenet. A történet:

1. Szóval ott álltam és szemeztem az ominózus, ráadásul fagyból kiolvasztott vizes, színtelen, szagtalan gombaraguval és próbáltam elképzelni, hogy a csudába lehet ebből valami finomat, kívánatosat varázsolni. Erre az egyértelmű válasz a ghee-n pirított finomra vágott hagyma és már sercegett is a kislábosban. Ehhez aztán tettem valamennyi kókuszzsírt. 

2. Gomba? Pirított hagyma? Egy kevés kápia paprika! Kakukkfű és fehérbors. Majoranna? Nem, az most mégsem. Szójaszósz! Miért ne? A nyitott hűtő előtt mégis inkább a fűszeres Worchester szószra esett a választásom. 

3. Az illata kezdett igazán tetszeni.... szinte elégedett voltam vele az első kör fűszerezés után és ez ritka. Na itt kezdet el igazán érdekelni... mert sosem éreztem korábban ezt az illatot De hogyan lesz ebből a híg valamiből pástétom? Finom zsiradék már van bent épp elég. Hoppá, tegnapról van maradék főtt fekete lencsém, pont jó!! És a mennyiség is. A gomba-lencse arány történetesen 1:1 lett.

4. Igazán klasszul kialakult a lényeg kb 5 perc alatt, de még mindig hígabb, mint az jó lenne... vajon mennyi víz kell, hogy elfőjön róla végül? Mi lenne, ha valamilyen őrölt olajos maggal dúsítanám? Tökmag? Nem, az elég karakteres. Napraforgómag! Hát az még épp nincs itthon. Ez az, lenmag, az klassz lesz és az állagának is nagyon jó tesz, ha mondjuk 1 perc alatt belefőzöm! Pfff.... a kávédarálóban van még maradék kávé és most nincs kedvem azzal bajlódni, hogy kiszedem és kitakarítom a gépet.... Oldalra pillantok! Hoppá van egy kicsi félretett kölesliszt. Puff, ment is a lábosba.

5. Pár gyors kavarás után egy kézi passzírozóval igyekeztem egyneművé varázsolni az illatozó és egyre ígéretesebb hozzávalókat, ami nem igazán sikerült, de ez nem hozott zavarba, viszont a kívánt, kenhető állag mondjuk úgy, hogy kb. kialakult a kezem alatt. 

6. Ó de jó, megsült a sárgarépával, mákkal, kendermaggal és tökmaggal dúsított köleskenyér! Már csak egy kicsit kell kitartanom, hogy szeletelhető legyen. Melegen is finom! Hm... mennyire finom! Még sosem ettem ilyet. Mintha májpástétom lenne, komolyan..... de hogyan lehetséges ez??? Még csak össze sem turmixoltam rendesen, mert a botmixerem tönkrement, csodálkoztam. Akárhogy is, ezt le kell jegyeznem és szeretném ismételni! Milyen jól állna neki egy kis mustár.... és tényleg. Úgy érzem, megérkeztem. Mennyire nagyon jó főzni.

Mindenféle hozzávalók a konyhámban épp ma este:

egy nagyon diétás gombaragu a mélyhűtőből (kb másfél deci)

ghee és kókuszzsír

2 hosszú, zöld szárat eresztett hagyma (a tavalyi termésből) apróra vágva

2 szelet pritaminpaprika a mélyhűtőből szintén felaprítva

kakukkfű

némi fehérbors

Worchester sauce 

maradék főtt fekete lencse (Kb egy-másfél deci?)

kb másfél kanál kölesliszt, ami épp kéznél volt

2 teáskanálnyi sima mustár

Úgy vélem, nyugodt szívvel ide tehetem a "mindenmentes" címkét, hiszen a ghee tiszított vaj, azaz kizárólag a zsiradék.

Zöldségek wokban január idején

~ o ~

~ Kép, az bizony nem készült  ~

~ o ~

De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.

Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(

A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben. 

Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm..... 

Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé... 

Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel. 

"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is. 

Valójában nincs "recept", most épp így sikerült és annyira ízlett, hogy feljegyeztem utána azonnal:

1 vöröshagyma felcsíkozva

1 nagy marék felcsíkozott kelkáposzta

1 közepes sárgarépa

1 marék fagyasztott borsó

1 fokhagyma 

olívaolaj vagy bármilyen neked tetsző zsiradék

Tandoori Masala

só

szójaszósz

ketchup (saját eltevés)

1 csésze főtt Basmati rizs

1 marék főtt tarkabab

 

1. A zöldségeket megtisztítottam, felcsíkoztam.

2. A wokban felhevítettem az olajat.

3. A kelkáposztával és a sárgarépával kezdtem a gyors pirítást többszöri kevergetéssel. Megfűszereztem a kedvenc Tandoori Masalámmal.

4. Kb. 4-5 perc múlva hozzáadtam a vöröshagymát és a fagyos borsót, újrafűszereztem és ugyanúgy, gyors pirítás mellett tovább kevergettem.

5. Hozzáreszeltem a fokhagymát, megsóztam. Addigra egy kicsit minden karamellizálódott.

6. Kb. fél perc után löttyintettem bele szójaszószt, pár evőkanál saját ketchupot és talán fél deci vizet, átkevertem egy mozdulattal és lefedtem. Kb 1 perc múlva le is zártam a tüzet.

7. Rákanalaztam a maradék rizst, hogy átforrósodjon.

8. Mivel épp főztem egy nagyobb adag babot, csak úgy adtam a fűszeres ételhez egy keveset és jól is állt hozzá a krémes, kissé gesztenyés íze.

Hát ennyi.  

 

A módszer, ami nekem nagyon bevált: 

- A zöldségeket adott sorrendben adom hozzá és pirítom. 

- Legalább kétszer fűszerezek.

- A sót csak akkor adom hozzá, miután megpirult minden.  

- A gyors pirítás után egy kis vízzel felöntöm, gyorsan átgőzölöm az egész ételt fedő alatt, így a zöldségek állaga félig-meddig ropogós is marad és puha is lesz. A karamellizált íz bent lesz.

 

Találd meg a neked tetsző zöldségeket: a sárgarépa nálam aduász vöröshagymával, vékony csíkokra szelem egy nagy, vékony pengéjű késsel. Ígérd meg, hogy egyszer megpróbálod a kellevelet pirítani.

Látod, hogy ez nem egy ortodox "recept". A szójaszósznak semmi köze a többi ízhez. - mondhatná egy hozzáértő gourmet. Nos, nekem ez így nagyon finom volt és teljesen spontán válogattam őket össze (mint általában). Pl. a ketchup meglepő lehet.... Saját szerzemény cukor és tartósítószer nélkül és azért szeretem, mert szépen kiegyenlíti az ízeket az édességével. Nem, nem lesz paradicsomos íze az ételnek ebben az arányban. Találd meg a neked tetsző ízeket. Nagyon szeretem a következőeket különböző variációkban: reszelt gyömbér, kurkuma, mozsárban összetört koriandermag, kömény. De bármilyen neked tetsző Masala vagy Curry jó lehet. 

 

Az étel hipp-hopp elfogyott, kép nem készült, csak utána eszméltem, hogy fel kellene jegyeznem... De bízom benne, hogy könnyű elképzelni, hogy festett a tányéron :)

 

Kellemes alkotást és ízélményeket kívánok neked :) 

Utóirat: Mindezt két éve jegyeztem le és most megtaláltam. Ma is időszerű.

 

A legfinomabb túró rudi torta

Békésen takarítgatok itt a csini, új gépemen és csak figyelem a felhalmozott fotókon, mennyi finomságot készítettem időközben. Mert csak egy kicsit és látszólag tűntem el a színről és foglalatoskodtam annyi más érdekes dologgal - most itt vagyok.

És írnom kell. Nem tudok ellenállni az egyik, számomra legkedvesebb finomságnak, amit Adrienn jóvoltából kóstolhattunk meg Kitti születésnapi partiján, igaz még februárban, khm....  Nem csak nálam volt telitalálat, mindannyian szerettük. A remek parti után az első dolgom az volt, hogy Adrienntől megkérdeztem, hogyan tudnék én is ilyen finomat készíteni. A csoki+túró párosítás nálam nagyon bejön, főleg egy kis citromhéjjal. (Majdnem) sütés nélkül. Tegye fel a kezét, aki nem szereti a Túró Rudit úgy egyébként.
A megfejtés: Csak a Puffin legjobb és leggyorsabb Túró Rudi tortája. Örök hála Juditnak, annyiszor áldom majd a nevét, ahányszor csak elkészítem ezt a remekbeszabott tortát. :))) 

Most nem másolom be ide a receptet, kérlek téged, kedves olvasó, tedd tiszteletedet a csakapuffinon. Nem kevés inspiráló receptet fogsz olvasni rövid időn belül, hamar bedarál a blog.
Annyit azért hozzátennék, hogy
    ~ (valószínűleg) tekertem bele egy kis vaníliaőrleményt.
    ~ biztosan zabpehelylisztet használtam.
    ~ (ha jól emlékszem) finom 50%-os csokiból készítettem, de csak a Főkosztos kedvéért, mert
         szívesebben választok 60-70%-osat, pl. a Lidl J.D.G. ross sorozatából, mert tényleg alig van jó
         csokoládé a boltokban, ami pedig a szívügyem.
    ~ nem emlékszem, hogy felvertem volna a tejszínt, de pár kommentelő szerint érdemes.
    ~ a túrókrémet robotgéppel készítettem úgy, hogy a csokit daraboltam fel először, de nem a végleges
        méretére, úgy tettem hozzá lépésről lépésre a többi hozzávalót.
    ~ nem érdemes túlsütni a tésztát, mert megkeményedhet. Úgy értem, ropogós lesz. 
    ~ Adrienn 2 rézsútosan félbevágott Túró Rudival díszítette a tetejét. 
    ~ most ennyi jut eszembe.

Nem feltétlenül kell torta formába öntened. Egy szögletes formában is készítheted, kis négyszögekre is vághatod a "sütit" (ami nem is süti). Ha van egy bevált kekszes-vajas tortaalap recepted, azzal is kipróbálhatod szerintem, hogy valóban sütés nélküli legyen a "sütid".

Mivel sajnos rájöttem, mennyire finom a Nutellával megspékelt túrós palacsinta és a mogyorókrémes Túró Rudi, lehet, hogy egy vékony(?!) réteg Nutellát kenek legközelebb a tészta és a túrókrém közé meglepetésnek, csak legyen rá alkalom.

Meglehet, hogy nagyon naivan fog hangzani elsőre: úgy örülök, hogy ilyen könnyen és gyorsan ilyen finomságokat lehet készíteni. Az alkotás öröme és a praktikum egy csomagban. És még finom is. Imádom.

(Egy kissé életlen a kép, elnézést...)

Mandulás, csokoládés paleo keksz

Egyre inkább úgy fest, csatlakoztam a paleózók lelkes és népes táborához? Nem mondanám, de mivel nagy sütiszörny vagyok és nagy lelkesen keresem a liszt-, azaz szénhidrátmentes sütiket, vadászom a bevált receptjeiket.
Ez a mandulás (vagy mogyorós vagy diós) keksz egy igencsak jól sikerült darab, szívesen ajánlom minden sütiszörny figyelmébe. Ők értik, mire gondolok :D
Köszönet Évinek az ötletért és a kísérletezésért, néha elmorzsolok érte egy imát is a keksz mellé. Remélem, megengedi nekem, hogy tovább vigyem a keksz hírét és megosszam a receptjét. Én változtattam rajta itt-ott a kedvem szerint:

Hozzávalók:
10 dkg kókuszreszelék
16 dkg őrölt mandula vagy földimogyoró vagy dió vagy ezek keveréke, ahogy tetszik
8 dkg durvára tört dió
2 tk. vanília eszencia helyett vaníliapor
8 dkg xilit helyett pár (talán 8-10db) pötty édesítőszer összetörve
1 csipet só
1 púpos tk. szódabikarbóna
4 tojás
10 ek. kókuszzsír
A tetejére:
100 g natúr étcsoki (én 81%-osat használtam)
és szeletelt mandula vagy bármilyen olajos mag a tetejére, ha úgy tetszik

1) Keverj össze mindent alaposan egy tálban (robotgéppel a legegyszerűbb).
2) Egy kiskanál segítségével kb. azonos mennyiségű masszát tudsz kivenni: készíts kis gombócokat, ültesd őket egy sütőpapírral bélelt tepsire és kicsit nyomogasd le őket.  Süsd ki a rakományt kb.180 fokon.
3) Ha már kihűltek, csokival fuss át rajtuk, ahogy tetszik és díszítsd magokkal bármilyen tetszetős módon.

Hát ennyi. Egyszerű és nagyszerű. Variálható és még egészségesebb is. Pont az ilyen nasikat kedvelem.

Az enyémek - talán a cukor hiánya miatt - nem terültek szét, hanem csinos kis gombócokban megsültek.
Kissé száraz darab, sok benne az olajos mag, így jól jön rajta a csokitető, ha engem kérdeztek. Nem mondom, jól jön mellé egy pohár tea vagy tejeskávé is. Reggelire kiváló.
Egy kevés cukor azért van benne a csokoládé miatt, de olyan csokival vonod be, amivel a kedved tartja. Ez itt 81%-os étcsokoládé 21%-os szénhidráttartalommal. Ez azért elég jó, ugye?

Azt hiszem, úgy lehetne még borzolni a kedélyeket, ha kifejezetten kis lapos, egyforma kekszeket sütnél és egy finom krémmel megtöltenéd. Mondjuk csokis kókuszkrémmel vagy egy datolyából, aszalt szilvából készült krémet tudok hozzá nagyon is elképzelni, hm....Vagy egyszerűen egy kis házi lekvárral?

Jön a húsvét, ünneplünk. Én ez alkalommal egy csodás túró rudi tortát fogok elkészíteni, mert teljesen lenyűgözött pár hete egy szülinapi partin, de persze a cukrot kihagyom. Ha nálatok sem divat már annyi sütit sütni, mintha "bucsu" lenne, több tepsivel több napon keresztül, akkor szívesen ajánlom ezt a kekszet. Vagy a zabpehelylisztes répatortám citromos krémmel. Esetleg egy finom kókuszlisztes, mákos, kefires sütemény gyümölcsökkel? Mondjuk banánnal, hm? A húsvéthoz sem kell feltétlenül több kiló rámamargarin és liszt és cukor. Kellemes készülődést, tisztulást, rendrakást kívánok, kedves olvasó. Nagyon jó érzés.

Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell

Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 

sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,

szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

50000 kattintás és a legkelendőbb receptjeim ever

Nem egyszer olvashattam már - és ezzel, gondolom, ti is így vagytok -, hogy a Google szerint tavaly Magyarországon a "lángos" "goffri" és nem is tudom, milyen szavakra kerestünk rá a legtöbbet, már ami a főzést illeti, pontosabban tavaly ezek a szavak bekerültek a keresési toplistába. Ezért most én is rákeresek ezekre. [...] És most megtanultam, hogy a Google Trends tartja számon ezeket az adatokat, amik ha nem is fontosak, de beszédesek, ugye?

Azt mondja nekem a Google Trends, hogy "Iratkozzon fel, hogy értesítést kaphasson a figyelemre méltó eseményekről" Itt lefagytam, mert akkor mit is akarok én követni? A "egyszerű beiglit" keresők száma érdekel vagy hogy hányan ácsingóznak "töltött káposztára" szerte a világon? Mondjuk hetente? Vagy a "rozmaringos krumpli" egy kellően "figyelemre méltó esemény"?

A palacsintáimból leginkább a kókuszlisztest venném előre, ha már a trendeknél tartunk. Elég szépen teljesít ez a recept, bár ezt nem gondoltam volna, mikor feljegyeztem. Ahogy egyik népszerű receptnél sem volt ilyen elvárásom. Nos, muffinom van elég, amit mégsem így találtok meg, hanem a kevert tészták tagre kattintsatok és válogassatok bátran. Ezek az igazi kedvenceim, ha sütiről van szó, mindegy hogy épp muffin vagy koszorú formát öltöttek. Goffrit nem szoktam készíteni. Finom kefires lángosom van, bár egyelőre nem jegyeztem fel, de még megtehetem én is sok ezer társamhoz hasonlóan és talán tizen ha el fogják olvasni? :D A pizzával várnék, míg elkészül a kemencénk, mert a sütőben sült pizzát nem tudnám hozzá hasonlítani, de majd akkor beszámolok róla. Az összes többi receptemmel egy relatíve vegyes képet festek arról, hogy mit szeretek/szeretünk enni a mi házunk táján és nem igyekszem valamiféle (vélt) trendhez igazítani azt.

Elértem az 50000 látogatottságot a blogger statisztika szerint, ami számon tart minden kattintást és láthatóvá teszi nekem, ki miben szeretne megerősítést kapni, mielőtt nekilát a bevásárlásnak vagy főzésnek. Folyton alakul ez a kép. Van egy abszolút csúcstartóm, a thai csirke zöldségekkel és tésztával és a mai napig nem tudom, minek köszönhetem a kitartó érdeklődést. Biztosan a robotok és generátorok keze van a dologban, no meg pár éhes emberé. Látom, ahogy jó páran tétován keringenek a pultok között keresvén a főznivalót vagy próbálják felidézni, pontosan mennyi hús kell a recepthez, és látom, ahogy néhányan egy új ötletet keresgélnek, hogy meglephessék a vendégeiket vagy szeretteiket. A "thai" elég trendi talán? Nem is tudom, mi szárnyalhatná túl ezt a népszerűséget a blogban, de mindig lehet és lesz egy-egy meglepően nagy érdeklődésre számot tartó étel. És persze vannak szerintünk világbajnok kaják, például az indiai paradicsomos csicseriborsó leves vagy, teszem azt, a bazsalikomos, citromfüves, olivás csirke, mégsem fedezte még fel a nagyközönség. :)

Tudom, hogy ez a szám tartalmazza az összes létező kattinást spammerekkel, robotokkal együtt, és azokat is, akik végül mégsem olvassák el a recepteket, mégis szeretném megköszönni nektek az érdeklődést újra és újra. Nem kívánok a trendekhez igazodni, csak érdekel, hogy titeket mi érdekel.

Blogtalálatok 2013-ban

Ez a kép nagyon kreatív, már egy éve is tetszett, 

de sajna nem én alkottam.  Kép forrása.

Ha ránézek a blogra érkezett találatokra, sokszor látok visszatérő keresési szavakat. Ez jó, ennek örülök, erre odafigyelek.
Találatok, gyakoriság, rangsor - és mégis ki a fene érti a keresőmotorok összetett logikáját? Mert amikor jönnek ilyen, olyan találatok (mint az alábbiak), néha csak nézek, néha vigyorgok.Van köztük nagyon édes, vicces, félreértés, elírás és van köztük teljesen érthetetlen, mint pl. a "köpönyeg Pécs"...  Különös, mi mindenre keresnek és lelnek rá az emberek, ugye? Vajon mit remélt a kedves netező a valamifinomat cím alatt?
Tavaly szilveszterkor úgy döntöttem, összeszedek párat 2013-ban, hogy megmutathassam, milyen is a blogger szemével nézni a blog mindennapjait. És ez csupán egy válogatás, csak pár szösszenet azoktól, akik ezért vagy azért nálam landoltak. Remélem, megtalálták, amit kerestek, én pedig igyekszem követni az igényeket, ezért ezután is odafigyelek, ígérem. :)
A keresőszavakat minden változtatás nélkül (Copy+Paste) adom át, hogy még véletlenül se írjam el őket. Ráadásul ez most okot ad egy kis ajánlóra is.

január 31. felpucolt nyúlnak kilója - Mintha csak vissztekertük volna az idő kerekét: "felpucolt". Ki használja még ezt a szót? Íme, az én vajas, zsályás nyulam, mindenkinek szól.
február 4. milyen süti az amibe dió mazsola banán kell - Hát finom, és az egyik kedvencem a kefires koszorú, amibe ezt mind belesütöm.
február 9. olyan finomat ettem hogy elkértem a receptjét - Ilyet én is szoktam.
február 27. husmentes vajkrémek házilag - Na, erre még nem gondoltam. :) viszont van egy csomó ötletem rá. A legutóbbi a tormás, házi reszelt tormával természetsen.
március 4. köpönyeg pécs - Hogy hogy a fenébe irányította ide a google a kedves netezőt, fogalmam sincs. Egyik szót sem írtam le egyszer sem. De még próbálkozom.
március 9. mivel kezejuk a mandulat - Vajon a magot vagy a fát? Egyébként úgy tudom, forró vízzel kell nyakon önteni, utána mehet a tisztogatás. De még soha nem csináltam.
március 14. duna hullám megy lével - Ez édes! :D Itt landolt az illető, a Duna hullám sütinél. Bár én meggylé nélkül csinálom, sőt. Alaposan le kell csepegtetni.
március 18. rakott burgonya ki találta ki - Engem is érdekelne, ha valaki tudja, írjon. És szerintem még mindig a legfinomabb ez a verzió itt, a Józsitól, áldom a nevét.  :) És még mindig nem kérek bele sajtot.
március 21. kőrözöttes sajttorta - Ebből meg tanultam valamit. Ilyen is van. Egyébként kÖrözött és nem kőrözött vagy pósta vagy kőrút, bakker... Komolyan mondom, ezt nem is értem. - fortyant fel bennem a tanár....
március 23. főtt krumpli utána sült krumpli rozmaring - Igen, először megfőzöm, utána megpirítom. Még mindig az egyik kedvenc köret.
március 24. joghurtos vajkrém készítés - Ez itt inspirál, legközelebb keverek bele joghurtot is.
március 28. hogyan veszitek el a reszelt torma - Mit is? Az erejét? Nos, remélem, nem megy el, mert akkor szomorú lennék.
március 31. lóhere húsvétra festve - Lóherét még nem festettem :) De, mégis. Hagymahéjjal és lyukas harisnyával, íme, itt vannak a képek.
április 8. eper tejszín túró recept - Ez inspirál. Vajon hányféleképpen tudom elképzelni/elkészíteni? Ma itt kezdeném, a clafoutis-nál. Vagy a túrótortánál, igaz, Elvira? ;)
április 10. tejmentes célja - Ezt első ránézésre nem értettem ... talán a zabpehelylisztes, tejmentes palacsintámról lehetett szó.
május 2. ananász ízű menta - Hát, ez vajon milyen lehet...? :D Sokkal inkább ananász mentával. Aki még nem kóstolta, hajrá, érdemes.
május 22. gordon remsi vaníliás sajttorta - remsi :)) Íme, a recept. Nem az a megszokott fajta.
május 23. gyumolcskenyer zsiradek nelkul - Igen, nekem ilyenem is van. A csokoládés püspökkenyér.
május 31. teljes kiőrlésű ístanleves - A varázsszavakra az első találat "Kolkoszkópia vizsgálat" után nekem a megtisztelő 10. hely jutott a találati listán, azaz az első oldalon vagyok. Ugye mondtam én, hogy a lisztválasztás nem mulatság? És nem mindegy, milyen liszt kerül a levesbe! :D Viszont összegondoltam egy házilag elkészíthető "porlevest", igen. 
június 12. hogy kell cseresznyés sütit csinálni - Pl. így, egy finom morzsasütit.
június 13. kék vajkrém készítése - Mint a spárgaleves Bridget Jones szerint? Még mindig szívesen ajánlom a házi vajkrémet, bár a kék szín valahogy nem csigázott fel.
június 22. nagy pohar kefir - Ilyet még nem készítettem, illetve de. Amikor pár éve felcsaptam kefírgombacsősznek.
június 30. diszcsempe+fa+müanyag+konyhafalra? - Vagy felcsapjak dizájnernek? :) Na, igen, a konyha összeállítása kész művészet: az adottságok, a funkciók, a szépség, az álmok, az igények és a pénztárca összehangolása.
július 5. táj csirke recept - Ez édes. Táj... És ez a zöldséges, fűszeres csirke tésztával messze a legnépszerűbb étel a blogon.
augusztus 30. táj csirke recept - Ismét talált, süllyedt :D Meg is kell néznem, én magam nem írtam-e el. Tulajdonképpen épp most tolok ki másokkal és ezután minden gyatra helyesíró nálam fog kikötni, hiszen most írtam le kétszer is így, táj. :D Hát, ez jó.
szeptember 15. sült karfiol sült karfiol sült karfiol - Megvan, megvan, megvan. Tessék: karfiol a sütőből.
október 28. céklából finomat - Igen, nálam ilyen is van, egy nyers sali pl. Mostanság különösen ajánlom.
november 5. naga morich termesztése - Ilyet nem tennék, mert nem az én terepem, maradok a tormaültetvényemnél. :)

Na mit szóltok? 

Nem vagyok egy nagy blog és nincsenek nagyra törő vágyaim. Az elején tett ígéretemhez híven akkor és azt írom le, amihez épp kedvem van és talán időszerű. De figyelem az igényeket is, persze, jöhetnek a találatok, érdekel, hogy titeket mi érdekel és köszönök minden figyelmet. 

Most akkor csípős vagy erős? Torma vs. erős paprika

Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)

Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?

Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős mexikói, indiai vagy más keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.

A paprika a csípősségét a kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C₁₈H₂₇O₃N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:

Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.

Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.

A torma latin neve Armoracia rusticana. Hát nem szép? Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom (Katt: gyere, csinálj velem házi reszelt tormát:), ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá a beltartalmi értéke miatt.

A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is.

A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C₃H_5. A szinigrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.

Ez itt a szinigrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.

Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?

 

 Vaszabi gyökér, Nisiki piac, Kyoto

Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem, ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit. Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak, ez is: horseradish :)

Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld, terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan cápa- vagy rájabőrből készült reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája 20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja  meg hosszan az aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével, pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy gyökeret, ha kedvem szottyan.

Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit megerősít egy másik forrás is:

A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe) megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal, citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.

Málnás, túrós clafoutis - ráadásul lisztmentes

Amikor az ember lánya  igyekszik kikerülni a szénhidrátot, akkor is kell sütit sütni valami furmányos módon. És mi lenne, ha abból indulnánk ki, hogy minél kevesebb lisztet kell felhasználni, illetve kell azt kiváltani valami mással? Ez nem egy bonyolult kérdés, mégsincs sok olyan süti, amire ez igaz lenne.
De. Ott van a clafoutis, avagy tejpite. A recept arányait tekintve épp a kevés liszt miatt érdekes most nekünk. Túróval és gyümölccsel a legfinomabb, ahogy már többszörösen bizonyított. Most épp egy nagy marék málnával. Csodás lett, a részletekről később.

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor helyett kb. 1 kis kávéskanálnyi édesítőpötty porrá zúzva
½ bögre tej és ½ bögre tejszín helyett 1 bögre tej és egy kis extra szűz olívaolaj
1 biocitrom lereszelt héja
vanília (Bourbon, vagy kivonat, vagy vaníliarúd közepe)
¾ bögre liszt helyett ¾ bögre őrölt szezám- és lenmag kb. 9:1 arányban
½ bögre túró helyett egy 25dkg-s zsírszegény túró több mint fele - érzés szerint
annyi málna, amennyit csak rá tudtam tenni

1) Megtisztítottam a málnát és hagytam, hogy megszáradjon.
2) A jól bevált módszerrel, a kávét még nem látott kávédarálóval megőröltem a magokat és kimértem  a ¾ bögrényi adagot.
3) Kézi habverővel összedolgoztam a tojást, az édesítőt, a tejet és az olívaolajat, majd simára kevertem a magliszttel.
4) Beletörtem a túrót és a citrom héjával együtt egy villával beledolgoztam a folyékony tésztába.
5) Ezt szilikon piteformába öntöttem és jól megpöttyöztem málnával. Forró sütőben hamar megsül.

Sajnos ez alkalommal a vanília kimaradt, mert nem volt idehaza sajnos, de a világért se hagyjátok ki.
Kóstoljátok meg nyugodtan és csavarjatok bele egy kis citromlevet a kedvetek szerint.
Gyakorlatilag majdnem azonnal eltűnt.
Egyszerű, nagyszerű, gyors, könnyen variálható, ahogy arról elgondolkodtam már egyszer pár éve. Csak egy gyors példa: ha nincs időd túrós palacsintát készíteni, ez egy jó variáció. Egy alaptésztába keverj bele egy kicsit több túrót, amennyit meglátásod szerint elbír, vaníliát, citromot, beáztatott mazsolát. Kb. 15 percet fogsz vele eltölteni, ami bizonyos napokon igazán sokat számít.
Ráadásul elég egészséges süti, így azon túl, hogy könnyű, habos, aromás, gyümölcsös, még a gondolata is jól esik, hogy amit eszem, azzal nem terhelem annyira magam.
Hamarosan sül a következő, immáron igazi vaníliával, szilvával és barackkal, hm..... (Igen, itt a szeptember és igen, ez a recept egy jó pár hetes tartozás a részemről.)
Ja igen, a szilikon piteforma erősen javallott. És ne süssétek túl, szárazon nem annyira kellemes.
Most jön a nehéz része: érdemes egy kicsit várni a szeletelés előtt, mert elég lágy a tészta.

Kellemes sütögetést, könnyű sikereket!

Az első és az utolsó konyhám

Az első konyhámat, ahol én magam sütöttem-főztem, a nagy diófa alatt nyitottam Erikával, ott a ház előtt. Elneveztük Gyöngyvirág Étteremnek. Voltam vagy 7-8 éves és kifogyhatatlan lelkesedéssel és kreativitással varázsoltunk bármiből valami finomat, lehetett az kavics, homok, fű, föld vagy netán fürészpor. Vagy egy érdekes levél, papsajt. Talán még kávézaccot is kaptunk, hiszen tisztán emlékszem, ahogy a kis négyzetes, piros műanyag edényben réteges sütemény készült, amit okvetlenül meg kellett hinteni valami porcukor-szerűséggel, vagy bármivel, ami méltón befejezi és mutatóssá teszi az alkotást. Sötéten virított a homok tetején a mélybarna kávé.
Emlékszem, mekkora műgonddal készültek azok az étkek. Nagy kincsnek számított egy szépséges bársonyvirág, persze a legnagyobb és legmutatósabb, amit az amúgy hatalmas kertből csentünk, hisz minden lehetséges helyen virított valami. Hogy az milyen szépen mutatott a homoksütemény tetején... Étlap is készült, igen.

Történt mindez Halogyon, egy kis vasi faluban, a Fő utca 3 szám alatt, a '80-as évek elején, nyáron. Pár órája is arra jártam. Nem tudok elmenni úgy ott, hogy ne repüljek vissza az időben egy kicsikét. A fa még ma is áll a ház előtt, de az csendes. A számomra varázslatos és illatos birodalom, az udvari bognárműhely, ahová néha megilletődve, mondhatni véletlenül be lehetett ólálkodni, mertazveszélyesésnemvalógyerekeknek, már a múlté, gondolom. (Múlt nyáron volt alkalmam látni a bognármestert, Erika édesapját: hajlott hátú, ősz, áthatóan kék tekintet a kissé megfáradt, ám derűs, tiszta arcon. Nem tudtam hozzá odamenni, mert menten elsírtam volna magam. Hirtelen odasereglett sok-sok emlék és érzés, minden, ami tovatűnt. A nagypapámat idézte az arca. Csak lopva bámultam messziről.) De az akkor átélt érzések, még ha töredékek is, velem maradtak, bármikor fel tudom idézni az élményt: inspiráló alkotó kedv annak minden örömével együtt. Minden, ami kéznél volt, körbevett, finomsággá alakult. Igazi volt minden süti, minden fogás. Ott hagytuk a fa alatt és másnapig reménykedtünk, hátha valaki kedvet kapott hozzá és megkóstolta.

 Ezt itt imádom. A konzolokat, ablakot, a színeket, mindent.

Ma arra készülök, hogy hamarosan beköltözzek az én utolsó konyhámba, amit egy fényév választ el az egykori diófa alatti Gyöngyvirág Étteremtől, a lelkesedés viszont megmaradt. Bármiből készítek valami finomat, amiben meglátom a lehetőséget, ami megmozgat.
Nagy öröm ez nekem, mert megtervezhetem és felépíthetem azt a bizonyos konyhát, A KONYHÁT csupa nagybetűvel, ahol otthonosan mozgok, ahol a kezem alá kerül minden egy szempillantás alatt. A birodalmam. Ami fogadja majd, aki betér hozzánk, így kitüntetett szerepet kap. Az "utolsó" csupán annyit jelent, hogy nem kívánok további más konyhát nyitni ezután, ez lesz az utolsó.

Volt időm megtervezni, mit ne mondjak, közel öt éve újítjuk fel a házat, haladunk egyről a kettőre. A régi házrészt először eltüntettük - ledózeroltuk és elvitték a konténerben - aztán felépítettük. A konyhafalon már több mint két éve ott várakozik az a fali fülke, amiről már az első pillanatban tudtam, hogy csak arra vár, hogy a kincseim egy részét ott tartsam, a kezem közelében tudjam majd. Egy napon talán egy kisebb kandalló áll majd az egyik sarokban.
A közös konyha és nappali gondolata olyannyira természetes volt, hogy szinte magától alakult egy légtérré a sok kisebb helyiség az évek során. Összesen négy, azaz 4 helyiség. Mégsem nagy az újonnan kialakított helyiség, mert optikailag és térben is elkülönül egymástól a két rész. Mégis mi kapcsolja össze a kettőt, mi áll a határon? Hát a gyönyörű, kerek cseresznyefa asztal. Mint ahogy a nagyszüleim szerény, szegényes kis konyhájában, itt is középen áll az Asztal. Mindennek a közepe. Ott zajlott az élet, a munka, a pihenés. Bár nálam nem fog tűz sercegni a sparheldben, alatta nem ül majd számtalan macska, az érzést átmentem, hiszen bennem van. Ami miatt azért érzek egy kis melankóliával vegyes nosztalgiát, de gyorsan kijavítom magam és csak hálás vagyok, hogy mindannak is a részese lehettem.

Halvány, talán mohazöld falak, fehér plafon, kertre néző, fehér keretes ablak és nagyon hasonló, részben üveges ajtó, sakktáblamintás, csokibarna és krémszínű gránit kövek. A falicsempe, amiben egy, a tradicionális csempék szín- és mintavilágát idéző dekor található. A konyha és a nappali színeit süríti magába. 70 forint/darab. Naaa, ki tud még ilyen alkalmi vételt? Eddig készen vagyunk. Ezután illesztem be - gondolatban már természetesen százszor láttam - a krémszínű konyhabútort L alakban, ami egy kicsit talán ódivatúnak számít majd, mert nekem idegen ez a kocka minimál dizájn. Maradok a cottage style-nál. Körülbelül. Mert nem egy blikfangos konyha lesz ez, amit kiállításnak is berendezhetnék, hanem egy otthonos, meghitt, időtálló, ám kissé régies hangulatú, a részleteiben mégis modern, élettel teli teli konyha. Természetesen a napos oldalon, hol máshol?
És mindezt, az inspirációt, az érzést, a falakat, a színeket köszönhetem Erikának, a nagyszüleimnek, az anyukámnak, az apukámnak. És a Karesznak, aki bármikor - tényleg bármikor - segít. Az Erzsinek, az én drága Erzsimnek. És a Főkosztosnak, persze. Az enyéimnek. Mind ott vannak és lesznek.