A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rizs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rizs. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 16., csütörtök

Zöldségek wokban január idején

~ o ~

~ Kép, az bizony nem készült  ~

~ o ~

De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.

Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(

A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben. 

Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm..... 

Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé... 

Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel. 

"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is. 

Valójában nincs "recept", most épp így sikerült és annyira ízlett, hogy feljegyeztem utána azonnal:
1 vöröshagyma felcsíkozva
1 nagy marék felcsíkozott kelkáposzta
1 közepes sárgarépa
1 marék fagyasztott borsó
1 fokhagyma 
olívaolaj vagy bármilyen neked tetsző zsiradék
Tandoori Masala
só
szójaszósz
ketchup (saját eltevés)
1 csésze főtt Basmati rizs
1 marék főtt tarkabab
 
1. A zöldségeket megtisztítottam, felcsíkoztam.
2. A wokban felhevítettem az olajat.
3. A kelkáposztával és a sárgarépával kezdtem a gyors pirítást többszöri kevergetéssel. Megfűszereztem a kedvenc Tandoori Masalámmal.
4. Kb. 4-5 perc múlva hozzáadtam a vöröshagymát és a fagyos borsót, újrafűszereztem és ugyanúgy, gyors pirítás mellett tovább kevergettem.
5. Hozzáreszeltem a fokhagymát, megsóztam. Addigra egy kicsit minden karamellizálódott.
6. Kb. fél perc után löttyintettem bele szójaszószt, pár evőkanál saját ketchupot és talán fél deci vizet, átkevertem egy mozdulattal és lefedtem. Kb 1 perc múlva le is zártam a tüzet.
7. Rákanalaztam a maradék rizst, hogy átforrósodjon.
8. Mivel épp főztem egy nagyobb adag babot, csak úgy adtam a fűszeres ételhez egy keveset és jól is állt hozzá a krémes, kissé gesztenyés íze.
Hát ennyi.  
 
A módszer, ami nekem nagyon bevált: 
- A zöldségeket adott sorrendben adom hozzá és pirítom. 
- Legalább kétszer fűszerezek.
- A sót csak akkor adom hozzá, miután megpirult minden.  
- A gyors pirítás után egy kis vízzel felöntöm, gyorsan átgőzölöm az egész ételt fedő alatt, így a zöldségek állaga félig-meddig ropogós is marad és puha is lesz. A karamellizált íz bent lesz.
 
Találd meg a neked tetsző zöldségeket: a sárgarépa nálam aduász vöröshagymával, vékony csíkokra szelem egy nagy, vékony pengéjű késsel. Ígérd meg, hogy egyszer megpróbálod a kellevelet pirítani.

Látod, hogy ez nem egy ortodox "recept". A szójaszósznak semmi köze a többi ízhez. - mondhatná egy hozzáértő gourmet. Nos, nekem ez így nagyon finom volt és teljesen spontán válogattam őket össze (mint általában). Pl. a ketchup meglepő lehet.... Saját szerzemény cukor és tartósítószer nélkül és azért szeretem, mert szépen kiegyenlíti az ízeket az édességével. Nem, nem lesz paradicsomos íze az ételnek ebben az arányban. Találd meg a neked tetsző ízeket. Nagyon szeretem a következőeket különböző variációkban: reszelt gyömbér, kurkuma, mozsárban összetört koriandermag, kömény. De bármilyen neked tetsző Masala vagy Curry jó lehet. 
 
Az étel hipp-hopp elfogyott, kép nem készült, csak utána eszméltem, hogy fel kellene jegyeznem... De bízom benne, hogy könnyű elképzelni, hogy festett a tányéron :)
 
Kellemes alkotást és ízélményeket kívánok neked :) 

Utóirat: Mindezt két éve jegyeztem le és most megtaláltam. Ma is időszerű.
 

2014. január 24., péntek

Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:
ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.
Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,
míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 
mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors
só
hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

2012. január 19., csütörtök

Rizottó helyett csirkemáj rizibizivel

Csak a fotó kedvéért a teljes összemaszatolás előtt.
Azt a nagyon kevéske petrezselyemzöldet,
amit úgy kell keresgélnetek az ételben,
még megkímélte a fagy a kertemben.
Na, de majd tavasszal kerül a tányérra sokkal több is...

Gondoltam, elkélne már ide valami más is, mert a végén még azt hihetnétek, hogy nálunk sütiből van a kerítés. Ezzel a recepttel nem fogok sok újat mondani, úgy hiszem, de talán kedvet csinálok vele, ha jól jönne egy ötlet. Gyors is, pénztárcakímélő is. Nagyon szeretem a csirkemájat, a rizst, a borsót, hát még így együtt. Ahogy elnéztem, eddig egyik hozzávalóból sem osztottam meg túl sok ételt, nahát... Most jól jön ez az étel, egy csapásra három kedvenc.

Nem épp rizottót főztem, nem álltam ott és kevergettem alaplével és borral az Arborio rizst, nem adtam hozzá egy nagy adag vajat és reszelt parmezánt (húúú, a mindenit, de jól hangzik). Mondjuk úgy, hogy a csirkemájat összekevertem rizibizivel. Teljesen hétköznapi vacsora, a szokásos rizses hús unokatesója.
Nem, nem a gasztronómia csúcsa ez, tudom, de ma a saját kedvemre főztem. Na persze, nincs itthon a Főkosztos, akit nagyon könnyen el lehet ijeszteni bármivel, amibe véletlenül rizs kerül.

Hozzávalók:
40-50 dkg csirkemáj (vegetáriánus verzióban idényzöldségekkel helyettesíthető)
1 nagy fej vöröshagyma
2 kanál olaj
frissen őrölt fehér bors
majoranna
só
1 kis csésze rizs
2 csésze víz vagy leves alaplé
(esetleg egy Alnatura leveskocka)
legalább 2 csésze zöldborsó és más zöldségek
1 csokor zöldpetrezselyem
(esetleg sajt)

1) Érdemes a rizzsel kezdeni: kimérem, megmosom, hagyom állni a szűrőben, hogy kellően lecsöpögjön. Közben a vizet felteszem forrni.
2) Kevés olajat hevítek és megkergetem benne a rizst pár perc alatt egy kis apróra kockázott vöröshagymával. Felöntöm a forró vízzel, megsózom. A borsót is már az elején a fedő alá zárom a rizzsel. Egy kicsit tovább hagyom a lábast kis lángon, majd lezárom.
3) A csirkemájat megtisztítom, felkockázom. A felaprított vöröshagymát kevés olajon megpirítom, majd a májjal együtt folytatom.
4) Fehér borsot tekerek rá, elég sok majorannát morzsolok hozzá, majd pár perc után a sót is hozzáadom. Kb. 10 perc alatt kész.
5) Miután teljesen megpuhult a rizs, hozzákeverem a májat. És bár nem marad szép fehér a rizs, mert a máj szaftja szépen mindent bevon, kissé maszatosnak ható, nagyon finom egytálételt kapsz fél óra alatt.
6) A végén egy csokor finomra vágott petrezselyemmel egészítsd ki az ízeket.

A pirított csirkemáj és a majoranna a legnagyobb barátok, ha engem kérdezel. A finom, édeskés, párolt borsó nagyon jól áll hozzájuk, a rizs pedig finom keretet ad az egésznek. A szín- és ízélményt gondold tovább más felkockázott zöldségekkel, mint a sárgarépa vagy a gomba. Most kifejezetten egy kevésbé markáns ízű gombára gondolok, nem a szárított vargányára, aztán meg ki tudja. Lehet, hogy csak nem próbáltam eddig.

Bármikor elkészíthető, de persze a kertből szedett, friss zöldborsó és petrezselyem ízével nem vetekszik semmi. Az igazán zsenge tavaszi borsót csak 10 percre tedd a rizs mellé, hogy minél több ásványi anyag és vitamin maradjon meg neked.
Ha úgy diktálja a kedved, keverj hozzá egy kicsi vajat és formázz egy csészével félgömböket. Nekem nem hiányzik, de kevés reszelt sajttal és persze petrezselyemlevéllel díszítheted a végén.
Olívaolajjal pirítva, sajt és vaj nélkül még talán egészségesnek is mondthatnánk, igaz? Vagy készítsd el a saját vegetáriánus verziódat idénynövényekkel. A rizs felöntéséhez pedig esetleg használhatsz egy Alnatura leveskockát vagy egy evőkanál Vegabond zöldségmixet.

Ezek után teszek egy csendes ígéretet: hogy elkészítem az első Risotto ai porcini-met és majd be is számolok róla. Fel is túrom a kamra illetékes polcát, keresek egy üveg finom fehérbort és emlékeztetőnek odarakom a több üveg bespájzolt vargánya mellé.
Tudom, megeshet, hogy rezignáltan veszitek tudomásul a csirkemájas rizibizimet. Cserébe egy kérdés: vajon mit jelent a rizi-bizi, honnan ered ez az étel, ha nem a menzás konyhásnénik leleménye a maradék rizs másnapi felhasználására?

2010. október 13., szerda

Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel


Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...