A legfinomabb túró rudi torta

Békésen takarítgatok itt a csini, új gépemen és csak figyelem a felhalmozott fotókon, mennyi finomságot készítettem időközben. Mert csak egy kicsit és látszólag tűntem el a színről és foglalatoskodtam annyi más érdekes dologgal - most itt vagyok.

És írnom kell. Nem tudok ellenállni az egyik, számomra legkedvesebb finomságnak, amit Adrienn jóvoltából kóstolhattunk meg Kitti születésnapi partiján, igaz még februárban, khm....  Nem csak nálam volt telitalálat, mindannyian szerettük. A remek parti után az első dolgom az volt, hogy Adrienntől megkérdeztem, hogyan tudnék én is ilyen finomat készíteni. A csoki+túró párosítás nálam nagyon bejön, főleg egy kis citromhéjjal. (Majdnem) sütés nélkül. Tegye fel a kezét, aki nem szereti a Túró Rudit úgy egyébként.
A megfejtés: Csak a Puffin legjobb és leggyorsabb Túró Rudi tortája. Örök hála Juditnak, annyiszor áldom majd a nevét, ahányszor csak elkészítem ezt a remekbeszabott tortát. :))) 

Most nem másolom be ide a receptet, kérlek téged, kedves olvasó, tedd tiszteletedet a csakapuffinon. Nem kevés inspiráló receptet fogsz olvasni rövid időn belül, hamar bedarál a blog.
Annyit azért hozzátennék, hogy
    ~ (valószínűleg) tekertem bele egy kis vaníliaőrleményt.
    ~ biztosan zabpehelylisztet használtam.
    ~ (ha jól emlékszem) finom 50%-os csokiból készítettem, de csak a Főkosztos kedvéért, mert
         szívesebben választok 60-70%-osat, pl. a Lidl J.D.G. ross sorozatából, mert tényleg alig van jó
         csokoládé a boltokban, ami pedig a szívügyem.
    ~ nem emlékszem, hogy felvertem volna a tejszínt, de pár kommentelő szerint érdemes.
    ~ a túrókrémet robotgéppel készítettem úgy, hogy a csokit daraboltam fel először, de nem a végleges
        méretére, úgy tettem hozzá lépésről lépésre a többi hozzávalót.
    ~ nem érdemes túlsütni a tésztát, mert megkeményedhet. Úgy értem, ropogós lesz. 
    ~ Adrienn 2 rézsútosan félbevágott Túró Rudival díszítette a tetejét. 
    ~ most ennyi jut eszembe.

Nem feltétlenül kell torta formába öntened. Egy szögletes formában is készítheted, kis négyszögekre is vághatod a "sütit" (ami nem is süti). Ha van egy bevált kekszes-vajas tortaalap recepted, azzal is kipróbálhatod szerintem, hogy valóban sütés nélküli legyen a "sütid".

Mivel sajnos rájöttem, mennyire finom a Nutellával megspékelt túrós palacsinta és a mogyorókrémes Túró Rudi, lehet, hogy egy vékony(?!) réteg Nutellát kenek legközelebb a tészta és a túrókrém közé meglepetésnek, csak legyen rá alkalom.

Meglehet, hogy nagyon naivan fog hangzani elsőre: úgy örülök, hogy ilyen könnyen és gyorsan ilyen finomságokat lehet készíteni. Az alkotás öröme és a praktikum egy csomagban. És még finom is. Imádom.

(Egy kissé életlen a kép, elnézést...)

Túrófánk joghurttal, sütőporral

Közeledik a farsang ideje, jobban mondva a fánksütés ideje, amit imádok. Sütni is, enni is, de ki kellene találni valamit, ami nem olyan nagyon egészségtelen és ráadásul finom is....Tudom, kicsit előreszaladtam, de ez jár a fejemben már vagy 2 napja. És nem kell túl messzire mennem, csak felidézem a tavalyi fánksütés napját.

De a rajongásom a fánk iránt ennél sokkal korábban kezdődött. A nagymamám sok fánkot sütött nekünk, sőt, ha a kedvünkre akart tenni, rendre fánkot vagy rétest készített. Számomra mindig is ő marad az ász a kelt tésztákban.  Soha nem felejtem el a hangulatát, a kelt tészta készítés rituáléját. Hogy milyen lisztből, milyen arányban készítjük, milyen hosszan és pontosan HOGYAN, milyen mozdulatokkal kell dagasztani. "Ameddig nem lóg a víz a plafonról." Nem méricskélt, mégis mindig pontosan tudta, hogy a pár szokványos hozzávalóból épp fánk, bukta, kifli vagy rétes lesz. Hogy én mennyit próbálgattam..... még ma is hallom a hangját: "Neeeem jóó." De azért csak nekilátok néha. Van vájlingom is :) És megörököltem a szent abroszt, amin a fánkot és a rétest készítette, pihentette. Nem kis dolog, igazi családi ereklye. Az ő mozdulatai vannak bennem. És látom, ahogy még mindig megmosolyogja onnan fentről, ahogy jár a kezem, mert "nem úúúgy kell". Hát, ez teljesen rendben van. Bár mindig is büszke voltam a szép, szalagos fánkomra, sőt nyújtottam én már rétest is és bármikor nekilátnék, én soha nem fogok olyan csodás kelttésztákat készíteni, mint ő, nem teszek szert akkora gyakorlatra. Egyszerűen azért, mert másfajta nasikkal etetem a szeretteim, amiben jellemzően kevés a fehér liszt. Ám újra és újra eljön a farsang ideje és beindul a fánksütő reflex.

Az elmúlt jó pár évben nem maradhatott el a farsangi fánk, ami talán az egyetlen kelt tészta, ami megmaradt a repertoáromban, áldozva az finomságok oltárán. Egyszer egy évben. Azonban muszáj volt elgondolkodnom azon, hogyan tudnék (legalább egy fokkal) kevésbé egészségtelen fánkot készíteni. Gondolom, jó páran megpróbálták már, de ebben az esetben nem hiszek a teljes kiőrlésű, rostdús, eseteleg maglisztekben. Az már nem is fánk. Ez épp olyan, amikor egy elszánt paleózó akar pogácsát sütni :D Mindenféle maglisztekből lehet sütni valamit, persze, de az NEM pogácsa lesz - marad az ábránd és valami másfajta, legjobb esetben nem fűrészpor ízű és állagú nasi. Hát, ha engem megkérdezne, szerintem jobban járna, ha egy hónapban egyszer megenne egy szem igazi pogácsát, de akkor a legjobbat.

Tavaly is menetrendszerűen megsütöttem a fánkomat, kérem szépen, és a következő változatot próbáltam ki: 1:1 arányban használtam lisztet és túrót. Ebben már láttam fantáziát. Ha a joghurt és a tojás arányát is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy mennyivel kevesebb lisztet eszünk meg. Az élesztő helyett is szívesebben használom a foszfátmentes sütőport.
Nem mondom, hogy egy világbajnok recept, de a fánkigényünket csodásan kielégítette és jobb érzéssel nasiztunk. Frissen sült, azonnal megettük, majd utána következett a kötelező pihegés a telt pocakkal. 
Már nem emlékszem, pontosan honnan származik a recept, de gondolom egy rövid böngészés után találtam rá. Azóta tartogatom nektek is. Nem egy nagy kunszt.

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg liszt, talán a zablisztet tudom még elképzelni, illetve létezik fehér tönkölyliszt
1 csomag sütőpor (foszfátmentes, pl. Alnatura)
3 tojás
2 ek cukor vagy valamilyen alternatíva, nálam pár pötty édesítőszer porítva
175 gr tejföl, joghurt vagy kefír
1 csipet só
1 biocitrom reszelt héja
(kókusz) olaj a sütéshez

1. A túrót áttörtem a joghurttal és a tojásokkal. Hozzáadtam az édesítőszert és a citromhéjat és a csipet sót.
2. Hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és félretettem pihenni legalább egy fél órára. 
3. Forró olajba kiskanálnyi adagokat tettem és mindkét oldalát aranybarnára sütöttem.
4. Azonnal tálaltam házi szilvalakvárral, egy kevés édesített kakaóporral. Hmmm...

Ha jobban tetszik, tégy mindent a robotgépbe. A túrót is jól eldolgozza a gép és egy perc alatt meg is vagy.
Ez a mennyiség minimum hat adagot kitesz.
A sok olaj használata nálam mindig is kifogás arra, hogy elkészítsek egy ételt, ezért a fánk is erősen kétséges. Szerintem ez esetben sem kell 1 litert elhasználnod, hogy kisüsd a fánkod, sokkal kevesebb is elég.
Sokkal könnyebb, sőt, könnyű elkészíteni, az állaga pedig - mondjuk úgy - megközelíti a habkönnyű szalagos fánkét, tehát az élmény adott.

Ha szemrevételezed, az eredmény akkor sem hasonlít a hagyományos szalagos, farsangi fánkra, nem olyan csinos, de cserébe nagyon finom és tényleg kielégíti a fánkra ácsingózók igényeit. Hadd ragaszkodjam az elképzelésemhez, miszerint ez a túrófánk egy fokkal egészségesebb alternatíva.
Nem tudom, szeretné-e a nagymamám. Azt sem hiszem, hogy valaki majd úgy fog megemlékezni róla, mint én az ő fánkjáról. De nem vágyom ilyen babérokra, inkább csak várom az idei fánksütés napját.

Málnás, túrós clafoutis - ráadásul lisztmentes

Amikor az ember lánya  igyekszik kikerülni a szénhidrátot, akkor is kell sütit sütni valami furmányos módon. És mi lenne, ha abból indulnánk ki, hogy minél kevesebb lisztet kell felhasználni, illetve kell azt kiváltani valami mással? Ez nem egy bonyolult kérdés, mégsincs sok olyan süti, amire ez igaz lenne.
De. Ott van a clafoutis, avagy tejpite. A recept arányait tekintve épp a kevés liszt miatt érdekes most nekünk. Túróval és gyümölccsel a legfinomabb, ahogy már többszörösen bizonyított. Most épp egy nagy marék málnával. Csodás lett, a részletekről később.

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor helyett kb. 1 kis kávéskanálnyi édesítőpötty porrá zúzva
½ bögre tej és ½ bögre tejszín helyett 1 bögre tej és egy kis extra szűz olívaolaj
1 biocitrom lereszelt héja
vanília (Bourbon, vagy kivonat, vagy vaníliarúd közepe)
¾ bögre liszt helyett ¾ bögre őrölt szezám- és lenmag kb. 9:1 arányban
½ bögre túró helyett egy 25dkg-s zsírszegény túró több mint fele - érzés szerint
annyi málna, amennyit csak rá tudtam tenni

1) Megtisztítottam a málnát és hagytam, hogy megszáradjon.
2) A jól bevált módszerrel, a kávét még nem látott kávédarálóval megőröltem a magokat és kimértem  a ¾ bögrényi adagot.
3) Kézi habverővel összedolgoztam a tojást, az édesítőt, a tejet és az olívaolajat, majd simára kevertem a magliszttel.
4) Beletörtem a túrót és a citrom héjával együtt egy villával beledolgoztam a folyékony tésztába.
5) Ezt szilikon piteformába öntöttem és jól megpöttyöztem málnával. Forró sütőben hamar megsül.

Sajnos ez alkalommal a vanília kimaradt, mert nem volt idehaza sajnos, de a világért se hagyjátok ki.
Kóstoljátok meg nyugodtan és csavarjatok bele egy kis citromlevet a kedvetek szerint.
Gyakorlatilag majdnem azonnal eltűnt.
Egyszerű, nagyszerű, gyors, könnyen variálható, ahogy arról elgondolkodtam már egyszer pár éve. Csak egy gyors példa: ha nincs időd túrós palacsintát készíteni, ez egy jó variáció. Egy alaptésztába keverj bele egy kicsit több túrót, amennyit meglátásod szerint elbír, vaníliát, citromot, beáztatott mazsolát. Kb. 15 percet fogsz vele eltölteni, ami bizonyos napokon igazán sokat számít.
Ráadásul elég egészséges süti, így azon túl, hogy könnyű, habos, aromás, gyümölcsös, még a gondolata is jól esik, hogy amit eszem, azzal nem terhelem annyira magam.
Hamarosan sül a következő, immáron igazi vaníliával, szilvával és barackkal, hm..... (Igen, itt a szeptember és igen, ez a recept egy jó pár hetes tartozás a részemről.)
Ja igen, a szilikon piteforma erősen javallott. És ne süssétek túl, szárazon nem annyira kellemes.
Most jön a nehéz része: érdemes egy kicsit várni a szeletelés előtt, mert elég lágy a tészta.

Kellemes sütögetést, könnyű sikereket!

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

Túrógombóc zabpehellyel

Az elmúlt hétvégén túrót akartam enni, vettem is fél kilót, olyan szép rögöset, nem olyan krémszerűvé paszírozottat. A körözöttet egymagam ettem meg - a pirítós volt az egyetlen társaságom. A másik felét gombócnak szántam, amit már nem egyedül tüntettem el.

Mindez úgy kezdődött, hogy az egyik kedvenc blogomon, a Macikonyhán olvastam ezt az igencsak szimpatikus címet: Zabpelyhes túrógombóc. Nagyon boldoggá tett már a gondolata is annak, hogy a zabpehely számomra új felhasználási módját fogom bevezetni a konyhámban, mert igyekszem a zabot bevonni az étrendünkbe, ahogy csak lehet. Bár hasonlóképp tápláló mint a búza, a glikémiás indexe alacsonyabb (bár van, aki megkérdőjelezi ennek a jelentőségét) és rostokban gazdag. Azt hiszem, végre bevezetek neki egy önálló taget is, megérdemli a figyelmünket ez a szempont. Ráadásul remekül kiegészíti a többi hozzávalót ebben az összetételben is.

Az eredeti recept hozzávalói:
25 dkg félzsíros túró
2 tojás
5 dkg darált zabpehely
fél citrom héja

kevés cukor
1 csipet só
zsemlemorzsa és vaj a morzsakabáthoz

Fogtam a receptet, amiben egyetlen dolog érdekelt igazán, a hozzávalók aránya. Egy kicsit változtattam a leírtakon, amit kizárólag a körülmények diktáltak: nem volt kedvem 8-10 órát várni, csak egy-kettőt. Annak is néznem kellett már a végét, mikor jár már le és közben lelkesen mosogattam.
A zabpelyhet nem volt kedvem ledarálni, de könnyedén vettem ezt a kérdést. Fogtam két marék zabpelyhet és a kezeim között többször erőteljesen átmorzsoltam, ezért az kénytelen volt szétmorzsolódni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen mállik. A megadott 5 dkg-ig kiegészítettem zabpehelyliszttel, a cukrot pedig por alakú édesítőszerrel helyettesítettem ezúttal. Azaz az étel alkalmassá vált arra, hogy cukorbetegeknek is jó szívvel tálaljuk, hiszen kisebb terhelést jelent a szervezetnek.
Fogtam azt a régi krumplitörőmet, jól átdolgoztam vele a masszát és mindent a szokásos módon csináltam.
Vigyázz, a citrom kezeletlen legyen, vagy legalább alaposan sikáld meg a messziről jött gyümölcsöt.
Ha van alkalmad, fogj két-három száraz zsömlét, reszeld le egy egyszerű kézi reszelőn, úgy pirítsd meg vajban. Így a legfinomabb.

Ha egészségesebb ételre vágysz, készítsd sötét nádcukorral, mézzel, nyírfacukorral, esetleg csak tojásfehérjével a kevesebb zsír miatt. Tálald mézes joghurttal. Használj extra szűz olívaolajat a pirításhoz és esetleg zabkorpát tudok elképzelni a morzsa helyett, de ez csak egy gyenge ötlet, fogalmam sincs, milyen lehet. Eszembe jutott még, hogy egy kevés darált napraforgómagot vagy diót is keverhetsz a zabkorpába.

Jómagam meglangyosított, kissé édes tejföllel szeretem, de egy-két kanál bogyós gyümölcs lekváröntettel is csodálatos. Vagy mindkettővel.
Frissen a legjobb. Ekkora adagból, ha jól számolgatom, kb. 18 darab 3-4 cm-es gombóc kerekedett. Kellemes vegetáriánus étel a közelgő böjt idejére.

Túrós pogácsa

Túrós pogácsa vagy inkább rúd - még friss, még meleg

A kedvenc túrós pogácsa receptem igazán pofonegyszerű, még kijegyzetelni sem kell, egy olvasás után megjegyezhető. Úgy tanultam valakitől vagy vadásztam valahol sok évvel ezelőtt, de látom, hogy tele van vele a net - méltán népszerű ... Nagyon ritkán készítem, mert rendkívül zsíros, az egészséges étkezés gondolata itt szóba sem jöhet, akárhonnan is nézem... cserébe viszont nagyon-nagyon finom, porhanyós.

Nos, ebben a receptben talán az a legszembetűnőbb különbség a pogácsákhoz képest, hogy nem kell bele élesztő és ettől egészen más lesz az állaga. Talán porhanyós tésztának nevezhetnénk (igazán ideje lenne beletanulnom a cukrászat szakszókincsébe...)
Egyszer gondoltam egyet - talán tovább lehetne fokozni a kívánt porhanyós állagot - és hozzácsaptam egy kiskanálnyi szódabikarbónát, amitől szellősebb, ám kissé szárazabb lett, így nem javaslom. Ha vállalkozó kedvű vagy, esetleg 1 dkg futtatott élesztőt gyúrj hozzá, majd keleszd kb. 60 percet hideg helyen, pl. az előszobában (ahol manapság ugyanúgy 5 fok van, mint a hűtőben). Ez a módszer már bevált egy hasonló sós süteménynél. Jut eszembe, a kefires lángos tésztáját is a hűtőbe teszem pihenni, ami másnapra majd szétfeszíti az edényét, annyira ki akar futni.
Ti is, vagy csak én csodálkozok rá állandóan arra, hogy 0 fok közelében is milyen remekül kelnek a tészták? Mennyire kell vigyázni pl. a fánknál, ha már egyszer itt vagyunk a farsang közepén ... még a nyújtódeszkát és a kendőt is langyosan tartom és nem győzök a konyhába be- és onnan kirohangálókkal pörölni valahogy így: haszépszalagosfánkotakartokenninenyitogassátokmárannyitaztazajtótmertmegfázikatészta...
Na, szóval, itt remekül bevált a hideg helyen való pihentetés illetve kelesztés.

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg vaj (nem margarin)
25 dkg finomliszt
1 csapott teáskanál só
(esetleg 1 dkg futtatott élesztővel is kipróbálhatod)
egy kisebb tojás a kenéshez
a tetejére reszelt sajt, szezámmag, lenmag, mák, köménymag stb.

1) Nem baj, ha a túrót és a vajat már korábban kiveszed a hűtőből. Szorgalmasabbak áttörhetik a túrórögöket előre.
2) Gyúrd össze a hozzávalókat: kezdheted talán azzal, hogy a vajat elmorzsolod a liszttel, majd hozzágyúrod a sót és a túrót, míg egyneművé nem válik a gombóc.
3) Ezt beteheted a hűtőbe pihenni, de akár azonnal felhasználhatod: nyújtsd kb. ujjnyi vastagra és szaggasd a kedved szerint.
4) Már a szaggatás előtt előkészítheted a tetejét: egy kisebb tojást vagy annak a sárgáját verj simára egy kicsi tejjel és sóval, mázold be vele a tetejét, majd hintsd meg valamivel a felsoroltak közül. Az én kedvencem a szezámmag - nagyon kellemes, ahogy ropogósra sül a pogi tetején. Azért is készíthetem elő a tészta tetejét, mert ez esetben nem hagyományosan kerek pogácsa kiszúró formát használok, hanem kb. 2x2 centis kockákra vágom a tésztát egy nagy késsel. Ennek az élét minden vágás után letisztítom és belisztezem, mert igencsak ragacsos így minden.
Persze utólag is díszítheted a pogik tetejét, ahogy teccik.
5) Sütőpapírral bélelt tepsin elég lesz kicsi helyet hagyni a pogik között, mert nem fognak megnőni az élesztő híján. Felforrósított sütőbe csúsztatom és gyorsan megsütöm, már amennyire a nagyanyám sütője képes gyorsan sütni. Vigyázz, ne szárítsd ki.

Frissen, melegében tálald, nem érdemes sokkal előbb elkészíteni. Ilyen hideg téli napokon nekem külön élmény bekapcsolni a sütőt és várni, amíg kisül belőle valami finomság.
Csodás borkorcsolya, harapnivaló, csak nagyon illékony a természete. Ekkora adagból én kb. 4-5 személynek készítenék egy estére nassolnivalót, hogy ne feküdje meg senki pocakját. A jelentkezők száma szerint könnyedén növelheted a mennyiséget. A pogácsák tetejét is színesítheted a különböző díszítésekkel, hogy válogathasson mindenki a kedvére. Kellemes sütögetést kívánok.

Sárgabarackos-túrós clafoutis

Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.

Az eper sorsa

Elkezdett érni az eper :)) Pár hete olvastam egy nagyon ínycsiklandó Epres-ricottás polentatortáról Macinál és azóta játszom a gondolattal, milyen is lehet. Vagy tízszer elolvastam már a receptet, ez önmagában is gyönyörűség. Ám azóta is csak játszom, ugyanis annak a pár szem epremnek rendre más a sorsa. De nem adom fel, meg fogom sütni és kész.

Utóirat
Megszületett a polentatorta, miután két napig senki sem ólálkodott az eperbokrok felé - és igen, a mennybemenetelnek tényleg kiváló kísérője :) Túróval készítettem, Cserpes túróval. Lehet, hogy legközelebb egy fél órát adok a darának, hogy egy kicsit a sütés előtt is puhuljon. Ahogy érik a többi gyümölcs, úgy jönnek a testvérei ennek a finomságnak.